Színes Vasárnap, 1996. május (3. évfolyam, 18-21. szám)

1996-05-05 / 18. szám

2 SZÍNES VASÁRNAP HÍR HASAB ■ A német kormány azok­tól az orvosoktól, akik kel­lő alap nélkül írnak ki be­tegállományba biztosítot­takat, időlegesen el fogja venni ezt a jogot. A vissza­élések megelőzésére a biz­tosítóknak a betegállo­mányba való kiírások egy bizonyos százalékát köte­lezően továbbítaniuk kell az illetékes kormányhiva­talnak, amely ellenőrzi azokat. ■ Javier Solana NATO-fő­­titkár befejezte be máso­dik kelet-közép-európai körútját, és hangoztatta: Bulgáriában még nincs egyetértés­­abban, a NATO tagja legyen-e az ország, vagy sem. Melescanu ro­mán külügyminiszter So­­lanával való tárgyalásai után kijelentette: egyetér­tettek abban, hogy egyik felvételre jelentkezett or­szág sem élvezhet előnyt a NATO kibővítésénél.­­ Egy hét után is folytat­ják a kutatást Bill Colby, a CIA volt igazgatója után. A 76 éves egykori kémfőnök a múlt hét végén tűnt el, miután kenuzni indult Washington közelében, a Potomac folyón. Felesége szerint Colby nem halha­tott meg, hiszen már annyi mindent túlélt: ejtő­ernyős bevetéseket a má­sodik világháborúban, majd Vietnamban, vala­mint egy rablótámadást washingtoni otthonában. Ehhez képest nem jelent­hetett problémát, hogy fel­borult a kenuja - vélte az asszony.­­ Az ENSZ azzal vádolja az izraeli hadsereget, hogy a legutóbbi Libanon elleni támadásoknál tudatosan bombázott egy, a világ­­szervezet védnöksége alatt álló menekülttábort. A bombázásnak legalább 94 halálos áldozata volt. Az izraeliek álláspontja sze­rint a tábor azért vált cél­ponttá, mert azt a Hezbollah szélsőségesei támaszpontjukként hasz­nálták. ■ 320 ezer boszniai mene­kültnek kellene Németor­szágból hazatérnie, de a folyamat várhatóan nagy­mértékben elhúzódik. A német hatóságok azzal számolnak, hogy idén nyár helyett csak jövő ta­vasszal kezdődhet meg a menekültek tömeges ha­zatérése, de­ a folyamat le is lassulhat, hiszen a ha­zatérők megjelenése újabb erőszakcselekményekhez vezethet. Visszatérés harminc év után Francia NATO-katonák? Idén 30 éve, hogy De Gaulle francia elnök bejelentette: or­szága kivonul a NATO katonai szervezetéből, nem rendeli többé alá fegyveres erőit ame­rikai parancsnokságnak. A szűnni nem akaró francia nagyhatalmi vágyak megala­pozottságát ugyan ezúttal sem igazolta vissza a történelem, de a nyugati katonai szövetség központja elköltözött Párizs­ból Brüsszelbe, és a franciák büszkén - valamint irdatlan költségekkel - megkezdték sa­ját „elrettentő" atomerejük ki­építését. Úgy tűnik, De Gaulle tábor­nok kései politikai utóda, Jacques Chirac államelnök ki meri mondani, ami tulajdon­képpen régen tudott: a meg­változott világban, a hideghá­ború megszűntével végképp nincs szükség a francia kü­lönállásra. Különösen akkor, ha ezt Párizs anyagilag sem igazán tudja már többé meg­engedni magának, hiszen költségvetései gondjai köze­pette radikálisan csökkente­nie kell hadseregét, beleértve az atomfegyverrel felszerelt erőket. Így arra lehet számíta­ni, hogy a NATO szokásos ta­vaszi külügy- és védelmi mi­niszteri tanácskozásán, amelynek színhelye ezúttal Berlin, a franciák nyíltan is bejelentik közeledésüket a szervezethez, amelyben 30 évig csak politikailag vettek részt. Párizs persze -­nem megle­pően - azt szeretné, hogy a kö­zös akolba való visszatérésért kapjon is valamit. Főként azt, hogy kiemelkedő szerepet játszhasson a szövetségben - elsősorban az amerikaiakhoz viszonyítva, hiszen éppen