Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1996-04-07 / 14. szám

1996. április 7. MAGYARORSZAG SZÍNES VASÁRNAP 3 Kereszttűzben a hadi beszerzés Folytatás az első oldalról Ezúttal, eltérően a MIG-29-es vadászgépek vásárlásától, nem szükséges költséges beruházá­sok sora ahhoz, hogy működő­képessé váljanak. Keleti a harc­kocsiügylet nyélbe ütésével egy gyakorlatilag szinte működés- képtelen harckocsiállomány részleges felújítását oldotta meg viszonylag roppant ked­vező anyagi feltételek mellett. Az eddigi, alapjaiban a telje­sen elavult T-55-ös tankokra épülő magyar harckocsiállo­mány ugyanis olyan állapot­ban volt, hogy lassan két tank-. bői kellett összerakni egy mű­ködőképesét. Egy T-55-ös fel­újítása többe került volna, mint egy T-72-es, és az felújítva is rosszabb tank lett volna. A harcirepülőgépek piacán ma a világon túltermelés van, és roppant éles a verseny. A Gripen vadászrepülőgépek esélye arra, hogy ezeket rend­szeresítsék a kiselejtezésre váró MIG-21-esek utódaként a ma­gyar honvédségnél, azért igen jó, mert a tender elbírálásánál nyilván tekintetbe veszik, hogy a kompenzációs ügylet a hazai bedolgozók bevonása révén ezernyi munkahely létrehozá­sát teszi lehetővé. Mécsnek forma szerint igaza van Keleti kedvező üzletet kötött A svédek, mint a Wallen- berg-csoport méltányos ajánla­ta mutatta, készek igen messze elmenni az ügylet érdekében. Ez azzal is összefügg, hogy ha Magyarország a Gripen mel­lett voksol, akkor ez valószí­nűbbé teszi Csehország és - esetleg - Ausztria hasonló döntését is. Másrészt viszont a tender nem lesz formalitás és koránt­sem tekinthető eleve lefutott­nak. Az amerikai kormányzat diszkréten pártfogolja az F-16 gyártóinak jelentkezését, és állítólag ígéretek hangzottak el, hogy ezek az USA-cégek igyekeznek a svédekéhez ha­sonló kedvező ajánlatot kidol­gozni. A svédek és az amerikaiak is befolyásos szakértők, parla­menti képviselők támogatását keresik. Az amerikaiak arra hi­vatkoznak, hogy a Gripent még egy külföldi légierőben sem rendszeresítették, míg az F-16 kipróbált gép. „Fonákjá­ról" ugyanerre hivatkoznak a svéd lobby képviselői, mond­ván, az F-16 már túlzottan ki­próbált, vagyis műszaki muta­tói korszerűségét tekintve el­marad a Gripen mögött. Emellett a francia Mirage is ezekben a napokban kapcsol rá (kampányát budapesti sajtó­ebéd vezeti be), és hírek van­nak a németek új keletű érdek­lődéséről is. Még két tender van ma napi­renden. A radartender ügyé­ben a HM újratanulmányozza a kiírási feltételeket, az Antall- kormány idejére visszanyúló kiindulópontjait, tekintettel ar­ra, hogy a honvédelmi bizott­ságban megfogalmazódott a gyanú: egy tengerentúli cég testére szabják a pályázati kií­rást. A honvédelmi miniszter álláspontja: senkit sem lehet alaptalanul gyanúsítani - más­részt, ha esetleg valóban volt bármiféle szabálytalanság, an­nak a legsúlyosabb következ­ményei lesznek. És végül a legutolsó beszer­zési terv: a közeli hatótávolsá­gú, hordozható légvédelmi ra­kétakomplexumok szállítására kiírt pályázatra hét világcég nyújtotta be jelentkezését. Munkatársunktól Három napig véradás Mint képünkön látható, teg­nap estére elapadt a pesti Drakula jótékonysági akció. Előtte azonban bővérűén ada­koztak a fővárosiak. A Dra­kula, a Farkas, a Frankenstein és a Bárányok hallgatnak című film videováltozatának piacra vitelével egy időben a forgal­mazó InterCom úgy gondolta, hogy csak véradással tehet jó­vá ennyi vérszívást. A Nyugati téren ezért csü­törtöktől szombatig nyilvá­nos véradást szerveztek, ahol mintegy kedvcsinálásként vé­náját kínálta Albert Györgyi, Endrei Judit, Esztergályos Cecí­lia, Geszti Péter, Jeszenszky Zsolt, Mihály Tamás és a Famí­lia Spáh ikrei. Az InterCom kezdeményezése végül is több száz liter vérrel