Szemészet, 1892 (29. évfolyam, 1-5. szám)

1892-02-28 / 1. szám

Melléklet az »Orvosi Hetilap«­­). szeriához. Budapest, 1892. évi február 28. 1. SZ. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet. tanár. Sphincter ply­sis anterior, művi eljárás a szembogarat szűkítő izomnak a száru­­hártyából kiszabadítására. Schulek Vilmos dr., egyetemi ny. r. tanártól.1 I. A mélyen tisztelt Akadémia 2 1/2 év előtt levelező tagnak választani kegyeskedett. Nem idegen térre állított. A tudományos tőke forgatója, az egyetem, rokon a tőkét gyűjtővel, az akadémiával. A kitüntetést csak kötelesség elfogadásával hálálhatom meg. Ha ugyanis az eddig már erkölcsileg létező feladatot ezentúl nyílt törvényül ismerem el. Egy ideig tartó, de a többi mellett nagyon elfoglaló egyetemi tisztségr­e akadályozott akadémiai értekezés megtartá­sában. Kérem a következőt ilyenül elfogadni. II. A szembogár szűkítőnek kiszabadítása (sphincterolysis an­terior) értekezésem tárgya. A műtétek­ eljárást olyan esetekre gondoltam ki, melyek­ben szaruhártyának hegesedésébe a szivárványhártya valamely oldali része benőtt, de a pupilla nem egészen működésen kívül helyezett. Fény- és árnyékváltozásnál a pupilla szabad része még alkalmazkodik, és épen ez által a lenőtt részhez vezető körizomszárak folytonos rángatásnak vannak kitéve. A kórállapot tehát nem épen leucoma, hanem mégis több mint macula corneae, azaz cicatrix, és ez is adhaerons Régóta ismert tény, hogy ilyenkor a megmaradt látás későbbi elveszésnek van kitéve. Előbb-utóbb másodlagos glau­coma és belőle még később fejlődő ectasiák, továbbá a cornea tiszta részében is a görbülésnek megromlása, néha genyes irido-chorioiditis útján­ a szemgolyó gyors összetöpörödése szok­tak a gyászos következmények lenni. Az eredeti, első körfolyamat szarufekély, átlikadással, csarnokürüléssel és az irisnek a nyílásba fekvésével, sőt hó­lyagos kigyű­rődésével. Néha a felsorolt következmények késő években indulnak meg, de néha már a frissen keletkezett szöveti áthelyezkedést nyomban követik (mint itt közlendő kereseteim 26-nál, Cseh Imre). Ekkor beavatkozni is gyorsan kell. A beavatkozás lényegileg megelőző természetű (praeven­­tiv). A meginduló izgalom szabja meg az időt, mikor kelljen beavatkozni. A heg tágulása az időpont megválasztásában nem végle­gesen irányadó, de számba veendő. Csakhogy megítélésében tévedni lehet. Mert lapos heg utóbb tágulhat, de még eleitől fogva is már dombosan fejlődve, közben lelapulva, újra tágulhat. A dombosan előtódult irisnek felszínes behegedését a tágult hegtől a kórképben megkülönböztetni nem lehet. E felett a hegtágulás és a tőle származó izgalom megfordítva is viszonyulhatnak, sőt teljesen kölcsönhatásúak lehetnek. Az izgalom forrása leginkább abban kereshető, hogy az iris egy része mozog, más része a hegben helyt áll. Az izga­lom nyilvánulása azonban nem a lapszerű benö­vés helyén van, hanem átellenben, mert ott a körizom mozgása és rángatása a sugártestre és ettől további szövetekre (érhártya) terjed, csak ha már a feszülés (tensio) nőtt, ez viszont a heget tágítja, és ittenfelül is az irisen feszít, izgat. Hogy e bajoknak elejét vegyük, Graefe Albrecht egyik örökké dicsőséges felfedezésével, a lábellenes iris kim­etszéssel kell közbelépnünk. Valamely helyen a szabad iris részben kell széles kimetszést (iridectomiát) végezni. Nem azért, hogy a beteg jobban lásson, hanem hogy látása el ne vesszen. A szemészek nagy tömege ma is a mondott eljárást tartja egyedül üdvözítőnek. És ha a szélig menő bőséges k­is­­elvágással nyomban az eddigi látás valamennyire romlanék is, optikai okokból, azt a nagyobb nyereség, a teljes megvakulás elhárítása, okából elviselni kell. Egyébként az ilyen orvosló iridectomiát lehetőleg a szempillák mögötti részbe ejtenék, hogy optikailag kártalanná téve és eltakarva legyen. Figyelmes klinikus tudja, hogy az ilyen k­ishiány nagy áldozat, de még néha hatástalan. Azonkívü­l megszorulhatunk, ha a heg alakja és helye miatt a látás javítására is kellene irist kivágni, tehát optikai oldalnyitást készíteni. Ez keskeny és nem szélig menő legyen. Közvetítünk a kettős feladatban, ha a gyógyító széles iris kimetszés egy részét a szemrésbe juttatjuk. . * * Megvallom, hogy ezen agyállás mindig elégedetlen érzést keltett. Irist csonkítunk, a pupillát hátrányosan torzítjuk, de a baj gyökerét, a hegbe szilárdult körizomszárakat változatlanul meghagyjuk! És még csak biztos eredményünk sincsen. Itt-ott mások is hasonlót érezhették. Bízvást lehet állí­tani, hogy a javítás keresése mindig postulátum fog maradni, míg csak kifogástalan elbánást nem találunk. Tehát a hegbe nőtt k­isdarabtól a mozgó k­is részt kell­­ függetlenné tennünk. Hátha még a fix résznek a heg hátuljából lehámozása is sikerülne ? azaz, egészben az iris a régi elhelyezését és tel­jességben mozgékonyságát visszanyerné ? Ennyire nincs lehe­tőség. A hegszövet legnagyobb része az iris odafekvő felületé­ről nőtt bele a heges gyűrűbe, mely a corneanyílás széléből­­ fejlődött, és vele egyet képez, a likat kitölti. Innen az irist kihámozni csak hiányosan sikerülhet, s ez is nagyon mesterkedő­­ eljárás kigondolását követelné. Ilyennél egyszerűbb elbánás még legalább megkísérelendő. Maradni kell a mozgó irisrész kiszabadításának esz- I­méjénél. Ezt a két irisszár mindegyikén végezendő, lehető kis terjedelmű, iridectomiával elérni vállalkozzunk-e ? talán szövetet ne is távolítsunk el, hanem csak harántul végigmetsz­ink a körizomtól a sugárszélig? és ezt két helyen ismételve? talán egy fogásban?! Nagy tátongás volna az eredménye. És ezzel a heg szélén átjött fénynek rendellenesen diffus továbbjutása, tehát a látás romlása, volna a káros mellékhatás. Vagy mindenik szúrt, külön neki készített corneanyilá­son át, tompa horogba fogjuk, és előhúzva megvagdaljuk? Ez a heg szélén nem sikerülhet, kevéskét előhúzni nem lehet, teljes lecsapás megint fénydiffuziót okozna, kicsi beha­­sítás pedig más módon sokkal könnyebben teljesíthető. Iridectomiás lándzsával a heget aláásni,és az irist vala­mennyire kiszabadítani néha sikerül, kivált ha iridectomia ! Mint azt 11-dik sz. esetemben kísérlettem is. 1 Akadémiai székfoglaló 1892. januárius 18-dikán. 2 Rector magnificus. 3 Ilyen esetben hol költöznek b­e a genyelősdiek ? a staphylococ­cus, streptococcus stb. .

Next