Színes Vasárnap, 1996. augusztus (3. évfolyam, 31-34. szám)

1996-08-04 / 31. szám

2 színes vasárnap HÍRHASÁB ♦ A Progressz M-32 te­herűrhajó szombatra vir­radóra csatlakozott a Mir űrállomáshoz. Üzemanyag mellett a Progressz tudo­mányos berendezéseket, valamint élelmiszert és ivó­vizet vitt a Mirre - részben már a következő misszió, az egy hetet csúszó orosz-francia Kassziopeia számára, részben a jelenle­gi személyzet, Shannon Lu­cid amerikai űrhajósnő és két orosz kozmonauta, Ju­ry Onufrienko és Jurij Uszacsov részére. ♦ Groznijban ismeretlen fegyveresek elrabolták egy francia humanitárius szer­vezet két munkatársát, egy angol és egy francia állam­polgárt. Ezt közölte a se­gélyszervezet vezetője, aki segélykéréssel fordult a Csecsen Köztársaság bel­ügyminisztériumához. Ed­dig egyetlen szervezet sem vállalta magára az ember­rablást. Az elmúlt 24 órá­ban nem csökkent a fe­szültség Csecsenföldön. A szakadár fegyveresek összesen 10 alkalommal lőtték a szövetségi erők ál­lásait, négyszer Groznij­ban. Igor Melnyikov, a Cse­csenföldön állomásozó csapatok szóvivője közölte, hogy az orosz erők nem folytattak aktív hadműve­leteket, de a különleges egységek végrehajtottak akciókat, melyek során négy felkelőt megöltek, több gépjárművet és egy lőszerraktárt megsemmisí­tettek.­­ A quitói nemzetközi re­pülőtéren pénteken letar­tóztattak egy 19 éves ma­gyar lányt, akinek poggyá­szában kokaint tartalmazó csomagokat találtak - adta hírül az AFP. Az ecuadori rendőrség szerint Szakács Anna Mária ezer dollárt ka­pott volna, ha a kábítószert Európába viszi.­­ Több mint két héttel a TWA-óriásgép felrobbaná­sa után a kutatók felfedez­ték a pilótafülke egy részét. A roncsdarabot mentőha­jóról, víz alatti kamerákkal észlelték a tenger mélyén. A kutatócsoportok remé­lik, hogy búvárok és kü­lönleges berendezések se­gítségével sikerül kiemel­niük a pilótafülkerészt. Vizsgálatától a hatóságok végre előrelépést várnak a katasztrófa okainak kiderí­tésében.­­ A terrorellenes törvény­­tervezet pénteken simán átment az amerikai képvi­selőházon, de elakadt a szenátusban, így elfogadá­sára csak az augusztusi törvényhozási szünet után kerülhet sor. A képvi­selőház jóváhagyta a re­pülőtéri biztonsági intézke­dések szigorítását előirány­zó tervezetet, de kihagyta belőle a Bill Clinton elnök által az atlantai merénylet nyomán szorgalmazott két rendelkezést. Ezek: a Szö­vetségi Nyomozó Hivatal le­hallgatási felhatalmazásá­nak kibővítése, illetve olyan vegyi jelzőanyagnak a robbanószerekhez való kötelező hozzáadása, amely lehetővé teszi erede­tük megállapítását. A sze­nátus ezek után szeptem­berre halasztotta a tervezet vitáját. Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, GYÉMÁNT MARIANN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Kiadja: a Vasárnap Kft. Felelős kiadó: a kft. ügyvezető igazgatója Lapigazgató: KOVÁCS MÁRTA Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1087 Budapest, Könyves K. krt. 76. Telefon/Fax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 A Vasárnap Kft. levélcíme: 1525 Budapest, Pf. 801. Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500, fax: 129-1240,129-1461 Vezérigazgató: Sárosi István Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget. Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége, Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 Atomfegyverek Pakisztán csak akkor írja alá az atomfegyver-kísérletek teljes betiltásáról szóló megállapo­dást, ha India is csatlakozik a genfi leszerelési értekezleten ki­dolgozandó egyezményhez - kö­zölte szombaton Benazir Bhutto kormányfő.­­ Pakisztán sohasem áldozza fel szabadságát, országunk egy­oldalúan nem csatlakozhat a megállapodáshoz, mert az el­lentétben áll érdekeivel - mon­dotta Bhutto. Inder Kumar Gudzsral indiai külügyminisz­ter előző nap viszont arról bizto­sította az újdelhi parlament képviselőit: India semmilyen körülmények között sem változt­­atja meg elítélő véleményét a tömegpusztító fegyverekkel vég­zett kísérletek betiltását célzó egyezményről. India nem vállal magára olyan kötelezettségeket, melyek teljesítése csorbítaná azt a jogát, hogy szabadon vá­lassza meg az ország védelmé­hez szükséges eszközöket. A most folyó genfi tárgyaláso­kon az öt „hivatalos" atomhata­lom: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország és Kína a fegy­verkísérletek teljes eltiltását szorgalmazza. A „titkos" atom­államok, mint az említettek, az­zal érvelnek, hogy az egyez­mény csak a nagyok atommo­nopóliumának megszilárdítását célozza. Azok ugyanis máris dolgoznak atomfegyvereik új nemzedékén. A különbség csak az, hogy azokat nagy tel­jesítményű számítógépek révén tudják majd kipróbálni, rob­bantás nélkül. NAGYVILÁG A DALAI LÁMA, a tibeti buddhisták száműzetésben élő szellemi vezetője kapta a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ idei kitüntetését. A láma olyan ismert amerikai színé­szek, mint Richard Gere és Steven Seagal társaságában érke­zett Los Angelesbe­­ és látható örömmel vette át a kitüntetést az intézet vezetőjétől, Marvin Hier rabbitól. 1996. augusztus 4. ________________________rt píi-tVMrs O-A-Q-k- Például Dél-Tirol Tirol, a falucska, amelyről a haj­danvolt grófság, majd a Habs­burgok örökös tartománya a ne­vét kapta, 1919 óta Olaszor­szágban van. A párizsi békedik­tátum aláírásakor Tirolnak az Alpoktól délre eső, elcsatolt te­rületén a lakosság 92 százaléka volt német ajkú. Három száza­lék volt az olaszok, 4 százalék a ladinok aránya. A javarészt he­gyi tájakon ma sem él több fél­millió embernél, akik között a német ajkúak aránya az ismé­telt olasz betelepítések után is még kétharmad. Mindenütt két­nyelvű feliratok - aminthogy kétnyelvű például a telefon­könyv is. Nemcsak az termé­szetes - és kötelező -, hogy mindenki anyanyelvét használ­hatja a közhivatalokban, de az is, hogy Dél-Tirol, olaszul Alto Adige tartományban minden közhivatalnoknak ismernie is kell a használt nyelveket. Azaz: az odahelyezett olasz bírónak, rendőrnek, vámtisztviselőnek bizony tudnia illik németül is. Mindezt azért érdemes felidéz­ni, mert Oscar Luigi Scalfaro olasz államelnök a héten meg­kegyelmezett 24 dél-tirolinak, akik még a hatvanas években távvezetékek felrobbantásával hívták fel a világ figyelmét a sú­lyos, megoldatlan kisebbségi problémákra. Hosszú, tragikus történet. Mussolini megkezdte a térség „olaszosítását", a betele­pítést, mégpedig barátja, az ausztriai születésű Hitler támo­gatásával: a Führer szavára, a nagynémet szólamokra hallgat­va a dél-tiroliak többsége jelent­kezett, hogy áttelepül a Harma­dik Birodalomba. Hetvenezret le is telepítettek lengyel, szlovén földön - ők azután pár év múlva menekülhettek. Ausztria a há­ború után népszavazást kért a terület hovatartozásáról, de hiá­ba. Éppoly sikertelen volt a kí­sérlet a határkiigazításra, amellyel