kompen­zálta Drakuláék vétkeit, és se­gített sok-sok valóban rászo­rulón. Finnugor világtalálkozó Nyitottnak kell lennünk min­den nemzetközi együttműkö­désre, amely bármiféle ered­ményt jelenthet Magyarország részére, állítja a 23 éves Botka László szocialista országgyűlési képviselő. Szerinte ilyenek a finnugor kapcsolatok is, me­lyek segíthetik csatlakozásun­kat az Európai Unióhoz. A legfiatalabb „honatyáról" valószínűleg csak egy szűk körben tudják, hogy a Finn­ugor Népek Világkongresszu­sa Magyar Nemzeti Szerveze­tének elnöke. Pedig ebbéli mi­nőségében tájékoztat arról, hogy a millecentenárium kie­melt nemzetközi rendezvé­nyét, a II. Finnugor Világkong­resszust 1996. augusztus 16-20. között Budapesten ren­dezik meg. Mint mondja, az augusztusi rendezvényt előké­szítendő a Világkongresszus Konzultatív Bizottsága április 10-én a sajtó számára is nyilvá­nos ülést tart az Országház­ban. Ezen a „Kulturális örök­ség és a modernizáció" mottó szellemében tartalmilag és technikailag is előkészítik a II. világkongresszust, de tár­gyalnak a finnugor eredetű ál­lamok (Finnország, Magyaror­szág, Észtország stb.) jövőbeli együttműködéséről is. A találkozón finn, észt és magyar parlamenti képvise­lők, nagykövetek, a tudomá­nyos és kulturális élet jeles sze­mélyiségei, az Oroszországi Föderáció finnugor eredetű tagállamainak vezetői vesznek részt. Az ülést a tervek szerint Kovács László külügyminiszter nyitja meg. Az I. Finnugor Világkong- resszust'1992-ben a Komi Köz­társaságban tartották. Konzul­tatív bizottsága (lényegében az elnöksége) évente kétszer: ta­vasszal és ősszel ülésezik - a jövő heti ülés tehát nem rend­kívüli. Mint ahogyan a II. vi­lágkongresszus sem lesz az. A világ 25 millió „finnugor ere­detű" emberének ugyanis több mint fele, 15 millió magyar. A tudósokat persze nem könnyű meggyőzni: néhányan még mindig azon vitatkoznak, hogy ez a finnugor rokonság miféle: testi, lelki, avagy nyelvi csupán... T. L. L.--------------------------------- V ’Lts (l ■A Kényes szerződések Székely Ferenc szerint félreért- hettékatéveRura tóriumnak írt levelét. Az MTV ügyvezető alelnöke kérdésünkre elmond­ta, „ha a tévé kötött volna nemzetbiztonsági szempont­ból fontos szerződéseket, ezek­ről nem számolnék be. De itt arról van szó, hogy a televízió­nak vannak bizonyos kötele­zettségei arra az esetre, ha há­borús vagy katasztrófaveszély fenyegetné az országot. Az ez­zel kapcsolatban kötött megál­lapodások viszont kényesek lehetnek." Mint ismert, a tévékuratóri­um át szeretné nézni a televí­zió külső partnerekkel kötött szerződéseit. Kérésüket rész­ben arra hivatkozva hárította el nekik címzett levelében Szé­kely, hogy szerinte „egyes szerződések nemzetbiztonsági szempontból is fontosak". Ferencz Csaba, Antall József egykori nemzetbiztonsági ta­nácsadója nem tartja elképzel­hetőnek, hogy a nemzet bizton­ságát veszélyeztető szerződé­sek léteznének, „nem tudok ró­la, hogy 1994 előtt lett yolna ilyen". A háborús, katasztrófa- veszélyes helyzetekre pedig va­lóban létezik kidolgozott „akci­óterv", de ezt - mondta - nem szerződések szabályozzák. Székely másik kifogása is a titoktartási felelősséggel hoz­ható kapcsolatba: a tévé üzleti partnerei kényesek arra, hogy a velük kötött, esetenként akár milliárdos összegű szerződé­seket bizalmasan kezeljék. A kurátorok pedig nem tettek hi­vatali esküt, és külön titoktar­tási nyilatkozatot sem írtak alá - hangsúlyozza levelében. Az üggyel az Országos Rádió és Televízió Testület foglalkozik majd.