Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)
1995-02-05 / 5. szám
1995. február 5. Üzemi baleset a szabadpiacon Lesújtott a jognak kardja A túl jó üzlet is lehet nagy csapás, derül ki a Quatro Team Rt. történetének újabb folytatásából. December 31-i számunkban írtunk a cégről, amely tavaly találmányok, szellemi termékek felvásárlásába kezdett. Az olykor kifejezetten kétséges értékű elgondolásokért is feltűnően magas összegeket ígértek. A feltalálók számlát adtak, a cég pedig szerződésben ígérte, hogy egy éven belül fizet. Ez a papír már elég volt ahhoz, hogy a majdan kifizetendő vételárból az áfát azonnal visszaigényelje a Quatro. Az eladóknak pedig - a tavalyi szabályok szerint - akkor kellett volna csak befizetniük a forgalmi adót, ha már hozzájutottak a pénzükhöz. Azaz, a cég akkor is nyer, ha soha egy fia találmányt nem ad el. S minél drágábban vesz, annál több a haszna. Decemberre már új ügyvezetők álltak a cég élén, akik ígérték - az áfanyerészkedés vádját is cáfolandó -, hogy a Quatro rövidesen valódi, szakmailag is megalapozott találmányértékesítést fog végezni. December-január fordulóján a cég éppen azt ajánlotta a hitelező feltalálóknak, hogy követelésük erejéig vegyenek részt egy zártkörű tőkeemelésben, azaz, jegyezzenek Quatro-részvényt. Időközben azonban a törvény lesújtott. A feltalálókra. Az év eleji jogszabály-módosítás értelmében április elsejéig akkor is be kell fizetniük az áfát, ha addig nem kapják kézhez a vételárat. Egy menekvésük van: ha sztornószámlát bocsátanak ki, s azt a Quatro hajlandó is befogadni. Ezzel megsemmisíthetnék az eredeti üzletet, igaz, ezzel a cég is elveszti jogát az áfavisszaigénylésre. Vedres András, a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára azt kötötte ki a szakmai együttműködés feltételéül, hogy a cég engedje menekülni azt, aki akar, s minden sztornószámlát fogadjon be. Néhány esetben ez meg is történt, de nem mindegyikben. Akik időközben részvényt jegyeztek, azokat nem hagyta futni a Quatro. Ők így a bizonytalan értékű találmányukért cserébe kapnak egy bizonytalan értékű részvényt. Ebben a tranzakcióban pénz nem mozog csak éppen az áfát kell befizetniük a költségvetésnek. Ez a legtöbb esetben milliós tétel. Például annak a feltalálónak, akinek rézvisszanyerő eljárását - papíron -100 millióért vette meg a cég, most néhány héten belül 20 millió forin tot kellene előteremtenie. Elv ben van még egy menekülési lehetősége: ha bíróság mondaná ki, hogy az eredeti szerződés színlelt, s ezért semmis. Ehhez azt kéne bizonyítani, hogy a cégnek nem a találmány értékesítése, hanem az azonnal visszaigényelhető áfa volt a bolt az üzletben. Csakhogy egy ilyen értékű pernél az illeték minimum 750 ezer forint, s a négyszázalékos ügyvédi díj is négymillió. Azaz, az esetleges szabadulás ára majd ötmillió. Zsámboki Bertalan, a Quatro új ügyvezetője, aki decemberben január végére ígérte a találmányok ügyének rendezését, most két hét haladékot kért. Szerinte az APEH is hamarosan elismeri, hogy tiszták, és hozzájutnak a visszatartott áfájukhoz. A sztornószámlák elutasítását azzal indokolta, hogy lényegében az eredeti szerződés a jegyzés fedezete. Ha azt felszámolnák, akkor ellenérték nélkül kapnának részvényt a feltalálók. Azt pedig hogy az üzlet mindkét felét elfelejtsék, az teszi nehézzé, hogy a tőkeemelést végrehajtó részvényesek listáját már benyújtották a cégbírósághoz. Egyébként azt maga Zsámboki is méltánytalannak tartja, hogy a feltalálóknak most többmilliós áfát kelljen befizetniük. Ezért jogászaik már dolgoznak ennek elkerülésén. Két hét múlva már erre is lesz megoldásuk, ígérte az ügyvezető. Figyelve a cég jogászainak eddigi teljesítményét, hihetjük nyugodtan, találnak majd megoldást erre is, ha jó CSERNECZKY MOST ÁTÚSZTA A DUNÁT Vége a bódévilágnak A BKV új Kereskedelmi Szabályzatáról sok szó esett az elmúlt héten. A könyvárusok demonstrációt szerveztek, a pattogatott kukoricások aláírásokat gyűjtenek az árusokat a metróállomásokról kitiltó rendelet ellen. Az indulatokat kavaró döntésről Kovács Lászlót, az Extra Hírlap Nagykereskedelmi Rt. elnökét kérdeztük. Az Extrának abban a szerencsében lehet része, hogy megváltozott árusítási környezetben ugyan, körülbelül egy hónapos szünet után, de azon a 15 mélyállomáson is folytathatja az árusítást, ahol ezt másoknak a BKV nem engedélyezte. Kovács László elmondta, ezután „árusszekrényekben" folyik majd az újságeladás. E pavilonfélék összecsukva 2 méter hosszúak, és csupán harminc centiméterrel emelkednek ki a fal síkjából. Az Extra mindig is igazodott a Közlekedési Vállalat igényeihez - fejtette ki az rt. elnöke. Hozzátette: ő mindig is elismerte, hogy a BKV-nak joga van szabályozni a kereskedelmi tevékenységet a tulajdonában lévő területen. Csak azt fájlalja, hogy a vállalat csak velük, a kereskedőkkel nem egyeztette elképzeléseit. A tűzoltóság a polgári védelem és a közlekedésfelügyelet is alakíthatott a szabályzaton, csak azoknak nem volt még hozzászólási joguk sem, akiket érint a rendelkezés. Kovács úr megérti, hogy a közlekedési vállalat rendet akart csinálni, hiszen mióta ők 1991- ben elsőként megkezdték az árusítást a metrókban, azóta jelentősen megszaporodtak a pultok. De ez megszokott formája volt a kereskedelemnek, talán kár volt ilyen drasztikusan megszüntetni. Kovács úr nem tudja, kinek jó a tiltás, hiszen a BKV a bérleti díjtól, a kereskedők meg a bevételtől esnek el. V. I. MAGYARORSZÁG „TÉVEDÉSEK” VÉGJÁTÉKA Megrendíthetetlennek tűnő magabiztossággal oktatta ki lapunkat - és személy szerint engem - Andorka Rudolf, az lj Magyarország szerkesztőbizottságának egyik tagja, miután annak a feltételezésünknek adtunk hangot: a „Zsidótelepítés Magyarországra” címmel megjelent botrányos cikk okozhatta, hogy másnap az újság impresszum nélkül jelent meg. Úgy gondoltuk - a szerkesztőbizottság névsorát ismerve -, egy-két ember bizonyára akadt, aki felszisszent a nem is oly rejtetten hangulatkeltő írás megjelenésekor. S a szerkesztőségben kirobbant vita az oka annak, hogy levették az impresszumot. Andorka Rudolf azonban biztosított bennünket, mivel ő egyenesen feltételül szabta, hogy antiszemita, rasszista vagy gyűlöletkeltő írások nem jelenhetnek meg abban a lapban, amelynek szerkesztőbizottsági tagságát elvállalta, s e bizottságnak jelenleg is tagja - e deduktív logika alapján tehát semmiféle olyan cikk nem jelent meg az újságban, amelytől el kellene határolódnia. Érveinket nem akartuk megismételni, nem folytattuk a vitát. S most is csak azért áldozunk az ügyre még néhány sort, mert az Új Magyarország tulajdonosának médiaigazgatója épp a napokban minősítette az általunk minősíthetetlennek tartott írást. Mégpedig imigyen: „sok olyantévedést nem engedhet meg magának a lap (azaz a lap jelenlegi vezetői - Gy. M.), mint amit az ukrajnai zsidók állítólagos Magyarországra telepítéséről közöltek Franka Tibor tollából.” Gyémánt Mariann VASÁRNAPI HÍRLAP 3 EZ VOLT A HÉT NAGY II. PÉTER RÖGZÍTHETŐ ÜZENET Az elmúlt héten ketten szereztek számomra emlékezetes pillanatokat. Horn Gyula magyar miniszterelnök és egy nagymama. Mindketten ugyanazzal beismerték, hogy nem értenek semmit. A nagymama, midőn telefonál az ember hozzá, felveszi a kagylót, nem vár bemutatkozást, szokásos fordulatokat, hanem habozás nélkül közli, hogy ő a nagymama, és sajnos szinte teljesen süket, úgyhogy ne is próbálkozzunk, ám bekapcsolja az üzenetrögzítőt, és a rövid sípszó után beszélhetünk. Aztán majd meglátjuk... Nem ígér semmit. Visszahívást, megértést, bármit, de ha valaki ennyire becsületesen bevallja, hogy vele kár is így közvetlenül próbálkozni, biztosan megleli a módját annak is, hogy utóbb reagáljon. Horn Gyula is valami hasonlót