Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1900-01-28 / 1. szám

TARTALOM. Schule7j Vilmos im\ : Az emberi szem fény-beeresztése. — Feuer X. tnr. : Jelenlegi trichiasis műtéteim. — Gabler Lajos dr.: Az ideghártya-leválás előfordulása és gyógyítása. — Szili Aurél dr. : Hajképződés a szemhéji kötőhártya alatt. — Irodalomszevile. — Vegyesek. Az emberi szem fény-beeresztése, Schulde Vilmos tanártól. Ha kimutatni akarjuk, hogy a látóhártya páleza- és csap- rétege a további feldolgozásra milyen fényt kap, a sugárzó energiának nemcsak mibenléteiét a fényforrásból kiáradása alkalmával, hanem módosulását is valamennyi a fényforrás és az említett látóhártyaréteg között levő közegeken keresztül kell kideríteni. Yizsgálásaim hézagosak volnának, ha a szem közegeiben végbemenő fényelnyelésre is (a melegsugárzás figyelmen kívül hagyásával) ki nem terjeszkednének. Brücke (1845) és Donders (1858) első munkálataitól ezen tárgyban Chardonnetig (1883) az ilyen vizsgálások fárasztók és nem mindig egyező eredményűek voltak. Mióta Chardonnet photographos lemezeket alkalmazott, biztosabban lehetett dolgozni. Átnézés a munkálatokról és összefoglalás a nézetekről magáig Widmarkig, az utóbbinak „Beiträge zur Ophthalmologie“ müvében1 található. Azóta újabb mozzanat nem merült fel.1 1 2 Helmholtz azt mondja, hogy a szarúhártya és a szemlencse meglehetős fokával a színjátszásnak bírnak, ha ibolyás vagy ibolyántúli fény rájuk esik; e mellett fehér­kékes fényt sugároznak vissza, hasonlót a ehina-oldatokhoz; színjátszó testek pedig mindig észrevehetően nyelik el azon sugarakat, melyek által színjátszásuk felköltetik. Widmark constatálja, hogy a négy csigolyás osztályban a szarúhártya és az üvegtest elnyelési színképe olyan határon végződik, mely minden nemnél változik, habár az К és U Fraunhofer-vonalak közötti területbe esik; hogy a csarnokvíz az ibolyántúli sugarakat nem nyeli el észrevehetően; hogy a lencse elnyelő ereje különböző nemeknél és életkorokban (pl. ökörnél és borjúnál) változik, sőt egyes egyéneknél is eltér; hogy az embernél a lencse elnyelése közvetetlenül a H vonalon túl kezdődik és az L—M vonalig gyorsan megnő. Emberekről, különböző életkor szerint, ezen kérdés tekin­tetében még nem sok szó esett és színképes bizonyítékok nem is közöltettek, holott feltűnő, hogy koros emberek lencséi nem üuoreskálnak, középkorúakéi egyenlőtlen erősségben fluores- kálnak, a mellett azonban már némileg sárgák. A sárga színezés is nagyon különböző, néha már a gyermekkorban nyomszerűen megvan, az öreg korban néha nagyon is sötét, mint a hogy annak nemcsak a hályogmagokon fel kellett a szemészeknek tűnni, hanem most (mióta Sattler szerint a rövid­látó szemek zavartalan lencséit is mindjárt egészben a szemből kiveszszük) fiatalabb személyeken is bőven tapasztalhatjuk. Jelenleg, midőn a vizsgálás a speetrographos felvételek által könnyebb és biztosabb lett, indokoltnak látszik, hogy ezen viszonyok szellőztessenek. Annyival inkább, mert bő al­kalom vau élőn a kiegészítő vizsgálatokat megtenni, úgy, hogy a színkép színes részének határát előbb az élőn meghatározzuk, azután a kivett lencsét spectrograph áljuk és végre a lencse­nélküli szemen újra kíséreljük, hogy a színkép színes határa most hogyan viselkedik. 1. Szarúhártya. 44 éves ember szarúhártyáját egy nappal a halál után levágtam és az oldalakon bemeteszelve laposan 1 1891. Veit & Со., 18-ik értekezés 464. 