Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-03-09 / 1. szám

3 javulni épen nem akar, egyetlen vágya volt segítség végett a fővárosba jönni, mit azonban a számára nagy költség miatt tenni képtelen, saját gyermeke mellé még egy második idegen gyermek szoptatására szánta magát, hogy ily módon a szüksé­gelt pénzösszeghez jusson. 1872. nov. 9-én jelent meg nálam szopós gyermekével, előadván az imént felsorolt kórelőzménye­ket. Szánandó jelenség volt, midőn az alacsony, sovány, sápadt arczu, a zord idő ellen alig elegendő ruhákkal ellátott nő rendelési szobámba vezettetett, hol fél vak emberek módjára az egyik előre nyúló karjával útját inkább táp­ mint látszeré­­vel igyekezett keresni. A kórelőzménynek és lefolyásnak zoko­gással alatti elbeszélése után jelenlegi látképességét illetőleg kérdezve, állítja hogy nappal még most sem látja az embereket másként mint sűrű fátyolon keresztül, s hogy a jelenlevő ügy­társak alakait valamint az enyémet csupán árnyék gyanánt látja, hogy azonban este és még mesterséges világításnál is az embereket, valamint a többi szobai tárgyakat meglehetősen jól bírná felismerni. Megjegyzendő, hogy az említett novemberi nap a szebbek közül való, hogy tehát reggeli 9 óra tájban szobám elég világos volt, de ablakaim nyugatra fekvén nem épen fényes vagy vaku­p módon világos. Miután meggyőződtem, hogy ujjakat jobb szemével még fél lábnyira sem, bal szemé­vel azonban ily távolságra igenis és még a Snellen tábla 1 betűjét (200) félig felismerni bírta, a sűrű függönyöket behúzván nagy sötétséget idéztem elő, mely csupán a szoba másik végén álló lámpa fénye által volt mérsékelve. A változás, mely ez által a beteg láterejében létrehozatott, igazán meglepő volt minden szemtanúnak. Míg látélessége világos szobában bal szemén körülbelül 1400, jobb szemén még jóval kisebb volt, addig sötétségben mindkettőben emelkedett majdnem 300-ra és Jaeger 5 számú héber nyomtatási mintából pár szót birt olvasni A látező javu­lása kisebb fokban még világos szobában is beáll, ha szemei sötét kék üveggel vannak ellátva; megjegyzendő azonban, hogy e látképesség, mindkét esetben csupán egy — másfél perczig tart, mire szemei új köd által lepetnek el. Már elég gyakran volt alkalmam a reczegtálérzékenységénél a nyetalopia ezen jelentkezési módját észlelni, de soha sem ily meglepő arányban. Mondhatni, hogy elsötétített szobában egész arczkifejezése megváltozott, nyugodtabb, pillantása természete­sebb lett, míg világos szobában a legnagyobb zavarnak kifeje­zése volt olvasható arczvonásaiban. Állította is, hogy világos helyen mindent megfordítva lát, például a székeket lábaikkal felfelé (!), minek folytán nem bir semmi tárgyat kellően meg­fogni, sőt írni akarván, a betűket is megfordítva csinálja, miért maga úgy hiszi hogy nappal még este is fel van for­dítva (bei Tag ist auch mein Verstand verkehrt). A láttér nyomozása sem világos, sem sötét szobában nem mutat rendellenességet, nevezetesen hiányzik a láttérnek körzeti szűkülete, valamint a kellő arány is meg­van a középonti és a körzeti láterő közt. Szemtükörrel szintén alig találhatni eltérést a rendes állapottól, a­mennyiben a lázidegkorongon, valamint a recreg felületén és szövetében eltekintve kisebb fokú vérdús­­ságtól, melyet még élettani határok közt is láthatni, minden igazi kórjel hiányzik. Mindkét láta lomhán húzódik össze a fénybehatásra, mekkorasága azonban nem épen nagyobb a ren­desnél. Testi állpotát illetőleg megjegyzendő, hogy majdnem szün­telenül fejfájásban szenved, mely még éji nyugalmát is félbe­szakítja. Beteg a fejfájást a gyomortól származtatja, mivel rendesen evés után lép fel új erővel. Szülése óta ugyanis előbb szokatlan étvágyat érez, és nem is hány evés után mint előbb történt vala, de nem mer jóformán enni két okból, neve­zetesen a rá következő fejfájás végett és azért sem, mivel az étel közvetlenül oly nagy mértékben szaporítja a tej elválasztá­sát, hogy az utolsó időben a két szopós gyermek daczára ismé­telten „tejlázban“ szenvedett, miért most rendesen kiszivatja a fölösleges tejet. A dolog ilyetén állása mellett perczig sem lehetett kétel­kedni a láztompalat minőségéről. A reczeg túlérzékenysége oly igazán lapidáris vonásokban