Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-04-25 / 1. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 16. számához. 1. szám. Budapest, 1897. évi április 25. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Tartalom: Ooldzieher Vilmos dr.: A szemfenék Hutchinson-féle elváltozása. (Retinitis circinata Fuchs.) — Crainiceanu György tnr.: Az iris mögötti hályogkivonásról. — Kocsis Elemér dr. : Az asthenopia muscularisról. — *** : A színtévesztés kijavítása. — Lettner Vilmos dr.: Klinikai közlemények. I. Ophthalmia electrica egy esete. II. Koponya alapi repedés okozta elváltozások a szemen. — Irodalmi szemle. — Vegyesek. A szemfenék Hutchinson-féle elváltozása. (Retinitis circinata Fuchs.) Irta Goldzieher Vilmos dr., egyetemi tanár. 1887-ben alkalmam volt az „Orvosi Hetilap“-ban 1 és a „Wiener med. Wocbenschrift“-ben (26. szám) egy sajátszerű retinamegbetegedést leirni, mely addig úgyszólván teljesen ismeretlen volt és melyet én- is még csak három egyénnél láttam. Ezen bántalom az akkor rendelkezésemre állott csekély számú észlelés daczára annyi jellemző és közös vonást muta­tott és annyira lehetetlen volt a már ismert klinikai csopor­tokba sorozni, hogy szükségesnek véltem ezen alakot mint önálló bántalmat körülhatárolni. E közlemény végén előadandó okokból ezen bántalom megnevezésére „a szemfeuék Hut­chinson-féle elváltozása“ czimet választottam. Mivel azon folyó­iratok, melyekben munkám megjelent, a szorosában vett szak­köröknek nehezen hozzáférhető s mivel a munka maga úgy látszik, meglehetősen ismeretlen maradt, bátor leszek jelen helyen leírásom főbb pontjait újból előadni és újabb rendel­kezésemre álló tapasztalataimat hozzáfűzni. Eseteimben a retina oly megbetegedéséről volt szó, mely­nek székhelye a retina legcentralisabb részlete volt, úgy azonban, hogy a reczehártya anatómiai és funktionalis köz­pontja, a fovea centralis ép volt. A macula lutea körül külön­böző nagyságú, gyakran igen nagy és különböző alakú, világos foltok voltak találhatók, melyek némelykor mirigyszerűen („drusenförmig“) lebenyzettek, némelykor veseszerűen kiöblö- södöttek voltak és melyek különböző távolságban egymástól rendesen symmetrikusan vették körül a macula luteát, úgy hogy egymással összefolyva egy oly kört képeztek volna, melynek mathematikai középpontja a fovea centralis lett volna, így volt ez meglepő következetességgel négy megvizsgált eset közül háromban, míg a negyediknél a foltok nagyobb része a macula lutea alatt volt s fölül csak egészen kicsiny pettyek voltak. A foltok színe nem oly fehér, mint a sclera szemtükri képe, de nem is oly sárga, mint némely plaque-é retinitis albuminuricánál; de minden esetre sárgába játszó árnyalatuk volt. Pigmentszegélyük nincs, ha közelükben azonban mégis van néhány barnás-vörös festenyszemcse, akkor nem chorioidealis festenyről, hanem előző vérzések maradványairól van szó. A papilla mindig rendes, lobos változásnak rajta semmi nyoma. A retina peripheriája teljesen ép lehet, de mutatkozhatnak ott is élénk fehér, kicsiny elszórtan fekvő pettyek. Rendesen a retinalis edényeken sem láthatók elváltozások, a nagyobb tem­poralis irányban haladó artériák (art. tempor. super et inf.) körülhatárolják vagy keresztezik a plaque-okat; a szemtükri lelet mutatja, hogy ezen góczok közvetlen a nagyobb edények alatt feküsznek. A foltok azonban semmi esetre sem bemélye­dések a szemfenékben, mivel a legélesebb tükri vizsgálattal sem lehet niveau különbséget kimutatni. A megtámadott szemek látóképessége nagy fokban le­szállított, mint az a priori a bántalom székhelyéből követ­kezik. Centralis scotoma van jelen, a látótér határai azonban rendesek. A fényérzés úgy látszik teljesen normális, legalább is nincsen észrevehetőn leszállítva. A bántalom korlátozódhatik egy szemre, mialatt a másik szem teljesen ép marad, vagy 1 I.