Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1996-04-07 / 14. szám
1996. április 7. Kereszttűzben a hadi beszerzés Folytatás az első oldalról Ezúttal, eltérően a MIG-29-es vadászgépek vásárlásától, nem szükséges költséges beruházások sora ahhoz, hogy működőképessé váljanak. Keleti a harckocsiügylet nyélbe ütésével egy gyakorlatilag szinte működésképtelen harckocsiállomány részleges felújítását oldotta meg viszonylag roppant kedvező anyagi feltételek mellett. Az eddigi, alapjaiban a teljesen elavult T-55-ös tankokra épülő magyar harckocsiállomány ugyanis olyan állapotban volt, hogy lassan két tank-ből kellett összerakni egy működőképeset. Egy T-55-ös felújítása többe került volna, mint egy T-72-es, és az felújítva is rosszabb tank lett volna. A harcirepülőgépek piacán ma a világon túltermelés van, és roppant éles a verseny. A Gripen vadászrepülőgépek esélye arra, hogy ezeket rendszeresítsék a kiselejtezésre váró MIG-21-esek utódaként a magyar honvédségnél, azért igen jó, mert a tender elbírálásánál nyilván tekintetbe veszik, hogy a kompenzációs ügylet a hazai bedolgozók bevonása révén ezernyi munkahely létrehozását teszi lehetővé. A svédek, mint a Wallenberg-csoport méltányos ajánlata mutatta, készek igen messze elmenni az ügylet érdekében. Ez azzal is összefügg, hogy ha Magyarország a Gripen mellett voksol, akkor ez valószínűbbé teszi Csehország és - esetleg - Ausztria hasonló döntését is. Másrészt viszont a tender nem lesz formalitás és korántsem tekinthető eleve lefutottnak. Az amerikai kormányzat diszkréten pártfogolja az F-16 gyártóinak jelentkezését, és állítólag ígéretek hangzottak el, hogy ezek az USA-cégek igyekeznek a svédekéhez hasonló kedvező ajánlatot kidolgozni. A svédek és az amerikaiak is befolyásos szakértők, parlamenti képviselők támogatását keresik. Az amerikaiak arra hivatkoznak, hogy a Gripent még egy külföldi légierőben sem rendszeresítették, míg az F-16 kipróbált gép. „Fonákjáról" ugyanerre hivatkoznak a svéd lobby képviselői, mondván, az F-16 már túlzottan kipróbált, vagyis műszaki mutatói korszerűségét tekintve elmarad a Gripen mögött. Emellett a francia Mirage is ezekben a napokban kapcsol rá (kampányát budapesti sajtóebéd vezeti be), és hírek vannak a németek új keletű érdeklődéséről is. Még két tender van ma napirenden. A radartender ügyében a HM újratanulmányozza a kiírási feltételeket, az Antallkormány idejére visszanyúló kiindulópontjait, tekintettel arra, hogy a honvédelmi bizottságban megfogalmazódott a gyanú: egy tengerentúli cég testére szabják a pályázati kiírást. A honvédelmi miniszter álláspontja: senkit sem lehet alaptalanul gyanúsítani - másrészt, ha esetleg valóban volt bármiféle szabálytalanság, annak a legsúlyosabb következményei lesznek. És végül a legutolsó beszerzési terv: a közeli hatótávolságú, hordozható légvédelmi rakétakomplexumok szállítására kiírt pályázatra hét világcég nyújtotta be jelentkezését. Munkatársunktól Mécsnek forma szerint igaza van Keleti kedvező üzletet kötött Három napig véradás Mint képünkön látható, tegnap estére elapadt a pesti Drakula jótékonysági akció. Előtte azonban bővérűen adakoztak a fővárosiak. A Drakula, a Farkas, a Frankenstein és a Bárányok hallgatnak című film videováltozatának piacra vitelével egy időben a forgalmazó InterCom úgy gondolta, hogy csak véradással tehet jóvá ennyi vérszívást. A Nyugati téren ezért csütörtöktől szombatig nyilvános véradást szerveztek, ahol mintegy kedvcsinálásként vénáját kínálta Albert Györgyi, Endrei Judit, Esztergályos Cecília, Geszti Péter, Jeszenszky Zsolt, Mihály Tamás és a Família Spáh ikrei. Az InterCom kezdeményezése végül is több száz liter vérrel kompenzálta Drakuláék vétkeit, és