Szemészet, 1875 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1875-02-28 / 1. szám

1. SZám. Vasárnap, február 28-án. 1875. SZEMÉSZET. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 9-dik számához. Szerkeszti Mirschler Ignácz tudor. Tartalom : A szarugörbületi rövidlátásról. Seb­u­lek Vilmos tanártól. — Egy adat a lencsetok és üvegtest összefüggésének ismeretéhez. Imre József tanártól. — Könyvismertetés. Die Lehre vom Gesichtsfelde und seinen Anomalien von Dr. Wilhelm Schön. — A lencsének sérülés nélküli ficzamodása a köthártya alá. André tanártól. — Az alkalmazkodási elfáradásnak (asthenopia accommodativas calabarrali gyógykezelése. Hugo Magnus tanártól. — Genyes könymirigyláb egy esete. G a y a t tanártól. — Feljegyzések a szemészeti gyakorlatból. Schapri­nger tr-tól. — A szarugörbületi rövidlátásról. Schulek Vilmos ny. r. tanártól Budapesten. A nagy Kepler 1601-ben, „Prolegomena ad Vitallionem­” czimü munkájában első fejtette ki a rövidlátóság lényegét. Azóta megdöntetlenül áll, hogy a rövidlátó szemben párk­ányosan bejutó sugarak a reczeg, mint a képet felfogó ernyő, előtt kereszteződnek, valamint hogy a tárgynak megfelelően kell közeledni, ha a sugár­­törés utáni fordított képnek a reczeg síkjávali egyezése, ennek alap­ján pedig szabatos látás kívántatik. Midőn ezek szerint a rövid­­látóság abban áll, hogy a szem fénytörő készülékének hátulsó fő­­gyópontja és a reczeg helye közti egyezés meg van zavarva oly módon, hogy a hátulsó főgyútával rövidebb és a reczeg távolabb áll; további kérdés az , hogy a gyufával rövid­ségében vagy a reczeg távol állásában rejlik-e a rövidlátás fény­tani oka. Ezen kérdés bonczolatok nyomán, minőket Ritterich és Arit végeztek kezdeményezőleg, az utolsó 30 év folyamában oda dön­tetett el, hogy rövidlátó szemek kelleténél hosszabbak, és hogy a reczeg az, mely a külömben rendes fogyótávol hosszához nem simul. Beható észleletek ezen nemegyezés öregbedését, a szerateke mind nagyobb megnyúlását, és innen a rövidlátóság fokának nö­vekvését is kimutatták számos szemeken. Kifejlődött a rövidlátó­ság növekvéséről szóló tan, felisme­rettek a közelebbi körülmé­nyek, melyek közt a növekvés létrejön és biztosságra emeltetett, hogy a teke megnyúlása az érhártyának sorvadás­ folyamatával a hátulsó sark táján áll szoros összefüggésben. Mind­ezek után oly állásponthoz jutottunk ma, hogy a­mi­dőn rövidlátóságról van szó, azonnal megnyúlt szemtekére, szem­­feneki lobos változásokra, a rövidlátás növekvésére és a növekvést mérséklő rendszabályok keresztülvitelére gondolunk. Hogy a rövidlátás nem kivétel nélkül teke megnyúláson alapul, hanem hogy azt a fénytörő készülék alkatrészei, névleg pedig a szaru nagyobb görbültsége is hozhatja létre, elméletileg* 1) ugyan helyt állónak tartatik és alig lenne olyan szemész található, ki ne észlelt volna esetet, melyben a szaru lobos folyamatai után állott elő szarukidomborodás és innen rövidlátás, de közelebb­i és az ilyen rövidlátás tünetei, a más rövidlátástóli megkülömböz­­tetésre vezető ismérvek, valamint azon tény, hogy veleszületett nagyobb szarugörbületen alapuló rövidlátóságok is fordulnak elő nem épen feltűnőleg mikrophthalmicus szemeken, még eddigelé megállapítva nincsen. A következőkben megkísérlendem főpontjaiban előadni a tü­neteket, melyek a rendellenesen nagyobb szarugörbületből szár­mazó rövidlátóságnál előfordulnak, melyekről ez felismerhető, va­lamint foka meghatározható, továbbá a támpontokat, melyek