ásd még Bpesti kir. Orvosegyesület óvk. 1887. évf. 91. 1. pedig megtámadja az illető egyén mindkét szemét, ha külön­böző erősségben és időközökben is. A belső szervek vizsgálata különösebb változásokat nem mutatott. Az esetek egyikében sem volt kifejezett szívbántalom; a vizeletben nem volt sem fehérje, sem czukor. Eseteimben azon kiviil syphilis, scrophulosis és leukiimia teljes biztosság­gal ki volt zárható. Az éveken át folytatott vizeletvizsgálatok­nál sem mutatkozott semminemű rendellenesség. Az egyetlen elváltozás, melyet ki tudtam mutatni, az literek atheromatosisa volt és egy esetemben a vizsgálat idejében embolikus lágyulás által okozott hemiplegia volt jelen. Daczára annak, hogy összes betegeim magasabb életkorban voltak, ezen intraocularis bán­talom és az arteriosclerosis együttes jelenlétét — mint azt később ki fogom fejteni — nem tartottam véletlennek. Az általam megfigyelt 3 egyén nő volt. A mi a beteg­ség lefolyását illeti, az rendkívül chronikus és fájdalmatlan. Betegeim egyike sem tudta a betegség kezdetét megmondani. A bántalom, mint azt egy esetben láttam, évekig majdnem változatlan maradhat (eltekintve a később említendő vérzések­től). A prognosis nem tűnt fel nekem absolut kedvezőtlennek, mivel a szemfenéki góczok felszívódásra képesek voltak. Ezt látszott bizonyítani egy akkor (1887) még megfigyelésem alatt álló eset, melynél a foltok nagy része eltűnt, egy más része a retina helyenkinti atrophiájába ment át, de tűrhető látóéles­ség állott be. Összes eseteimben a lefolyás alatt vérzéseket láttam fel­lépni a retinalis edényekből. A vérzések alakja rendkívül jel­lemző volt. Teljesen különböztek ama frecscsenő vérzésektől, melyek pl. a retinitis albuminurica lefolyásában lépnek fel. Eseteimben csíkszerű haemorrhagiákat láttam, melyek eredeti­leg kevéssé telt piros színben szorosan valamely nagyobb ar­teria mellett, azzal párhuzamosan és kezdetben valószínű­leg csak az illető edény burkában feküdtek. Ezen vérzés kezdetben oly gyengén színezett lehetett, hogy a figyelmet el­kerülte, csakhamar azonban növekszik, a plaque-ok egy részét ívben körülveszi és mint egy esetben láttam, oly nagyfokúvá válhat, hogy az egész üvegtest átivódik, a látóképesség pedig a fényérzésig' sülyed. Egynéhány hóval rá azonban ezen hatal­mas vérzés több plaque-kal együtt felszívódott, a látóképesség tetemesen javult. A mi ezen bántalom boncztani jellegét és genesisét illeti kimutattam annak idején, a mennyire persze górcsövi lelet hiányában lehetett, hogy sem chorioiditisről, sem pedig colloid kinövésekről nincsen szó. Azt, hogy exsudativ chorioidealis folyamat nincs, mindenekelőtt a festeny hiánya, a fentemlített góczok körül bizonyítja, azután a góczok felszívódási képes­sége, végül azon körülmény, hogy a fényérzés mindig normalis volt. A colloid kinövések felvételének, milyenek épen ezen időben Nieden, Hirschberg s másoktól újból behatóan le lettek írva, a szemtükri vizsgálat szólt ellene. Ezek szerint azon következtetést kellett vonnom, hogy csak a retina oly bántal- máról lehet szó, mely nem lobos teripészetű, mint az a papilla és a szemfenék peripheriájának normalis voltából kitűnik. „Ha a góczoknak tükörrel megállapított fekvését vesszük irány­adónak, úgy a folyamat csak a retina középső vagy hátulsó rétegeiben lehet localizálva. A betegségünknél oly gyakran fellépő vérzések továbbá azt engedik sejtetni, hogy ütérmeg- betegedés forog fenn, mely esetleg az egész folyamat kelet­

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents