Szemészet, 1893 (30. évfolyam, 1-6. szám)

1893-02-26 / 1. szám

2 SZEMESZET ezt hegyből szélesedő lapként idomítjuk, ha a szabdaló kés­ése ellenében emelkedőleg tartjuk, úgy hogy sík térre ezen ol­dalról ne szoruljunk, és ha a párhuzamos nyomásból a nyíló vagy csukó ék hatásába átfordulni pillanatosan akarhatunk és tudunk. Lenyomó eszközül tehát elkeskenyedő és tartóba fogott üveglap kellett. Az üveglap méretei iránt hamar lehet hatá­rozni, mert a 2—10 mm., hogyha mintegy 15—20 mm. hosz­­szúságon végiglejtőzik, minden eshetőséget kielégít. De a tartás miként alakuljon ? Nyélbe erősítve a felhasználás síkja korlátozott. Kézbe fogatni, itt görbülést adni, azután csont­nyéllel ellátni, a tér szerinti nehézségeket kiküszöböli ugyan, de helyükbe újakat állít. Mert minden műszer szerkesztésénél, ha csak lehet, kerülni kell, hogy az átlós (diagonal) vezetés főtényezővé emelkedjék. Azonkívül a többféle helyzet több alakú eszközt kívánna. De még üveglap a befoglalás helyén, talán műtevés közben, letörhet. Sok okoskodás után nagyon egyszerű, és ennyiféleséget más módon nem is adó expediensre jutottam. Ugyanis az üveg­lapot külön és nagy számban készen tartom. Nyélnek pedig azon szemfogót használom, melyet folyó évi junius 20-án a m. tudom. Akadémia előtt, mint hályogoperálásomhoz a többi esz­közökkel együtt szerkezettel felmutattam. És más, így használ­ható szemfogót nem is találok az irodalomban. Vele az üveg­lapot előre-hátra, fel- és állapján, a fogónak rézsútos szárain innen­ túl, irányban előre — oldalra — közte, rézsútos oldalát erre-arra, szóval a­hogy akarom, megragadni és szilárdan tar­tani tudom. 1. Az üveglap 20 mm. hosszússágra 10 mm.-ig szélesedik; azontúl még 12 mm. toldalékos, de már csak párk­ányos, és a megfogás biztonsága okából érdesre csiszolt folytatás­sal bír. Hegye azonban a 4 mm. hosszússágnál le van csapva, így a kezdete 2 mm. széles, minden milliméternél */* mm.-rel szélesbedik, végre a hosszasság 16-ik mm.-nél (azaz a képzelt a csúcstól számítva a 20-diknál) a 10 mm. szé­lességet eléri s ezt a további 12 mm. hosszú toldalékon megtartja. Minden élesség gondosan le van köszörülve. Az egyik határ függélyes, a másik egymagában a rézsútos, — a lap tehát ferde ék, a mindenféle fordításban használhatóság kedvéért, és hogy a rézsútosan elhajlított fogó szárai szerint annyival módosultabban hatni lehessen. 2. A nyél helyett használt fogó lényege, hogy toló zárral bir, szárainak 14 mm.-es vége hirtelen és 70'’-ban elhajlik, megragadásra való végei talpasok és függélyesen rovatoltak. Ábrája hályogműszer közlésemben nézhető. Ha az üveglapnak bágyadtra köszörült részét gummi­­(guttapercha) papírral körülveszem, akkor a fogó oly szilárdan tart, mintha az üveglappal egyet képezne. Ezen összeállítással minden támasztható igény a leg­teljesebben kielégíthető. A kiállítás szerfelett egyszerű: vala­milyen üveglapból megfelelő darabot lehasíttatni és köszörű­­kövön hamarjában csiszoltatni alig telik időbe és költségbe. Gummipapír minden gyógyszertárban közforgalmú tárgy. A szemcsillagnak forradásból kiszelése (Apotomia iridis) teljesen és könnyen végezhető. Keskeny késsel a forradásnak a szembogár felől levő szeletén, a zavaros szövet határán, a csarnokba szúrok, ív­­szerűen a túlsó határon úgy mint spincterolysis operálásomnál kiszúrok, a kés élére így felszedett heges szövet felületére a már előzetesen a fogó száraiba illesztett üveglap alkalmas helyét felszínesen ráillesztem, és azontúl a forradás hátulsó lapján szelek a szerint a mint elülső lapján nyomok. A for­radás szélesbedése szerint a kés éle felé az üveglapnak széle­sebb helyét tolom. A továbbaz újra keskenyülő heg az üveg­lapnak keskenyebb részével nyomást követeli. A 2—10 mm.