Széphalom 11. (2001)

Az ©ßücts©te:­ „Navigare necesse est", hajózni szükséges! - vallották a tengerre utalt ókornak. Okozhatott bármilyen nagy pusztítást bárkáikon s matrózaik körében a vihar, vagy a kalózok rabló­támadása, újra meg újra útnak indultak; a tengeri kereskedelem elemi fontosságú, meg­határozó paranccsá lett. Egyre újabb kincseket és piacokat keresve nagy áldozatok árán tettek felfedezéseket, tágították az ismert világ földrajzi határait. Alkotni, fórumot teremteni, év­­könyv­et szerkeszteni szükséges! - valljuk mi, akik a Kazinczy Ferenc Társaságban munkára szövetkeztünk. A tétlenség, a feladattól való megriadás létünket kérdőjelezhetné meg. Vannak ugyan akadályok, amelyek utunkat nehezítik, előmenetelünket olykor kitérőkre kényszerítik, az önfeladásra azonban sohasem gondolhatunk. Amikor évkönyvünk előző, 10. kötetét barátaim kezembe adták, a megtiszteltetés öröme mellett azt éreztem, hogy lezárult valami, mert olyan pontra érkeztünk, ahonnan nem lehet továbblépni. Annak a kötetnek a négy szerkesztője 76 író és 13 ábrázoló munkatárs be­vonásával olyan könyvet hozott létre, amely mind tartalmi gazdagsága, mind 728 oldalas im­pozáns terjedelme következtében felülmúlhatatlan számunkra. Érdemes-e az 1999-ben ke­zemből kényszerűen kiadott szerkesztői feladatot visszavenni.­ - teszem föl magamnak a kér­dést két év múltán. A választ az idézett latin mondásból vezetem le. A munkát folytatni kell. Az anyagi körülmények miatt a korábbiaknál karcsúbbá váló kötet és a „folytathatatlan­­ság” problémáját megkerülő, folyóiratszerű külső­­ keretek bizonyos módosulását jelzik, a ro­vatok viszont a tartalmi-tematikai irányok folytatását ígérik. A Széphalom további megjelente­tését a Társaság 16 éves múltja, valamint az évkönyv eddig megjelent tíz kötete kényszerítő erővel követeli. Jó példa erre, hogy minden szerkesztői felkérés nélkül is rendszeresen futnak be hozzánk közlésre szánt­­ névadónk életművét, a zempléni és abaúji tájak és emberek örök­ségét vizsgáló­­ írások. Azt bizonyítja ez a tény, hogy kialakult mára egy munkatársi törzsgár­da, s megformálódott egy sajátos tematika, akiknek és amelynek évkönyvünk állandó fóru­mává lett. E fórum kiiktatása - talán nem túlzó e vélekedés­­ szegényebbé tenné szellemi éle­tünket, hiányt keltene azok körében, akik közleményeit szívesen fogadják. A Kazinczy Ferenc Társaság programjából, feladatköreiből következik az évkönyv tartalma és szerkezeti rendje. A tanulmányok, dokumentumközlések kiadásával folyamatosan ösztö­nözni kívánjuk a névadónk munkásságát, korának teljesítményeit feltáró, értékelő szak­embereket. Helyet biztosítunk a szűkebb pátria történeti és néprajzi vizsgálatára irányuló ku­tatómunka eredményeinek. Számot adunk a Társaság életének jelentősebb eseményeiről, munkatársaink tevékenységéről. Ennek a hármas tematikai irányultságnak megfelelően alakí­tottuk ki rovatainkat. Színesítik a tematikát a közbeiktatott költői és grafikai alkotások. E kötetünk írásait szeretettel ajánljuk kedves barátunknak, DR. HŐGYE ISTVÁNnak, a Ka­zinczy Ferenc Társaság alapító titkárának gazdag termésű életútja 60. esztendejében. Köszön­jük neki, amit közösségünkért eddig tett, s szívből kívánunk neki további szép, alkotó éveket! Kazinczyval együtt ő is elmondhatja: „Amit a legmunkásabb szorgalom tehet, azt én megte­szem, és biztat is a reménység, hogy valaha nevemet nem fogja szégyenleni a haza." A­z SmLszt.

Next