Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1880-02-29 / 1. szám

SZEMÉSZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ g-ik számához. Szerkeszti Hirschler Ignácz tudor. l.SZ. Vasárnap, február 29-én. 1880. Tartalom : Czeniceanu György. Schulek Vilmos egyetemi tanár szemészeti kórodájábót : A szemet környező arczrészekuek, a láta mekkoraságának és a szemüvegeknek befolyása a látás-térre. — Könyvismertetés-. Therapeutique oculaire par L. de Wecker. Folytatás. — Vidor Zs. tr. Köz­lemények a szemészeknek Heídelbergben 1879-ben tartott I2-ik gyűléséből. — Deutschmann R. tr. : Adatok a vérömlenyes glaucoma kórboncztanálioz. — Schiss-tíemuseus tnr. A hófény által támadt vakságról. — Wahberg tr. A felső szemhéj elephantiasisának egy esete. Melléklet: Egy kőnyomatú tábla Czeniceanu czikkéhez. Schulek Vilmos egyetemi tanár szemészeti kórodájából. A szemet környező arczrészeknek, a láta mekkoraságának és a szemüvegeknek befolyása a látás-térre. Közli Czeniceanu György szigorló. Motto : Studia prima la scienza, e poi seguita la pratica nata da essa scienza.1) Tapasztalatunk utján azon tehetséghez jutottunk, meylyel a látott tárgyak viszonylagos távolait megbirálhatjuk, s e miatt ezen tárgyak nem úgy jutnak tudomásunkra, mintha egy területre vol­nának elrendezve, — a mint ez akkor • történnék, ha említett tehetséggel nem bírnánk, — hanem térbeli változatokban tűnnek föl előttünk. Azonban könyen képzelhető oly terület, melyen a látott tárgyak egymás mellett elrendezve legyenek, s akkor ezen látott tárgyaknak összessége — általános kifejezéssel — látás­térnek neveztetik. De minthogy ezen tág fogalom a vizsgálatok részletes czéljait ki nem elégíti, Helmholcz különbséget tesz szo­ros értelemben vett látás-tér és tekintés-tér között, az előbbi alatt azon teret értve, melyet a nyugvó szem egyidejűleg láthat, utóbbi alatt pedig, a melyet a mozgó szem láttengelyével át­járhat. Aubert és Donders, kik a látás-térnek viszonyát a reczeg- hártya határaihoz bővebben tanulmányozták, fölvettek még rela­tív és absolut látteret, azon két mérési mód előtiintetésére, me­lyeknek egyikénél (az absolutnál) a szemet környező arczrészek láttérszűkitő befolyása elháríttatik, míg a másiknál (a relatívnál) nem. A szemmérészek különbséget tesznek még elsődleges és másodlagos állás között (Primäre und secundäre Stellung). El­sődleges állásnál a szem és fej nyugvó helyzetben vannak; ez tehát azon állás, melyben a szoros értelemben vett látás-tér meg­méretik ; másodlagos állásnál csak a fej áll mozdulatlanul, mig a szem mozgásait végzi. Ezen fogalmak értelmezése után fordítsuk figyelmünket a látás-térmérésre (Perimetria, vagy némelyek szerint Campimetria). Már Ptolemeusnál és Venturinál is (1. Arago Astronomie I) akadunk a látás-térmérés nyomaira. Young 1801-ben (Arago, Astronomie) és Purkinje (Beobuchtungen II. 1825) már pontos méréseket tettek. Az első, ki a látás-térmérés fontosságát külö­nösen kiemelte, a nagy v. Graefe volt, a ki kóros esetekben a látás-tér szorgos nyomozását ajánlja, mert ő sok ily esetben a látás-térnek sajátságos szűk voltát találta. (Archiv für Ophtha’- mologie, 1856.) Azóta több szakférfiú foglalkozott a láttér-mérésnek úgy épéleti, mint kórodai tanával ; de mindazáltal ezen tárgy még korán sincs minden oldalról kikutatva, s azonkívül az eddigi ku­tatásokat sem lehet egyelőre mint megállapított tant tekinteni, mert még sok véleménykülönbség maradt fenn. így például mindjárt a mérés kezdeténél