Vezetés - szervezés, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám

A gazdálkodó szervezetek pénzügyi - gazdasági ellenőrzésének néhány tapasztalata DR. SÜTŐ DEZSŐ PM Ellenőrzési Főigazgatóság Folyóiratunk előző számában elkezdtük a Pénz­ügyminisztérium ellenőrző munkájának ismer­tetését. Akkor az Ellenőrzési Főosztály veze­tője interjúban számolt be a költségvetési in­tézményeket érintő ellenőrzésekről. Ezúttal az Ellenőrzési Főigazgatóság vezetője a gazdál­kodó szervezetek ellenőrzése során szerzett tapasztalatokat általánosítja. Az ellenőrzési eredményekben feltárulnak a vállalatok, szö­vetkezetek gazdasági magatartásának tipikus jegyei, a gazdasági szabályozók tervezett és valóságos hatásainak eltérései, többek kö­zött kirajzolódnak a kisvállalkozási formák egyes problematikus vonásai is. Amikor a gazdálkodás hatékonysági, minőségi kö­vetelményei kerülnek előtérbe, törvényszerű, hogy egyre szélesebb körű társadalmi érdeklődés övezi a követelmények és a tényhelyzet összehasonlítá­sát, a tények reális értékelését, a hibák és okaik feltárását, megszüntetésük folyamatát. Az állami ellenőrzés helye, feladatai Az irányítás bármely szintjén lehet-e jó döntéseket hozni a tények sokrétű ismerete nélkül? A politikai és a gazdasági vezetésnek nyilvánvalóan folyama­tos információkra van szüksége ahhoz, hogy kont­rollálhassa a szabályozással befolyásolt folyamato­kat, az operatív döntések megvalósítását és ered­ményességét. De szükséges-e hogy napról napra meggyőződjünk arról, milyen az állami döntések fogadtatása; a gazdálkodók érti­k-e a meghozott intéz­kedések elveit, törekednek-e az azok végrehajtásá­hoz nélkülözhetetlen feltételek megteremtésére; ma­gának a vállalatnak ismernie kell-e valós helyzetét? Mindegyik kérdésre igen a válasz. Ezért is beszé­lünk arról, hogy nő az ellenőrzés szerepe, jelen­tősége. Az ellenőrzés feladata a folyamatos kont­roll, a közvetlen visszacsatolás, a következő dön­tés meghozatalának segítése. De feladata a sza­bályoknak megfelelő magatartás kikényszerítése is. Az egységes magyar ellenőrzési rendszer fontos eleme, a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés hagyomá­nyos alapfeladata a szabályoktól, a „normáktól” eltérő magatartás feltárása, a jogszerű helyzet visz­­szaállítása és a hibák arányában álló szankciók foganatosítása. Az ellenőrzés e feladata hatósági funkciójából adódik. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés egyszersmind a kormányzati irányításnak is része, mivel arra is választ kell adnia: mennyire hatásosak a közgaz­dasági szabályozók; a gazdálkodók részéről milyen irányú és jellegű reakciók tapasztalhatók; általá­nosabban fogalmazva milyen okai vannak a sza­bályozási szándékok és a valóságos folyamatok különbözőségének. Az utóbbi években felgyorsuló világgazdasági v­áltozások nemcsak a népgazdaság egyensúlyi hely­zetét változtatták meg, hanem - ennek reakciója­ként - az irányításról, a vállalati gazdálkodás ha­tékonyságáról vallott felfogásunkat is. 1978-79-ben ezért is került napirendre a gazdasági mechaniz­mus átfogó fejlesztése. Ma már hozzászoktunk az állandó változásokhoz, amelyek sajátságosan tükröződnek a közgazdasági szabályozók módo­sításaiban. A pénzügyi szabályozók új elemeinek egyik része a gazdaságban jelentkező működési za­varok elhárítására, a másik része azonban a meg­újulásra irányul. Ebben a helyzetben különösen VEZETÉS, SZERVEZÉS

Next