Színes Vasárnap, 1995. december (2. évfolyam, 48-52. szám)

1995-12-03 / 48. szám

2 SZÍNES VASÁRNAP HÍRHASÁB ■ Hat és fél évi börtön­­büntetésre ítélték szomba­ton Szingapúrban Nick Lecsont, a brit Baring Bankház volt sztárbróke­rét, aki miatt a tekintélyes pénzintézet februárban összeomlott. Ügyleteivel mintegy 1,4 milliárd dol­láros veszteséget okozott cégének. ■ A Galileo nevű ameri­kai űrszonda a Jupiter magnetoszférájába, azaz az óriásbolygó mágneses légköri tartományába ér­kezett. Ezzel egyedülálló lehetőség nyílik a csillagá­szok számára, hogy ada­tokat kapjanak a Jupiter magnetoszférájának az összetételéről. A Galileo ugyanis csütörtökön ej­tőernyővel kidob egy mi­niszondát, amely 40-75 percen át rádión közvetít adatokat a Galileóra, amely azokat a földi irá­nyítóközpontba továb­bítja. ■ Tizenkét személy életét vesztette és tizenöten megsebesültek pénteken az algériai fővárostól 110 kilométerre keletre lévő Buzagewében annak kö­vetkeztében, hogy egy épületben, amelyben fil­met forgattak, robbanás történt. A detonáció akkor történt, amikor a­ stáb egy jelenethez robbanóanya­got készített elő. ■ Vízbe fulladt 22 iskolás gyerek Zimbabwéban, amikor egy osztálykirán­duláson felborult és el­süllyedt a gyerekeket szállító katamarán. To­vábbi 18 gyerek, valamint egy tanár és a hajó kormá­nyosa sértetlenül partra úszott. A katasztrófát a partról az a harminc gye­rek nézte végig, akiknek nem tellett a mintegy másfél dolláros menetdíj­ra. ■ Radovan Karadzic, a boszniai szerbek vezetője leszögezte, hogy nem tá­masztanak feltételeket az augusztusban eltűnt két francia pilóta szabadon engedéséért, de egyelőre maguk a szerb hatóságok sem tudnak a két francia sorsáról. ■ A Srí Lanka-i kormány­csapatok elfoglalták a ta­mil lázadók fellegvárát, Jaffna városát. Jaffna az önálló tamil állam megte­remtéséért 12 éve gerilla­harcot folytató tamil el­lenállók központja volt - írta a Reuter. Párizsra vár a NATO Már csak a Daytonban kötött békemegállapodás párizsi alá­írása és az ENSZ Biztonsági Tanácsának hivatalos felkérése hiányzik ahhoz, hogy megkez­dődjék a NATO délszláv béke­teremtő missziója. A NATO- országok nagykövetei szom­baton feltételesen elfogadták a mintegy 60 ezer katona részvé­telével kilátásba helyezett boszniai béketeremtő művelet terveit. A jóváhagyást a hírek szerint egy amerikai-francia nézeteltérés késleltette. Fran­ciaország, amely nem tagja a NATO katonai integrált szer­vezetének, ragaszkodott ah­hoz, hogy a helyszínen dolgo­zó parancsnokság hatékony politikai felügyeletét biztosít­sák. Sikerült megnyernie euró­pai szövetségeseit is ahhoz, hogy Leighton Smith admirális mellett a nagyköveti tanácsnak állandó politikai képviselője legyen. Ezt az amerikaiak elle­nezték, tartva attól, hogy ket­tős irányítási lánc alakul ki. A döntés végül nyitva hagyta a politikai megbízott és Brüsszel közvetlen kapcsolattartásának lehetőségét, de kizárja, hogy a politikai összekötő beleszóljon a helyszíni katonai vezetés munkájába. Brüsszeli jelentés szerint egy 2600 fős logisztikai, műszaki feladatokkal megbízott kontin­gens e hét végén elindult a tér­ségbe. Eközben mind nagyobb gondot okoz a menekültek problémáinak megoldása. Az ENSZ Menekültügyi Főbiz­tossága 2,7 millió délszláv me­nekült letelepítésére vállalko­zik. Ez a béketeremtő hadműve­letek következtében nem könnyebb, mind