mutatkozott, hogy a helybeli gyógymód avval meg volt adva, t. i. a szemnek fény elleni , megvédése. Ezen rendeléstől azonban csak akkor lehetett ered­ményt várni, ha egyszersmind sikerülne a szegény elsoványo­­dott nőnél jobb külső körülmények által a kellő táplálási viszonyokat létre­hozni. Fődolognak tekintettem ez irányban a gyermek elválasztását, melytől a szegény anya szinte borzadt, attól tartván, hogy a tej bizonyára feje és szeme felé fog torlódni. De a sötét­kék szemüveg, mely szemére oly bámulatos jó be­folyást gyakorolt és melyet neki használatra átadtam, irántami bizodalmát oly sokban növelte, hogy mindenre késznek nyilat­kozott, mit a gyógykezelésre szükségesnek tartani fogok. Sza­bad legyen említenem, hogy ezen esetben az orvosnak hivatása nem csupán a rendelésre szorítkoztatott, hanem­ arra is kellett terjednie, hogy a betegnek a rendelési megtartását lehetségessé tegye. Emberbaráti nők szívesen járultak hozzá, hogy a szegény idegen minden szükséggel főképen pedig jól tápláló ételekkel ellátva legyen. A beteg engedelmeskedett, gyermekét ezennel elválasz­totta, egy nap gyenge hashajtót, későbben vaskészitményt vett, naponta többet evett, vörös sashegyit ivott és sötét üveggel sétált az utczákon. Nov. 13. midőn a rendelési órában megje­lent, már arkzkifejezése és színe nagyban javultunk mutatkozott. E nap kissé ködös volt, azért sokkal jobban lát mint ha a nap sütne, midőn állítása szerint még mindig megfordítva lát. A látélesség Snellen négyszögi mintáival nyomozva 20/30 félig sötét szobában de üveg nélkül, azonban még most sem képes egy percznél tovább a tárgyakat kellően felismerni. Jobb szeme Jaeg 5 (héber) bal szeme Jaeg­­ olvas, de mindkettő szintén csupán pár szót, mire vakítás áll be, mely ellen semmi dom­ború üveg nem segít. A színeket mind felismeri pontosan, de azok jobb szemmel halaványabbaknak mutatkoznak. Nov. 14. új javulás, képes egy egész sort végig olvasni, kék üveggel fél perczc­el tovább; tegnap már semmi fejfájás sem jelenkezett, ma kis fokban jelen van. Nov. 18. a beteg oly rendkívül jól érezte magát, hogy nem bírtam tovább a fővárosban tartani, haza vágyódván fér­jéhez és édes­anyjához, kiktől oly kétségbeesetten tíz nappal előbb távozott. Az­nap már a jobb szem és Jaeg­­ elég biz­tosan olvasott, a vakító érzés üveg nélkül még meg volt, de beteg már nem fél tőle, a lázák lomhák. A véletlen úgy hozta magával, hogy betegemet 2 hónap­pal későbben újra láthattam, midőn ugyan még nem tökélete­sen nyugodt és rendes érzési viszonyt találtam a reczegben, de ehhez közel állót. Beteg sokkal jobb színben van, eszik, iszik, feje néha még fáj, a tárgyak megfordított voltáról azonban nem panaszkodik. A láttompulat minőségét illetőleg, mint mondom, min­denki ráismer a reczeg túlérzékenységnek mintegy classikus példányára. Keletkezett a szülés alatti görcsök alkalmával, midőn az egyén 5 egész nap hosszáig tökéletesen eszméletlen maradt. A kérdés, valjon mi volt az akkor fellépő agybánta­­lomnak közelebbi oka, annál kevésbé dönthető el, mivel akkor semmi nyomozások nem történtek és még azt sem tudhatjuk, a korában fehérnye volt-e jelen a vizeletben vagy sem. Csupán a szemre nézve állíthatjuk biztosan, hogy minden oly tünet hiányzott, mely albuminaria következtében a szem hátterén fellépni szokott. Szöveti változások egyltalában hiányozván, a lázideg magában vagy központi anyaszervében kell keresnünk a láttompulat okát. A túlérzékenység ezen esetben nem lépett fel részbeni érzéktelenség kíséretében, mint azt különösen hye­­tericus nőknél többször észleltem, hol a láttér vagy egykezt szűkülete vagy máskénti hiányossága jelen vett, azonban nem tudhatni váljon hasonló háttérváltozás a baj kezdetén nem találtatott volna fel, ha akkor beteget szakember vizsgálta volna. — A másik esetről, melyet felhozhatok, csak pár szóval kell említést tennem, mivel ez inkább nemleges módon nevezetes mint kórjeltani tekintetben, minthogy csupán arra nézve tanú­­ságos, hogy iszonyú szülési ránggörcsök, kiváló albuminuh­a mellett fellépő láttompulat szintén nem volt reczegláb által feltételezve. Egy 28 éves, különben egészséges asszony, ki már kétszer baj nélkül szült, múlt év dec­ember elején szülés alkalmával .

Next