legalább összekapcso­lódhatott volna a szétszakított Észak- és Kelet-Tirol. A békekonferencia peremén azonban Bécs és Róma egyez­ményt kötött, amely tételesen rögzítette a kisebbségi jogokat az anyanyelvi oktatástól a nyelv­­használatig, a nemzetiségi ará­nyoknak megfelelő arányokat a közszolgálatban és az önigaz­gatást. S Róma elismerte Bécs jogát ahhoz, hogy a dél-tiroli né­met ajkú kisebbség jogait védel­mezze. Az autonómia 1948-ban azután létre is jött, kis „szépség­hibával”: a német többségű Bo­­zen-Bolzano tartományt össze­vonták az olasz többségű Tri­­ent-Trentinóval - így biztosítot­ták az olasz többséget. Folyta­tódtak a betelepítések is - mire Ausztria az ENSZ-hez fordult. A közgyűlés 1960-ban egyhangú határozatban szólította fel a két államot a tárgyalásos megol­dásra. A formális határozat érté­kes precedenst jelentett: meg­erősítette, hogy a nemzetközi közösséget is érintő ügyről van szó, nemkülönben azt, hogy Ausztriának joga volt a kérdést az ENSZ elé vinni. Ezután 9 évig folynak a tár­gyalások, amelyek eredménye­ként megszületik a 137 pontos csomagterv. Az újra, immár a legrészletesebben megfogal­mazza az igényelt kisebbségi jogokat. Időközben robbanta­nak szélsőséges elemek. Rész­ben olyanok, akik csak a világ fi­gyelmét akarják felhívni az ügy­re, részben olyanok, akiknek az emberélet sem lett volna drága. Az elfogottakat az olasz rendőrség megkínozza, majd a bíróságok rendkívül súlyos bün­tetéseket szabnak ki. A milánói perben 94 vádlottat ítéltek el, többnyire távollétükben. Polgár­jogaiktól a szabadulás után is megfosztották őket, emellett kollektív büntetéssel sújtották a családot: ingatlanukra egymilli­­árd lírás jelzálogot jegyeztek be, amely az örökösöket is ter­heli... Az elnöki amnesztia azok számára szól, akik maradékta­lanul letöltötték ítéletüket, de a teljes jogkövetkezményeket még nem oldották fel, viszont nem vonatkozik az azokra az osztrák állampolgárokra, akik annak idején elmenekültek. Minden­esetre a hajdani „Dél-tiroli Fel­­szabadítási Bizottság” tagjai számára szűkebb hazájuk az­óta a kisebbségi kérdés megol­dásának egyik európai mintája lett. Amiben persze nem kis szerepe volt annak is, hogy a fejlett idegenforgalmú táj Olasz­ország egyik legmódosabb részévé vált, ahol a megértés, a társadalmi béke az egész la­kosság jól felfogott érdeke. Ezt mindenki éppoly természetes­nek tartja, mint azt, hogy a szomszédos anyaállam, Auszt­ria rendre figyelemmel kíséri a fejleményeket, és interveniál Rómában, ha gondjai vannak. Azokból persze immár egyre kevesebb lesz, hiszen a közös EU-tagság a további közeledés, egybeolvadás tartós kerete. Szerencsés Ausztria. H. A. ­--------------------- n . p­ .-------------—h­u „Nincsenek külpolitikai ellentéteink"|'v^Dr . Horn óvatosan nyilatkozik ^ ^ a kisebbségekről­­ Bécsnek Magyarországnak külpolitikai téren nincsenek ellentétei sem Szlovákiával, sem Romá­niával, de „néha a kétoldalú viszonyban vannak feszültsé­gek, mivel nem igazán érvé­nyesülnek az ott élő kisebbsé­gek, főleg a magyarok jogai” - jelentette ki Horn Gyula mi­niszterelnök a Die Presse osztrák napilap munkatársá­nak. A lap szombati számában megjelent interjúban a ma­gyar kormányfő azt is leszöge­zi: „Fontosnak tartjuk, hogy a szomszédaink is részt vegye­nek az integrációban, függet­lenül az időponttól." Megítélé­se szerint ez stabilizálná a tér­séget. A kormányfő állítja: Magyar­­országnak minden esélye meg­van arra, hogy a NATO tagja legyen, és hogy már 1997-ben megkezdje a csatlakozási tár­gyalásokat. „Úgy gondolom, hogy a csatlakozás valóban visszafordíthatatlan folyamat” - szögezte le. Hozzátette: „Ezt az esélyt meg kell adni a szomszédainknak is.” A kisebbségek helyzetére vo­natkozó kérdésre válaszolva Horn Gyula kifejtette: Szlová­kiában ugyan ratifikálta a parlament a magyar-szlovák alapszerződést, de „nincs olyan kétoldalú találkozó Szlo­vákiával, amelyen ne kerülné­nek szóba a kisebbségek elleni lépések. Azért tiltakoztunk az államnyelvről szóló törvény el­len, mivel az nehéz helyzetbe hozza a kisebbségeket. Igé­nyeltünk egy, a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvényt" - mondta. Horn úgy vélte, hogy Romá­nia esetében is hasonló fe­szültségek figyelhetők meg például az oktatási törvény miatt, amely - megítélése sze­rint - diszkriminálja a kisebb­ségeket. Az Európa Tanács 1201-es határozatával kap­csolatban a magyar politikus kifejtette: „Ez azt a jogot tar­talmazza, hogy az egyéni em­beri jogokat közösségben is gyakorolni lehet: az oktatás, a nyelv, a kultúra és a közigaz­gatás területén." Hangsúlyoz­ta: ezt a határozatot a Szlová­kiával aláírt alapszerződés is tartalmazza, „és magától ér­tetődő, hogy ezt igényeljük Ro­mániától is". A Vajdaságban élő magyar kisebbségnek az az érdeke, hogy stabilizálódjon a helyzet Jugoszláviában - fejtette ki Horn Gyula. Kedvező és fontos dolognak tartja a szerb am­nesztiatörvényt, amelynek ér­telmében senkit nem lehet megbüntetni csak azért, mert a háborúban megtagadta a katonai szolgálatot. Másrészt fenyegetésként érzékeli Horn a magyar kisebbség szempont­jából, hogy folytatódik a bete­lepítés a Vajdaságba Jugo­szlávia más területeiről. A miniszterelnök nem kí­vánt eleget tenni annak az új­ságírói kérésnek, hogy állítson fel sorrendet a Szlovákiában, a Romániában és a Jugoszlá­viában élő kisebbségek helyze­tét értékelve. Mint mondta: Szlovákiában nem elsősorban egzisztenciális, hanem a nyelvvel, a kultúrával és a val­lással összefüggő problémák vannak. Hozzátette: „Jó lenne, ha magyar egyházi személye­ket magasabb pozícióba vá­lasztanának." „Ha igaz, hogy Szlovákiában adminisztratív változásra készülnek, akkor az is fenyegetést jelent a ma­gyar kisebbség számára" - je­lentette ki. Magyarország jövendő NA­­TO-tagságával kapcsolatban a Die Presse munkatársa felve­tette, hogy nem jelent-e hát­rányt majd számára, ha Ausztria nem lesz tagja a szer­vezetnek. Horn szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy Ausztria az Európai Unió tag­jaként nagyon sokat tesz az európai béke érdekében, s tö­rekvései nem különböznek a NATO-étól: „Ausztria semleges, de ugyanakkor nagy nemzetközi célok mellett kötelezte el ma­gát." A NATO-val kapcsolat­ban a kormányfő szerint „hangsúlyozni kell, hogy a NA­TO nem katonai, hanem vé­delmi szövetség. A tagjai kö­zött védelmi szolidaritás áll fenn. A NATO fennállása óta egyik ország ellen sem töreke­dett intervencióra, de ezen a világon vannak őrült naciona­listák, és mások, akik veszé­lyeztethetik a békét” - fejtette ki Horn Gyula. A Die Presse munkatársa végül megkérdezte, hogy kide­rült-e már, mi okozta Horn Gyula 1994-es balesetét. A kormányfő válasza: „Nem fog­lalkozom vele. Valószínűleg soha nem lehet teljesen kide­ríteni, hogy véletlen volt-e, vagy sem. Kihevertem a követ­kezményeit, a mai feladatok foglalkoztatnak."

Next