Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1874-02-22 / 1. szám

1. SZáml. Vasárnap , február 22-én. 1874. SZEMESZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap” 8-dik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. Tartalom : Membrana pupillaris egy esete. Hirschler Ignácz tr.-tól. — A lázideg kereszteződéséről 1. Mandelstamm tr.-tól, IX. Michel tan.-tól. — A köthártyának amyloid elfajulása. Leber tan.-tól. — Az iridotomiáról Wecker tud.-tól. — A szivárvány­hártya-cso­ni­­it­ás élettani hatása. Exner tr.-tól. — A szivárványhártya részbeni visszahajlitása megkisérlett szivárványhártya-csonkitás alkalmával. Passauer tr.-tól. — A szem belsejében 416 rögös (trachometes) ujképletnek egy esete. Passauer tr.-tól. — A roncsoló porczhártyafekély oktanához. Stromeyer tr.-tól. — Atropin és physostigmia élettani hatása a l­átára Rossbach és Fröhlich-től. Membrana pupillaris perseverans egy esete. Hirschler Ignácz Jr.-tól. Közhártya-bántalmaknál nem igen szokásos a szem mélyebb részeit nyomozni, és így nem egyszer történt, hogy a kezelő orvos nem fedezvén fel a látszólagosan külső baj mélyebben fekvő okát, hiába alkalmazza sorban a különféle összehúzó szereket, melyek ily esetben, — feltéve hogy a szervnek nem ártanak — annak hasznára semmiképen nem lehetnek. Ismeretes dolog, hogy a fénytörési és alkalmazkodási rendellenességek igen gyakran köthártyahurutot idéznek elő, mely semmi lényegesben nem kü­lönbözik azon egyszerű köthártyalobtól(Conjuncti­vitis simplex),mely külső behatásoknak eredménye. Mindkettőben izgatottsági állapot van jelen, mely a köthártya felületes rétegeinek lazultságában, beívelésében, könyezéssel párosult nyakelválasztásban, és it­t a bántalom tart, a köthártya porczrészének duzzadtságában és átlát­szatlanságában nyilvánul. Gyakorlati főszabály azért, minden idült módon lefolyó közhártyahurutnál, mely nem a könyvezető készülék szűkülése által tételeztetek fel, az illető lézezőnyomozást megtenni, melynek eredménye többnyire az, hogy a rendelt pápa­szem legott meggyógyítja a bajt, melyet hasztalanul igyekeztek szemvizekkel leküzdeni. Igen tanácsos azon kívül, hasonló ese­tekben mindig tüzetesen vizsgálni a háttért szemtükörrel, minthogy nem épen ritkán bizonyos idült elszórt érhártyab­bgóczok a közön­séges idült közhártyalob álarcza alatt folynak le, sokáig semmi működési zavar által nem árulván el magukat, ha csak a sárga folt tája szabad maradt a megbetegedéstől. Saját tapasztalásom­ból merített adatok nyomán szólok e tekintetben. (Különben kezdőknek annál inkább ajánlható az ily esetekbeni szemtükrözés, mivel csak nyeremény, ha számos ép szemháttér megszemlélése által annak az élettani szélességben előforduló sokféle különbsé­geivel megismerkedvén, azoknak a valódi kóros változásoktól való megkülönböztetési képességet elsajátítja magának.) Ha a következő eset nem is mint a mondottaknak bebizo­nyítására szolgáló fényes példa, úgy már mint ritka eset magában véve érdemes arra, hogy ezen gyakorlati czéloknak szánt lapokban közöltessék. A fennálló látóhártyának kisebbszerű példányai, úgymint egyes fonalak, melyek a szivárványhártya mellső felüle­tétől indulva a láta területébe nyúlnak, vagy azt egészen áthidal­ják, nem épen fölötte ritkák, a­mennyiben minden elfoglalt szem­orvosnak évenként alkalma van néhány ilyent látni; igen ritkának mondható azonban az összefüggő hártyamaradvány, mely az mag­zatéleti képletnek mintegy vázlatát mutatja a milyen a