azok túlsúlya miatt döntött annak idején a távozás mel­lett. Többek között abban re­ménykednek tehát, hogy a jö­vőben francia tábornok lehet a NATO európai csapatainak helyettes főparancsnoka, a mindenkori amerikai főnök alatt. (A jelenlegi helyettes brit, a közös vezérkar élén né­met áll.) A pozíció annál fontosabb­nak látszik, mivel Washington a jelek szerint szívesen még to­vább vonulna vissza katonailag Európából. Emlékezetesen éve­kig sürgették a szövetségese­ket, lépjenek Boszniában, s csak akkor döntöttek amerikai csapatok kiküldése mellett, amikor már lezajlott a véres há­ború. Nehéz elképzelni, hogy az amerikai katonákat ne vonják ki az év végéig, az előre meg­adott határidőre, a Balkánról. Ahol addig aligha lesz tartósan nyugodt a helyzet, így felmerül­het európai NATO-csapatok ott-tartása, netán újrakiküldé­­se. Azaz: rendteremtő, béke­­fenntartó NATO-akciók a jövő­ben Európában feltehetően csak európai csapatokkal foly­nak majd. S amint Párizs remé­li: francia parancsnokság alatt. Hogy ezt London és Bonn szó nélkül tudomásul vegye, való­színűtlen, így a franciák „újra­­csatlakozása" a NATO-hoz hosz­­szabb, heves vitákkal tarkított folyamat lehet. Marad még tizenötmillió Steffi Graf és az adó Majd egy éve folytat már a né­met igazságszolgáltatás kiter­jedt nyomozást a teniszsztár Steffi Graf apjának adócsalási ügyében. Mindeddig abból in­dultak ki, hogy a bajnoknő mit sem tudott ügyeit intéző pénzé­hes apja és az adótanácsadók ügyleteiről. A vizsgálatok alap­ján azonban egyre valószínűbb­nek tűnik, hogy a sportcsillag talán nem is olyan ártatlan, amennyire eddig gondolták, s nem lehetetlen, hogy ellene is vádat emeljenek. Annyi máris bizonyos, hogy az adócsalás mé­retei sokkolóak. (Persze a teni­szezőnő jövedelme is meglephet sokakat, akik nem annyira jára­tosak e népszerű hivatásos sport világában.) Amint tehát kiderült, Steffi Graf a labdakergetéssel, valamint szponzori és egyéb szerződésekkel 1987-1994 kö­zött csaknem 60 millió márkát, azaz kereken 6 milliárd forintot keresett. Ebből mintegy 14 mil­lió márka adót fizetett, 22,6 mil­lióval kevesebbet az előírtnál. Ezt persze pótolni kell, hozzá a kamatok kitesznek további 2,5 milliót. Ehhez jön az elmúlt két év adója - 10 millió. A várható pénzbüntetés 3 millió - ugyan­ennyibe kerülhet az ügyvédek hada, akik megvédik a Graf családot a legrosszabbtól. Mielőtt megsajnálnánk az adóhivatal áldozatát, vegyük fi­gyelembe, hogy felhalmozott va­gyonából erre nemcsak telik, hanem még marad is. A sport­sztár amerikai és németországi ingatlanainak, valamint kész­pénzvagyonának értékét 61 mil­­lió márkára becsülik. Ha min­dent kifizetett, beleértve az ügy­védeket és az apját, még mindig marad vagy 15 millió. Steffi Graf fő reménysége persze az, hogy megmarad a szabadsága és a jó híre. Ha kiderülne, hogy tudott az óriási adócsalásokról s ellene is vádat emelnek, alkal­masint vége a még igen sok pénzzel kecsegtető pályának. Napi 18 ezer bűncselekmény Németországban naponta átla­gosan több mint 18 ezer bűn­­cselekményt követtek el az el­múlt évben - tűnik ki a hét vé­gén nyilvánosságra hozott sta­tisztikákból. Eszerint 1995- ben a bűncselekmények száma 2 százalékkal emelkedett, és megközelítette a 6,7 milliót. Az átlagnál nagyobb ütemben, 8,9 százalékkal növekedett az erő­szakos bűncselekmények szá­ma. Az elkövetők 28 százaléka külföldi, ugyanakkor a tettesek között növekvő számban - 19, illetve 17 százalék - találhatók német gyermekek és