Szemészet, 1881 (18. évfolyam, 1-6. szám)

1881-02-20 / 1. szám

A lágy hályog műtétele. Feuer N. tr.-tól, m. kir. h­onvéd-ezredorvos­­. Zágrábban és a bécsi egye­temen a szemgyógyászat magántanára. Az ifjúkori lágy hályog (cataracta mollis) eltávolítására két műtétmóddal bírunk : a tokhasítással és az úgynevezett egyszerű vonalas kivonással. Ha a hályog tömöttebb összeállására van gyanúnk, vagy ha az csak részleges, de a nagyfokú látzavar miatt kívánatos az eltávolítás, legelőbb a discissiót végezzük. A csarnokvíznek a lencse állományára történő behatása alatt az utóbbi puffad, s pehelyszerű darabokra esik szét. Ezen részletek zsíros szétesés útján szívódnak fel, vagy talán csak a csarnok­vízben oldódnak fel. Így tűnnek el lassanként a lencserészletek a látó területéből — igaz, hogy két, három, sőt több hónapi ke­zelés után, mi­alatt rendesen a mellső csarnok punctiója, eset­leg a discissió egy vagy többszöri ismétlése is válik szükségessé. Ha azonban a lencserészek puffadása és szétesése rohamosan megy végbe, a műtő azon kényszerhelyzetbe juthat, hogy a csar­nok szükségképein csapolásával egyidejűleg annyi lencserészletet is vonjon ki, a­mennyi erőszakos beavatkozás nélkül csak kihoz­ható. Hogy ezen leírt műtéti mód a szárú csapolásának, vagy pedig egyszerű vonalas kivonásnak neveztetik-e, az egészen mel­lékes. Az egyszerű vonalas kivonás tulajdonképeni és szabályos alakja pedig csak akkor jó alkalmazásba, ha az ifjúkori hályog teljes és népszerűen lágy, vagy egészen elhigult. Ezen mindenki előtt ismeretes műtét lefolyását csak rövi­den akarom vázolni: Beszúrás lándzsakéssel alul vagy kívül-alul a központtól, körülbelül a központ és a szárászét közti vonal közepén, a lencsetok felnyitása egy megfelelő eszközzel (hegyes horog, sarló­ alakú tű vagy egyéb cystitom) erre a lencsetömeg lassú kifejtése Daviel kanál segélyével, mely gyengéd nyomással a széli sebajkra alkalmaztatik. Azon időben, midőn ezen Palucci, Gibson és Jaeger F. által csakis zsugorodott hályogokra számított kivonási eljárást Travers és Graefe egyszersmind a lágy hályogokra is kiterjesz­tették, a cornea elgenyedése még mint ijesztő rémkép lebegett az akkor divatban volt és általánosan űzött Daviel-féle lebenyes kivonás felett; örömmel fogadtak tehát legalább a lágy hályog eltávolítására irányuló oly műtéteki eljárást, mely míg egyrészről ezen szerencsétlen kimenetelt tökéletesen kizárja, addig másrész­ről gyorsabban vezetett czélhoz, mint a discissió. Graefe megkí­­sérlette ugyanezen műtét módot kiterjeszteni az öregkori hályo­gokra is, mely kísérlete, habár egyenesen nem sikerült is, megte­remtette az ő úgynevezett „módosított“ vonalas kivonását, mely­­lyel a többi, a keménymagú öregkori hályog eltávolítására irá­nyuló műtétmódok nem versenyezhetnek. Az „egyszerű“ vonalas kivonás tehát úgy mint előbb csakis az ifjúkori lágy hályog kivonására szorítkozott. De még ezen szűkre szabott javalat határai között sem volt képes az eredeti lelkesedést maga irá­nyában sokáig fentartani , mert határozott hátrányokkal is bír, melyeket a tapasztalt műtők — kik nem űzik az irodalmi szépít­­getés mesterségét — elég nyomatékosan emelnek ki. *) Mindenekelőtt igen jelentékeny hátrány az iris oly gya­kori előesése a műtét alatt s gyakran még utána is. Az ese­tek legkisebb számában fogjuk magunkat arra elhatározni, hogy ezen előesett, a kinyomuló hályogrészletek, a kanál, vagy csak a sebajkak által is zúzott k­iscsücsköt reponáljuk, mert hossza­dalmas és következményeiben vészes lobos folyamatnak forrása lehet. Arit* 2), Schulek3) és Mayer E.4) Párisban lemetszik az előesett k­isdarabot anélkül, hogy visszahelyezési kísérletekkel vesződnének, azon nyilvánvaló szándékkal, hogy a nagyobb bajt kisebbel cseréljék fel. Ezen viszonylagosan kisebb, de magában véve elég kellemetlen baj a coloboma iridis, mely először is a fiatal egyén eltorzítását vonja maga után, másodszor pedig a láta nagyobbítása által — melynek területébe most a cornealis heg is esik — kellemetlen káprázást okoz. De még ha az iris a mű­tétnek csak utolsó mozzanatában esett volna elő, és ennélfogva a visszahelyezési kísérlet némi jogosultsággal bírna is, még­sem sikerül az mindig, vagy a műtő azt hivén, hogy az előesett k­isdarabot reponálta, másnap azt találja, hogy az vagy a sebbe begyógyult, vagy