érzékeltetett a múlt hétfői Népszabadságban megjelent interjújában. Kijelentette, hogy számára az az alapkérdés, hogy a valódi helyzet igazi összetevőinek és okainak ismerete nélkül - mert ő ma ebben a helyzetben van!!! - mihez lehet nyúlni. Majd később: „Nincs tudatos szerkezetváltási program, hogy mely ágazatokat, mely területeket kell serkenteni. Nem véletlen az, hogy ezt ma sem tudjuk." Ahogy az üzenetrögzítős nagymamáéhoz hasonló brutális őszinteséggel sem igen lehet találkozni, úgy politikustól sem hallottam még soha, hogy bátorkodna kijelenteni, nem tudja, mik a jelenlegi helyzet meghatározói, és azt sem, merre kellene elindulni. Vakmerő tett mind a kettő. Lehet, hogy a nagymama a rögzítőről sem tudja desifrírozni az üzenetünket, lehet, hogy a kormány számára sohasem jön el a megvilágosodás pillanata, de az alaphelyzet sokkal megnyugtatóbb, mint ha abszolút zenei hallásúnak mondanák magukat fülükre nyomorék emberek, majd ötletszerűen adnák tovább a fogyatékosságuk miatt megfejtetlenül hagyott üzeneteket. Pedig lenne mit megérteni. Ezen a héten belelőttek ügyvédbe, olajkereskedőbe, pestlőrinci családi házában Cs. Jánosba, egyelőre nem tudni, miért, három férfi késsel megvágott az utcán egy tízéves lányt, mert nem talált az iskolatáskájában semmi hasznosat, bizonyos ellenzéki kultúrharcosok a nyilvánosság előtt gond nélkül oksági összefüggésbe hozták a Nemzeti Színház főrendezőjének halálát azzal, hogy a kulturális kormányzat nem igazán elégedett az egyébként évek óta üres nézőtér előtt játszó társulattal. A közvetett gyilkosság eme feltételezésénél, azt gondolom, mélyebbre már csak pisztollyal a kézben lehet süllyedni. Lenne mit megérteni, ha nem akarunk úgy járni, mint a lidérces ötös gyilkosság tettesének édesanyja, aki abban a tudatban üldögélt a börtönben idáig, hogy értelmes áldozatot hozott, amikor átvállalta fiától férjének megölését s annak büntetését. Ha sejti, hogy mire vezet ez az áldozat, biztosan nem hozza meg. Ezért mondom, áldozatvállalás előtt meg kell érteni a dolgokat. Az ehhez vezető első lépés pedig annak bevallása, hogy egyelőre fogalmunk sincs róla, hogy közel vagyunk-e Mexikóhoz, vagy távol tőle. S ha az auschwitzi bejáratnál e héten birokra kelt lengyel katolikusokat és amerikai zsidókat látva végképp elveszteném minden érdeklődésemet és vágyamat a megértés után, a nagymama üzenetrögzítőjére gondolok. Arra, hogy milyen szégyen lenne, ha egyszer csak kiderülne, hogy ha nincs, akivel azonnal semmit mondhatnék, meg sem tudok szólalni. Mert már nincs üzenetem a rögzítőre. Idáig nem szabad eljutni. A többit pedig - mit tehetnénk most? - bízzuk a hivatásos üzenetfejtőkre. Hátha egyszer megértjük, mi van itt. Gyógyít(ás)ra várva Tomás A daganatos betegségek gyógyítását ígérő Vitaqua feltalálójával, Somhai Gáborral készített január’20-i Vasárnapi beszélgetésünknek volt egy általunk is tudott hiánya. Szót ejtettünk gyógyuló betegekről, a felfedezés kontrollját végző természetgyógyászokról, a csökkentett iontartalmú vizet betegeiknek ajánló orvosokról, de egyetlen nevet nem írtunk le. Somlyai Gábor kérte ezt, mondván, olyan nagy indulatok kavarognak az ügy körül, hogy ő senkit nem szeretne - az érintett hozzájárulása nélkül-belekeverni. Érzi azonban, hogy ez így nem igazán hiteles. Ezért felhatalmazta lapunkat arra, hogy kérjük meg olvasóinkat, hogy ha akár betegként, akár orvosként kapcsolatba kerültek a Vitaquával, írják meg tapasztalataikat. Használt-e trékek,nem befolyásolta állapotukat, vagy netán ártalmukra volt. Mi ezeket eljuttatjuk a feltalálónak, s ha olvasóink hozzájárulnak, közöljük is őket. DANUBIUS RÁDIÓ Mindig Önöknél Mindig Önökért ADOK Vigyázzon! „Kétmillió-kétszázezer ember hallgatja.” (Gallup) Magyarország legnagyobb kereskedelmi rádiója DANUBIUS RÁDIÓ H-1088 Budapest,Bródy Sándor u.40.Telefon: 138-8428 Telefax: 138-8925