Szemészet, 1887 (24. évfolyam, 1-6. szám)

1887-01-30 / 1. szám

létéitől lényegileg egészen mást vártunk volna. Vártuk volna­­ ugyan, hogy minden színes tárgynál, mely aránylag sötétebb mint az alap, a­melyen a megsugárzott szemmel nézzük, a vörös belső fény csakugyan többé-kevésbbé érvényre jut és némileg színkeve­redés (bár nem úgy mint Hilbert gondolja) létrejön ; de egyúttal vártuk volna azt is, és ez a döntő, hogy ugyanazokon a színes tárgyakon a megsugárzott szemnek chloropsiája ép oly biztosan fog érvényre jutni, mihelyt aránylag sötétebb alapon tekintjük meg. Fel kell tennem, hogy Hilbert mindazokat a régi élettani kísérleteket nem ismeri, a­melyekből kiderül, hogy egy fehér tárgynak a reczehártyára vetett képén a megsugárzott szemnek vörös belfénye nemcsak nem vegyül érzésünkhöz, hanem az ellen­kező zöldnek érzését kelti, mert különben okvetetlenül ő is gyanította volna, hogy kísérletezésébe valahol egy olyan hiba csúszott be, mely az eredményt teljesen meghamisítja. A hiba azonban nem lehetett, más mint az, hogy Hilbert, bár sehol sem mondja, kísérleteit el nem különít­­ett kétszeri látással végezte. A helyes eljárás pedig feltételezi, hogy az oldalról megsugárzott­­ szemnek színlátását külön vizsgáljuk meg, mert emlékeznünk kell­­ arra, hogy addig míg az egyik szem oldalról való megsugárzása­­ alkalmával világos tárgyak iránt zöldlátó, a másik árnyékban tar­tott szem határozott ellentétes subjectív vöröslátóságot nyer, mely a binokuláris látásnál annál könnyebben érvényre juthat, mert a kí­sérlet követelte erős oldalfény a megsugárzott szemet bizonyos fok­ban el is tompítja. A Hilberttől ajánlott kísérleteknek helyes megtevésére a két szemnek benyomásait a legjobban és legegyszerűbben egy függőleges irányban eltérítő hasáb segélyével mint kettős képeket különítjük el egymástól. Színes betűk helyett, melyekhez nehezen jutunk, színes pamuttekercseket lehet használni; azokat előbb fehér papíralapon, azután fekete bársony­ alapon tekintjük meg: ez elég az igazság kiderítésére. Az oldalról megsugárzott szemmel következőképen látjuk a színeket: Fehér alapon : a piros­­ halvány, csaknem narancsszínű (Hilbert szerint élénkpiros); a sárga — csak kevéssé változott (Hilbert szerint sárga); a zöld - piszkos sárgás-zöld (Hilbert szerint épen úgy); a kék = ibolyaszínű (Hilbert szerint épen úgy). Fekete alapon : = elszínesedett, csaknem piszkos sárgás-barna (Hilbert szerint élénkpiros); = zöld (Hilbert szerint sárga); = zöld (Hilbert szerint halványsárga); = kékes-zöld (Hilbert szerint ibolyaszínű). Ez az eredmény a Sraith-Brücke-féle kísérlet alapjára fek­tetett feltevéseket teljesen igazolja. Lényeges összhangzás Hilbert állításaival mutatkozik — a­mint előre jeleztem vala — a fehér­alappal eszközölt kísérleteknél. De minő nagy a különbség a fe­kete mezőn! Az így módosított kísérlet egyszersmind a meg nem sugárzott szemnek, egyidejű vöröslátóságát elkülönítve hozza ön­tudatunkra. És minthogy ez a szem a pirosat fehér és fekete alapon csakugyan igen élénken látja, továbbá a sárga neki fekete alapon majdnem narancs­színben tűnik fel, a zöld szín ellenben majdnem sárgának, a kék szín pedig csakugyan ibolyaszínűnek, eléggé igazoltnak lehet tartanom azt a feltevésemet, hogy Hilbert binokuláris egyszerű látással kísérletezett. Hilbert nem lámpafénynyel, hanem napsugarak segítségével tette kísérleteit. Az igazság kedvéért ki kell tehát jelentenem, hogy a napsugarakkal oldalt megvilágított szemnek a fehér tárgy kékes-zöld színben (nem sárgás-zöld színben mint a lámpa mel­lett) mutatkozik, és ennek megfelelőleg én is a kéket fekete alapon nem határozottan zöldnek, hanem csak fényesebb kéknek láttam, de sohasem ibolyaszínűnek mint Hilbert. Egyáltalában a napsugarak felhasználása mellett a színek árnyalatok tekinteté­ben természetesen némileg másképen változnak mint lámpafény mellett, de a kísérletnek eredménye Hilbert eredményével mindig csak épen úgy ellenkezik. Igen érdekes, de teljesen hasonló értelmű eredményekhez jutunk (és azért nem írom le), ha, e sorok elején ajánlott mód­szert alkalmazva, egy keskeny csövön keresztül a megsugárzott szemmel nagy színes lapokra tekintünk. Ezek után, úgy hiszem, nem kell tovább fejtegetnem, hogy Hilbert állítása, miszerint a Béguelin-féle észlelés eddigelé magya­rázatot nem nyert , helytelen, és kísérlete, azt az észlelést a színes reczehártya-benyomásoknak a megsugárzott szem belső vörös fényével való keveredésére visszavezetni — téves. Schulek V. egyetemi tanár szemklinikájából. A rokonszenvi szemlék és keletkezésének módja. Klinikai és kísérleti tanulmány Creniceanu György dr.-tól. (Vége.) A kóresetek átnézhetőségének könnyítésére és a jelentéke­nyebb tények kiemelésére a következő táblás átnézetet állítot­tam össze: Táblás átnézet.1) Kóreset | | A beteg kora || Az elsődlege­sen megbete­gedett szem diagnosisa A másodlago­san bántal­mazott szem diagnosisa Az áthaladás ideje Az I. szem előz­ményei A II. szem prodromái Az I. szem állapota A II. szem állapota Gyógy­eljárás Kórboncztani lelet Eredmény 142 Irido-cycli­­do-chorioidi­­tis chronica 0. s. post, träum. Suspicium iritis symp. 0. d-Egy év.Hegyes faforgács fúródott szemébe. Időnkinti látás­gyengeség. Fájás, belövelt, a ciliaris tájékot egy 5'nyi hor­padás szeli át, látacsu­­kódás, az iris elődom­borodik. Fényérzés nincs. — Enucleatio bulbi sin. Heg a ciliáris tájon. — 272Iridocycli­tis chr.o. d. Irritatio symp. 0. s.Egy év.Reclinatio lentis után fájdalmak. Olykor fáj. Chronicus gyuladás tü­netei. Fény­érzés nincs. T + 2. — E. b. d. Helyéről elmozdí­tott lencse, cycli­­ticus izzadmány. — 350 Iridocycl. ehr. cicatr. adh.Phthi­­sis incip. 0. d. Iritis symp. Synech. poster, et Nystagm. 0. s. Talán év­tizedek Emlékezete óta csak fényt és ár­nyat látott, nyolcz év előtt iridecto­­mia, két hét óta erős gyuladás. Négy ízben lobo- Haránt irányban lelapult, sodott hetekre, belövelt, fáj, a cornea hónapokra, a látás szélén heg belenőtt iris­­csökkent. Ő­sei. Kézmozgás. Az iris szálazata duzzadt, seclusio et membrana pu­pillae. V­I *1/50. E. b. d. Iridectomia 0. s. A zsugorodott lencse izzadmány­­tömegben székel a ciliaris tájon. V— 20/ ? V — /40 ' *) Hiba kiigazítás : A 3., II. és 13. kóreset szövegében azaz 67., 94. s 95. lapon a gyógykezelési részletben, a szem jelölése felcseréltetett, mit a t. olvasó a kórtörténet írónak elnézni szíveskedjék. Továbbá javítandó a 94. lapon a 33. sorban »a cornea« helyett »A jobb cornea«, az 54. sorban »-1-D« helyett »-)-10 D«, végre a 60-dik sorban »szélese helyett »vastag«.

Next