nehezebb fel­adat. A szerb ellenőrzés alatt álló területekre teljesen kizárt menekülteket telepíteni. Azok a szerbek pedig, akik a muzul­­mán-horvát szövetség számá­ra megítélt területeken élnek, mint például a szarajevói szerb polgárok, valószínűleg ismét a kollektív elvándorlást választ­ják. Még olyan hírek is lábra­­kaptak, hogy inkább tömeges öngyilkosságot követnek el, semmint muzulmán kormány­zat alatt éljenek. A Newsweek amerikai hírmagazin fotója: ez a cseh katona már harcrakész (hírek szerint a csehek néhány száz katonából álló kontingenst küldenek a NATO-akció támogatására) Vlagyivosztokban minden kapható Borisz Jelcin rendeletileg meg­tiltotta, hogy az oroszországi erőművek kapcsolják ki a kato­nai bázisok áramellátását, ha a hadsereg nem tudja kifizetni a villanyszámlát. Ez az intézke­dés azt a példátlan szeptembe­ri incidenst követte, amikor a Komi-félsziget nukleáris ten­geralattjáró-kikötőjétől tagad­ta meg az áramszolgáltatást a helyi villamosművek. Az orosz flottát azonban ez a rendelet nem menti meg az anyagi csődtől. Éppen ezért a flotta egységei igyekeznek ma­gukról gondoskodni. A Financial Times moszkvai keltezésű híradása szerint Vla­gyivosztokban bárki kipróbál­hatja az éjszaka is látó szemü­vegeket, lőhet egy sorozatot a hadihajók fegyvereivel és ét­kezhet a katonai kantinban. Ez utóbbi mindössze ötven dol­lárba kerül. Ám ha valaki ki akar próbálni egy tankelhárító löveget, 700 dollárt fizet az él­vezetért. A vlagyivosztoki flotta szó­vivője már bejelentette, hogy a jövő héttől fogva szervezett csoportok látogathatják hajói­kat. Jelentkezni a megadott te­lefonszámon lehet. Az angol lap tudósítója ki­próbálta, ám a szám soha nem felel. Amikor a szóvivőt erről megkérdezték, vállat vont.­­ Biztosan kikapcsolták, mert nem fizettük ki a telefonszám­lát. Dinamit a horvát frizsiderben (Zágrábi tudósítónk jelenti) Csütörtökön járt volna le a horvátországi ENSZ-csapatok tartózkodásának mandátuma, ám az utolsó pillanatban, 1996. január 15-ig meghosszabbítot­ta a Biztonsági Tanács. A kato­nai akcióval fenyegető korábbi zágrábi kormánynyilatkozatok az ENSZ-mandátum lejártáig adtak határidőt Kelet-Szlavó­nia „integrálására". A daytoni megállapodás értelmében azonban a szerbeknek és hor­­vátoknak még van egy évük (esetleg kettő) arra, hogy béké­sen rendezzék a Horvátország­hoz tartozó terület sorsát. Idő tehát van, de az aggodalomra okot adó jelek is sűrűsödnek. Gojko Susak horvát védelmi mi­niszter egy tévéinterjúban kije­lentette: „Ha a reintegráció fo­lyamata túlságosan lassú lesz, akkor Kelet-Szlavóniát katonai erővel szerezzük vissza." Ezt Dayton előtt többen ki­jelentették Zágrábban, a meg­lepő most az, hogy az ameri­kai légi bázison kötött egyez­mény után is ilyen kijelenté­sek hallhatók a kormány egyik felelős tagjának szájá­ból. Gondot okoz az is, hogy a kelet-szlavóniai szerb admi­nisztráció pánikszerűen me­nekül Szerbiába. Könnyen le­het, hogy a horvátoknak nem lesz kivel megállapodniuk a területen élő szerbek jogainak biztosításáról. Az is lehet, hogy mire az egy-két éves ha­táridő letelik, nem maradnak szerbek Kelet-Szlavóniában. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy egyelőre az onnan elme­nekült horvátok sem akarnak visszatérni, hacsak a horvát hadsereg fegyverrel nem biz­tosítja őket. Aleksandar Ivancevic NAGYVILÁG ÉJÁRULT Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KIEB ATTILA (fotó), MÜLLER TIBOR (interjú), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: BECK BOJÁNKA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, FÉNER TAMÁS, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, PÓR VILMOS A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Marketingigazgató: KOVÁCS MÁRTA Hirdetési igazgató: SOMOGYI LÍVIA Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon/Fax: 188-4336, központi telefon: 250-1680, marketingigazgatóság telefon: 156-8083, fax: 250-1680/435 A Vasárnap Kft levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egész évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: DR. CSÖNDES ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ISSN 1218-1579 Hol a láma? Pekingben hivatalosan cáfolták a Dalai Láma vádjait, aki azt ál­lítja, hogy a kínai hatóságok el­fogták azt a hatéves fiúgyerme­ket, akibe a tibeti Nagcsuban a 10. Pancsen Láma lelke szállt. A láma hat évvel ezelőtt hunyt el. Ő volt a legmagasabb rangú lá­ma, aki Tibetben maradt azu­tán, hogy a Dalai Láma a meg­szálló kínai hatóságok elől me­nekülni kényszerült. A Dalai Láma a tradicionális eljárás so­rán állapította meg, hogy a nagcsui Gedhun Choekyi Nyima az új Pancsen Láma. Ezt követően a kisfiú - a Tibetből el­menekült papság információi szerint - eltűnt szülőfalujából. Pekingben most a Külügymi­nisztérium szóvivője kijelentet­te, hogy a Dalai Láma valótlant állít, a kisfiú nem a Pancsen Lá­ma, és egyébként ott van, ahol van. Állítólag a saját falujában. Veszélyes Az amerikai Newsweek hír­magazin arról tudósít, hogy egy brooklyni zsinagóga meg­szakította kapcsolatait azzal az izraeli rabbival, aki a közel­múltban isteni igazságszolgál­tatásnak nevezte a paleszti­nokkal tárgyaló izraeli politi­kusok elleni terrorakciókat. „Bár a Rabin-gyilkosság nyolc gyanúsítottja között egy sincs, aki az Egyesült Államokban született, szellemi vezérük a Brooklynban felnőtt Meir Kahane volt" - írja a lap. Az amerikai kormány már koráb­ban megtiltotta az adomány­­gyűjtést a Kach és a Khane Chai szélsőséges szervezetek részére, ám a lap szerint nem nehéz ezt a rendelkezést kiját­szani, és a kiképzőtáborokban tovább folyik a zsidó terroris­ták felkészítése. Azok az amerikai zsidó ve­zetők, akik támogatják a béke­­folyamatot, már számos fenye­getést kaptak ezektől a szerve­zetektől. Ám számba vehető fenyegetést - a Newsweek sze­rint-Amerikában nem jelente­nek. De ha átdobják őket Izra­elbe, ott akcióba lépnek. Az izraeli kormány ezért ha­tározott lépéseket tesz az ame­rikai zsidó fanatikusok beuta­zásának megakadályozására. Joszi Sárid miniszter ezt így in­dokolta: Ha lehetnek nemzet­közi előírások annak megaka­dályozására, hogy egyik or­szágból a másikba bárki veszé­lyes hulladékot szállítson, ak­kor minden alapunk megvan arra, hogy ezeket az embereket távol tartsuk, akkor is, ha ame­ri­ka­iak. emberi hulladék Amerikai kiképzőtáborban Csapdák Méghozzá komiszabbak, mint a huszonkettes. Mert ezeket a történelem állítja fel. Az Egyesült Államok ráébredt arra, hogy ismét európai szerepet kell vállalnia. Ez a jelek szerint nemcsak a demokrata kormányzat álláspont­ja, osztrák republikánus körök is, beleértve a várható republikánus el­nökjelöltet, Bob Dole szenátort. Ez örömteli fordulat. Az utolsó eszten­dőkben ismét