habozhatunk a szem beállításával. E tekintetben némely szakemberek (Förster, Landolt, Mauthner stb.) a vakfoltot, mások megint (Donders, *) *) E munkálat 1879-ben egyetemi pályadijat nyert. Woinow, Aubert stb.) a sárgafoltot irányítják a fokosztályzat zeruspontja felé. Igaz ugyan, hogy valamint az egyik, úgy a másik vizsgálási mód csak hasznos lehet e tannak előmozdítá­sára ; de ha megfontoljuk, hogy élettani kísérleteknél nagyobb pontosságról van szó, akkor a sárga foltnak előnyt adunk a vak folt fölött ; míg ellenben kórtani elváltozásoknál, a melyek leg- többnyire a látó idegdombcsa körül csoportosulnak, ajánlatos a vak folt mellett maradni, mert így a szemtükri vizsgálat ered­ményét könyen hasonlíthatjuk a láttérmérés eredményéhez. A lejebb következő mérések kivétel nélkül a sárga folt beállítása mellett történtek. Talán nem lesz felesleges, rövid pillantást a különféle láttérmérési módszerek- és eszközökre vetni. A legegyszerűbb és a mellett igen felületes mérés az, melyet kórodákon akkor szokás véghez vinni, a mikor alig sej­tünk valamely kóros változást a szemben. Ily esetben az idő rövidsége miatt rendesen megelégszünk azzal, hogy a vizsgáló fejét 2—3 lábnyi távolban a megvizsgálandó feje előtt tartva, kezét majd föl- majd lefelé, azután jobbra-balra, s ha netalán szükségesnek véli, még a közbeeső átmérők mentén is vezeti, s pedig vagy belülről kifelé az átmérő irányában egészen addig, míg a vizsgált az eltűnést bejelenti, vagy megfordítva kívülről a középpont felé addig, míg előtűnik. így nagyjában tájékozást nyerünk a látás-tér határairól, azonban e mérési mód pontossági hiányán kívül azon hátránynyal is bir, hogy eredménye nem rajzolható le papirosra, a mint ezt a többi mérési módszereknél tehetjük, de a vizsgáló magának mégis érzékítheti az illető látás­terét az által, hogy saját látásterével hasonlíthatja, a mi könyen történik, mert ő is szemét, mely a vizsgált szemnek rögzítési tárgyul szolgál, éppen oly távolban tarthatja ujjától, mint a mely távolban túlfelől a vizsgált szem van. Minthogy legczélszerúbb az egyénnek szemeit egyenként kísérlet alá vetni, azaz monocularis látástereit kifürkészni, azért az illető az egyik szemét vagy be­hunyja, vagy befedi (pl. kendővel), de úgy. hogy az orr felől bejutható sugarak is útjokban akadályt találjanak. Ha a megvizs- gáltnál feltűnő láttérszűkiilet volna, mint például glaucománál, akkor ezen egyszerű vizsgálatból az kiderülne. Más módon véghez vihetjük a láltérmérést a Campimeter segélyével. En e czélra egy 150 ctm. hosszú és 100 ctm. széles fekete táblát használtam, melyet o°-tól 36o°-ig 20—20 fokon­ként felosztottam1), fekete fonalból átmérőket oda kötöttem, s e fonalakra 1 ctm.-nyi oldalhoszszal biró fehér papirnégyzetet alkalmaztam akként, hogy e papiros a középponttól kifelé vagy megfordítva, eltolható legyen. Méréseimet czéljuknak megfelelő- leg a fej és szem elsődleges állásában vittem végbe, mert ez alkalommal a szoros értelemben vett látástér és az alakját alkotó határok után kutattam, azért a fej rögzítéséről gondoskodnom kellett. E czélra ülőszékem hátához oly állványt erősítettem, a melynek fölfelé néző vége villaszerű nyúlványokkal bir ; özek közé az arczom épen beleillik, míg állam az állványon nyugszik. Vizs­gálandó szemem egy a Campimeter közepén létező kis fehér keresztet rögzít. Az állványt, illetőleg a széket, úgy állítottam a *) 0° felül, 90° belül, 180° alul, 270° ldvül esett. 1

Next

/
Thumbnails
Contents