fiatalko­rúak. Különösen aggasztó, hogy a volt NDK tartományai­ban csaknem 30 százalékkal magasabb a bűnözés, mint a nyugatiakban. Pozitív, hogy csaknem 5 százalékkal csök­kent a gépkocsilopások száma. NAGYVILÁG Az oroszok megúszták Strasbourgban Jevgenyij Primakov orosz kül­ügyminiszter kínos helyzetbe került ugyan az Európa Tanács pénteken Strasbourgban befe­jeződött ülésén, de Oroszor­szág lényegében megúszta a vi­tát. Rendhagyó módon Moszk­va felvétele után három hónap­pal tanácskoztak arról, miként tett eleget az új tagállam az Európa Tanácsba való felvéte­lekor vállalt kötelezettségeinek. Ezek között szerepelt például, hogy hamarosan eltörlik a ha­lálbüntetést, s addig is felfüg­gesztik azok végrehajtását. Ez­zel szemben Oroszországban idén már 46 elítélt bűnözőt vé­geztek ki az Európa tanácsi fel­vételt követően. Egy osztrák szocialista kép­viselő a vitában nem állt egye­dül álláspontjával, miszerint a nyugat-európai államok kesz­tyűs kézzel bánnak Oroszor­szággal, hogy ne veszélyeztes­sék Borisz Jelcin újjáválasztási esélyeit a küszöbönálló elnök­­választáson. Peter Schieder képviselő szerint egyébként az ET nemcsak Moszkvával szem­ben elnéző: nem rótták fel azt sem, hogy Albániában az ellen­zéki képviselőket egyszerűen kizárták a parlamentből, hogy Moldáviában megdöntötték az elnököt. Ugyanígy szó nélkül maradt, hogy Szlovákia nem akarja rendezni a magyar ki­sebbség helyzetét, illetve kap­csolatait magyar szomszédjá­val. Az orosz külügyminiszter vé­leménye szerint a szélsősége­sek malmára hajtanák a vizet, ha a többszörös gyilkosokat nem végeznék ki. A kemény fel­lépésnek köszönhetően a bű­nözést sikerült visszaszorítani, a gyilkossági ráta 10 százalék­kal csökkent. Amennyiben a helyzet tovább javul, módjuk lesz a halálbüntetés eltörlésé­re. Primakov a maga részéről azt rótta fel, hogy Észtország­ban veszélyben vannak az ott élő oroszok emberi jogai. Primakov egyébként kijelen­tette: a csecsenföldi viszályban az orosz kormány minden meg­oldásra kész, kivéve a terület elszakadását. Hajlandók tár­gyalni, amint a felkelők oldalán ismét „reprezentatív vezetés" áll - mondotta az orosz külügy­miniszter. Bosnyákok Hágának A bosnyák kormány a hét végén először adta ki két, háborús bű­nökkel vádolt polgárát a hágai nemzetközi ENSZ-bíróságnak. A vád szerint a két férfi 1992- ben az egyik boszniai táborban 4, illetve 5 szerbet gyilkolt meg. Az ENSZ-bíróság ugyancsak vá­dat emelt a cselebicsi tábor egy­kori parancsnoka, egy boszniai horvát, valamint a körzet egy­kori bosnyák katonai parancs­noka ellen. Hágában egyébként kedden kezdődik Dusan Ta­­dicsnak, a hírhedt omarskai boszniai szerb láger egykori pa­rancsnokának pere. Tadics már egy éve várja vizsgálati fogság­ban az ítéletet. A legfőbb felelő­sök: Vladko Mladics boszniai szerb tábornok és Radovan Karadzsics kiadatására vonat­kozó hágai kérelmet a szerbek elutasították. i Vasárnap Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, FÉNER TAMÁS, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGYN. PÉTER A szerkesztőség sajtóügynökségi partnerei a Ferenczy Europress és a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Marketingigazgató: KOVÁCS MÁRTA Hirdetési igazgató: SOMOGYI LÍVIA Terjesztési vezető: HIRMANN ÉVA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1087 Budapest, Könyves K. tat. 76. Telefonfax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 marketingigazgatóság telefon: 269-9003 fax: 133-9914 A Vasárnap