Szemészet, 1882 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1882-02-26 / 1. szám

közeléből indul ki, akkor ellenkezőleg inkább az engedékeny üvegtest felé domborodik, mint az ellenállóbb sclerat tolja maga előtt, a­mint ezt épen Manznak kiinduló pontját képező másik esete is mutatja. Engedékenynek neveztem az üvegtestet, mert nem tehetjük fel, hogy a tekében Manz által talált tömött kötő­szövet abban már a cysta képződés idején is jelen lett volna. Legfontosabb érv azonban Manz ellenében, miszerint a kis tekének cysta felé néző felületén sehol sem találunk biztosan constatált érhártya-szövetre, az ezen oldalon található festeny ugyanis koromfekete tömegekből áll, melyekben „csak itt-ott látható sejtre emlékeztető, világosabb folttal egy-egy csomócska.“ E leírás teljesen ráillik a retinalis festenyre, míg a choroidea szövetére csak a teke másik oldalán, az épen maradt sclera szomszédságában ismerünk rá határozottan „a maggal és nyúlvá­nyokkal bíró, világosbarna sejtekről.“ Míg tehát a tömlő erede­tét seleratis cystából csak mesterkélve magyarázhatnék ki, min­den erőszakolás nélkül megérthetjük annak származását, ha — épen úgy mint Arit esetében — felteszszük, miszerint erre az elsődleges szemrés hiányos záródása adta az alkalmat. Ha az itt felsorolt három microphthalmusnál az elsődleges szemrés kitágult alapja nyílt és tág összeköttetésben maradt a szemmel, könnyen elképzelhető, miszerint ellenkezőleg az össze­köttetés helye lassanként megszűkü­l, sőt egészen összenő, úgy hogy a másodlagos hólyag teljesen lefűződik a tekéről. Hogy a különféle fokozatokat föltüntessem, s nevezetesen a primár szem­rés hiányos záródásából keletkezhetett mindenféle kóros alakot tárgyalásom körébe vonjak, nem tartózkodom — mint ezt a megelőzőkben is tevem — ismeretes dolgok fölemlítésétől sem. Az előbb említett módon jöhetett létre nevezetesen a Wil­son microphthalmusa, melynél a látóideg tapadási helye előtt volt a selerához függesztve egy kicsiny tömlő, minek eredetét az iriscoloboma elég kézzelfoghatólag elárulta, így keletkezett a microphthalm. Wallmann második esetében, hol a tehén szűk­­nyakú tömlő csüngött, melynek keskeny nyílásán a choroidea ha­ladt le a tömlő üregébe, és végre hasonló származású lehet Wallmann harmadik esete, mely mint magasabb fokozat már az üregek teljes elkülönítését mutatja, a­mennyiben a tekétől csak tömör, üreg nélküli, rostos kocsány halad a tömlőig, melynek eredete felől azonban nem hagy kétségben bennünket az azt béllelő érhártya. Ez utóbbi esettől már csak egy lépést kell tovább ten­nünk, hogy megmagyarázzuk a microphthalmus azon alakjainak származását, min­ket 5 esetben­­Palkó, egy esetben Imre J. is­mertettek. Ide sorozhatnék bátran Hasnernek az anophthalmusok 4-ik csoportjában említett esetét is, mely a Talkóétól miben sem különbözik. Említett szerzők ugyanis az alsó szemhéj alatt vé­konyfalú, jókora kiterjedésű, a conjunctiván átkékellő, folyadék­kal telt tömlőket találtak, melyek legtöbbször az alsó szemhéj kifordulását okozták és mindig elsatnyulására vezettek a teké­nek, mely legtöbb esetben mint mogyorónyi vagy még kisebb göb volt a kötőhártyazseb mélyén felismerhető. Palkó az általa bonczolt egy esetben még rostos kötegből álló összeköttetést is talált a teke és tömlő közt. Ha ezen esetekre egy tekintetet vetünk, önkénytelenül is a primár szemrés hiányos záródása jut eszünkbe, mint a torzképződés oka. Azonban az anophthalmus és microphth. között csak foko­zatos a különbség s ugyanazon ok, mely valamely szem elsat­­nyulását okozta, nagyobb mérveket öltve annak végleges meg­semmisülésére is vezethetett volna, mint ezt az anopthalmus sta­­tistikájában néhány példa (3-ik csopportban Jacobi és Hippel egy-egy és P­ischer két esete) illustrálja, melyekben egyik olda­lon kis szemteket, a másikon pedig üres orbitát találtak, s me­lyek a két fejlődési hiba közötti átmenetet eléggé föltüntetik. De ha így, akkor az épen szóban forgó ok, t. i. a primor szemrés nyitvamaradásával, annak fenekén képződött tömlő nem­csak microphthalmust, hanem a szem teljes hiányát is okozhatja és tényleg az anophthalmusok sorozatában nem kevesebb, mint 9 esetre bukkanunk, melyek a Palkó és Imre J. által közlöt­tekkel másban teljesen megegyeznek, csak a szemteke hiányzik vagy legfeljebb bonczoláskor fedezhető fel a conjunctiva alá rej­tett piczing- csomócska alakjában. A régiek közül Skuhersky írt két testvérről (1, 2-ik cso­portot), kiknél teljes ankyloblepharon mellett az alsó szemhéjak erősen kidomborodó, kékes daganatokat képeztek, és Rau említ egy anopthth. bilaterálist, melynél ép szemrés mellett egyik oldalon hasonló, fluctuáló tömlő foglalta el az alsó szemhéjt. Újabb időben Hippel, Wecker,­­Palkó (ennek 4-ik esete a Kimn. Monatsbl. 