Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1995-02-05 / 5. szám

1995. február 5. Üzemi baleset a szabadpiacon Lesújtott a jognak kardja A túl jó üzlet is lehet nagy csa­pás, derül ki a Quatro Team Rt. történetének újabb folytatásá­ból. December 31-i számunkban írtunk a cégről, amely tavaly ta­­lálmányok, szellemi termékek felvásárlásába kezdett. Az oly­­kor kifejezetten kétséges értékű elgondolásokért is feltűnően magas összegeket ígértek. A fel­találók számlát adtak, a cég pe­dig szerződésben ígérte, hogy egy éven belül fizet. Ez a papír már elég volt ah­hoz, hogy a majdan kifizetendő vételárból az áfát azonnal visszaigényelje a Quatro. Az el­adóknak pedig - a tavalyi sza­bályok szerint - akkor kellett volna csak befizetniük a forgal­mi adót, ha már hozzájutottak a pénzükhöz. Azaz, a cég akkor is nyer, ha soha egy fia találmányt nem ad el. S minél drágábban vesz, annál több a haszna. Decemberre már új ügyve­zetők álltak a cég élén, akik ígér­ték - az áfanyerészkedés vádját is cáfolandó -, hogy a Quatro rö­videsen valódi, szakmailag is megalapozott találmányértéke­sítést fog végezni. December-január fordulóján a cég éppen azt ajánlotta a hite­lező feltalálóknak, hogy követe­lésük erejéig vegyenek részt egy zártkörű tőkeemelésben, azaz, jegyezzenek Quatro-részvényt. Időközben azonban a tör­vény lesújtott. A feltalálókra. Az év eleji jogszabály-módosítás ér­telmében április elsejéig akkor is be kell fizetniük az áfát, ha ad­dig nem kapják kézhez a véte­lárat. Egy menekvésük van: ha sztornószámlát bocsátanak ki, s azt a Quatro hajlandó is befo­gadni. Ezzel megsemmisíthet­nék az eredeti üzletet, igaz, ez­zel a cég is elveszti jogát az áfa­visszaigénylésre. Vedres András, a Magyar Fel­találók Egyesületének főtitkára azt kötötte ki a szakmai együttműködés feltételéül, hogy a cég engedje menekülni azt, aki akar, s minden sztornószámlát fogadjon be. Néhány esetben ez meg is történt, de nem mind­egyikben. Akik időközben rész­vényt jegyeztek, azokat nem hagyta futni a Quatro. Ők így a bizonytalan értékű találmányukért cserébe kapnak egy bizonytalan értékű rész­vényt. Ebben a tranzakcióban pénz nem mozog csak éppen az áfát kell befizetniük a költségve­tésnek. Ez a legtöbb esetben mil­liós tétel. Például annak a felta­lálónak, akinek rézvisszanyerő eljárását - papíron -100 millió­ért vette meg a cég, most né­hány héten belül 20 millió forin­­ tot kellene előteremtenie. Elv­ ben van még egy menekülési le­hetősége: ha bíróság mondaná ki, hogy az eredeti szerződés színlelt, s ezért semmis. Ehhez azt kéne bizonyítani, hogy a cégnek nem a találmány értéke­sítése, hanem az azonnal vissza­igényelhető áfa volt a bolt az üz­letben. Csakhogy egy ilyen ér­tékű pernél az illeték minimum 750 ezer forint, s a négyszázalé­kos ügyvédi díj is négymillió. Azaz, az esetleges szabadulás ára majd ötmillió. Zsámboki Bertalan, a Quatro új ügyvezetője, aki decemberben január végére ígérte a találmá­nyok ügyének rendezését, most két hét haladékot kért. Szerinte az APEH is hamarosan elisme­ri, hogy tiszták, és hozzájutnak a visszatartott áfájukhoz. A sztornószámlák elutasítását az­zal indokolta, hogy lényegében az eredeti szerződés a jegyzés fedezete. Ha azt felszámolnák, akkor ellenérték nélkül kapná­nak részvényt a feltalálók. Azt pedig hogy az üzlet mindkét fe­lét elfelejtsék, az teszi nehézzé, hogy a tőkeemelést végrehajtó részvényesek listáját már be­nyújtották a cégbírósághoz. Egyébként azt maga Zsámboki is méltánytalannak tartja, hogy a feltalálóknak most többmilli­ós áfát kelljen befizetniük. Ezért jogászaik már dolgoznak ennek elkerülésén. Két hét múlva már erre is lesz megoldásuk, ígérte az ügyvezető. Figyelve a cég jo­gászainak eddigi teljesítményét, hihetjük nyugodtan, találnak majd megoldást erre is, ha jó CSERNECZKY MOST ÁTÚSZTA A DUNÁT Vége a bódévilágnak A BKV új Kereskedelmi Szabály­zatáról sok szó esett az elmúlt hé­ten. A könyvárusok demonstrá­ciót szerveztek, a pattogatott ku­koricások aláírásokat gyűjtenek az árusokat a metróállomásokról kitiltó rendelet ellen. Az indula­tokat kavaró döntésről Kovács Lászlót, az Extra Hírlap Nagyke­reskedelmi Rt. elnökét kérdeztük. Az Extrának abban a szeren­csében lehet része, hogy meg­változott árusítási környezetben ugyan, körülbelül egy hónapos szünet után, de azon a 15 mély­állomáson is folytathatja az áru­sítást, ahol ezt másoknak a BKV nem engedélyezte. Kovács Lász­ló elmondta, ezután „árusszek­rényekben" folyik majd az újsá­geladás. E pavilonfélék össze­csukva 2 méter hosszúak, és csupán harminc centiméterrel emelkednek ki a fal síkjából. Az Extra mindig is igazodott a Közlekedési Vállalat igényei­hez - fejtette ki az rt. elnöke. Hozzátette: ő mindig is elismer­te, hogy a BKV-nak joga van szabályozni a kereskedelmi te­vékenységet a tulajdonában lévő területen. Csak azt fájlalja, hogy a vállalat csak velük, a ke­reskedőkkel nem egyeztette el­képzeléseit. A tűzoltóság a pol­gári védelem és a közlekedés­­felügyelet is alakíthatott a sza­bályzaton, csak azoknak nem volt még hozzászólási joguk sem, akiket érint a rendelkezés. Kovács úr megérti, hogy a köz­lekedési vállalat rendet akart csinálni, hiszen mióta ők 1991- ben elsőként megkezdték az árusítást a metrókban, azóta je­lentősen megszaporodtak a pul­tok. De ez megszokott formája volt a kereskedelemnek, talán kár volt ilyen drasztikusan meg­szüntetni. Kovács úr nem tud­ja, kinek jó a tiltás, hiszen a BKV a bérleti díjtól, a kereskedők meg a bevételtől esnek el. V. I. MAGYARORSZÁG „TÉVEDÉSEK” VÉGJÁTÉKA Megrendíthetetlennek tűnő magabiztossággal oktatta ki lapunkat - és sze­mély szerint engem - Andorka Rudolf, az l­j Magyarország szerkesztőbi­zottságának egyik tagja, miután annak a feltételezésünknek adtunk han­got: a „Zsidótelepítés Magyarországra” címmel megjelent botrányos cikk okozhatta, hogy másnap az újság impresszum nélkül jelent meg. Úgy gon­doltuk - a szerkesztőbizottság névsorát ismerve -, egy-két ember bizo­nyára akadt, aki felszisszent a nem is oly rejtetten hangulatkeltő írás meg­jelenésekor. S a szerkesztőségben kirobbant vita az oka annak, hogy le­vették az impresszumot. Andorka Rudolf azonban biztosított bennünket, mivel ő egyenesen feltételül szabta, hogy antiszemita, rasszista vagy gyűlöletkeltő írások nem jelenhetnek meg abban a lapban, amelynek szerkesztőbizottsági tag­ságát elvállalta, s e bizottságnak jelenleg is tagja - e deduktív logika alap­ján tehát semmiféle olyan cikk nem jelent meg az újságban, amelytől el kellene határolódnia. Érveinket nem akartuk megismételni, nem folytattuk a vitát. S most is csak azért áldozunk az ügyre még néhány sort, mert az Új Magyaror­szág tulajdonosának médiaigazgatója épp a napokban minősítette az ál­talunk minősíthetetlennek tartott írást. Mégpedig imigyen: „sok olyan­­té­vedést­ nem engedhet meg magának a lap (azaz a lap jelenlegi vezetői - Gy. M.), mint amit az ukrajnai zsidók állítólagos Magyarországra tele­pítéséről közöltek Franka Tibor tollából.” Gyémánt Mariann VASÁRNAP­I HÍRLAP 3 EZ VOLT A HÉT NAGY II. PÉTER RÖGZÍTHETŐ ÜZENET Az elmúlt héten ketten szereztek számomra emlékezetes pillana­tokat. Horn Gyula magyar miniszterelnök és egy nagymama. Mind­ketten ugyanazzal­ beismerték, hogy nem értenek semmit. A nagymama, midőn telefonál az ember hozzá, felveszi a kagy­lót, nem vár bemutatkozást, szokásos fordulatokat, hanem habo­zás nélkül közli, hogy ő a nagymama, és sajnos szinte teljesen sü­ket, úgyhogy ne is próbálkozzunk, ám bekapcsolja az üzenetrög­zítőt, és a rövid sípszó után beszélhetünk. Aztán majd meglátjuk... Nem ígér semmit. Visszahívást, megértést, bármit, de ha valaki ennyire becsületesen bevallja, hogy vele kár is így közvetlenül pró­bálkozni, biztosan megleli a módját annak is, hogy utóbb reagál­jon. Horn Gyula is valami hasonlót érzékeltetett a múlt hétfői Nép­­szabadságban megjelent interjújában. Kijelentette, hogy számára az az alapkérdés, hogy a valódi helyzet igazi összetevőinek és okainak ismerete nélkül - mert ő ma ebben a helyzetben van!!! - mihez lehet nyúlni. Majd később: „Nincs tudatos szerkezetváltá­si program, hogy mely ágazatokat, mely területeket kell serken­teni. Nem véletlen az, hogy ezt ma sem tudjuk." Ahogy az üzenetrögzítős nagymamáéhoz hasonló brutális őszin­teséggel sem igen lehet találkozni, úgy politikustól sem hallottam még soha, hogy bátorkodna kijelenteni, nem tudja, mik a jelenle­gi helyzet meghatározói, és azt sem, merre kellene elindulni. Vak­merő tett mind a kettő. Lehet, hogy a nagymama a rögzítőről sem tudja desifrírozni az üzenetünket, lehet, hogy a kormány számára sohasem jön el a meg­világosodás pillanata, de az alaphelyzet sokkal megnyugtatóbb, mint ha abszolút zenei hallásúnak mondanák magukat fülükre nyo­morék emberek, majd ötletszerűen adnák tovább a fogyatékossá­guk miatt megfejtetlenül hagyott üzeneteket. Pedig lenne mit megérteni. Ezen a héten belelőttek ügyvédbe, olajkereskedőbe, pestlőrin­ci családi házában Cs. Jánosba, egyelőre nem tudni, miért, három férfi késsel megvágott az utcán egy tízéves lányt, mert nem talált az iskolatáskájában semmi hasznosat, bizonyos ellenzéki kultúr­­harcosok a nyilvánosság előtt gond nélkül oksági összefüggésbe hozták a Nemzeti Színház főrendezőjének halálát azzal, hogy a kul­turális kormányzat nem igazán elégedett az egyébként évek óta üres nézőtér előtt játszó társulattal. A közvetett gyilkosság eme felté­telezésénél, azt gondolom, mélyebbre már csak pisztollyal a kéz­ben lehet süllyedni. Lenne mit megérteni, ha nem akarunk úgy járni, mint a lidér­ces ötös gyilkosság tettesének édesanyja, aki abban a tudatban ül­dögélt a börtönben idáig, hogy értelmes áldozatot hozott, amikor átvállalta fiától férjének megölését s annak büntetését. Ha sejti, hogy mire vezet ez az áldozat, biztosan nem hozza meg. Ezért mondom, áldozatvállalás előtt meg kell érteni a dolgokat. Az ehhez vezető első lépés pedig annak bevallása, hogy egyelőre fogalmunk sincs róla, hogy közel vagyunk-e Mexikóhoz, vagy távol tőle. S ha az auschwitzi bejáratnál e héten birokra kelt lengyel kato­likusokat és amerikai zsidókat látva végképp elveszteném minden érdeklődésemet és vágyamat a megértés után, a nagymama üze­netrögzítőjére gondolok. Arra, hogy milyen szégyen lenne, ha egy­szer csak kiderülne, hogy ha nincs, akivel azonnal semmit mond­­hatnék, meg sem tudok szólalni. Mert már nincs üzenetem a rög­zítőre. Idáig nem szabad eljutni. A többit pedig - mit tehetnénk most? - bízzuk a hivatásos üzenetfejtőkre. Hátha egyszer megért­jük, mi van itt. Gyógyít(ás)ra várva To­más A daganatos betegségek gyó­gyítását ígérő Vitaqua feltaláló­jával, Somh­ai Gáborral készített január’20-i Vasárnapi beszélge­tésünknek volt egy általunk is tudott hiánya. Szót ejtettünk gyógyuló betegekről, a felfede­zés kontrollját végző természet­­gyógyászokról, a csökkentett iontartalmú vizet betegeiknek ajánló orvosokról, de egyetlen nevet nem írtunk le. Somlyai Gábor kérte ezt, mondván, olyan nagy indulatok kavarog­nak az ügy körül, hogy ő senkit nem szeretne - az érintett hoz­zájárulása nélkül-belekeverni. Érzi azonban, hogy ez így nem igazán hiteles. Ezért felhatal­mazta lapunkat arra, hogy kér­jük meg olvasóinkat, hogy ha akár betegként, akár orvosként kapcsolatba kerültek a Vita­­quával, írják meg tapasztalata­­ikat. Használt-e trékek,nem­ be­­folyásolta állapotukat, vagy ne­tán ártalmukra volt. Mi ezeket eljutta­tjuk a feltalálónak, s ha olvasóink hozzájárulnak, közöl­jük is őket. DANUBIUS RÁDIÓ Mindig Önöknél Mindig Önökért ADOK Vigyázzon! „Kétmillió-kétszázezer ember hallgatja.” (Gallup) Magyarország legnagyobb kereskedelmi rádiója DANUBIUS RÁDIÓ H-1088 Budapest,Bródy Sándor u.40.Telefon: 138-8428 Telefax: 138-8925

Next