segített sok-sok valóban rászorulón. Finnugor világtalálkozó Nyitottnak kell lennünk minden nemzetközi együttműködésre, amely bármiféle eredményt jelenthet Magyarország részére, állítja a 23 éves Botka László szocialista országgyűlési képviselő. Szerinte ilyenek a finnugor kapcsolatok is, melyek segíthetik csatlakozásunkat az Európai Unióhoz. A legfiatalabb „honatyáról" valószínűleg csak egy szűk körben tudják, hogy a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezetének elnöke. Pedig ebbéli minőségében tájékoztat arról, hogy a millecentenárium kiemelt nemzetközi rendezvényét, a II. Finnugor Világkongresszust 1996. augusztus 16-20. között Budapesten rendezik meg. Mint mondja, az augusztusi rendezvényt előkészítendő a Világkongresszus Konzultatív Bizottsága április 10-én a sajtó számára is nyilvános ülést tart az Országházban. Ezen a „Kulturális örökség és a modernizáció" mottó szellemében tartalmilag és technikailag is előkészítik a II. világkongresszust, de tárgyalnak a finnugor eredetű államok (Finnország, Magyarország, Észtország stb.) jövőbeli együttműködéséről is. A találkozón finn, észt és magyar parlamenti képviselők, nagykövetek, a tudományos és kulturális élet jeles személyiségei, az Oroszországi Föderáció finnugor eredetű tagállamainak vezetői vesznek részt. Az ülést a tervek szerint Kovács László külügyminiszter nyitja meg. Az I. Finnugor Világkongresszust 1992-ben a Komi Köztársaságban tartották. Konzultatív bizottsága (lényegében az elnöksége) évente kétszer, tavasszal és ősszel ülésezik - a jövő heti ülés tehát nem rendkívüli. Mint ahogyan a II. világkongresszus sem lesz az. A világ 25 millió „finnugor eredetű" emberének ugyanis több mint fele, 15 millió magyar. A tudósokat persze nem könnyű meggyőzni: néhányan még mindig azon vitatkoznak, hogy ez a finnugor rokonság miféle: testi, lelki, avagy nyelvi csupán... T. L. L. MAGYARORSZÁG --------------------------------- V ’Lts (l ■A Kényes szerződések Székely Ferenc szerint félreérthették a tévékuratóriumnak írt levelét. Az MTV ügyvezető alelnöke kérdésünkre elmondta, „ha a tévé kötött volna nemzetbiztonsági szempontból fontos szerződéseket, ezekről nem számolnék be. De itt arról van szó, hogy a televíziónak vannak bizonyos kötelezettségei arra az esetre, ha háborús vagy katasztrófaveszély fenyegetné az országot. Az ezzel kapcsolatban kötött megállapodások viszont kényesek lehetnek." Mint ismert, a tévékuratórium át szeretné nézni a televízió külső partnerekkel kötött szerződéseit. Kérésüket részben arra hivatkozva hárította el nekik címzett levelében Székely, hogy szerinte „egyes szerződések nemzetbiztonsági szempontból is fontosak". Ferencz Csaba, Antall József egykori nemzetbiztonsági tanácsadója nem tartja elképzelhetőnek, hogy a nemzet biztonságát veszélyeztető szerződések léteznének, „nem tudok róla, hogy 1994 előtt lett volna ilyen". A háborús, katasztrófaveszélyes helyzetekre pedig valóban létezik kidolgozott „akcióterv", de ezt - mondta - nem szerződések szabályozzák. Székely másik kifogása is a titoktartási felelősséggel hozható kapcsolatba: a tévé üzleti partnerei kényesek arra, hogy a velük kötött, esetenként akár milliárdos összegű szerződéseket bizalmasan kezeljék. A kurátorok pedig nem tettek hivatali esküt, és külön titoktartási nyilatkozatot sem írtak alá - hangsúlyozza levelében. Az üggyel az Országos Rádió és Televízió Testület foglalkozik majd. - daróczy - KIFULLADT AZ ÁR Közvetlen veszélyt már sehol sem is jelent az árvíz, az árhullám folyamatosan vonul le a nyugati országrészben. A legmagasabb, harmadfokú készültség csak a Rábán, Körmend és Sárvár térségében van. S bár a tetőzésen túl vannak, könnyen lehet, hogy az idei húsvétot nem tölthetik otthonukban azok a csörötneki és csákánydoroszlói családok, akiknek még pénteken kellett kiköltözniük házaikból. A tegnap hajnali tetőzést követően Szentgotthárd környékén harmadról elsőfokúra mérsékelték az árvízvédelmi készültséget, igaz, a város piacának egy része még víz alatt volt. A Mura folyón viszont tegnap kellett elrendelni a másodfokú készültséget, miután már hajnalra harminc centiméterrel emelkedett a folyó szintje Letenyénél. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakértői szerint azonban nincs komolyabb veszély, hiszen Ausztriában nem esett sok csapadék, így nincs utánpótlása az árnak. Apad a Sajó is, jóllehet a vártnál lasabban. A folyó teljes magyarországi szakaszán fenntartották a másodfokú készültséget Vége a nagyhétnek, a nagyböjtnek. A hústalan, örömtelen napoknak.Talán végre a hosszúra nyúlt télnek is. Bár lassan melegszik, immár csapatostul költöznek haza a vándormadarak. A gólyák megjöttek. S hamarosan visszatérnek a fecskék is, hogy kijavítsák tavalyi fészküket, vagy hogy újat rakjanak.) Ma dúskálunk végre. Füstölt sonka tormával, főtt tojás és fonott kalács kerül az asztalokra. Húsvét van, Krisztus föltámadását ünnepli a keresztény világ. És részelnek eme örömben azok közül ugyancsak sokan, akik másban, másként hisznek, vagy éppenséggel ateisták, mert valamiképpen ők is tisztelik a népszokást, a hagyományt. Azt, hogy amiként a karácsony, akként a húsvét is a szeretet, az ajándékozás ünnepe. AZ Az örömre három arra, hogy összegyűljön a család. Áldottak e jeles napok. Mert szeretteinkkel együtt lenni, együtt enni, egymást megajándékozni, az öregek és gyermekek arcán mosolyt látni - vallási hovatartozástól függetlenül-jó. Holnap pedig játszunk. Vendéget várunk, vendégségbe járunk. Locsolkodunk, „kék ibolyákat, hervadozó virágokat” öntözünk, kölnivel, parfümmel, tiszta vízzel, csöbörrel... Délelőtt a fiúk a lányokat, délután meg fordítva - ahol él még e szép szokás. Lesz hímes tojás, és sokaknak piros az orra, a mértéktelen nyakalástól. Sörtől, bortól, pálinkától, otthon kotyvasztott színes kontyalávalóktól. De ilyenkor talán még ez is „rendjén való”. Ha a mámorból nem terem ámnok. Ha a gyermekekre vigyázunk. Pénteken megjöttek a búcsúsok. Falun és városon szombatra mindenféle csepűrágók, mutatványosok, kereskedők, bőrdíszművesek, ötvösök, üveg- és faszobrászok, lacipecsenyések és mézeskalácsosok vertek tanyát, sátrat. Piacon, réten, templom mögötti téren. Szédítő forgásra körhinta hívogat. A pultokon tükrös szív és mézeskalács huszár. Gyermekcsemege. Szerelmes szép leánynak örök emlék. Húsvét van. Tavasz. Végre. Ma az is elég, ha erre gondolunk. Pór Vilmos NAGY N. PÉTER Grósz nélkül a levegőben Áprilisi ország vagyunk. Ez a mi időnk. Se tél, se nyár. A tavaszt nem ismerjük, az soha nincs, így aztán ilyenkor, aki úgy gondolja, nagykabátban óvatoskodik, más már trikóban rohangál. Eldöntjük, milyen az idő. Erre se télen, se nyáron nincs lehetőségünk. Az nem is a mi világunk. Április, az igen. Jorge Semprun is mintha így látná. A nagy hírű spanyol író ekként ír rólunk: „Mindig Magyarországról kaptam a legizgalmasabb olvasói leveleket. Magyarországról jöttek a legigényesebb látogatók. Párizsban évente többször csengettek nálam. Ajtót nyitottam, a folyosón állt egy fiatalember vagy fiatalasszony. Tekintetükből olyan nyilvánvaló kétségbeesést olvastam ki, amelynek alapján rögtön azonosítottam őket: Budapestről jöttek." (Olvasható a Magyar Lettre Internationale legutóbbi számában.) Izgalmas levelek, igényes látogatók, kétségbeesett tekintet... ezt neveztem úgy az imént, hogy áprilisi ország. Semprun életének egy másik magyar - és áprilisi - vonatkozását is említi ebben az írásban. Hazája kulturális minisztereként 1989 áprilisában Magyarországon járt, s találkozott Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, aki a következő kijelentéssel döbbentette meg: „Teljes sebességgel repülünk, gépünk rádiókapcsolata megszakadt, a reptéren, ahol le kell szállnunk, nincs világlátás... Hát, így állunk.” Semprun ehhez annyit tett hozzá, hogy ráadásul nem is ismerték az úti célt. Semprun már nem miniszter, Grósz már nem él. Kérdés, hogy az úti célt ismerjük-e. Jól. Ha már 1989-nél tartunk: ebben az évben a következő kifejezéssel határozta meg a Szocialista Internacionálé Nyilatkozata a rendszert, mit a fejlett világ szocialistái célul tűztek ki, illetve, ahol tehetik, irányítanak: szociálkapitalizmus. Nálunk hat éve kerülgeti mindenki annak pontos meghatározását, milyen rendszert is szeretne. A szociális piacgazdaság a legtöbb, ameddig eljutottak. Ez eléggé semleges. És Európa, így önmagában ez is. Nehéz nem elfogadni. A héten itt járt Jacques Santer, a brüsszeli Európa Bizottság elnöke. Biztatott bennünket. Ez valószínűleg jólesik mindenkinek. Április - ki-ki azt gondol mögé, amit akar. De előbb-utóbb azért a konfliktusokról is gondoskodni kellene. Közmegegyezés, hogy le kell építeni a szociális ellátórendszerek egy részét. Másfelől létezik egy bizonyos Szociális Európa is, egy követelményrendszer, amit az Unióba igyekvőknek tiszteletben kell tartani, különben nem engedik be őket. Nagy kérdés, hogy ez mennyire hagyja, hogy a szocializmus ellátórendszereit lebontsuk a kapitalizmus nevében. Ugyanakkor vezető gazdasági szakemberek előadásaikban nem titkolják, hogy a nemzetközi piacon e pillanatban döntően csak azzal maradhatunk versenyben, hogy itt a képzett munkaerő különlegesen olcsó. A kulcspozíciókban tizedannyiba kerül, mint Nyugat-Európában. Miként tűri ezt majd a Szociális Európa vagy a magyar baloldal? De megteheti-e, hogy ne tűrje? Az oly sokat hivatkozott ázsiai kistigriseket nem utolsósorban a mérhetetlenül fegyelmezett, de nem nagy igényű munkaerő jellemezte. Egy másik ázsiai sikerország, Japán nyelve, ha ismerői jól tájékoztattak, nem ismeri azt a szót, hogy szabadság. A szabadságharcról nem is beszélve. Hivatkozhatunk rájuk, de nem lesz könnyű bármiben is utánozni őket. Grósz Károly óta világossá lett az úti cél? Vagy csak a földrész, hol leszállópályát keresünk? A hét két nagy ügye is áprilisi bizonytalanságról tanúskodik. A Kordaxszal kapcsolatban hallgatólagos közmegegyezésnek tetszik, hogy ha tíz-egynéhány milliárd forint nem került be a költségvetésbe, az tűrhetetlen. Meg kell találni a módját, hogy az állam elégtételt vegyen a nevünkben. Épp így vallják egyszerre sokan ugyanennek az ellenkezőjét akkor, amikor az alapítványi támogatásokkal, illetve szövetkezeti üzletrészekkel, befektetési jegyekkel kapcsolatos APEH-támadásokról van szó. Itt meg azt mondják, hogy ha a jogszabály lehetővé tette mindezt, akkor veszítsen bár tízmilliárd forintot az államkassza, le kell nyelni. Azt azonban senki nem teszi hozzá, hogy szégyellje magát mindenki, akinek a zsebébe került egy nyomorgó országban ez a tízmilliárd forint, hiszen mindannyian nagyon jól tudták, hogy nem támogatnak alapítványt, hogy nem hoznak létre szövetkezetet. Amit egy nagyvállalattól nem fogadható el, az sok ezer polgár esetében bocsánatos bűn? Ha a jog tehetetlen, az erkölcs szükségképpen elnémul? Talán mert áprilisi országban élünk? Ahol minden pillanat lehet egyszerre a tél vége és a nyár eleje is. Attól függ, honnan nézzük. E hónapból, melyben mi dönthetjük el, milyen az idő, immár csak 23 nap van hátra. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor aztán jön a május elseje. SZÍNES VASÁRNAP 3