Szemészet, 1872 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1872-02-18 / 1. szám

juk, hogy a félbenhagyó zsába, mely nem a váltóláznak álozás alakja, valóban mindennapos a reggeli órákban jelentkező roha­mok által tűnik ki. Ő is állítja, hogy ezen bajok ritkábban is­métlődnek, mint a közönséges váltólázok. Szöveti változásokról a szemen mit sem említ, nála csak köthártya belövelés, könyezés és fényiszony szerepelnek. Legtöbb eseteket észlelt 1830-ban a cholera előtt, azon kívül 1836, 1846 és 1853, mely években az álozás váltóláz valamennyi alakjait látta vala. Kiemeli a kinal fényes hatását. Újabb időben Mannhardt közölt 4 esetet* *). Az első egyszerű köthártyalábból (Taratis) állott, mely minden harmadik nap 9 órakor lépett fel és délutánig tartott. M. csak a harmadik roham után lett figyelmes a baj minőségére, mi­ért kínait rendelt kis adagokban. A 34 éves betegnél még egy 4-ik roham következett, de két erős adag kínál után több rohama nem jött. Mann­hard külö­nösen kiemeli, hogy zsába nem volt jelen, hogy tehát az ismert félbenhagyó zsábáv­al való összezava­­rásról ez esetben szó nem lehetett. Nevezetes a 2-ik eset, melyben a baj alkalmazkodási hüdös­­ben állott. A 30 éves férfiú az előtt több évvel konok váltólázban szenvedett volt, melyet későbben rohamokban jelentkező roszlátás követett zsábával és hányással. Már egy év óta nem hány a roham végén, és a fájdalom is csekély, de nála a rosz­látás naponta két­szer is megjelen. Kisebb kínai adagok folytán a rohamok rende­zettebbekké váltak és pedig pontosan reggel 9 és délután 3 óra­kor lépnek fel. Egynéhány nagyobb kínaladag folytán kimaradt a roham, és az­óta a beteg meg van gyógyulva. A 3-ik eset szintén alkalmazkodási tüdést mutatott, mely kifejtett, mindennapos váltólázzal párosulva járt. Ezen esetben (18 éves leány malária vidékből) a szembaj a lázzal együtt ismét­lődött. A negyedik eset egy 8 éves leányt illet, ki malária vidékből való és már többször harmadnapos váltólázban szenvedett. Nála minden második nap betérő kancsalság volt jelen, melynek szervi okát Mannhardt a nagy fokú hypermetropiában ismerte fel. Ő ezen félbenhagyással fellépő kancsalságot tulajdonképen nem tekinti a váltóláz álcsás alakjának, hanem csak az átalános rész dispositó­­val hozza kapcsolatba, mely a kancsalságra már­is disponált sze­met a láz napján még inkább hajlandóvá tette. Eulenburg és Lan­do­is által az edénymozgató ide­gek bántalmairól (Angioneurosen) a Wiener Medizin. Wochen­­schrift-ben **) közzétett csikksorozatukban a szóban levő baj szintén említve van. A szerzők erre nézve nem bírván saját tapasztalattal, csupán az irodalomra hivatkoznak, kiválóan Staub már említett közleményére valamint Mannhardt első esetére, mely utóbbi úgyszólván mintaképet adja annak, mit a szerzők fél­benhagyó szemlék alatt értenek. Mannhardt esete — úgy mondják — tisztán arról ta­núskodik, hogy itt az ötödik agyideg első agyának köthártyas edényidegszálai Malariagers által okozott, helybelileg korlátolt bántalmával van dolgunk. (Vasomotorosid­e Infektionsneurose). Ez egészen elkülönítendő azon, szintén félbenhagyó zsábától, mely ugyanazon ideg­ág érzési szálainak bántalmazottságát követi. Ha az idevágó egyes esetekben egyrészt zsába köthártyalob nélkül, másrészt köthártyalob zsába nélkül említtetik, de némely­kor mindkettő együtt lép fel, ezen tény csak azt mutatja, hogy a Malariagert vagy az egyiket vagy a másikat vagy mindkét ideg­szálat egyszerre ugyan, de egymástól elszigetelve támadhatja meg. A szemorvosok által leírt tünetek pedig már magukban azt tanú­sítják, hogy az edények a roham alatt rendellenesen tágulnak, hogy tehát az edénymozgató idegeknek múlékony, részletes hüdése van jelen. Ezen elmélettől ismét áttérvén a gyakorlat által nyújtott anyaghoz, említést kell tennem egy mind rohamainak típusára mind szemen észlelt szöveti változásokra nézve igen nevezetes eset­ről, melyet nem az irodalomból, hanem Oester­reicher tisz­telt tagtársunk szívességéből közölhetek, ki azt 1846. ezen társulat ülésében ismertette meg, és az illető adatokat számomra közelebb „ újra összeállitá. Az eset H­ éves, egészséges nőt illet, ki h­áza körül sokat foglalkozván, többször áthüléseket szenvedett, és 1846 augustus havában szombaj által lepetett meg, mely sajátságos tü­netekkel folyt le. De sz.