Szemészet, 1889 (26. évfolyam, 1-6. szám)

1889-02-24 / 1. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap« 8. számához. 1. SZ. Hadapest, 1889. éri február SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS tanár. Tartalom. Szili Adolf dr. A papilla nervi optici egy typusos rendellenessége. — Isselentz László dr. Orbitabajok. — Grósz Emil dr. Cataracta partialis traumatica. — Neupauer Gusztáv dr. Kisebb klinikai közlemények. — Szemelvények. — Vegyesek. A pupilla nervi optici egy typusos rend* ellenessége. Szili Adolf dr. magántanártól. Az emberi testben nincsen képződmény, mely a jelleg­zetes és sok tekintetben igen fontos különbségeknek oly nagy bőségét mutatná mint a kis papilla nervi optici, melynek át­mérője átlagban IV2 mm.-nyivel alig nagyobb. Bátorságom van itten azt a véleményt kifejezni, hogy eddigelé ezekre az el­térésekre kellő figyelmet még nem fordítottak, daczára annak, hogy elég sokszor előfordulnak és hogy a szemháttérnek azt a részét illetik, melyet a szemorvos tükrözésnél szokásból leg­először felkeres. Még Jaegernek nagyhírű és valóban a művészi tökélynek igen magas fokán álló festményein is a papillának legtöbbször csak sablonszerű felfogásával és reproductiójával találkozunk. Példaképen igen érdekes az a tény, hogy a nagy atlasz összes 73 „természet után festett“ táblájának egyikén sem fordái elő egy úgynevezett cilioretinális titér, noha tapasz­talásom szerint 10 szempárra legalább egy ilyen eltérés jut; a conust ábrázoló képein pedig nélkülözzük annak az alak- elváltozásnak kifejezését, melyet a papilla főleg a sclerectasia által elszenved, és mely a szemháttér myopiás habitusának jellegzéséhez oly nagy mértékben hozzájárul. Eltekintve ama számtalan egyéni különbségektől, melyek a rendes látóidegkorong kinézését, hasonló módon, mint az emberi arezot, minden egyes esetben újból érdekessé teszik, vannak oly eltérések is, melyek nem többé pusztán a papilla rendes typusát összegező elrendezések és viszonyok változó érvényre juttatásából erednek, hanem egy külön charakteristi- kus csoportnak feltűnő typusát képezhetik. Alkalmam van itten az e lapokban közölt utolsó dolgozatom tárgyára vissza­emlékeztetni; értem a tőlem és Fuchstól leírt „csavart“ papillát, melynek viszonya a szemháttérnek egy igen sajátságos rend­ellenes optikai beállításához eddigelé még nincsen kellően méltatva. Ide tartozik valószínűleg még sok oly eltérés is, mely első pillanatra annyira meglepő, hogy a szemlélő benne valamely typusnak képviselőjét látni alig sejdíti és mely mégis ilyennek bizonyul, ha gondos leábrázolás és leírás által az emlékezet számára szerencsésen megtartatott. Egy ilyen példával akarok most foglalkozni. 1881. július havában B. Rozália, 19 éves szabónő jelent meg nálam kötőhártyahurut miatt. Mindkét szemén régi finom 1. ábra. szaruhártyafoltok. A jobb szemnek látóképessége eminetropiával ü/12, fundus teljesen ép és rendes. A bal szem tí/9-et lát, és ebben a szemben a papilla nervi optici fennálló képe az 1. ábrá­ban vázolt viszonyokat mutatja. A korong függélyes ovált képez. A centrális edények sűrűn egymás mellett a papilla belső harmadából egv kis körű sekély physiologikus vájulásból erednek. A papilla színezete ép, csak külső alsó negyedében mutatkozik egy körkörös, körülbelül 1 ., papilla-átmérőjű szürke folt éles széllel és világosabb centrummal. Ezen központi reflexnek hely változásai a besugárzó fénykúpnak eltolásánál, valamint javító üvegek felismertetnek ezen szürke foltban egy éles szélű excavatiót, melynek mélysége azonban ki nem puhatolható. Sajnálatomra a látótér nem lett megvizsgálva. Erről a leletről 1887 elején tettem jelentést a Hirsch- berg-féle folyóiratban,1 a mi által tényleg a tárgy számára a figyelem keltve lett. I gyanott azóta már új két ilyen esetnek leírásával találkozunk. Az egyiket Makrocky dr. potsdami szemorvos rajzolta le (2. ábra).2 Ez nem egyéb mint saját esetemnek pontos ismétlődése, csakhogy a viszonyok meg vannak fordítva, a mennyiben a lelet egy jobb szemből való; kis fokú 11. mellett látóképessége 5/,; és látótere teljesen ép volt (!). A 2. ábra. a. ábra. másik esetet Peltesohn dr. Hamburgban közli (3. ábra).3 Noha ez az előbbeniektől némileg eltér, lényegében az azonosság minden kétségen feletti. Egy bal szemben, melynek látó­képessége — 1 és látótere minden irányban rendes kiter­jedésűül, a papilla egyenesen kifelé a széle mellett „egy keskeny, elliptikus, sötétkékes-szlirke, tükörforgatásnál csillámló foltot mutat, melynek valódi természete csak a fennálló kép­ben mint mély excavatio ismerhető fel“. Abban a szerencsés helyzetben vagyok a szóban forgó lelet megerősítésére még két más észlelésről is jelentést tehetni, I mely, noha valamivel régibb, a nevezett két autor előtt ismeretlen. Rövid idővel papillaképeimnek megjelenése után, Randall dr. Amerikából küldött nekem egy dolgozatot, melyben „Coloboma of the optic disc“ czíme alatt 2 esetet rajzolt és leírt.4 Ezek 1 Centralblatt für praktische Augenheilkunde. 1887. januári füzet. Zur Morphographie der Papilla nervi optici. 3 L. c. 1888. augusztus-szeptemberi füzet 2l>4. I. Zur Morphogra­phie der Papilla nervi optici. 3 L. c. 1888. novemberi füzet 339. 1. Zur Morphographie der Papilla optica. * Keprindet from Transactions of American Ophthalmological Society, 1887.

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents