Szemészet, 1888 (25. évfolyam, 1-6. szám)

1888-01-29 / 1. szám

SZEMESZET. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 5-ik számához. Szerkeszti Schulek Vilmos tanár. SZ. Vasárnap, január 29-Tkén. 1888. Tartat.om : Dr. Szili A. Rucleáris szemmozgási rendellenességek. — Csafodi I. dr. A szivárványhártya önkéntes vérzései. — Ottava I. dr. Adatok a látószervekben levő Cysticercus tanához. —Ottava I. dr. A washingtoni nemzetközi congressus szemorvosi szakosztályának tárgyalásai 1887. évben. — Az olasz szemorvosok társulatának congressusa Turinban 1887. szeptember hónapban. — A német természetvizsgálók wiesbadeni gyülekezetének szemészeti tárgyalásai 1887. szeptember hónapban. — Szemelvények. — Vegyesek. Nucleáris szemmozgási rendellenességek. Dr. Szili Adot.f magántanártól. A külső szembénulás (ophthalmoplegia exterior) oly tünemény­csoportot képez, mely okvetlenül igen mély, az idegmagvakra terjedő, megbetegedésre mutat. De csak ritka eset tárja elénk az úgynevezett polioencephalitis superior chronica tiszta kórképét, és igen soknál még csak a legközelebbi kóroki momentum is, mely a nucleáris bántalom kg&vetlen előidézője, előttünk mély homályban rejlik. Élőn az ophthalmoplegia sokszor csak igen el­mosódott és kétértelmű mellékjelek által van kisérve, sőt ez utóbbiak egészen is hiányozhatnak. A betegség igen hosszadalmas lehet, csak ritkán halálos és így az a rejtély, mely vele elénk lép, legtöbbször megoldatlanúl tűnik ismét el látkörünkből. A külső jelekre nézve tüzetesen leírt eseteknek száma sem igen nagy; de a megfelelő bonczlelet, még aránylag véve is, igen kevés, egészen eltekintve attól, hogy ez a kevés sem elégíti ki mindig értelmünket. Sajnálatomra a mai közleményem sem tehet vajmi jobbat, mint újból demonstrálni az ophthalmoplegia sokalakúságát. Inkább új kérdésekkel fog hozzájárúlni, mintsem a régieket egyszerűsíteni. Daczára annak kötelességemnek tartom, jelentést tenni a követ­kező három általam megfigyelt esetről, nemcsak mert sajátszerű­ségüknél fogva elég érdekesek, hanem azért is, mert mindaddig míg a külső eltéréseknek gondos feljegyzése hivatva van a mélyebb betekintésnek hiányát pótolni, minden új esetnek megfigyelése fontos marad. i. eset. Könnyű mulékony külső szembénulás. A beteg 1887. febr. 5-ikén az orvosegyletnek be lett mutatva. Z. Z. 21 éves tanuló azelőtt sohasem szenvedett jelentékenyebb bajban, de most már nehány hónap óta feltűnően gyengélkedik, két hét óta fej­fájásban szenved ugyan, de még január 27-ikén a következő napra szükséges dolgozatokat végezte és éjszaka jól aludt. 28-ikán reggel azonban, mindjárt felkelésnél, az a kínzó kettős látása volt, melylyel 29-ikén hozzám a kórházba jött. Távolból a bal szemnek convergálő állása tűnik fel. Behatóbb vizsgálatra azonban kitűnik, hogy mindkétoldali abducens feltűnő mértékben bénulva van, szintúgy mutatkoznak működési hiányok az oculomotorius területén is, és pedig főleg a jobb belső és mind­két felső egyenes izmon. A szempár mozgásánál a megfelelő visszamaradások azonnal feltűnnek. Ezzel ellentétben a két láta tel­jesen egyenlő és kitünően reagál. Alkalmazkodási szélesség */4 {M 5 D). , Igen érdekes a kettős képeknek viszonylagos állása a különböző nézőirányokban. Közeli median állásban a kettős képek kereszteződöt- tek, a mi tudvalevőleg kóros divergencziát jelez; ha a tárgyat a középállásból akár jobb-, akár balfelé eltereljük, a kettős képek hasonnemüekké válnak és egymástól mindinkább széttérnek ; ha a median állásban a tárgyat távolabb visszük, akkor az eleintén kereszteződött kettős képek szintén hasonnemüekké változnak át, jeléül annak, hogy oldalt és távolba való nézésnél pathologicus convergenczia áll elő. Középirányban körülbelül 1 — 1 */s m.-nyi távolságban mennek át a kettős képek az ellenkező viszonylago? állásba. Itt úgyszólván egymásra esnek, de a beteg egyesíteni, egybe­olvasztani nem tudja. Ez a tény különös figyelmet érdemel. Ily képtelenség, a kettős képeket egybeolvasztani egyszerű szemizombénaságnál, sohasem fordúl elő. Ophthalmoplegiánál sem találom leírva, talán azért, mert sok régibb esetnél kettős látás már egyáltalában nincsen, és a perfekt ophthalmoplegiánál a szempár absolut divergáló állásban úgyszólván röggzítve van. Ily imperfekt, vagy jobban mondva kezdőleges, abortiv ophthalmoplegiák azon­ban még nincsenek eléggé megfigyelve [Camuset egy eseténél mulé­kony ophthalmoplegiák 3 5 évnek lefolyta alatt 4-szer ismétlődtek; de a mozgási zavar mindig igen nagyfokú volt; a kettős képek felett nincsen jelentés téve].1) Ez a makacs kettőslátás emlékeztet némileg arra, a mit itt-ott strabotomia után észlelünk és a minek Graefe Albrecht azt a jellegző nevet adta: Widerwillen gegen Einfachsehen; de kétséget nem szenved, hogy egészen más jelentő­sége van. Sejtelmeim bizonyos mérgezéses kettős látással való összehasonlításra indítanak, a minek tárgyalásába azonban jelenleg még nem bocsátkozhatom. A beteg jodkáliumot vett be. Február 14-ike óta nem lát kettőt; de eleintén a tárgyak körvonalai nyugtalanok; 18-ikán már teljesen gyógyult, az egész binokuláris nézőtérben rendes egyszerű látása van. 2. eset. Féloldali teljes külső oculomotorius bénulás. R. C. 12 éves leányka 1887. junius havában jelentkezett nálam, midőn az orvosegylet nyári szünidejét tartotta, és így nem lehetett az esetet bemutatni. A kórleirás azonban megerősítve van azáltal, hogy Dr. Schwarz A. barátom, ki az esetet szintén több Ízben vizsgálta, saját poliklinikai jegyzőkönyvébe külön felvette. A gyermek csak igen ritkán volt beteg és sohasem súlyosan, szembaja igen korán fejlődött és lassan érte el mostani fokát, melyet már évek óta mutat. Érdekesebb felvilágosítást az anya adni nem tud. A kis betegnek jobb szeme teljesen ép, rendes fénytörési viszonyokkal és 6/9 látóerővel bír. Baloldalt nagyfokú ptosis. Időnként azonban mégis a szem­héjat jobban tudja emelni, mint a mennyire pusztán a frontális erőlködésből telik, ilyenkor a szemrés bizonyos mértékben nyílik, még akkor is, ha erős ujjnyomással a szemöldököt rögzítem, de rövid idő múlva a szemhéj ismét leesik: kétségkívül a levatornak bizonyos fokú lomha, könnyen kimerülő innerváló képessége folytán. Éz egy tünemény, mely Benedikt szerint a nucleáris szem­bénulásokra jellemző. Maga a bal szem, akkor mikor a jobb szem rögzít, kifelé és kis mértékben lefelé néz. A jobb szem mozgásait csak balfelé követi némileg, felfelé alig észrevehetőleg, lefelé inkább, de szintén csekély mértékben és azonnal feltűnő kerékforgással (Trochlearis- hatás). Megfeszített jobb felé való nézésnél a bal szemnek társas velemozgása kimarad ugyan, de mégis a közép álláson határozot­tan 2—3 mm.-rel túlmegy, ha magával a beteg szemmel, a jobb szemet kirekesztve, rögzíttetünk. Hajlandó vagyok ezt a tényt ugyanabban az értelemben felfogni, mint azt, melyet betegemnek ptosisánál észleltem. ') Mauthner. Die Nuclearlähmungen der Augenmusceln. Wiesbaden Bergmann. 1885. 316. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents