Színes Vasárnap, 1996. szeptember (3. évfolyam, 35-39. szám)

1996-09-01 / 35. szám

1996. szeptember 1. ­ Tölgyessy kilépett az SZDSZ-ből Az SZDSZ Országos Taná­csa tegnapi ülésén támogat­ta a magyar-román alap­szerződés elfogadását, mi­képpen az alkotmányozás és az államháztartási reform kérdésében is helyeslik az SZDSZ korábban kialakított álláspontját. Pető Iván párt­elnök elmondta: még nem döntöttek arról, hogy a Pápá­ra tervezett magyar-magyar csúcson képviseltetik-e ma­gukat. Az alkotmányozás ügyében az Országos Tanács támogatja, hogy a vitatott kérdésekben egységes álláspont jöjjön létre a koalíciós pártok között. Az OT ülésén Tölgyessy Pé­ter, a párt egykori elnöke beje­lentette kilépését a pártból és annak parlamenti frakciójá­ból. Tölgyessy ezentúl a füg­getlen képviselők között foly­tatja munkáját. Az ülésen felolvasott nyilat­kozatában úgy fogalmazott:­­A kormány politizálását alap­vetően a szocialisták belső erőviszonyai alakítják. A sza­bad demokraták folytonos szembeszegülésükkel a közön­ség számára egyre követhetet­lenebb viszályokba bonyolód­tak, s menetrendszerű tiltako­zásaikat a kormányfő hatáso­san használja fel a pártján be­lüli hatalmi játszmákban. Az SZDSZ régóta piacképes késő­kádári technokrata-értelmisé­gi csoportok érdekében tevé­kenykedik. Az SZDSZ-nek lényegileg nem sikerült változtatni a kor­mány haladásának irányán, viszont feltehetően véglegesen elveszítette önálló politikai pó­lusképző erejét... Nem kíván­tam részt venni a koalíción be­lüli dominanciaharcokban, in­kább visszahúzódtam az aktív politikai szereptől. Az SZDSZ számára immár nem látok visszautat... Még az is lehet, felhagyok a politikai pályával. Két évvel a választások előtt azonban nem lenne szabad kizárnom, hogy bekapcsolódjak egy versenyké­pesebb ellenzék megformálá­sának alighanem még jó né­hány esztendeig tartó munká­jába." Tölgyessy Péter lépését az SZDSZ vezetői úgy értékelték, hogy ez várható, formális lé­pés volt, hiszen Tölgyessy az utóbbi 15 hónapban gyakor­latilag már nem vett részt a párt és a frakció munkájá­ban. Pető Iván azonban moráli­san nem tartja összeegyeztet­­hetőnek a szabad demokra­ták értékrendjével, hogy Töl­gyessy nem kíván lemondani képviselői mandátumáról.­ ­ K­évai Gábor Formális búcsú Tölgyessy Péterrel a rendszerváltás meghatá­rozó alakját veszítette el az SZDSZ. A nyolcva­nas évek közepén társadalomkutatóként fel­tűnt Tölgyessy 1986-1987-ben részt vett a „Fordulat és reform” című dolgozat megfogal­mazásában, később pedig az Ellenzéki Kerek­asztal munkájában. 1989-ben többek között Antall Józseffel és Orbán Viktorral együtt döntő szerepet játszott a jogállam kiépítését biztosító alapelvek kidolgozásában. Tölgyessy írta a „Rendszerváltás programjának” elke­resztelt úgynevezett „Kék könyv" alkotmányjo­gi fejezetét, amely az SZDSZ 1989-es választási programja volt. Pártja egyik legnépszerűbb po­litikusává vált, s az első szabad választások után a szabad demokraták parlamenti frakció­­vezetőjévé választották. 1990 őszén az SZDSZ sikeres önkormányza­ti szereplését követően azonban váratlanul le­mondott, súlyos összeütközésbe került a párt magját alkotó egykori ellenzéki személyiségek­kel, akik Tölgyessy polgári-konzervatív felfo­gásával szemben a szociál-liberális irányultsá­got képviselték. Ám egy évvel később az alacsony nép­szerűség fogságában szenvedő szabad de­mokraták elnökükké választották. A belső har­cok azonban tovább folytatódtak: Tölgyessy nem tudott alapvető változást elérni a párt megítélésében, s általános vélemény szerint gyenge vezetőnek bizonyult. 1992 novemberé­ben Pető Iván váltotta fel az elnöki székben. Tölgyessy akkor még elvállalta az ügyvivői je­lölést, s nagy szavazataránnyal beválasztották a párt vezérkarába. Elszigetelődése látványo­san egybeesett a szabad demokraták nyitásá­val az MSZP iránt, s 1994-ben már alig látogat­ta az Ügyvivő Testület üléseit. 1994-ben hevesen ellenezte az SZDSZ­­MSZP frigyet, később a parlamenti szavazások alkalmával rendszeresen szembefordult az SZDSZ álláspontjával, s 1994 őszén már az ügyvivői jelölést sem fogadta el. Az elmúlt két évben több nagy publicisztikában élesen bírál­ta pártját és a koalíció működését. 1995-ben ki­fejezetten terhessé vált a Mérleg utca számára, ennek jele az a vita volt, amelynek során a sza­bad demokraták egyik legbefolyásosabb sze­mélyisége, Bauer Tamás a Fidesz és Fodor Gá­bor közötti konfliktusra hivatkozva, fölszólítot­ta Tölgyessyt, hogy lépjen ki az SZDSZ-ből. Tölgyessy ellen mindvégig súlyos vád volt az, hogy jó kapcsolatokat ápolt Antall Józseffel és egyes konzervatív politikusokkal. Tölgyessy távozása aligha fog kilépési hullá­mot eredményezni az SZDSZ-ben, ugyanis egykori híveinek túlnyomó többsége már kilé­pett vagy teljes passzivitásba burkolózott. Az önkormányzatokra számít az MDF elnöke Minden erőt mozgósítani kell, hogy az MDF 1998-ban vállal­ható szövetségeseivel, a KDNP- vel és a Fidesz-Magyar Polgári Párttal együtt leváltsa a jelen­legi kormánykoalíciót, amely család-, önkormányzat-, tele­pülés- és nemzetellenes politi­kát folytat. Minderről Lezsák Sándor beszélt szombaton, Győrménfocsanakon. Az MDF elnöke azon a kon­ferencián tartott előadást, amely elindította a párt faluta­gozatának országos szervezé­sét. Lezsák kijelentette, mi­ként 1991-ben az MSZP-nek az MSZOSZ, úgy a következő választások előtt az MDF-nek az önkormányzatok lehetnek a szövetségesei. Azok az ön­­kormányzatok, amelyek az el­múlt két évben a kormányzati rögtönzések nyomán elbizony­­talankodtak, s amelyek a koa­líciós kormány intézkedései miatt ellenséggé váltak a la­kosság szemében. Lezsák bejelentette: a párt novemberi országos rendezvé­nyén munkástagozat, vállalko­zói és nyugdíjastagozat alakul. Az országos választmány mun­kabizottságai ugyancsak a párt bázisának kiszélesítésén dolgoznak. Az október 5-i Kossuth téri demonstrációról szólva rámu­tatott: a résztvevők az MDF szervezésében jelenítik ott meg erőiket, s a gyerekeiket tisztességgel nevelő családok, továbbá a nyugdíjasok érde­kében emelik fel szavukat. Ezen túl a közbiztonság, az is­kolaügy és az egészségügy je­lenlegi állapota miatt állnak sorompóba. Lezsák úgy véle­kedett, a kistelepülések szer­vező összetartó erejéből, a vi­déki Magyarországból szület­het újjá a nemzet. Újjáalakult tagozat Először 1989-ben jött létre a Demokrata Fórum agrártago­­zata Győr-Moson-Sopron me­gyében. A párt hatalomra ke­rülése után azonban az MDF mozgalmi vonala háttérbe szo­rult, így a tagozat is passzívvá vált. Tegnap ismét zászlót bon­tott a szervezet a Földműve­lésügyi Minisztérium korábbi államtitkára, Medgyasszay László kezdeményezésére. Az MDF országgyűlési képvi­selője lapunknak elmondta: két éve a falvak ismét szegé­nyednek, veszélybe kerültek a kistelepülések iskolái, súlyo­san romlottak a gazdálkodók életviszonyai. A kormány vagy nem tud, vagy nem akar tö­rődni a vidéki Magyarország gondjaival. Elsősorban ezért hozták lét­re a tagozatot, melybe nem csak MDF-tagokat és szimpa­tizánsokat hívnak. Céljuk főként az lesz, hogy a falvak életét befolyásoló parlamenti döntések idején - pártállásra való tekintet nélkül - egy tá­borba szerveznék azokat a honatyákat, akik szívesen lob­byznának a falu érdekeiért. Medgyasszay szerint a tagozat életszerűvé teheti az MDF fa­­lupolitikáját. Az alakuló ülésen több szá­zan vettek részt, köztük pol­gármesterek és különböző ci­vilszervezetek képviselői. N. G. MAGYARORSZÁG Giczy és Csurka: együtt a kormány ellen A magyar miniszterelnöknek nem ez a nemzet, nem a ke­resztény Európa a méltó part­nere, hanem Iliescu és Meciar - jelentette ki szombaton a csongrádi Mártélyon Giczy György. A KDNP elnöke a Nemzeti Társas Kör millecen­­tenáriumi ünnepségén, a kör tagjaként tartott beszédet. Giczy szerint a kormány meg­próbál ugyanazzal a szervilis módszerrel közelíteni az Euró­pai Unióhoz, mint amelyet a kormányfő és külügyminiszte­re a szovjet világbirodalom ide­jén tanult. Csurka István MIÉP-elnök, a Nemzeti Társas Kör alapító tagja is bírálta a kormányt, amely - mondta - csődöt mondott, igyekezete már csak arra irányul, hogy­ a kudarcot eltakarja, s még egy kis ideig kitartson hatalma. Viharos vitát várnak a rendkívüli ülésnapon Folytatás az első oldalról soraiban végbemenő polarizá­lódást mutatja, hogy a Függet­len Kisgazdapárt az RMDSZ ellen is éles támadást intézett, mivel vezetői egyáltalán felke­resték Horn miniszterelnököt. Az ellenzék javaslata - mint ezt lapunknak az MSZP és az SZDSZ vezető személyiségei el­mondották - arra irányul, hogy a kormány alkotmányos mozgásterét szűkítse. A vilá­gon mindenütt a kormányok joga szerződéseket kötni, a parlamenteké a ratifikálás fe­lelőssége, és a szerepeket nem lehet felcserélni. A kormány­pártok nem támogatják a ha­táron túli magyarság szerveze­teinek vétójogát a kétoldalú kapcsolatok alakításában. Ez ugyanis - először - lebénítaná a külpolitikát, mert a határon túli magyaroknak egy ország­ban több szervezetük is lehet (például Jugoszláviában) és akkor felmerül a kérdés, me­lyik kap vétójogot. Másodszor, s ez a lényegesebb: határon tú­li magyar vezetők részvétele a magyarországi politikában épp ahhoz vezetne, hogy saját or­szágukban lehetetlenülnének el, kerülnének ellenzéki táma­dások pergőtüzébe. Épp ilyen meggondolásokból kifolyólag ellenzi a kormány Markó Béla RMDSZ elnök felszólalását a vitanap­­. Kovács László külügymi­niszter a hétvégén ismételten kijelentette: a külügyi bizottsá­gi ülést alapul véve nem mu­tatkozik olyan új érv, amely a kormányt eltántorítaná a szerződés aláírásától. Lapunk úgy értesült, hogy a magyar Külügyminisztérium a maga részéről egyelőre szeptemberi bécsi aláírásra készül. ...A keddi vitanapot kö­vetően szerdán Pápán az ere­deti tervek szerint újabb ma­gyar-magyar csúcsot tartottak volna az RMDSZ kezdeménye­zésére. Zárt ajtók mögötti tár­gyalások után - ezeken az RMDSZ mérsékelt szárnyának képviselői kezdeményező sze­repet játszottak - módosult a tervezett találkozó jellege. Im­máron nem csúcsot terveznek, hanem előkészítő találkozót, amelyen a kormány részvétele - a koalíció egy új csúcstalál­kozót nem tart időszerűnek - még nem teljesen bizonyos. Munkatársunktól SZÍNES VASÁRNAP 3 ' abdupM Untauglicht. GYÉMÁNT MARIANN Volt egy gesztenyefa a kert végében, egyszer belecsapott a villám, s azóta üres a délkeleti ég... Rózsaszínű virága volt, lehet, hogy túlélte volna a mostani gesztenyevészt. (Ő, mert ő hatalmassága szinte családtagnak számított.) A kitűnően beprogramozott akna­molyok támadását, amelyek összepödörítik minden gesztenyefa levelét, legyen az a Szilágyi Erzsébet fasorban, a Margitszigeten vagy a Vácrátóti arborétumban. Legalábbis a fehér virágúakét. Amelyek, úgy látszik, alkalmatlanok a védekezésre. A természet persze kiiktatja az alkalmatlanokat, az emberi tár­sadalom azonban nem ily szigorú. (Legfeljebb a katonaságnál, ahol a legújabb kimutatások szerint egyre több az „untauglich".) Sőt, félő, hogy az alkalmatlanság úgy megfertőzte az országot, mint a gesztenyefákat megtámadó aknázómoly. Hogy például az energiaár-emelés körüli huzavonában ki bizonyul majd alkalmat­lannak, az hamarosan elválik, az azonban biztos, hogy a nehezen megszületett Központi Bűnüldözési Igazgatóság kinevezési pira­misjátéka meglehetősen furcsa eredményt hozott. A „piramis" te­tején álló rendészeti helyettes államtitkárról ki is mondatott az al­kalmatlanság, aztán, különös módon, mindenki lépett egyet. Az ORFK bűnügyi főigazgatója lett Nyíri Sándor utóda, az ő posztját pedig pár napra a gazdaságvédelmi főosztályvezető, az a Kiss Ernő töltötte be, akit a hét végén a Központi Bűnüldözési Igazga­tóság élére nevezett ki Kuncze Gábor belügyminiszter. Ha emlékszik még a tisztelt Olvasó, úgy másfél évvel ezelőtt meglehetősen kemény támadás érte a belügyminisztert, s ami szokatlan, nem az ellenzék, nem a koalíciós partner, hanem saját pártjának egyik meghatározó politikusa részéről. Tamás Gáspár Miklós akkor azt vetette Kuncze Gábor szemére, hogy némely in­tézkedései szemben állnak azokkal az elvekkel, amelyeket egy li­berális belügyminiszternek követnie kell. Bizonyos személyiségek és bizonyos rendészeti intézkedések voltak azok, amelyek a kriti­kát kiváltották. A belügyminiszter akkor hallgatott, s az SZDSZ vezetői sem igen akarták nyilvánosan boncolni a kényes helyzetet. Nem nyil­vánosan azonban megszületett a magyarázat. Nevezetesen, hogy a rendőri vezetők garnitúrájából csak egyetlen egy van, a belügy­miniszter hozott anyagból főz. De, hogy ennyire, azt talán senki nem gondolta volna. S ha leg­alább a legkényesebb igényeket is kielégítené a testület! De hát talán nincs olyan megye, ahol ne fordulna elő rendőri bűnözés. S nem is kell nagyon messzire menni az időben. A legutóbbi napok is szolgáltatnak példát nemi és egyéb erőszakra, amelyet rendőrök követtek el. Hogy is lehetne hát csodálkozni azon, hogy a feketegazdaság el­leni harc csúcsszervezetének élére sem lehetett makulátlan sze­mélyt találni. Amint az nyilvánosságra is került, a jelöltek egyike ellen jelenleg is vizsgálat folyik, a kinevezett vezető pedig már ezen is túl van. Ittas vezetésért megkapta a büntetését, megbűnhődött, fátyol rá, az élet megy tovább... Minden más esetben természetesen ez a normális, hiszen esendő az ember, csak hát a központi bűnüldözési szervezet főigazgatójának - egy most felálló intézmény legelső vezetőjének - érinthetetlennek kellett volna lennie, tisztaságot és feddhetetlen­séget sugároznia. De hát, mint már megtanulhattuk, csak egy garnitúra van, csak hozott anyagból lehet főzni. S ez az egyetlen garnitúra, úgy tűnik, presztízsharcokból faka­dó trükkökkel van elfoglalva az államigazgatás más területein is. E hétre például a vizitdíj ötletének tündöklése és bukása volt a program, ami csak azért érdemel figyelmet, mert pontosan diag­nosztizálja, mennyire nincs fogalmuk a népjólét illetékeseinek a jónép lelkiállapotáról. Akkor, amikor az Orvosi Kamara már ka­tasztrófabizottságot állít fel, a Népjóléti Minisztérium még azt hi­szi, a 80-100 forintos vizitdíj lenne az utolsó csepp a pohárban... Holott az a pohár már rég túlcsordult, a polgár csak szokásból emlegeti olykor a társadalombiztosítást - ha az „utca emberének" szerepét játssza-, egyébként azonban messzire hessegeti magától a milliárdos üvegpalota képét, hiszen megtanulta már: az ő mér­legfőkönyvéből régóta törölték a „követel" rovatot. S azt is pontosan tudja: drágán fogják megfizettetni vele a vizit­díj elmaradását, hiszen az egészségbiztosító éppen a hét végén vonta ki a kardot a kormány és a parlament ellen, amiért az elma­radt gyógyszeráremelés (apropó, mikor maradt el?) és az egész­ségügy alkalmazottainak béremelése miatt (no persze nem milliós tiszteletdíjakról van szó, amelyeket az egészségbiztosító képvi­selői vettek fel) a duplájára nő az önkormányzat költségvetési hiánya. Tele van az ország fehér virágú gesztenyével, amelyeket már megtámadott a kór. Piros virágúak kellenének, ha e ritka tüne­ményből léteznek még egyáltalán életképes példányok Magyaror­szágon. Bázis a tetőn Közel 100 millió forintos beruházás eredményeképpen tegnap adták át Egerben a megyei Tevékenységirányító Központot, amely a jövőben a rendvédelmi és katasztró­favédelmi szervek folyamatos munkakapcsolatát segíti. A központ a munkafázisok összehangolása végett azo­nos információkkal lát el minden szervezetet, emellett a számítógépes térinformatikai háttérnek köszönhetően adott esetben koordinálni tudják az egységek mozgását. Az új bázist - az első ilyen egész Európában - a Heves Megyei Rendőrkapitányság tetőterében rendezték be. Újabb hasonló létesítmények felállítása azonban a közel­jövőben nem várható, mivel az meghaladná a költségve­tés és a belügyi tárca szűk anyagi lehetőségeit - ezt Vilá­gosi Gábor, a Belügyminisztérium államtitkára jelentette ki az ünnepélyes átadáson.

Next