Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
ORVOSI HETI LAP — SZ EM ESZET. 1898. sz. így tanították ezt Snellen és Landolt, így adtuk elő mi is. A tapasztalás azonban csakhamar megdöntötte ez okoskodást. Kiderült, hogy 18—20 D. myopiások, a műtét után emmetropiások lettek, a 10 D. myopiás pedig hypermetropiás. Ezt azután úgy akarták magyarázni, hogy a myopiás lencséje nagyobb értékű, mint az emmetropiásé (Schweigger, Thier, Fubala), tehát amit már Boerhate oly szabatosan megmondott: „Si enim oculus duorum hominum in omnibus convenit, verum in uno homine longior est, quam in altero et humores in eadem proportione differunt, tunc longior oculus erit myops“ , s amit Arit 1854-ben bebizonyított, hogy a myopia lényege a szem hosszabb voltában rejlik, csakhamar elfeledték s a lencse-myopia fogalma újból divatba jött. Szerencsére az empirikusok mellett akadtak olyanok is, akik a physiologikus optikában járatosak voltak s csakhamar kiderült, hogy a myopiás lencse fénytörése nem különbözik az emmetropiásétól, hanem az eltérés onnan származik, hogy a szem hosszabb voltának más az értéke a teljes szemben, mint az aphakiásban. Erre első ízben Oswalt utalt, később Schön, Eperon s legújabban Hirschberg. Az emmetropiás szemnél minden milliméterrel hosszabb szem 3—3 Dioptriánál több myopiának felel meg. Ez az ismeret E ]3 = Fx F2 képletből folyik, amelyben E =■ a tárgy távola a mellső főgyülőponttól, E = a kép távola a hátsó főgyülőponttól, Ff — a mellső főgyülőtávol, F, · a hátsó főgyülőtávol. Ha az értékeket a Bonders egyszerűsített mintaszeme adataiból vesszük, akkor: — 15 X 20 1 E ha 12 = 1 mm., akkor E = 300 = 30, ha 12 —2 mm., akkor 12 — 1O = kb. 6D. Ha az értékeket Helmholtz adataiból vesszük, akkor : 15-498 X 20-713 321 1, = --------------------=—= 30.. ha az értékeket Tscherning adataiból vesszük: . 17 13 X 22-89 392 , _ r rt 1, =------—-------- = -1— = kb. 2 5 D. 1-2 -*2 Ellenben az aphakiás szemben más a fegyülőtávolok értéke, és pedig Helmholtz adatait véve: . 23-266 X 31095 723 ,.on1, . ni -*• , Tscherning adataival pedig: , 24-40 X 32-61 795 12 E ' A különbség tehát minden milliméternél 1 iji—1*4 D.-t tesz ki. Mennél nagyobb a myopia, annál nagyobb a fénytörés csökkenése. A 3 Dioptriás myopiás szem fénytörése tehát nem 10 D.-val fog csökkenni s a lencse eltávolítása után nem 7’0 D. hypermetropiás lesz, hanem ' 10—1‘5 ” 8"5 D. H.; a 21 D. myopiás szem aphakiás állapotában : 10—10'5 10'5 D. M.; a 30 I. myopiás szem 10—15 — 5 D. myopiássá alakul. A különbség tehát: 3 D. myopiásnál 11'5 D. 21 D. „ 20-5 D. 30 D. „ 25 D. Ez alapon Hirschberg a következő egyszerű képletet ajánlja arra, hogy a különbséget előre meghatározzuk: Differential ^10 + D.; az új fénytörésre pedig: 1E — -jind. Az így nyert értékekkel megegyezik a tapasztalat is s erre Hirschberg gyakorlatából 8 meggyőző példát hoz fel. Az egyetemi szemklinikán operáltak refractiójának csökkenése megfelel e számításnak. Azon myopiások, kiknek fénytörése 18—22 1). között volt, körülbelül 18— 20 D.-t nyertek, azok pedig, kiknek myopiája 14—15 1). volt, 15 I)., azaz végeredményben a 20 és 15 D. myopiás is emmetropiássá lett. Hogy egyesek adatai nem egyeznek teljesen az előre kiszámított értékkel, annak két oka van és pedig amint Schön kimutatta, mindenekelőtt a csarnok mélységének is van befolyása az eredményre, ez azonban alig tesz 1—1’/2 D.-nál nagyobb különbséget. Nagyobb hibaforrást képez a myopiának szokásos üvegekkel való meghatározása. A javító üvegeket ugyanis a szem elé helyezzük és pedig körülbelül 10 milliméterrel a cornea elé, azaz körülbelül 2 cm.