Szervezés és vezetés, 1983 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 1. szám

gyon szűk körtől (az 500 MFt feletti központi fejlesztési prog­ramokhoz kapcsolódó beruházásoktól) eltekintve, a vállalatok­nak nem kell véleményezés céljából az irányító hatóságnak bemutatniuk az alapokmány-tervezetet. Tehát még formálisan sem érvényesül a korábbi gyakorlat, azaz a felelősségmegosz­tás, felelősségátvállalás. A felsorolt és a fel nem sorolt okok következtében a válla­latoknak és a beruházásban érdekelt szinte minden szervnek (beleértve a bankokat, a KSH-t, az OT-t, az ágazati és funk­cionális szerveket) több és jobb információra van szüksége. Ezeket gyorsan kell megkapniuk, hogy ki-ki hatékonyan tudja elvégezni feladatát. A beruházási tevékenységhez kapcsolódó adatok Mielőtt az információs rendszerről általában és konkrétan szó esnék, célszerű áttekinteni a tágan értelmezett beruházási fo­lyamathoz kapcsolódó adatokat, információkat. Az adatok cso­portosítása mintegy „mankót ad” a beruházási információs rend­szerek áttekintéséhez, a probléma kiemeléséhez, a fejlesztési elképzelések körvonalazásához. A beruházási tevékenységhez kapcsolódó adatok csoportosí­tása lehetséges: 1. Szintenként: - vállalati, - ágazati és - népgazdasági beruházási információk. 2. A beruházási tevékenységben elfoglalt helyük szerint: - beruházói és - kivitelezői információk. 3. Az információk keletkezése szerint: - alapozó (háttér-) információk, - jóváhagyás alapjául szolgáló, - megvalósítással kapcsolatos, - a megvalósított létesítmény működésével, az úgynevezett gazdasági értékeléssel összefüggő információk. Az egyes információk terén ellentmondásos a helyzet. Lé­nyegében egyidejűleg van információhiány és ugyanakkor információ-túltermelés is. Természetesen nem mindenhol azo­nosan érzékelhetők ezek a jelenségek. Egyes helyeken, terü­leteken, szinteken bizonyos mértékig sikerült konszolidálni a helyzetet. Általános azonban az, hogy az információval való ellátottság nem optimális. Véleményem szerint ennek két fő oka van. Az egyik az, hogy az az információs rendszermodell, amelyet az informá­ciós lánc (információforrás, az információ megszerzése, biz­tosítása, feldolgozása, tárolása, szolgáltatása, felhasználása) testesít meg, a legtöbb helyen vagy részben, vagy egészében nem működik, mert egyes elemei nem funkcionálnak; vagy az egyes elemei közötti kapcsolat személyi, szervezeti vagy valamilyen más okból nem teremtődött meg; illetve ha ki is alakítottak valamiféle kényszerpályát, az egy idő múlva nem működött megfelelően. A másik ok az, hogy amíg a beruházási tevékenységben és a hozzá szükséges kivitelezői tevékenységben minőségi változás következett be, addig a beruházói információszolgáltatás megrekedt a korábbi manu­fakturális szinten. Szakadék a beruházási tevékenység és az információs rendszer között Jelentős szakadék van a konkrét beruházási tevékenység és az e tevékenységet „megelőző - kísérő” információs rendszer kö­zött. Ennek a következő két jellemzőjére érdemes rámutatni: 1. Az információ feldolgozásában jelentkező állandó lemara­dás miatt csak az események utólagos rögzítését tudják el­végezni, anélkül, hogy ezek alakulását érdemben befolyá­solni tudnák. 2. A hagyományos technikai bázison kialakult irányítási és információs folyamatok, valamint a döntési algoritmusok egyre kevésbé alkalmasak a ténylegesen felmerülő problémák megoldására. Az információszolgáltatás nagy időeltolódással és nem kel­lően strukturált, illetve szintenként nem differenciált formában valósul meg. Ebből az következik, hogy az információs igé­nyeket nem lehet a hagyományosan szervezett (helyesebben nem szervezett, hanem kialakult) információs rendszerrel ki­elégíteni, tehát a korszerű szervezési elveknek megfelelően in­formációs struktúrákat kell létrehozni. Az utóbbi időszakban nem volt módunk, hogy ismeretein­ket érdemben bővítsük a vállalati szintű információs rendsze­rek terén, de feltehetően nem állunk messze az igazságtól, ha a következőket állapítjuk meg: A számítástechnikai eszközöket alkalmazó információs rend­szerekben nem történtek alapvető változások az elmúlt 1-2 év során. Természetesen ez nemcsak a beruházási területre jel­lemző. Számos felmérés igazolja, hogy nemcsak a kívánatos­tól, hanem a lehetőségektől is nagy a lemaradás. Az okok szerteágazók és mivel többnyire közismertek, csak néhányat emelek ki:­­ az ilyen célú fejlesztési tevékenységben nagymértékű a koor­dinálatlanság, s ebből következik, hogy­­ ugyanazon probléma megoldására párhuzamos fejleszté­sek folynak;­­ a kiegészítő jellegű fejlesztéseket nem egyeztetik, ezért el­térő feltételrendszerre épülnek, így az összehangolt alkal­mazásra általában nem kerül sor; - fontos munkák megoldására nincs elegendő erő; - nem kellően ismertek a bevált hazai, illetve külföldi alkal­mazások ; - az adaptáció nem kielégítő, mert­­ a vállalatvezetés nem támogatja kellőképpen az ilyen ak­ciókat, nem épít rájuk, nem segíti a kezdeményezések ki­bontakozását megfelelő követelménnyel és számonké­réssel ; - a külső környezet kényszere még mindig nem elég erős ahhoz, hogy kikényszerítse ezen rendszerek és módszerek alkalmazását; - hiányoznak a beruházásokhoz, az informatikához és a szá­mítástechnikához értő szakemberek, ill. a nem kellő anyagi­erkölcsi megbecsülés miatt hosszú távon nem maradnak meg ezen a területen. A számítástechnikát is igénylő beruházási módszerek alkal­mazásában különösen kedvezőtlen a helyzet. Ez azért sajnála­tos, mert a beruházási információs rendszernek nem a regiszt­ráló jellegű funkciója a döntő, hanem az irányítási, döntéselő­készítési munka segítése. A személyi feltételeket általában nem teremtik meg. Az ese­tek többségében megkésve, jóval a beruházás megkezdése után hozzák létre a beruházások információs-szervezési kér­déseivel foglalkozó egységeket. Sok esetben úgy találtuk, hogy a vállalatok túlzottan ambi­ciózus elképzelésekkel indultak el ( hangsúlyozva általában, hogy mindent maguk kívánnak megoldani, illetve kifejleszteni), azután pedig „kifulladtak”. Néhány területen a korábban megkezdett fejlesztések a 70-es évek végére „beértek”. Ezek között látványos eredmények is vannak. Néhány sikeres megoldás - értékelési sorrend nél­kül - nagy vonalakban a következő:

Next