leírandó esetben volt. Ez az első hasonló, melyet élő egyénen észlelni al­kalmam nyílt. S. M. 14 éves tanuló a reáliskolába jár, és rajzo­lással előszeretettel foglalkozik. Állítólag csak egy év óta szen­ved idült közhártyahurutban, mely végett szemorvos által hosszabb időn át kék gláiczkövel érintetett, de a­nélkül, hogy a kellemetlen könyezés, csipásodás, égő fájdalom stb. alább hagytak volna. A felsorolt tünetek engednek ugyan, sőt meg is szűnnek rövid időre, ha szemét kíméli, visszatérnek azonban, mihelyt szokott munká­ját folytatja. Régi szokásom lévén, minden idült bajnál — még ha csupán a közhártya területén mutatkozik — mind a fénytörési és alkalmazkodási viszonyokat mind a szem hátterét szemtükörrel nyomozni, ezen esetben is úgy tettem. Az előbbire vonatkozó le­letet későbbre hagyván, legyen itt mindenek előtt szó a meglepő tüneményekről, melyeket ferde világítással a lámpánál találtam Míg ablaknál a legjobb napi világosság mellett a láta táján épen nem mutatkozott semmi rendellenesség kivéve, hogy a job­bik kissé szűkebb a balnál, a sűrített lámpafény azonnal mutatta, hogy mindkét láta majdnem egész terjedelmében el van foglalva többé kevésbé átlátszatlan hártya által. A világos barna színű, lapos és sima képlet, mely a látaszél színvonalában fedvén, a lá­­tának nagyobb és pedig közép részét kitölti, jobb oldalt Három­szöghöz, baloldalt hosszúkás négyszöghöz közeledő kerekded ala­kot mutat, csipkés vagy inkább nem mélyen rovátkolt széllel kö­zel a hátszélhez végződik, fekete köralakú tért hagyván maga és a látaszél között. A nevezett hártyás képlet, mely az első pillan­tásra a lencsetoknak szivárványhártyalob folytán hátra maradt fes­­tenyes rakodmányaira emlékeztet, szorosabb megszemlélésnél na­gyon különbözik hasonló lábterményektől, nevezetesen nagy vé­konysága és sima volta által, mely okozza, hogy oly benyomás támad, mintha a mellső tok felülete igen finom ecsettel festve lett volna hasonló az ismert miniature képekhez, melyeket a fs­­tészek elefántcsonton előállítanak. Színe nem is fekete vagy sö­tétbarna mint a láb után fennálló festényrakodmányok lenni szok­tak, hanem világos barna — hogy ne mondjam szőke — mint maga a szivárványhártya. Az egész lemez apró foltocskákból van összeállítva, melyek széleikkel szorosan érintkeznek egymás­sal,miből musivikus rajz eredményeztetik. Sűrűségük vagy inkább színezetük mélysége itt ott különböző, ép úgy mint magában a szivárványhártyában, legkisebb a képlet középpontján, hol úgy látszik, mintha a képlet tökéletesen hiányoznék, illetőleg lisázott volna. Átható világítás mellett azonban meggyőződhetni, hogy egyátalában nem hiányzik, hanem hogy a képlet ezen helyen igen vékony, alig lestenyezett és azért nagyon áttetsző, de távolról sem oly nagy fokban mint a látószél mellett létező igazán szabad kör­­alakú tér, melyen keresztül a háttér legcsekélyebb részleteit majd­nem oly tisztán lehet látni mint akár egészséges szemben. Az említett sötét , azaz áttetsző középrész a bal szemben kerekded, míg a jobbikban inkább haránt irányban tojásdad alakú ; mind­kettőben nem bir egészen egyenes körvonallal, mekkorasága mind­kettőben körülbelöl 1 mm.-nyi A jobboldali lemez még az által is különbözik a baloldalitól, hogy amaz tovább terjed a láta belső széle fele, mint a többi irányokban, miből következik, hogy a kö­rülvevő átlátszó látarész nem képez szabatos köralakot mint a bal szem­é. A leírt lemezek mindegyik szemben négy szál által függnek

Next