1. és köv. 2 Helmholtz, physiol. Optik első kiadásában a 272. 1., a második­ban a függelékben az irodalom össze van állítva. Az utóbbiban a tárgy maga a 283. laptól a 19. §-ban tárgyaltatik. ! a spectrograph fényhasadékának felére helyeztem. A színkép a III. tábla 45. számú ábrájában van közölve: a felső csík a corneán keresztül jött, az alsó csík a szabadon átment ég­fénynek színképét mutatja. A kettő között alig vehető észre valami különbség. A szarúhártya közönséges világításnál nem mutatott színjátszást és kifogástalanul átlátszó volt. Egyébként is a szarúhártyák általánosságban oly kevéssé színjátszók, hogy operálásoknál ilyeset sohasem lehet észre­venni. A bemutatott színkép megerősíti ezt az állítást. Ha ugyanis szemléljük és Hagenbach 38 esetének ábráit1 vele összehasonlítjuk, megnyugodhatunk, hogy elnézés nem foroghat fenn. Ennyi átbocsátóit fény mellett lehetetlen, hogy sok el nyeletett volna, a mi fluorescentiát kelthetne. Fiatalabb kor' ban mégis van némi színjátszás és ez minden esetre hozzá" járul valamiben, hogy az ibolyántúli fény a látóhártyától távol" tartatik, bárha kis mértékben. Ki lehet tehát mondani, hogy ezen munkálat czéljai szempontjából a szarúhártya által történő fényelnyeléstől és az esetlegesen meglevő csekélyfokú színjátszástól (gyermeknél) bízvást eltekinteni szabad. Általános tudományos érdek szerint azonban ezen részletesebb kérdésben kvarczkészülékekkel vagy rácsos színképpel kellene szorosabban vizsgálni. 2. Csarnokvíz. Felőle még sohasem állította senki, hogy kimutathatólag absorbeál vagy fluoreskál: a fényt változatlanul átereszti. Nem volt várható, hogy újabb speetrographos vizs- gálással más legyen az eredmény. A teljesség kedvéért mégis j a színképfelvételt megtettem annyival inkább, mert mellék- czélt lehetett ezzel összekötni. Ugyanis szem került rendelkezésemre, melynek az orri oldalon röphártyája, halántékfelől széles és felszínes szarú- fekélye, e mellett szivárványhártyalobja kapcsolatos csarnokvíz- zavarodással volt. A 28 éves H. K. az előző napon halt meg. A csarnokvíz kissé zavarosan sárgás volt. Laposra nyomott kémlelő csőbe felfogtam és 3—3V2 mm. réteggel a fénynyilás fele elé alkalmaztam. A szinkép a III. tábla 46. szám alatt van leképezve a felső csík alakjában, az alsó csík az ég­fénytől való. Egy kis különbség van a kettő között. Ez II és G felé lejebb ér mint első megnézésre gondolnék, mérsékelten fényerősre készített positiven eléggé megjelenik és nem a csarnok- víztől magától, hanem az izzadmánvos borulattól származik. 3. Lencse. Egészben 32 színképet egyidejű égfénycsíkkal (I kivétellel) 15 különböző korban álló egyéntől vettem fel. Mindenik sértetlen tokjában volt. (A kísérletek egyes részekkel, a mag darabjaival stbi talán valamikor később külön kerül­hetnek közlésre, ha az eredmények jobban lekerekednek; most tekinteten kiviil maradhatnak). Négy belőlük másolva van a III. táblán, és pedig egy újszülötté 0 korú (47. ábra); 24 éves (48. ábra); 54 éves (49. ábra); 75 éves (50. ábra). Az újszülött lencséje úgyszólva színtelen volt: a sárgának legcsekélyebb nyomát némely néző elismerte, más tagadta. A terjedelem volt: 6 mm. széles, 43/4 mm. vastag, a gyűlő­1 L. a „Szemészet“ 1899. 1. sz. .3. 1. Hl SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 4. számához. 1. SZálIl. Budapest, 1900. é^^i^ár 28. '4 %

Next

/
Thumbnails
Contents