Szemészet, 1880 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1880-02-29 / 1. szám
Campimeter elé, hogy vagy jobb, vagy bal szemem láttengelye függélyesen essék a Campimeterre. A távolságot a Campimeter közepétől szemem csomópontjáig 15 címrre vettem. A mérésnek számbeli eredménye a következő : Campimeter-mérés 10“ (360°) 20° τc 60° 80° 90° 100° 120° 140° 160“ 180° 200°220° 240° 260° 270° 280° 300° 320° 340° 1) Bal szem . . . 475 48 51 5 56 57 5 58 57-5 52-5 48 595 605 60-5 61 62 62 63 5 61-5 58 53 48 2) Bal szem . 51 52-5 53 58 59 59 5 58'5 51 40 65 665 68 70 73-5 725 72 71 66 5 62 5 56 5 3) Jobb szem . . 57 58 64 69 73 72'5 72 71-5 71 5 70 69 66 5 57-5 61-5 62 63 62-5 59 57 57 4) Bal szem . . . 50 53 59 652 69 70-5 71 69 68 5 68 675 665 53 57 60 61 59 55 5 53 50 Több ízben és különböző napi időben tett méréseimből ezeket választottam ki mint olyanokat, melyek — véleményem szerint — eléggé mutatják, hogy a háttér kisebb vagy nagyobb terjedése több körülménytől függ. Az i) alatti számok eredménye a következőképen véghez vitt mérésnek eredménye , ugyanis jobb szememet behunyván, éreztem, hogy a másik szemen az orbicularis gyengéden összehúzódik, a szemhéjak pedig egymáshoz kissé közelednek. Ezen állapotba a szem leginkább akkor jut, ha a másik szem sokáig behunyva tartatik. Ez oknál fogva a látástér szűkebb, mint a mikor pl. a szemkendővel volna befedve, s különösen fölfelé, t. i. o°-tól 6o°-ig és 3000-tól o°-ig praegnans a szűkület; míg ellenben 120 és 140"-nál a szűkület majdnem minden körülmény alatt változatlanul megmarad, minthogy okozóját a mozgathatlan orrban leli. Az orr felőli irányban a látásteret a tekintettérrel viszonyba hoztam és tapasztaltam, hogy a szem messzebbre lát az orr fölött, ha elsődleges állásban van, mintha a láttengelylyel ezen irányban nézek, vagyis, hogy a látástér ezen irányban tovább terjed, mint a tekintettél. Már nem ugyanazon viszony létezik más irányban is, mert ha pl. fölfelé irányítom láttengelyemet, akkor a szem fölfelé fordításával egyszersmind a szemhéj és szemöldökönként fölemeltetnek és így tágabb tér nyílik a látásra. A 2) sorban feljegyzett számokat akként nyertem, hogy jobb szememet posztódarabbal jól befedtem és a bal szem körüli lágy képleteket akaratosan széthúztam. A láttér észrevehetőleg nagyobb lett. Igaz ugyan, hogy nagyobb gyakorlat mellett terjedelmesebb látteret nyerünk, azonban az ezen számokban lelhető különbség nemcsak az időközben nyert gyakorlatnak, hanem nagyrészt a lágy arczrészek említett széthúzásának tulajdonítandó. Még 28o°-nál, hol a szemgödri szélen a csontokat fedő lágyrész csak vékony bőrrétegből áll, ezen széthúzás által a látástér tágabb lesz, minthogy a szemhéjak is kissé szétnyílnak. Az orr felőli oldalon semmi nagyobbodást nem vettem észre, sőt ellenkezőleg szűkületet találtam: 48° helyett 46°, mely körülményt úgy vélem magyarázhatni, hogy t. i. a szemhéjakat szétnyomván, ezáltal a szem úgyszólván erősebben serkentetik fel a rögzítésre, miáltal az orr táján levő tárgytól előbb abstrahálja figyelmét, mert máskülönben is ezen oldalon legtöbbet szokott a szem abstrahálni. De ezen körülményből nem lehet azt következtetni, hogy az ezen háttérszűkületnek megfelelő reszeghártyarészlet a látást közvetítő érzettel nem bírna, mert lehetséges az, hogy az illető tárgy nem okoz elég intensivbenyomást a látási érzetre. Ezt Schweigger, az eddigi búvárokkal szemközt, egy kísérlettel iparkodik megmagyarázni ( Archiv für Ophth. 1879. I.) A Campimeterről a háttérábrát, azon esetben, hogy a szemnek a Campimetertől a távolát 15 dm.