Szemészet, 1883 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1883-01-28 / 1. szám

játékát a dolomithegyek csipkéin,­­ az utolsó sugár letüntével ama kellemetlen piros ég minden bizonnyal és pedig rögtön be­állt, elkeserítvén az imént élvezett örömet. Mondhatom, hogy már az egész napon át üldözött e tudat úgy, hogy az estet némi elfogulással vártam. A piros színezés borús idő alkalmával sem maradt el, sőt, ha estefelé záporeső is volt, — ami ugyan ritkán történt — az ég a meghatározott időben felöltötte a piros mázt és, ha ez va­lamivel gyengébb is volt, mint derűlt napokon, éppen az ellentét miatt annál erősebb hatással volt szemre és lélekre. Ugyancsak az ellentét következtében a jelenség szobában, ablakon át tapasztalva, még talán kellemetlenebbül hatott mint a szabadban, és ilyenkor történt, hogy egyszer este ahhoz az észlelethez jutottam, miszerint a szemhéjtésnek nagyobb mérvű szű­kítése által a piros színezetnek teljes eltűnése eszközölhető. Amit eleinte akaratlanul és hiányos módon tettem volt, azt most szán­dékosan, figyelemmel ismételtem, és nem csekély meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy ügyes hunyorgatással, ami azonban meg­erőltetésembe került, képes voltam az alkalmatlan színtől teljesen megszabadulni és azt a derült égnek természetes zöldeskék szí­nű idővel helyettesíteni, még a leáldozott napnak irányában is. Ezen kísérletet már most önkénytelenül számtalan ízben ismétel­tem, de mindig csak pillanatnyi időtartamra, minthogy megeről­tetéssel járt. Most sajnálom, hogy ezen kísérletet egy rögtönzött stenoptikus készülék segítségével modificálni annak idejében el­mulasztottam. Megemlítem még, hogy már azelőtt megkísértettem volt a jelenségre a jobboldali, hályogos szem behunyása által hatni, evvel azonban nem eszközöltem amannak lényeges gyengülését, minthogy a diffus fény kizárása által csak a tárgyak tisztaságá­nak ama gyarapodása állott be, melyet erős nappali fény­ mellett is ily módon eszközölhettem. Sötét szemüveg csökkentette ugyan némiképen a rikító hatást, de korántsem oly hathatósan, hogy az elsötétítés hátrányá­val felért volna. Említettem már, hogy nappal az erythropsia jelenségét vagy bármit, ami csak valamiképen emlékeztetett volna reá, nem tapasz­taltam, ép oly kevéssé reggel, de meg kell jegyeznem, hogy nem volt alkalmam a tulajdonképem­ hajnal hasadtakor észlelni. Csak annyit mondhatok, hogy ablakaim felnyitásakor 5 óra tájban semmi különös színezést nem vettem észre, daczára annak, hogy a nap csak egy órával később bújt ki a hegy gerincze mögül. Ha valami gyöngélkedés miatt korábban feküdtem le, mint ren­desen, ami nem egyszer történt, a piros színt okvetetlenül meg­pillantottam az ablakredőnyön át; ennélfogva legalább néha szürkületkor is észre kellett volna azt vennem, minthogy álmom nem tartós, és rendesen igen gyakran szakad meg, ilyen esetre azonban nem emlékszem. Az erythropsia, amely hirtelen a Kahlenbergen meglepett, éppen oly gyorsan és váratlanul búcsúzott el tőlem őszkor. Szep­tember 4-én hagytam oda a Pusterthalt. Klagenfurtban, hol három napot töltöttem kirándulásokkal, nem állott be változás, még szeptember 8-án Gráczban az igen esős nap a szokott pi­ros világítással végződött, de ez egyszer utoljára, mert a­mióta másnap Budapestre érkeztem, a piros színt nem láttam többé. Csodálatos különben előttem az, hogy e változást csak néhány nap múlva vettem tudomásul, és e szerint tulajdonképen nem mondhatom meg biztosággal, hogy melyik napon állt be. Elég az hozzá, hogy a piroslátás úgy tűnt el, amint megjelent vala, és nem voltam már képes ezentúl felfedezni, bármi gyakran is töl­töttem e czélból a szép szeptemberi estéket szándékosan a Duna­­parton. — (Folytatás következik.) Adatok a hályog műtételéhez. Dr. Juhász Lajos, volt szemészeti tanársegéd­től. I. Az antisepsis értéke szemészi műtéteteknél. Még koránt sincs befejezve a vita, mely a gyakorló sze­mészeket két külön táborra osztja ; még mindig éles ellentét uralkodik a Listert követő s az antisepticus eljárást elítélő oph­­thalmologok között, és így nem látszik fölösleges dolognak, ha az