Szemészet, 1919 (55. évfolyam, 1. szám)

1919-03-23 / 1. szám

SZERKESZTI GRÓSZ EMIL 55. évfolyam. 1. szám. 1919. márczius 23. Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 1919. évi 12 számához. SZEMÉSZET Megindította. Folytatta: HIRSCHLER IGNÁCZ 1864-ben. SCHULEK VILMOS 1881-1904. TARTALOM. Waldmann Iván : Vizsgálatok az ideghártya adaptatiójának physiologiás és patho­­logiás menetéről. — Ifj. Liebermann Leó: A fővárosi Szt. Rókus központi közkórház szemosztályának 1918. évi betegforgalma. —Ifj Liebermann Leó: A Blaskovics-féle tarsoplastika technikájához. — Szántó Olga: A budapesti magyar tudomány­egyetem I. számú szemklinikájának működése 1918-ban. Közlés a budapesti magyar tudomány-egyetem I. sz. szemklinikájáról. (Igazgató: Grósz Emil dr., egyetemi nyilv. rendes tanár.) Vizsgálatok az ideghártya adaptatiójának physiologiás és pathologiás menetéről. Irta: Waldmann Iván dr., egyet, tanársegéd. Mindennapi, magunkon észlelhető tapasztalat, hogy ha világos szobából hirtelen a sötétbe lépünk, a belépés első pillanatában úgy­szólván semmit sem látunk, kis idő múlva azután mindinkább jobban és jobban leszünk képesek a sötétben tájékozódni. A szemnek ezen tulajdonságát, melynek lényege a különböző fényerősségekkel szemben való alkalmazkodóképesség, adaptatiónak nevezzük. Ezen adaptatio két vég­pont között mozog : ennek egyike a sötétségi adaptatio vagyis a csökkent fényingerre való alkalmazkodás, melynek legnagyobb fokát az a legkisebb fényinger fejezi ki, melyet a szem hosszabb időn át sötétben való tar­tózkodás (adaptálás) után még észrevenni képes; másik végpontja a világossági adaptatio, az előbbinek ellentéte, melynek legnagyobb fokát az a legnagyobb fényinger adja, melynél erősebbet a szem káprázás nélkül észrevenni avagy megkülönböztetni már nem képes. Ha csupán adaptatióról beszélünk, úgy mindig sötétségi adaptatiót kell értenünk. Az adaptatióra vonatkozó vizsgálatok kezdetben csupán az adaptatio végső értékének megállapítására törekedtek, vagyis arra, hogy az ideg­hártyának a sötétben való tartózkodás első pillanatában meglévő fény­iránti érzékenysége (kezdeti érték) bizonyos ideig való adaptatio után hányszorosra fokozódik. E vizsgálatokat azután az adaptatio időbeli lefolyá­sának megállapítására vonatkozó vizsgálatok követték, vagyis annak meg­állapítása, hogy a szem érzékenysége a sötétbeni tartózkodás kezdetétől hogyan növekszik fokozatosan, más szóval, milyen az adaptatio menete. A legelső, ki a fényérzék vizsgálására elfogadható készüléket szer­kesztett­e Förster volt; ő photometerével (helyesebben photopro­­meterével) a szem fényérzékére vonatkozólag nyújtott adatokat. Vizsgá­latai szerint a normális szem az általa szerkesztett készüléknél 2 mm. nyílást igényel, a láda belső falán elhelyezett fekete vonalak felismeré­

Next