- daróczy ­KIFULLADT AZ AR Közvetlen veszélyt már sehol sem fL jelent az árvíz, az árhullám folyamatosan vonul le a nyugati országrész­ben. A legmagasabb, harmadfokú készültség csak a Rábán, Körmend és Sárvár térségében van. S bár a tetőzésen túl vannak, könnyen lehet, hogy az idei húsvétot nem tölthetik otthonukban azok a csörötnekl és csákánydoroszlói családok, akiknek még pénteken kellett kiköltözniük házaikból. A tegnap hajnali tetőzést követően Szentgotthárd környékén har­madról elsőfokúra mérsékelték az árvízvédelmi készültséget, igaz, a város piacának egy része még víz alatt volt. A Mura folyón viszont tegnap kellett elrendelni a másodfokú készült­séget, miután már hajnalra harminc centiméterrel emelkedett a folyó szintje Letenyénél. A Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakértői szerint azonban nincs komolyabb veszély, hiszen Ausztriában nem esett sok csapadék, így nincs utánpótlása az árnak. Apad a Sajó is, jóllehet a vártnál lasabban. A folyó teljes magyar- országi szakaszán fenntartották a másodfokú készültséget NAGY N. PÉTER Grósz nélkül a levegőben Áprilisi ország vagyunk. Ez a mi időnk. Se tél, se nyár. A tavaszt ném ismer­jük, az soha nincs. így aztán ilyenkor, aki úgy gondolja, nagykabátban óvatos­kodik, más már trikóban rohangál. Eldöntjük, milyen az idó. Erre se télen, se nyáron nincs lehetőségünk. Az nem is a mi világunk. Április, az igen. Jorge Semprun is mintha így látná. A nagy hírű spanyol író ekként ír rólunk: „Mindig Magyarországról kaptam a legizgalmasabb olvasói leveleket. Magyar- országról jöttek a legigényesebb látogatók. Párizsban évente többször csen­gettek nálam. Ajtót nyitottam, a folyosón állt egy fiatalember vagy fiatal- asszony. Tekintetükből olyan nyilvánvaló kétségbeesést olvastam ki, amely­nek alapján rögtön azonosítottam őket: Budapestről jöttek." (Olvasható a Ma­gyar Lettre Internationale legutóbbi számában.) Izgalmas levelek, igényes látogatók, kétségbeesett tekintet... ezt neveztem úgy az imént, hogy áprilisi ország. Semprun életének egy másik magyar - és áprilisi - vonatkozását is említi ebben az írásban. Hazája kulturális minisztereként 1989 áprilisában Magyar- országon járt, s találkozott Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával, aki a kö­vetkező kijelentéssel döbbentette meg: „Teljes sebességgel repülünk, gépünk rádiókapcsolata megszakadt, a reptéren, ahol le kell szállnunk, nincs világi-, tás... Hát, így állunk.” Semprun ehhez annyit tett hozzá, hogy ráadásul nem is ismerték az úti célt. Semprun már nem miniszter, Grósz már nem él. Kérdés, hogy az úti célt is­merjük-e. Jól. Ha már 1989-nél tartunk: ebben az évben a következő kifejezéssel határoz­ta meg a Szocialista Internacionálé Nyilatkozata a rendszert, mit a fejlett világ szocialistái célul tűztek ki, illetve, ahol tehetik, irányítanak: szociálkapitaliz- mus. Nálunk hat éve kerülgeti mindenki annak pontos meghatározását, milyen rendszert is szeretne. A szociális piacgazdaság a legtöbb, ameddig eljutottak. Ez eléggé semleges. És Európa. így önmagában ez is. Nehéz nem elfogadni. A héten itt járt Jacques Santer, a brüsszeli Európa Bizottság elnöke. Biztatott bennünket. Ez valószínűleg jólesik mindenkinek. Április - ki-ki azt gondol mögé, amit akar. De elóbb-utóbb azért a konfliktusokról is gondolkodni kellene. Közmegegye­zés, hogy le kell építeni a szociális ellátórendszerek egy részét. Másfelől léte­zik egy bizonyos Szociális Európa is, egy követelményrendszer, amit az Unió­ba igyekvőknek tiszteletben kell tartani, különben nem engedik be őket. Nagy kérdés, hogy ez mennyire hagyja, hogy a szocializmus ellátórendszereit le­bontsuk a kapitalizmus nevében. Ugyanakkor vezető gazdasági szakemberek előadásaikban nem titkolják, hogy a nemzetközi piacon e pillanatban döntően csak azzal maradhatunk ver­senyben, hogy itt a képzett munkaerő különlegesen olcsó. A kulcspozíciókban tizedannyiba kerül, mint Nyugat-Európában. Miként tűri ezt majd a Szociális Európa vagy a magyar baloldal? De megteheti-e, hogy