-ig választható szélesség minden eshetőségben szolgál. Mindig két oldalt egy kis heges rész (V2—1 mm.) az üveg nyomásán kívül maradjon, hogy hátul a kiszelt réteg rézsútosan határo­­lódhassék, — hiszen az üvegszél nyomása a közel szomszéd­ságra kisugárzik. Korongalakú hegesedés hátulsó lapjának le­­szabdalásánál tehát az üveglap eleintén a vágó él felé, azután az él felől, azaz vissza, lesz csúsztatandó, így a lenyesdelés szélessége kormányozható. A leszabdalás magassága attól függ, hogy a forradás alatt keresztben álló kés éle mely helyen kezd a szövetbe ha­tolni, mennyire marad benne és hol jut ismét ki a szabad csarnokvízbe. Ezt az üveglapnak a sík szerint tartása adja meg. Midőn a szelést kezdeni akarom, az üveglapot mérsékelt (10—20°) fokban nyílt ék szerint támasztom a kés éle és lapja felé. Azontúl a nyomás fokának megtartásával az ék­­nyílás fogyasztandó. Midőn a reszelés befejezése közeledik, az üveglap az előbbivel ellenkező, azaz zárt ék szerint működjék. Egészben az üveglap kezelése tehát kettős lesz: tolás-vissza­­húzás, feléje-tőle nyomás. Különben a leszelt réteg vastagsága az üveglap odaszorításától függ: ha a nyomás erősségben vál­tozik, esetleg ingadozik, a levágott réteg vastagsága is más, esetleg egyenlőtlen lesz. Az üveglapnak egyik oldalon erősebb megnyomása a leszelést ezen oldalon, természetesen a meg­maradó szövet rovására, vastagítja. A leszelés kezdhető és végezhető akár az üveglap ferde­­ségével, akár laposabb tartás mellett az odanyomás változtatá­sával. Csakhogy az első esetben meredekebb, a másodikban szendébb lesz az alsó (hátsó) kés élének a forradásos szövetbe kapaszkodása. Az eset szerint kell majd választani. Harmadik lehetőség is volna: a hámozó kés élét előbbre vagy hátrábbra fordíthatnám. Mégis ezt nem teszem. A szőlő kés tartásának, fordításának és vezetésének oly fontos más feladatai vannak, hogy mellékes és a másik két említett tényezőnek külön vagy kombinált kihasználásával is teljesen elérhető feladatokkal za­varni nem jó volna. Nem szabad ugyanis feledni, hogy a kés a forradás alatt (mögött) keresztezve van, és hogy a forradás alakja szerint a tiszta szövetből, a cornea egész vastagságán át fityegő lebenyt képeznie, végre teljes szabadon a felszínre kerülve a szemből kijönnie kell. A hátlapon történő hámozás erőművi szempont­ból csak párk­ányosan járó, bár voltaképpen az elbánás kli­nikai részét tevő, cselekvés. A heglebeny szélesedik vagy keskenyedik a késnek be­vagy felszínre nyomásával, mert a késnek húzása közben a kétoldalt mögötte maradt szövet mindjobban, vagy az előtte levő szövet mind kevésbbé jut élre. A heglebeny hosszabbodik vagy rövidül a késnek be- vagy felszínre húzásával, mert több vagy kevesebb szövet átjárásával jut ki a felszínre. A heg­lebeny határolása meredekebb vagy lejtősebb a kés lapjának és vele együtt az élnek irányítása szerint, mert a felszínhez fordítás rövid, az elfordítás hosszú sebcsatornát készít, így tehát külön tényező, hogy a kést merre nyomom, miként fordítom és hogyan húzom. Rendszerint mind a három tényezőt egyazon irányban szoktuk használni. A­hol jelentékeny erő kifejtése szükséges, ott oldali, azaz holt tényező teremtése erőpazarlás lenne. De itt, a­hol úgyis a működő erőt gyenge fokon tartani törek­szünk, ez nem jön számba. És így külön eredmény érhető el, ha a kést másfelé irányítom, mint a merre húzom és mint a­hogyan azonfelül támasztom. A metszett seb két szélét a kés pengéje alakítja, de a sebvonal a húzás iránya szerint képződik és helyét a lap­nyomás dönti el. A háromnak nem szükségképpen kell együtt, hanem lehet külön is járnia, így pedig számos módosulat jut választásunkba. Eddig az orvosi műtevéseknél ezen elvi megkülönbözte­tésre nem volt ügyelet. Hogy a mechanika szakemberei tud­nak-e róla, nem vagyok bizonyos. Feltéve, hogy valóban eddig elé nem méltányolták, akkor legyen szabad a szakértőket jelentő­ségére figyelmeztetni és a physikális tény konstatálását a magyar tudományos Akadémia számára igénybe venni. Az apotómia műtevésnél különös, hogy a felszínes mű­szer az, a­mely a hátul végbeme­nő szeldelést, a hátul veze­tett kés pedig az, a mely a sebzés felszínes alakulását kor­mányozza. Az operálás klinikai részleteiről kevés a mondani való. 1893. 1. sz.

Next