Szentesi Napló, 1942. november (24. évfolyam, 248-270. szám)

1942-11-03 / 248. szám

Királyi Ügyészség R­ P- Szeged 1942. XXIV. évfolyam 248. sz. 10 fillér. SZE­NTESI NAPLÓ Előfizetési árak: Egy hónapra 2.50 pen­gő, negyedévre 7.20 pengő. Egyes szám ára hétköznap 10 fill., vasárnap 16 fill. NOVEMBER 3. KEDD Szerkesztőség: Petőfi-utca 2. Telefon: 41. Kiadóhivatal Petőfi-u. 2. Telefon: 53. Nyomda Petőfi-utca 1. Telefonszám: 53 Az angolok második nagy támadása is meghiúsult A kaukázusi szovjet hadseregben a felbomlás jelei mutatkoznak A német légierő megtorló támadása Anglia ellen Német tengeralattjárók nagy sikere Rendkívül mozgalmas volt az el­múlt három nap a harctereken. A keleti front déli szárnyán a néme­tek megverték az ellenséget és a bolsevisták a muníció hátrahagyá­sával hanyat-homlok menekülnek. A jelek szerint a Terek frontot védő 37. szovjet hadseregben a fel­bomlás jelei mutatkoznak. Egyip­tomban az angolok az offenzíva nyolcadik napján, szombaton páncé­los erők bevetésével újabb áttörési kísérletet hajtottak végre, amelyet azonban Rommel személyes vezeté­sével meghiúsítottak a tengelycsa­patok. Külön jelentések számoltak be a német tengeralattjárók újabb nagy eredményeiről, arról a tény­ről, hogy már betörtek az indiai óceánra is. Canterbury angol város ellen súlyos megtorló támadást in­tézett a német légierő. A magyar csapatok arcvonala előtt összeom­lott a bolsevisták minden vállalko­zása s légvédelmünk 14 gépet lőtt le. íme, egy mondatba összefoglal­va ez a harctéri helyzet képe. Súlyos csapás a kaukázusi szovjet hadseregre Vegyük sorra az eseményeket. A keleti arcvonalon a helyzet a tereki szakasz kivételével általában nyu­godt. A középső arcvonalszakaszon a bolsevisták folytatják előkészüle­teiket a téli offenzívára. Megfigyel­ték, hogy az állásokba vitt új téli ütegeket lőttek be s a vörös felde­rítő repülőgépek, amelyek nagy magasságban repültek, fokozott te­vékenységet fejtettek ki. A német tüzérség a német vonalak ellen irá­nyuló nagyobb rohamcsapat-vállal­­kozásokhoz berendezett készenléti állásokat pusztított el. A Terek-arcvonalon szüntelenül tovább folyik a megvert szovjet hadosztályoknak dél és délnyugat felé való üldözése. Eközben csapa­taink gyors előrenyomulása követ­keztében óráról órára emelkedik a foglyok száma. A visszavonulási út­vonalak mentén áttekinthetetlen tö­megben halmozódik fel mindenféle hadianyag, amelyet a bolsevisták menekülésük során már nem vi­hettek magukkal. A felbomlás jelei mutatkoznak . . . A Szovjet súlyos vereségének to­vábbi következményeképpen a leg­utóbbi tíz nap folyamán a küzdő­­szellemnek olyan hanyatlását fi­gyelték meg, hogy már felbomlási jelenségekről lehet beszélni. Mind­ehhez a hadifoglyok kijelentései szerint nem utolsó sorban járult hozzá az ezen a szakaszon harcoló bolsevista kötelékek teljesen elégte­len ellátása. A 2. gárdahadosztály egyik alhadnagyának kijelentése szerint a szovjet nép hiábavaló ál­dozatnak tekinti a nagy vesztesége­ket, senki sem hisz többé a győze­lemben, pedig a vörös hadsereg ko­rábban lelkesedéssel nyilatkozott a háborúról. Az alhadnagy szerint döntő az életfontosságú nyersanyag és élelmezési területek elvesztése. Az orosz népnek ma az a meggyő­ződése, hogy Anglia azért kergette háborúba a Szovjetet, hogy az saját áldozatai árán zárja el Németország elől az Indiához és a Közel-Kelethez vezető utat. Anglia egészen az utol­só szovjet katonáig harcol, kötele­zettségei alól azonban kibújik. A szovjet alhadnagy szerint a 37. szovjet hadsereg összeomlását nagyrészben a zuhanóbombázók és harci repülőgépek szünet nélküli tá­madásainak kell tulajdonítani, ame­lyek a nagy véres veszteségek oko­zásával nemcsak a harcoló csapatok küzdőszellemét bontották meg, ha­nem az utánpótlást is elpusztítot­ták és a hírszolgálati összeköttetés szétrombolásával majdnem lehetet­lenné tették a rendezett csapatveze­tést. Sztálingrád utolsó romjainak vé­delménél a szovjet csapatok — amint német katonai helyen kijelen­tették —, új harci taktikát alkal­maznak, amelyet Berlinben „va­kondhadászatnak" neveztek el. A védő szovjet rohamosztagok ugyanis földalatti járatok segítségével igye­keznek összeköttetést fenntartani utolsó támaszpontjaik között. A végső ellenállás megtörésére éppen ezért a nehéz német fegyvereket új­ból átcsoportosították és a mozsa­rakat a legelső arcvonalba vitték. A magyar csapatok tevékenysé­géről a honvédvezérkar főnökének legújabb jelentése ad képet. A hi­vatalos jelentést külön fejezetben közöljük. A második nagy angol támadás Egyiptomban Egyiptomban Alexander tábornok offenzívájának hetedik napján min­den nagyobb támadási kísérlettől tartózkodott. A harci szünetet a tengelyhatalmak repülőinek­­megfi­­gyelése szerint az angolok az északi frontszakaszon teljesen elhasznált és kimerült hadosztályok kicserélé­sére használták fel. Az arcvonal déli és középső szakaszáról tartalé­kokat irányítottak északra, hogy új támadást indíthassanak. A pillanat­nyi csendet Rommel is felhasználta friss csapatok bevetésére, hogy ily­­módon pihenőhöz jussanak azok a csapatok, amelyek hat napon ke­resztül szakadatlanul harcolva, si­keresen elhárították a nagy szám­beli fölényben lévő angol erők tá­madását. Rommel személyes bátorsága A nyolcadik napon azután az angol tábornok újból támadásra küldte gyalogságát és páncélo­sait, még­pedig ismét az arcvonal északi szakaszán. Berlinben erről az új támadásról a következő részletes jelentést adták ki: Az Alexander-offenzíva 8. nap­ján az angol csapatok nagyará­nyú támadásaik újrafelvétele so­rán a leghevesebb pergőtűz után az északi szakasz egyik keskeny részén nagyszámú gyalogsági haderőivel Szidi abd el Rahman irányában előretörtek. Órák hosz­­szat tartó elkeseredett küzdelmek A magyar hadi jelentés A honvédvezérkar főnöke hétvégi, 27. számú hadijelentésében az alábbiakat közölte: Az elmúlt hét folyamán az ellenség felderítő és légi tevékeny­sége a magyar hadsereg arcvonalán igen élénk volt. Gyalogságunk példásan működő zárótűzében az ellenség min­den vállalkozása összeomlott. Tüzérségünk igen jó eredménnyel lőtte az ellenség gyülekező helyeit és műszaki építményeit. Légvédelmi tüzérségünk több el­lenséges bombázó­ köteléket szórt szét és összesen 14 gépet lőtt le. Saját rohamjárőreink néhány sikeres vállalkozást hajtottak végre saját veszteség nélkül. A honvédvezérkar főnökének 27. számú hadijelentésével kap­csolatos tájékoztatás szerint a Don mentén küzdő magyar had­sereg helyzetében az elmúlt héten sem történt változás. Az ellenség légi tevékenységének és felderítő kísérleteinek megélénkülését katonai körökben általában azzal a körülménnyel hozzák összefüggésbe, hogy a szokatlanul elhúzódó kedvező időjá­rás még mindig alkalmas támadójellegű hadműveletekre s ez megállapíthatóan nyugtalanító hatással van a szovjet hadvezetőség­re. Szövetséges katonai körökben különös méltánylással szólnak a honvéd tüzérség értékes teljesítményeiről. E részben főként tűzvezetésének nagyfontosságú rugalmasságát és lőkiképzésének kiválóan érvényesülő szabatosságát emelik ki. Ezek a tulajdonsá­gok biztosítják számára fölényes és kezdeményező helyzetét az el­lenséges tüzérséggel szemben. Gyalogságunk egyes önként vállalkozó kisebb csoportjainak a járőr- és romboló tevékenységben elért szép sikerei nemcsak a honvédség eleven támadó szellemének, hanem annak is bizonyíté­kai, hogy a csapatok nagy gyakorlati érzékkel alkalmazzák ed­dig szerzett haditapasztalataikat minden kínálkozó alkalommal. Talán legjellemzőbb erre nézve az a legutóbbi fegyvertény, melyet egy négy főből álló honvédjárőr hajtott végre az elmúlt héten , amelynek során e járőr egy ellenséges aknavetőt és két teljesen felszerelt szovjet páncéltörő löveget zsákmányolva, minden veszte­ség nélkül tért vissza vállalkozásából. Veszteségeink egyébként is alig számottevőek. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■

Next