Széphalom 11. (2001)
Az ©ßücts©te: „Navigare necesse est", hajózni szükséges! - vallották a tengerre utalt ókornak. Okozhatott bármilyen nagy pusztítást bárkáikon s matrózaik körében a vihar, vagy a kalózok rablótámadása, újra meg újra útnak indultak; a tengeri kereskedelem elemi fontosságú, meghatározó paranccsá lett. Egyre újabb kincseket és piacokat keresve nagy áldozatok árán tettek felfedezéseket, tágították az ismert világ földrajzi határait. Alkotni, fórumot teremteni, évkönyvet szerkeszteni szükséges! - valljuk mi, akik a Kazinczy Ferenc Társaságban munkára szövetkeztünk. A tétlenség, a feladattól való megriadás létünket kérdőjelezhetné meg. Vannak ugyan akadályok, amelyek utunkat nehezítik, előmenetelünket olykor kitérőkre kényszerítik, az önfeladásra azonban sohasem gondolhatunk. Amikor évkönyvünk előző, 10. kötetét barátaim kezembe adták, a megtiszteltetés öröme mellett azt éreztem, hogy lezárult valami, mert olyan pontra érkeztünk, ahonnan nem lehet továbblépni. Annak a kötetnek a négy szerkesztője 76 író és 13 ábrázoló munkatárs bevonásával olyan könyvet hozott létre, amely mind tartalmi gazdagsága, mind 728 oldalas impozáns terjedelme következtében felülmúlhatatlan számunkra. Érdemes-e az 1999-ben kezemből kényszerűen kiadott szerkesztői feladatot visszavenni. - teszem föl magamnak a kérdést két év múltán. A választ az idézett latin mondásból vezetem le. A munkát folytatni kell. Az anyagi körülmények miatt a korábbiaknál karcsúbbá váló kötet és a „folytathatatlanság” problémáját megkerülő, folyóiratszerű külső keretek bizonyos módosulását jelzik, a rovatok viszont a tartalmi-tematikai irányok folytatását ígérik. A Széphalom további megjelentetését a Társaság 16 éves múltja, valamint az évkönyv eddig megjelent tíz kötete kényszerítő erővel követeli. Jó példa erre, hogy minden szerkesztői felkérés nélkül is rendszeresen futnak be hozzánk közlésre szánt névadónk életművét, a zempléni és abaúji tájak és emberek örökségét vizsgáló írások. Azt bizonyítja ez a tény, hogy kialakult mára egy munkatársi törzsgárda, s megformálódott egy sajátos tematika, akiknek és amelynek évkönyvünk állandó fórumává lett. E fórum kiiktatása - talán nem túlzó e vélekedés szegényebbé tenné szellemi életünket, hiányt keltene azok körében, akik közleményeit szívesen fogadják. A Kazinczy Ferenc Társaság programjából, feladatköreiből következik az évkönyv tartalma és szerkezeti rendje. A tanulmányok, dokumentumközlések kiadásával folyamatosan ösztönözni kívánjuk a névadónk munkásságát, korának teljesítményeit feltáró, értékelő szakembereket. Helyet biztosítunk a szűkebb pátria történeti és néprajzi vizsgálatára irányuló kutatómunka eredményeinek. Számot adunk a Társaság életének jelentősebb eseményeiről, munkatársaink tevékenységéről. Ennek a hármas tematikai irányultságnak megfelelően alakítottuk ki rovatainkat. Színesítik a tematikát a közbeiktatott költői és grafikai alkotások. E kötetünk írásait szeretettel ajánljuk kedves barátunknak, DR. HŐGYE ISTVÁNnak, a Kazinczy Ferenc Társaság alapító titkárának gazdag termésű életútja 60. esztendejében. Köszönjük neki, amit közösségünkért eddig tett, s szívből kívánunk neki további szép, alkotó éveket! Kazinczyval együtt ő is elmondhatja: „Amit a legmunkásabb szorgalom tehet, azt én megteszem, és biztat is a reménység, hogy valaha nevemet nem fogja szégyenleni a haza." Az SmLszt.