Kft. levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 Sztálinistából antiszemita Roger Garaudy az ötvenes években a sztálinista Francia Kommunista Párt ismert ide­ológusa volt. Az immár 82 éves filozófus most viszont azzal hívta fel magára a fi­gyelmet, hogy beállt a holocaustot tagadók táborá­ba. Az izraeli politika alapmí­toszai című kötetében töb­bek között azt állítja, hogy a zsidók kiirtását nem bizonyí­tották, a gázkamrák nem működtek. Garaudy szerint Hitler nem akarta megölni a zsidókat, csak kiszorítani őket Európából, a deportál­tak a bombázások, az éhezés és a betegségek áldozatai let­tek. Jóllehet az idős francia exmarxista „revizionista” né­zeteivel nem áll egyedül, leg­alább ekkora feltűnést kel­tett, amikor kiállt mellette egy kortársa, a 83 éves Abbé Pierre. Az utóbbi a szegények régóta­ ismert kapucinus pá­tere, aki a háborúban, ellen­állóként, sok francia zsidót segített külföldre szökni. 1996. május 5. ÓRIÁS BERLIN? Berlin 2,5 millió és a német fővárost kö­rülvevő Brandenburg tartomány 1,9 millió választójogosultja szavazhat vasárnap arról, kívánják-e a két tartomány egyesíté­sét. A politikusok azt szeretnék, ha megvalósulna az egység, hi­szen attól jelentős anyagi megtakarítások várhatók. A felméré­sek szerint a berliniek többsége támogatja az egyesülést, míg a lélekszámban kisebbségben lévő brandenburgiak inkább ellen­zik, félve a berliniek várható fölényétől. Amenynyiben a népsza­vazáson az egység mellett döntenek, arra 1999-ben vagy 2002- ben kerülhet sor. A köztársaság királya A napokban fogadásokkal, bá­lokkal ünnepelték a király születésnapját Európa egyik országában, amely különösen büszke szociáldemokrata ha­gyományaira és vívmányaira. Svédországban XVI. Károly Gusztáv, aki 1973 óta van a trónon, 50 éves lett, s miköz­ben uralkodói hatáskörét a minimumra korlátozták, a ro­konszenves, szerény király népszerűbb, mint valaha. Ta­lán azért, mert a királyi ha­gyományok fenntartásának luxusa Svédországban jóval kevesebbe kerül, mint Európa többi, megmaradt monarchiá­jában. Az udvar éves költség­­vetése százmillió korona, ami az ország lehetőségeihez ké­pest szerény összeg. Annál is inkább annak számít, mivel a legutóbbi alkotmányreform óta az államfőnek ugyanúgy fizetnie kell a hazájában igen­csak magas adókat, tehát az átlagpolgár irigysége korlátok között marad. Az uralkodói ház, a Bernadotte-család egyébként a napóleoni hábo­rúk egy tisztjére vezethető vissza, aki még csak nemesi származású sem volt. Ezért sem okozott különösebb gon­dot, amikor a király, aki ifjú­korában a gyors autók iránti rajongásáról és egyéb világi hívságairól volt ismert, 1976- ban polgárlányt vett feleségül. A német-brazil származású Silvia Sommerlathból, akit Gusztáv a müncheni olimpián ismert meg, ugyancsak nép­szerű királynő lett, aki semmi olyan szenzációval nem tudott szolgálni a sajtónak, mint amilyenekről a brit uralkodói család ifjabb hölgytagjai év­számra gondoskodnak, így az immár nem éppen fiatal párt lelkesen ünnepelték a republi­kánus svédek. Köztük a szo­ciáldemokraták is, akik las­­­an vagy száz éve követelik a monarchia eltörlését. Igaz, a követelés lényegében teljesült: a még 1975-ben elfogadott új alkotmányban a bevezető mondat a régi helyett, misze­rint Svédországban a király egyedül uralkodik, ez áll: min­den hatalom a néptől eredez­tetik. Ilyenformán is megma­radt a hagyomány: a király évente megnyitja a parlament ülését, s neki adják át megbí­zólevelüket a nagykövetek.

Next