legalább a belső sebajkakhoz tapadt — mind­két esetben kellemetlen meglepetés, mivel a láza rendetlenül elhúzódik, az első esetben még feltűnően fehér is lesz a heg s a cornea görbülete is megváltozik; de másrészről a szivárvány be­­csiptetése igen hosszantartó izgalmi állapotot tarthat fen, mely különösen azon esetben, ha lencserészletek a szemben marad­tak, a legvészesebb következményeket vonja maga után (v. ö. Arit i. h.). Vannak ennélfogva műtők (mint Schulek, Mayer stb. s. h.) kik a szemmegnyitásra kényelmes alsó cornealis részt elhagyták és a sebkészítést felül végzik, hogy a netalán vége­zendő k­is kimetszéshez szabad kezet nyerjenek, miután a colobo­­mának fedését a felső szemhéjtől várják. Ha azonban meggon­doljuk, hogy így többször leszünk kénytelenek a tekét a rög­zítő csipesz segélyével erőszakosan lefelé fordítani, mi­által a hyaloideát repeszthetjü­k, hogy továbbá a gyermeki szűk szemréj igen kevés tért enged a működésre a cornea felső ré­szében és hogy utoljára a felső szemhéj a neki szánt felada­tot sokszor hiányosan végzi, úgy kénytelenek vagyunk Schulek tanár nézetének hódolni, ki — daczára az aránylag kedvező mó­dosításnak — ezen műtétről igen szűkre mért dicsérettel emlék­szik meg. További kellemetlen eshetőség fenyegeti ezen műtétet ab­ban, hogy nem mindig lehetséges az egész hályogtömeget kifej­teni. Ilyen esetekben nem épen mindig — mint Meyer gondolja — a hályog összeállása felőli kórismészeti tévedés forog fen, hanem az elhomályosodott lencsének bizonyos szívóssága és raga­­dóssága, mely a műtét előtt alig ismerhető fel. Leginkább azon részlet maradhat vissza, mely a cornealis sebtől környibb s meg nem nyitott lencsetok tasakjában fekszik, s mely nagyon nehezen vagy épen nem simítható ki (Arit i. h.). A visszamaradt részek tehát a csarnokvízzel történő bő érintkezés folytán tetemesen felduzzadnak s ezáltal erősebb k­isizgatás veszélyével vagy pedig belszemi nyomás-emelkedéssel fenyegetnek. Legkedvezőbb esetben hosszúra elnyúló utókezelés, de sokszor ismételt szarucsapolás is levált pelyhes hályogrészletek netaláns kibocsátásával válik szük­ségessé. Ez természetesen azon esetekre is vonatkozik, melyek­nél a lencse nem egészen homályosalt vagy lágyult el és az előre­­bocsátott discissió után beállott erősebb duzzadás következtében vagyunk kénytelenek a hályog részleges kivonásához fogni. Ilyenkor igen kellemetlen, ha eme részleges kivonás keresz­tülvitelére némi erőszakot is vagyunk kénytelenek kifejteni, mely­től a műtő annál kevésbbé tartózkodik, minél inkább lebeg sze­mei előtt azon czél, hogy a hályogrészekből minél kevesebbet hagyjon vissza. Az erőszak abban áll, hogy­ az alsó sebajkon Daviel kanál segély­ével az ismert súrolási műveletet viszszük véghez és pedig többé-kevésbbé erős nyomással a teke központja felé. De a zonula Zinnii különböző ellenállási képessége mel­lett nem bírja ki mindegyik szem az egyenlően erős nyomást, és így megtörténik ezen műveletnél, hogy néha üvegtest nyomul ki a sebajkak közzé, kristálytiszta hóly­agcsa alakjában, mimellett a hátramaradt lencserészletek elalvást elmozdíttatnak. Ezen eshető­ség két irányban veszedelmes : 1. Félbeszakít minden további kivonási kísérletet, mert a sebnek bárminő csekély­ tátongtatása csak az üvegtestnek erő­sebb előnyomulását okozza, s a mellső csarnokba történt kanál­behatolás — ha ugyan valaki ezt tenni merészelné — csakis üvegtestet, de sohasem hály­ogrészleteket hozna ki. Ilyenkor a műtét félbeszakítandó s annál inkább óhajtandó a visszamaradt hályogtömegnek nem túl rohamos duzzadása, mivel a zonula Zinnii átszakadása után a műtét ismétlése annál kellemetlenebb. 2. Az üvegtestnek a sebbe való benyomulása még akkor is kellemetlen, ha semmi hályogrész sem maradt vissza. Vagy a visszamaradtak békésen viselkednek, mert amaz igen sokszor szo­kott belegyógyulni a sebbe. Ilyenkor a teljes gyógyulás után látjuk, hogy a pupilla mélyéből rostos köteg — az átalakult üvegtest — húzódik a szembetűnő fehér heghez, mely köteg a *) Hasonlítsd össze : Am­t Operationslehre in Graefe-Saemisch . Handb. d. ges. Augh. III. köt. I-ső rész, 263. lap, és közrem. Schulek V. tanár kórodájából, Juhász tr.-tól „Szemészet“ 1880. különlenyomat. 2) V. ö. az előbbit. 3) V. ö. a. e. 4) Mayer E. Hndb. d. Augh. német kiadás 1879. év 320. lap.

Next