Szentesi Napló, 1943. április (24. évfolyam, 73-96. szám)

1943-04-01 / 73. szám

19- Kiris ügyészség Szeged , 12 fillér SZENTESI NAPLÓ Szerkesztőség: Petőfi-u. 2. Telefon: 41. Kiadóhivatal: Petőfi-u. 2. Telefon: 53. Nyomda: Petőfi-u. 1. Telefonszám: 53. ÁPRILIS 1. CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: Egy hónapra 3.20 P, negyedévre 9.20 P. Egyes szám ára hétköznap 12 fillér, vasárnap 20 fillér. Változatlanul súlyos­ harcok Tuniszban Az afrikai harcok valódi jelentősége A tengeralattjáró veszedelem aggasztja az angolszászokat Ez év döntő lesz a háború szempontjából Ebben az évben mindenütt döntő harcokra került sor — mondotta Oshima berlini japán nagykövet. Mind Németország, mind pedig Japán világosan tuda­tában vannak annak, hogy ez az év eldönti a háború sorsát, éppen ezért a jelszó: mindig támadni. A japán nagykövet ezután rá­mutatott arra, hogy egyre több kínai katona teszi le a fegyvert a japán hadosztályok előtt és tö­megesen szöknek át a japán csa­patokhoz. A foglyok száma, az elesettekéhez­ viszonyítva két és félszeres. A japánok által elfog­lalt területek lakossága eddig soha nem tapasztalt előzékeny magatartást tanúsít, ami világo­san mutatja, hogy Kína helyzete egyre kétségesebbé válik. Oshi­ma ezenkívül rámutatott arra is, hogy Japán együttműködése Né­metországgal és Olaszországgal a legkülönbözőbb területeken máris kitűnően bevált és egyet­len pillanatig sem kételkedünk a végső győzelemben. Angol terrortámadások Németország ellen Az angol légierő folytatja ter­rortámadásait Németország és Berlin ellen. Dietrich dr., a né­met sajtófőnök bejárta a bom­bázott nyugati városokat. Be­nyomásait és tapasztalatait ha­zatérte után közölte a sajtóval. Az ellenség terrorháborúját úgy jellemezte, hogy az „tudatos megsemmisítő hadjárat a civili­záció ellen.“ Idézte Churchill egyik cikkét, mely 1934-ben lá­tott napvilágot. „A legközelebbi háborúban, —­ írta akkor Chur­chill, — talán arról lesz szó, hogy a nőket és gyermekeket vagy általában a polgári lakossá­got élni fogják és a győzelem istennője végül is szörnyülködve ahhoz szegődik, aki ezt az öldök­­­lést a leghatalmasabb arányban meg tudja szervezni.** Ezt sze­retné most Churchill valóra vál­tani. Felsorolta ezután Dietrich dr. azokat a pótolhatatlan művé­szi és történelmi emlékeket, amelyeket az angol bombák már eddig megsemmisítettek. A fel­sorolás valóban borzalmas. Ami régebben a művészettörténet lap­jaira tartozott, most szörnyű bűnlajstr­om, amelyről valahol vagy valamikor az angol hadvi­selésnek s az angol történelem­nek számot kell adnia. — Ez a rombolás, — mondotta Dietrich dr. — ez a szüntelen fe­nyegetés azonban nem érte el­ a célját. A német polgári lakosság, az asszonyok és gyermekek is megtanulták, hogy a rendkívüli harcot, melyet nem a kényelmes, polgári lét síkjairól folytatnak, csak úgy nyerhetik meg, ha rend­kívüli erőt fejtenek ki. A veszé­lyeztetett területeken az egész német nemzet heorizmusa feléb­redt s meghiúsította az ellenség­nek azt ,a reménykedését, hogy meg tudja törni a német nép er­kölcsi erejét, a győzelembe vetett hitét és harci akaratát. Az an­golok az ellenkezőjét érték el an­nak, amire törekedtek. A lakos­ságot nem gyengítették és nem ingatták meg, hanem keménnyé és elszánttá tették, életre-halálra szóló egyetlen harci közösséggé forrasztották össze. A bombázott területek lakosságának ez az erős magatartása az egész német nép magatartása lesz ott, ahol azt a szükség meg fogja köve­telni. A német sajtófőnökkel egyide­jűleg Vidussoni, a fasiszta párt főtitkára öthetes körutat tett Szicília bombázott helyiségein át, majd Enna városában beszédet mondott. Benyomása az volt, hogy a jelenlegi nehézségek még inkább megerősítették a szicíliai nép lelki ellenállását. „Az az ér­zésem — mondotta többek kö­zött —, hogy a szicíliaiak még sohasem voltak olyan biztosak a győzelemben, mint most, amikor az ellenség vad dühe templo­maink és házaink ellen fordult. Szicília minden városa egy-egy lövészárok, amelyben férfiak, asszonyok és ifjak ugyanazzal az elszántsággal adják vérüket a hazának, mint valamikor a szi­cíliai vecsernye idején..A jelen pillanatban az egyetlen dolog: követni a Ducét mindenhová, ahová parancsolja. A győzelem pedig azoké a népeké lesz, ame­lyek magasabb szociális igaz­ságért küzdenek Európában és az egész világon.** tak elő. Ezen a hadiszínhelyen a döntés nem történhetik meg egy csapásra, hanem a hadműveletek több szakaszra tagozódnak. Most látszólag az első szakasz véget ért. Eddig sok szó esett a Mareth­­„álásról**, utólag azonban meg­tudtuk, hogy tulajdonképpeni állásról vagy vonalról nem is le­het beszélni, ezt a kifejezést né­met hivatalos oldalon nem is használták, mert az egész úgy­nevezett Mareth-Matmata hegy­ség­­megerősített övezete nagy mélységben volt kiépítve, nagy­részt rögtönzött módon, mert azt az eredeti Mareth-erődítményt, amelyet a franciák még békében egy Líbia felől várható olasz tá­madás ellen létesítettek, Francia­­ország összeomlása után a fegy­verszüneti szerződés­­értelmében szétrombolták. Ma ismét meg­erősítve látjuk azt a korábban kifejtett nézetünket, hogy a Ma­­reth-erődövezetnek nem lehetett más célja az adott esetben, mint hogy minél nagyobb veszteséget okozzon a briteknek. Rommel mozgó stratégiája Tunisz védelme szempontjá­ból tudnunk kell, hogy ez a volt francia gyarmat összesen 82.000 négyzetk­ométer nagyságú te­rületet jelent,­­ tehát alig vala­mivel kisebb hadszíntérről van szó, mint a volt trianoni Magyar­­ország egész területe. Azt ter­mészetesen nem tudhatjuk, hogy milyen létszámú német és olasz expedíciós haderő védi ma ezt az aránylag nagy területet? Le­het, hogy mindössze 100.000, 200.000 főt tesz ki a tuniszi ten­gelyerők létszáma és ezzel áll szemben a legalább egymillióra becsülhető támadó angolszász haderő. Az erők ilyen arányta­lansága mellett természetesnek kell tartanunk azt, ha egy védő vonalnak mindenáron való tar­tása helyett Rommel inkább a mozgó ,háború taktikáját választ­ja ma is, a mint tette eddig mindig és hátrább fekvő, újabb védelmi vonalakra vonul vissza minden olyan esetben, amikor az ellenség fölénye összemorzsolás­­sal fenyeget. Ilyenkor következ­nek be azok a villámgyors visz­­szavágások, ellentámadás formá­jában, amelyek súlyos vesztesé­geket okoznak az utánnyomuló angolszász kötelékeknek. így is mondhatnánk: a súlyos nyomás A német hadijelentés A német véderőfőparancsnokság főhadiszállása tegnap az aláb­bi hadi­jelentést adta ki: A keleti arc­vonal déli és középső szakaszán a tegnapi nap nyugodtan telt el. A kubáni­ hídfő környékén és Vjazmától dél­nyugatra minden szovjet támadást a német tüzérség és a német repülők támogatása mellett meghiúsítottak. Az Ilmen-tótól délre a német csapatok nehéz hadmozdulatot hajtottak végre az arc­­vonal megrövidítése érdekében és a nagy terepnehézségek ellené­re is elérték a kitűzött célokat. A Ladoga-tótól délre a kemény, de sikeres támadások tovább tartottak. A német csapatok két ellen­séges zászlóaljat bekerítettek, valamint sok páncélost megsemmi­sítettek. Tunéziában az elhárító csata tovább tart. Néhány szakaszon a német-olasz csapatok sikeres ellentámadást fejtettek ki. Más szakaszon az ellenség tovább támadott, ahol tegnap is meg­hiúsultak az összes ellenséges kísérletek. A tengely repülői éj­­jel-nappal újból és újból eredményese. .. avatkoztak be a földi har­cokba. A Földközi-tengeren egy német tengeralattjáró elsüllyesz­tett egy angol búvárhajót. Német repülőgépek meglepetésszerűen hajtottak végre a dél-angliai partok egyes városai ellen támadást. A támadás eredménye meglepő volt. Mint a német véderőfőparancsnokság külön­ jelentésben már közölte, a német tengeralattjárók ismét súlyos csapást mértek az ellenséges ha­józásra. Az Atlanti-óceán középső szakaszán és a Földközi-tengeren viharos időjárási viszonyok ellenére, 17 ellen­séges kereskedelmi hajót 103 ezer tonna tartalommal elsüllyesztet­tek. A ciszkáliai tenger­öbölben ellenséges tengeralattjárók német búvárhajókat­­támadtak meg. Öt nehéz torpedóvetőhajót a német búvárhajók elsüllyesztettek. Nincs Mareth vonal Miként előrelátható volt, Tuné­ziában az angolszász nagy táma­dások megmarása óta, változa­tos és bonyolult helyzetek állat-

Next