az ilyen rövidlátásáénak a más okból származó fcóli megkülömbözteté­­sét elősegíthetik, előadandok rövid elemzéssel eseteket, milyenek alapján jogosítva vélem magamat a szarugörbületi rövidlátás kór­képének felállítására és végre röviden megjelölendem a vizsgálati irányt, mely szerint talán még közelebb lehetne jutni azon esz­ményhez, hogy az egyes fénytörési rendellenséggel bíró esetek fénytörési kóros tényezőit ne csak a Listing-Helm­noltz-féle minta­szem szerint, hanem kórodailag, egyenesítve is nyomozhassuk ki. A csupán szarugörbületből eredő rövidlátásnál, hol a szem egyébb részei rendesek, mindenekfelett a szaru tükörképe bizonyul változottnak és pedig ez annyival kisebb, minnél nagyobb a gör­bület. A hol tekintélyes fokú rövidlátást okoz a szaru túlgörbü­­lete, ott a gyakorlott vizsgálónak első megtekintésre fel fog tűnni, hogy ezen, az ablak felé irányított sz­aru viszfénye tetemesen ki­sebb kiterjedésű mint az, melyet napontai betegvizsgálatainál annyiszor életében látott és melyet emlékezése meglehetős meg­bízhatóan szolgáltat az összehasonlításra. Csekélyebb fokú szaru­­rövidlátásnál is nehézség nélkül megállapítható e tünet, ha ren­delkezésre álló rendes szaruval biró egyént állítunk a vizsgálati ló mellé és összehasonlítjuk a kettő szaruin az ugyanazon távolban levő ablakról nyerő tükörképeket. Pontosan megmérni a tükör­képet és annak a rendes szarvétól eltérő kisebb voltát megálla­pítani lehet a Helmholtz-féle ophthalmometerrel. További tünetként meghatározható, a szemteke külső meg­tekintésénél, hogy alakja a rendes szemétől nem tér el, és hogy az nem hosszúkás, szilvánkká, mint a tekehosszúságból eredő rövidlátásnál. Ezt méréssel ellenőrizni lehet úgy, hogy a tekét az orr felé fordittatjuk és körzővel a hossztengelyt megmérjük, a körző hegyeit felragasztott schellákkal tompítván s az egyiket a há­tulsó sarkhoz,­­ másikat a szaru kúpjához minél közelebb illeszt­vén. Ezen eljárás, bár eredményei körülbelül 1 mm, hibát nem zárhatnak ki, pontosabb mint a szabad szemmeli becsülés. Szám­tani határozottsággal tudni meg a szemteke hosszát élőn és ide­vágó esetekben még eddig nem sikerül, de újabb időkben történnek ilyen irányú kutatások.2) Lényeges tüneteket szolgáltathat a szemtükörreli vizsgálat két irányban. Meggyőződni enged a­felől, hogy érhártyasorvadás, milyen haladó tengelyhosszúsági rövidlátásnál mindig előfordul, sőt a haladással annyira szorosan összefügg, hogy róla a haladás fokát mintegy leolvasni lehet, ilyen esetben teljesen hiányzik. Azonkívül a szemtükörreli vizsgálat a szemfeneki képnek nagy­sági eltérését a rendes szemfeneki képtől becsülni engedi. Ugyanis a fordított kép a használt gyűjtő lencse gyutávolán belől, mint rövidlátásnál mindig, fog lebegni, a rendeslátó szemfeneki képé­nél kisebb lesz, de nagyobb mint a vele azonos fokú, tengelyhosz­­szúságon alapuló rövidlátásnál; a fennálló kép nagyobb lesz mint a vele ugyanazon fokon álló, tengelyhosszuságon alapuló rövid­látásnál.3) A szem­feneki kép változásának emlitett tünetei, bár a felismerés gyakorlottságot igényel, nagyobb fokú szarurövid­ Bonders, die Anomalien der Refraction und Accommodation des Auges. Wien, 1866, 308 lap. 2) Landolt és Nuel, Min. Monbl. für Augenheilkunde 1873. folyam 473. lap, és Landolt im Archiv f. ophth. XIX. kötet 3 füzet 301. lap.­­) Lásd Snellen és Landolt, Graefe és Saemisch által kiadott lland­­buch der gesammten Augenheilkunde III kötetében, 110—128 lapig. 1

Next