77. évi folyamában) Wicherkiewicz (mindezeket 1. 3-ik csoportban), Skrebitzky és Chlapovszky (4-ik csoport) közöltek hasonló észleleteket, kik az alsó szemhéj tömlőjét megannyian egyformán jellemzik s csak annyiban térnek el egymástól, hogy míg a többi négy szerző a tekének egyik oldalon sem akadt sem­mi nyomára, addig Chlapovszky az egyik szemet, melyen tömlő nem volt, épnek találta, míg Hippelnél a cysta mindkét alsó szemhéjon volt található, de míg egyik szemet egészen megsemmisíté, addig a másikat csak a microphthalmus fokára szállíti alá. E kilencz eset közül egyedül Chlapovszky végzett bonczolást, ki a tömlő kiirtásakor átvágta annak hátrafelé ha­ladó, vastag kocsányát, melyet ő (miután górcsövi vizsgálatot nem közöl, nem tudni mély alapon ?) a látóidegnek tartott, s a kiirtás után tűnt fel a kötőhártyazseb mélyén egy, elsorvadt tekére emlékeztető csomócska. Mindezen esetek — a microphthalmusnál említettekkel együtt — rendkívüli hasonlatosságot mutatnak egymással. Külső megjelenésükben mondhatjuk teljesen egyformák : mindnyájan az alsó szemhéj alatt fészkelnek, azt többé-kevésbbé kifordítják, hol erről tudomásunk van, fehérnyetartalmú, savós folyadékkal tel­­vék, ezenkívül a szemtekét egytől-egyig vagy egészen vagy rész­ben tönkreteszik, s a­hol végre bonczolat végeztetett, azzal ösz­­szeköttésben állónak találtattak. Ez utóbbi magatartást ,Tarkó esetében határozottan, Chlapovszkyéban pedig legnagyobb való­színűséggel állíthatjuk, miután az általa átmetszett és látóidegnek tartott kocsány alig lehetett más, mint épen a tömlőt és tekét összefűző köteg. A meglepő egyezést — a szóban levő tömlők tulajdonsá­gait illetőleg — tekintetbe véve, lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnunk, hogy megannyian ugyanazon oknak köszönik téte­lüket és ez okot már többen keresték. Azon rövid idő alatt, mióta újabb időben (1876) az első ilynemű észlelet világot látott, nem egy hypothesis merült fel e tömlők létrejövetelének magya­rázatára.­­Palkó állítását, mely szerint „ezen ébrényi életben létrejött savós tömlőknek a tekéhez semmi közük sincs“, mely nézethez különben Wicierkiewicz is csatlakozik, Manzzal egyetemben csak megütődéssel fogadhatjuk s ellenkezőleg azt állíthatjuk, hogy az összefüggés nagyon is szoros és szembeötlő, különben nem találnánk a tekét mindig elroncsolva és sohasem találnánk össze­köttetést a tömlő és a teke maradványai között. És oly kevéssé tarthatjuk valószínűnek Hoyer elméletét, ki a tömlőkben nem lát egyebet, mint a könnytömlőnek a könny­barázda elzáródásakor lefűződött s később kitágult felső részét. Ezen esetben ugyanis mindig meg kellene találnunk az összeköt­tetést savós- és könytömlő között, a­mi pedig sohasem consta­­táltatott, kellene rendellenességet találnunk a könnycsövecskék és a könnyelvezetés körül, a­miről azonban egy szerző sem em­lékezik, sőt ellenkezőleg Wicierkiewicz és Hippel határozottan megemlítik a könnyszervek szabályos fejlettségét, és végre nem volnánk képesek ily származás esetén megérteni, miként tegye tönkre e tömlő a fejlődő tekét, holott a kétségtelenül könny­tömlőből eredő cysták, mint ezt Vernenil eseteiben­­ látjuk, érin­tetlenül hagyják a szemet. Sokkal régibb s már Skuhersky eseteit igyekszik magya­rázni Himlynek egy odavetett megjegyzése, váljon e tömlők nem épen maguk a tönkrement szemtekék-e? Erre megfelelnek min­den commentár nélkül maguk a Taskó és Imre J. által észlelt esetek, melyekben a tömlő mellett a tekék is határozottan ki­mutathatók valának. Wicherkiewitz elmélete,­­ hogy e cysták képződésére a vacuum adna okot, mely a fejlődés kezdetén jelen volt tekének .) E közleményt („Prälacrymale Oelcysten“) csak a Jahresbericht üb. d. Ophth. 1877. folyamából ismerem, hol a szemteke torzulásáról nem történik említés, holott — ha lett volna — ily fontos complicatio nem maradhatott volna említetlenül.

Next