ne tűrje? Az oly sokat hivatkozott ázsiai kistigriseket nem utolsósorban a mérhetetlenül fegyelme­zett, de nem nagy igényű munkaerő jellemezte. Egy másik ázsiai sikerország, Japán nyelve, ha ismerői jól tájékoztattak, nem ismeri azt a szót, hogy szabad­ság. A szabadságharcról nem is beszélve. Hivatkozhatunk rájuk, de nem lesz könnyű bármiben is utánozni ókét. Grósz Károly óta világossá lett az úti cél? Vagy csak a földrész, hol leszál­lópályát keresünk? A hét két nagy ügye is áprilisi bizonytalanságról tanúskodik. A Kordaxszal kapcsolatban hallgatólagos közmegegyezésnek tetszik, hogy ha tíz-egyné- hány milliárd forint nem került be a költségvetésbe, az tűrhetetlen. Meg kell ta­lálni a módját, hogy az állam elégtételt vegyen a nevünkben. Épp így vallják egyszerre sokan ugyanennek az ellenkezőjét akkor, amikor az alapítványi tá­mogatásokkal, illetve szövetkezeti üzletrészekkel, befektetési jegyekkel kap­csolatos APEH-támadásokról van szó. Itt meg azt mondják, hogy ha a jogsza­bály lehetővé tette mindezt, akkor veszítsen bár tízmilliárd forintot az állam­kassza, le kell nyelni. Azt azonban senki nem teszi hozzá, hogy szégyellje ma­gát mindenki, akinek a zsebébe került egy nyomorgó országban ez a tízmilli­árd forint, hiszen mindannyian nagyon jól tudták, hogy nem támogatnak alapít­ványt, hogy nem hoznak létre szövetkezetét. Amit egy nagyvállalattól nem fo­gadható el, az sok ezer polgár esetében bocsánatos bún? Ha a jog tehetetlen, az erkölcs szükségképpen elnémul? Talán mert áprilisi országban élünk? Ahol minden pillanat lehet egyszerre a tél vége és a nyár eleje is. Attól függ, honnan nézzük. E hónapból, melyben mi dönthetjük el, milyen az idő, immár csak 23 nap van hátra. Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy akkor aztán jön a május elseje. Vége a nagyhétnek, a nagyböjtnek. A hústalan, örömtelen napoknak. (Talán végre a hosszúra nyúlt télnek is. Bár lassan melegszik, immár csa­patostul költöznek haza a vándormadarak. A gó- íyák megjöttek. S hamarosan visszatérnek a fecskék is, hogy kijavítsák tavalyi fészküket, vagy hogy újat rakjanak.) Ma dúskálunk végre. Füstölt sonka tormával, főtt tojás és fonott kalács kerül az asztalokra. Húsvét van, Krisztus föltámadását ünnepli a ke­resztény világ. És részelnek eme örömben azok közül ugyancsak sokan, akik másban, másként hisznek, vagy éppenséggel ateisták, mert vala­miképpen ók is tisztelik a népszokást, a hagyo­mányt. Azt, hogy amiként a karácsony, akként a húsvét is a szeretet, az ajándékozás ünnepe. AI­Az örömre kálóm arra, hogy összegyűljön a család. Áldottak e jeles napok. Mert szeretteinkkel együtt lenni, együtt enni, egymást megajándékozni, az öregek és gyermekek arcán mosolyt látni - vallási hova­tartozástól függetlenül-jó. Holnap pedig játszunk. Vendéget várunk, ven­dégségbe járunk. Locsolkodunk, „kék ibolyákat, hervadozó virágokat” öntözünk, kölnivel, parfüm­mel, tiszta vízzel, csöbörrel... Délelőtt a fiúk a lá­nyokat, délután meg fordítva - ahol él még e szép szokás. Lesz hímes tojás, és sokaknak pi­ros - az orra, a mértéktelen nyakalástól. Sörtől, bortól, pálinkától, otthon kotyvasztott színes kontyalávalóktól. De ilyenkor talán még ez is „rendjén való”. Ha a mámorból nem terem ámok. Ha a gyermekekre vigyázunk. Pénteken megjöttek a búcsúsok. Falun és vá­roson szombatra mindenféle csepűrágók, mutat­ványosok, kereskedők, bőrdíszművesek, ötvö­sök, üveg- és faszobrászok, lacipecsenyések és mézeskalácsosok vertek tanyát, sátrat. Piacon, réten, templom mögötti téren. Szédítő forgásra körhinta hívogat. A pultokon tükrös szív és mé­zeskalács huszár. Gyermekcsemege. Szerelmes szép leánynak örök emlék. Húsvét van. Tavasz. Végre. Ma az is elég, ha erre gondolunk. Pór Vilmos

Next

/
Thumbnails
Contents