-rel a csomópont elé. Ez annyit jelent, hogy azon szem myopiája, melyet 10 D. concav üveg javít, tulajdonképen csak 85 D., továbbá a 20 D. üveggel javított myopia valódi értéke tulajdonképen 14 D. s így tovább. Ezért nem is szabad megelégednünk azzal, hogy a refractiót üvegekkel határozzuk meg, hanem minden operálandó esetben meg kell határoznunk a távolpontot is s az eredményt objective skiaskopiával is ellenőrizzük. De még így is elég ingadozásra nyílik alkalom. A távolpont lemérése a vizsgált egyén kimondásain alapul, a skiaskopia pedig épen a legnagyobb fokú myopiánál sokat veszít biztonságában ! Mindez eléggé igazolja az előbb említett számítástól való eltéréseket, de ha e hibaforrásokat minden egyes esetben számba vesszük, akkor minden nagyobb meglepetéstől megmenekülhetünk. Mint látni fogjuk a fénytörés fokának mérlegelése az indicatiók szabatos megállapításakor nagy szerepet játszik s az előbb említettek számbavételével nem fog többé előfordulni az, ami sokakkal megesett, hogy a betegek operálás után erős convex üveg viselésére szorultak. A második haszon, mely az operálásból származik, a látás élességének emelkedése. Az által, hogy a nagy fokban myopiás emmetropiássá vagy majdnem emmetropiássá lesz, máris nagyon sokat nyer. 8—10 %- nál erősebb concav üveget még a legnagyobb fokú myopiások sem szoktak viselni, mivel a még erősebbek igen nehezek, hasábos hatásúak, hamis projectiót adtak s szerfölött kicsinyítenek. Már pedig a myopia fokánál jóval gyengébb üveggel a látás távolra még akkor is szerfölött gyenge, ha különben az absolut látásélesség (azaz teljesen korrigált myopia mellett) tűrhető. Ha most a betegnem szorul többé üvegre, egész, látását értékesítheti: ez az eredmény előre volt látható, az eredmények azonban újból felülmúlták a várakozást. Kiderült ugyanis, hogy operálás után az úgynevezett absolut látásélesség is emelkedett. Ennek az a magyarázata, hogy a kép nagyobb és világosabb lett. A concav üvegek ugyanis a hátsó csomópontot hátrább helyezik, minek természetes következménye az, hogy a képet kicsinyítik, mi a látás élességének rovására történik. Ezenkívül a concav üvegek, mint ismeretes, a fényt szórják, a kép tehát épen a legfontosabb helyen sötétebb lesz. Leber és Schanz számításaiból kiderül, hogy a concav üvegek ezen hatása az absolut látásélességnek 2—3-szoros javulását érthetővé teszi, de nem magyarázza azon eseteket, amelyekben 7—8—10-szeres javulásról beszélnek. Hippel azt hiszi és Fukala is osztozik ezen nézetben, hogy a retina ilyenkor mintegy begyakorolja magát a távoli tárgyak felismerésébe. Több valószínűsége van azon feltevésnek, hogy a javulás ezen meglepő nagy fokának létrehozásában több vizsgálati hiba működik közre. Elsősorban a nagyfokú myopiások kijelentései megbízhatatlanok, különösen, ha egészben véve nagyon csökkent látásról van szó; az is számba jön, hogy az operatio után az astigmatismus correctiójával mindenki maximális visus kimutatására törekszik s csakugyan Sattler 85 esete közül csak négyszer volt a javulás több mint 3-szoros s ezek is, a mint azt Ottó hangsúlyozza, olyanokra vonatkoznak, kiknek adatai koruknál s szerfölött csökkent látásélességüknél fogva megbizhatlanok. Pflüger is csak 2—3-szoros javulást tapasztalt s a mi eseteinkben is a javulás egyetlen kivétellel nem lépte át e határt (5/70-ről ft/15-re). E két nyereség : a refractio csökkenése és a látásélesség emelkedése kétségtelen, de ezeken kívül még más előnyök is számba jönnek.