megerősödött Amerikában az elzárkózás, a „fulladjon meg Európa a saját vizében” közhangulat. A szerencsétlen balkáni háború ki­mozdította ebből Amerikát. Okkal, hiszen az Egyesült Államok az egyet­len olyan hatalom, amelynek módjában áll lefogni a fegyvereseket. Aminthogy George Bush alaposan félresikerült balkáni politikája, az „egységes Jugoszlávia” fennmaradásának erőltetése, a Szlobodán Milosevics nagyszerb álmainak hallgatólagos támogatása volt az egyik oka annak, hogy odajutottunk, ahol most tartunk. De ez már a múlt. Most Amerika közbelép, csapatokat küld a Balkánra, és kockázatot vállal. Amerikai naivitás kell ahhoz, hogy a washingtoni kormányzat kijelentse: mindössze egy évre küldik a katonákat. Nem ismerik a Balkánt, nem is­merik az indulatokat, az emberi és földrajzi értelemben vett terepet, ahol egy amerikai légi bázison aláírt papír annyit ér, mint minden más papír a világon. Igaz, hogy a washingtoni kormány nem tehetett mást, igaz, hogy ha nem akarja a világ rácsukni az ajtót a délszláv térségre, öljék meg egy­mást, ahogy akarják - akkor ez a döntés volt az egyedül lehetséges. De az esélye kisebb, mint amekkorának azt jóakarattal feltüntetik. Mármint annak az esélye, hogy felfegyverzett NATO-csapatok egy év alatt rá­kényszerítik a szerbeket, horvátokat, bosnyákokat, hogy a daytoni meg­állapodás értelmében ne gyilkolják tovább egymást. Aki erre ötven szá­zalék esélyt ad, az már optimista. Márpedig Amerika most egész nem­zetközi tekintélyét, a Clinton-kormány saját becsületét kockára teszi ezért. Mérhetetlen felelősséget vállal. Nem mintha bárki is kételkedhetne abban, hogy Tudjman Izetbegovics, Milosevics állja Daytonban adott szavát. A kockázatot nem ez jelenti. Hanem az, hogy a szabadcsapatok, a megállapodást el­utasító fegyveresek nem borítják-e rájuk az asztalt? Márpedig ha hábo­rú lesz, akkor az már egy másik háború, a NATO háborúja lesz. Ez azért csapda, mert bármilyen nagy is a kockázat, Amerika nem te­het mást. De csapda nemcsak egy van: állított egyet a mi számunkra is a földrajz és a történelem. Magyarország a NATO tagja akar lenni. Emellett szólnak érvek, ám ellenérvek is. Ez egy olyan történelmi dön­tés, amelyet higgadtan kell megfontolni, ha annak eljön az ideje. Felhá­borító, hogy Thürmer Gyula ezt most akarja ránk kényszeríteni. De ugyancsak felháborító az a spekuláció, hogy ha most mi is csapatokat küldünk a határainkon túlra és részt veszünk a NATO akciójában, akkor ezzel bebizonyítjuk, hogy lélekben már most is a NATO tagja vagyunk. Most már biztos, hogy a balkáni háborút csak a NATO tudja megállí­tani, és nagyon jó, hogy felfegyverzett csapatokat küldenek oda. Vállal­ják a nehezen felmérhető kockázatot. De ennek során mi nem süthetjük meg a magunk kis pecsenyéjét. Ha Magyarország NATO-tagságának az az ára, hogy csapatokat küldjünk a déli határon túlra, akkor azt kell mon­dani, kösz, ebből most nem kérünk. Mi itt élünk, túlságosan jól ismerjük ezt a világot, szereztünk erről már néhány tapasztalatot. „Vannak olyan nyugati hivatalos személyiségek - írta tegnap a Washington Post -, akik megkérdik, nem fűznek-e hiú reményeket a ke­let-európai országok a boszniai békeakcióhoz. Azt, hogy a NATO-nak nyújtott segítség fejében ingyenjegyet kapnak Brüsszelbe.” Attól tartok, túl drága lenne számunkra az a jegy. Kalmár György 1995. december 3.

Next