-nek vettük, ötszörösen kisebbített mértékben lehet a papirosra rajzolni. Minthogy a Campimeteren a láttér a tangens szerint vézetik le, azért ha a campimeteri látteret a perimeterivel akarjuk összehasonlítani, szükséges az egyes tangensek értékeit fokokra átszámítani, amit kényen eszközölhetünk sugarok sekélyével a következő mértani képlet szerint: igaz , az azon szöget jelenti, melynek csúcsa a szem csomópontjában van, s egyik oldalát a láttengely, a másikat a legkörnyibb sugár képezné a tangens vonalszerű hosszának értékét jelöli. r= 15 dm.-nek vettem. Egy példa: legyen n szinte oly nagy mint r, akkor -^|=i, de log 1=45° a tangensre nézve, tehát itt 45°-nyi a háttérnyitás. A 3) és 4) sorban levő számok eredményei az oly mérésnek, melyet már több gyakorlat után véghez vittem és azért nagyobb látteret mutatnak, de azonkívül még azon különbség is feltűnő, mely az egyik és a másik szem láttere közt észlelhető és mely onnan van, hogy a jobb szememről reggel, míg a bal szemről későn este, fáradt szemmel, vettem le a látteret. Ami a Campimeter használatba vételét illeti, ez nem a leggyakoribb. Vannak némelyek, kik a Campimetert kizárólagosan használják, amint ez Wecker korodáján történik, mert azon előnye van, hogy rajta gyorsan megmérhetjük és lerajzolhatjuk a hátteret, mely körülmény a gyakorlat (praxis) igényeivel őszetér; de van neki jelentékeny hátránya is, mely abban rejlik, hogy a láttér a tangens szerint projiciáltatik és a tangensről tudjuk, hogy goddoonel; továbbá azt is tudjuk, hogy a szemgödri szél halántéki részlete még oly környi sugarakat is bebocsát a szembe, melyek 900 vagy annál nagyobb fokú szöglet alatt esnek és így párhuzamosan haladnak a Campimeterrel, azért az ezen oldalon mért campimeteri láttér nem felelhet meg az ép szem teljes látterének.. (Graefe-Saemischben, Snellen és Landolt czikke, 52.) Áttérek most a perimeterre, mely az élettanászoknál és szemmérészeknél nagyobb utat tört magának. Már Purkinje is tett méréseket egy 7"-nyi sugárral bíró, fokokra osztott ívvel (azért 7"-nyi mért 17 M.-ja volt) melyre azonban a tudományos világ nem fordított nagy figyelmet. Förster szerzett ezen eszköznek általános elismerést. Ami Förster eredeti eszközét illeti, kezelése nem igen könyv. Mindenekelőtt említendő az ív rövidsége — csak go°-t mér — amely miatt akkor ha a sárga folt van beállítva az ív közepére, a halántéki oldalon a láttér az íven meg nem mérhető, mert sok egyénnél a láttér túlhaladja xoo°-t is. Azonkívül sok időbe kerül az egész mérési és feljegyzési művelet. Landolt némileg módosította ezen eszközt. Carter a Förster-féle félívet egy negyedívre átváltoztatta. Scherk egy félgömböt használ perimeternek. Ellenvetés létetett, hogy a fej árnyékot vett a félgömbre és így a vizsgálatra szolgáló fehér vagy színes papiros nincs mindenütt egyaránt kivilágítva. Ezen ellenvetés megczáfolására Scherk eszköze úgy van most készítve, hogy a félgömb függélyes átmérője irányában szét van választva és két felé ablakként szétnyírható. Ezen eszköz még a Campimeter azon előnyével is bír, melynél fogva a hátteret gyorsan megmérhetjük és lerajzolhatjuk. Továbbá említendő Jeffreason perimeterje, melynek eszméje nem külömbözik a Scherk-féle eszközétől. Épen úgy mint ez, félgömbből áll mely fokokra van osztva, de a látást jelölő tárgy nem fehér vagy színes papir-négyzet, hanem tükröcske mely egy gyertyától a fényt visszatükrözi. (Annales d’Oculistique, LXXI.) Perimeteri méréseim kivitelére egy baráttal ki gépészmérnök jelölt, oly eszközt szerkezeténk, mely elvileg semmiben sem tér el a Badal-féle perimetertől. (Annales d’Oculistique 1875. II.) (Lásd a mellékleten.) Az 1. ábra fele a perimeter természetes nagyságának. A 20 cmnyi hosszú és 15 cm. átmérőjű cső egy másik rövidebb csőben épen belefér és a rövidebb csőhöz egy 15 cm. félátmérőjű negyedkor oda van erősítve. A rövidebb cső a negyedkörrel együtt a hosszabb cső körül forgatható, és hogy a forgási szöget kitudhassuk, a negyedkör mögött egy szögmérő készíttetett. Az ív concav oldalára néző hosszabb csőnek vége körü