antisepticus gyógymód körül a budapesti szemészeti klinikán szerzett bő tapasztalatokat felhasználjuk arra, hogy a kérdés el­döntéséhez — némi részben — mi is hozzá­járuljunk. Talán nem is lett volna szükséges a kérdés megoldására kísérleteket végeznünk; elég lett volna a minden szemésszel közös tapasztalatokból vonni következtetéseket és ezeket állíta­nunk az antisepticus áramlat ellenében; de mivel az orvosi tu­dományokban a deductio kevés értékű, különösen ott, hol a kísérlet is rendelkezésünkre áll; klinikánk vezetője az esetek hosszú soránál alkalmaztatta az antisepticus elbánást. Pedig már a priori is elég döntő érvet hozhattunk volna fel az antisepsis értéke ellen. Itt első­sorban azon kérdés me­rült föl, váljon hályogműtétel után a szem elgengedését mindig fertőzés okozza-e, s másodszor vályon van-e a fertőző anyagok megsemmisítésére biztos módszerünk ? Vannak, kik az első kérdésre igennel válaszolnak. Hirsch­bergi­ nevezetesen azon meggyőződésben van, hogy a panoph­thalmitis mindig fertőzés eredménye. E felfogás azonban nem lehet helyes, mert ellentétben áll százados tapasztalatokból men­tetett tudomásunkkal, mely az operált egyén szervezetének s a seb nagyságának is nagy fontosságot tulajdonít a gyógyulás menetében. Ha ugyanis fertőzés okozná az elgengedést, úgy nem volna belátható — hogy példával éljek — miért pusztul el az iszákosok szemének oly magas százaléka. Hiszen ezek sincse­nek a levegő bacteriumainak jobban kitéve, mint a többi beteg, s így nem a micrococcusokban, hanem szervezetükben kell rej­­leni az oknak, hogy szemeik a műtétre oly sokszor iritissel, majd — a magasabb fokon — panophthalmitissel felelnek. Ezen­kívül, ha mindig fertőzés okozná a szem gengedését, bacteriumok­­kal terhes légkörben nagyon természetesen a teke minden leg­kisebb sérülését infectiónak kellene követnie. S e helyett mit látunk ? Azt, hogy ugyanazon helyen, órában, sőt talán ugyan­azon eszközökkel végzett műtételek után, minden reactió nélkül gyógyul a kicsiny- s a szem pusztulását okozza a nagyobb seb. 500 iridectomia után átlag egyszer, 500 Grafe műtét után 8 egész 10-szer látunk genyedést. Már­pedig a kicsiny sebbel épen úgy kaput nyitottunk a bacteriumoknak, mint a nagyobbal, s ha azokat még­sem követi genyedés, úgy emezeknél is aligha infectióban rejlik a pusztulás oka, hanem épen a sebzés nagysá­gában. Nem egy példát látunk arra is, hogy ugyanazon szem a praeparativ apróbb műtéteket könnyen elviseli, s a nagyobb hályogműtétek után elpusztul. Ellenvetésül mondhatná valaki, hogy a kisebb sebek gyor­sabban záródnak s igy a légkör hatásának kevesebb ideig van­nak kitéve, de ez ellenvetés elesik, ha meggondoljuk, hogy Grafe-féle extractiónál is a műtét után pár órával már helyére tapad a kötőhártya lebeny és így a szem integritása csakhamar biztosítva van, bizonyára rövidebb idő alatt, mint nagyon sok iridectomiánál. Am a másik ellenvetés, miszerint rövid seben ke­vesebb, hosszan több bacterium vándorolhat be, első pillanatra kicsinyeskedőnek tűnik fel, ha az iridectomia 7 mm. és a Grafe­­műtét 11 mm. hosszú sebét állítjuk egymással szembe. De egy­szersmind tapasztalásból tudjuk, hogy a­hol igazi infectióról van szó, ott nagyon kicsiny nyílás elégséges a micrococcusok beván­dorlására. Bő váladék a könnytömlő blennorrhoenál például elég a legparányibb lehorzsolás, hogy a legveszélyesebb genyes porcz­­hártyalob keletkezzék. Ha tehát apróbb sebzések általán könnyen gyógyulnak, míg a nagyobbakat sűrűn követi elgengedés, noha a fertőzés le­hetősége mind a két esetben egyforma, úgy a nagy sebeket kö­vető pusztulást nem írhatjuk egyszerűen az infectió rovására, hanem ellenkezőleg azt kell hinnünk, hogy az így megsemmisült szemekben kevés volt a plasticus erő, mely ily nagy seb egye­sülésére megkivántatik. Nagyon általános kifejezés, de megérti és — jobb hiában — megbocsátja mindenki, ha ép, egészséges szervezetekkel szemben, melyek igen nagy sérüléseket is könnyen elviselnek, azon decrepidus vagy beteges egyénekre gondol, kik­nél a legkisebb sebzést is genyedés követi. Azoknál meg van.­ ­) Centralbl. f. pr. A. 1881. 454. 1.

Next