­őt oktob­­elején először látván, bal sze­mén fényiszonyt, könyerést, a szarunak átalános homályát találta, „vizes izzadmánynyal a köthártya és tulajdonképi szaru között ,, mely az előbbit a szaru alsó harmadrészében különféle („gombost” egész borsósgirmekkoraságú hólyagacska alakjában előre tolta. Az alsó szemhéjnak a szarura való gyengéd odanyomása által ezen hólyagacskákat egész a szaru felső széléig lehetett feltolni, mely eljárás azonban a betegnek igen nagy fájdalmakat okozott, szaba­don hagyatva, a hólyagocskák újra lefelé sülyedtek. Fájdalom jelen volt különösen a szemben, de azon kívül a belső és külső szem­zugban, soha sem a felső szemgödörszél táján. A szemhéjszél­ek érintése nyilván igen fájdalmas volt, azért a beteg jobban érezte magát behunyt szemmel, és kivált éjjel. A látás csupán fényérzés­ből állott. A szemteke többi részei épek voltak. A beteg többnyire a reggeli órákban borzongásról panasz­kodott rá következő meleggel. 11 óra tájban Pest­ nem talált lényeges eltéréseket az ütérlüktetésben és hőmérsékben, csak a fej kissé melegebbnek tűnt fel. Rendes székelet, vizelet átlátszó, tiszta, csapadék nélkül. Az imént vázolt keratitis mint intermittens quartana duplex folyt le. A leírt tünetek ugyanis 2 napig fennállván, 24 óráig tökéletesen hiányoztak. A szabad napon semmi fájdalom, fény iszony, könyezés, a lázerő csak kevésbé roszabb mint a jobb szemé, a hólyagocskáknak nyoma sem található. Reggeli órák­ban beteg sem hideg sem meleg érzetről nem panaszkodott. A szabad napot követett két nap alatt ismét az előbbi hely­beli és átalános tünetek mire újra szabad nap következett. Az eleinte rendelt lábellenes szerek, nadályok stb. semmi változást sem hoztak, majd a bántalom álczás váltóláznak ismertetvén fel kínal rendeltetett, mire azon változás állott le, hogy a ket­tős láz egyszerűvé vált. Most 4 nap alatt csak az elsőn és a negyediken voltak jelen a tünetek, két napot szabadon hagyván. A rohamok mindinkább szelidebbekké váltak, (a hólyagocskák kisebbedtek számban és mekkoraságban) mikor új meghűlés és gyomorrontás folytán újból az előbbi kettős roham lépett fel, és ugyan nagyobb fokban. Hánytató után a kinál újra egyszerű­sítette a typust, csökentette a rohamok erejét, míg azok végre ki is maradtak. Azon kis homály, mely még hátra maradt, má­­kony festvény által nem sokára eltűnt, és a beteg szem vissza nyerte tökéletes láterejét. Áttekinthetőség végett ide iktatom a rohamok sorozatát: Október 6. 7 roham „ 8 szabad nap „ 9.10 roham * 11 szabad nap „ 12.13 roham „ 14 szabad nap, kinai * 15 roham „ 16.17 szabad napok „ 18 roham, gyengébb „ 19.20 szabad napok „ 21 roham, még gyengébb „ 22 szab. n. gyomorrontás „ 23.24 erős roham „ 25 szabad nap, hánytató „ 26.27 roham „ 28 szabad nap, kinal 29 roham „ 30.31 szab. nap, kinal Nov. 1 utolsó roham, igen gyenge, úgy hiszem, hogy a leírt tünetekből minden bizonynyal következtethetjük, miszerint itt oly bántalommal van dolgunk, mely mind typusra mind néhány átalános testtünetekre nézve a váltóház jellegét viseli, melyben azonban a szemtünetek annyra előtérbe léptek, hogy kiváltképen az első idő­ben épen ezek, vonták magu­kra a kezelő orvos figy­elmét, mint melyek a betegség egész folyama alatt úgyszólva egyedül gyötörték a beteget. A szembaj alak­­ját illetőleg, Oesterreicher szabatos leírása nyomán percig *) Klinische Monatblätter für Augenheilkunde 1865. 18. 1. **) 1867. 72. szám.

Next