Színes Vasárnap, 1996. október (3. évfolyam, 40-43. szám)
1996-10-06 / 40. szám
2 színes vasárnap HÍRHALÁB A tehenek Nepálba mennek Egy nepáli hindu szervezet közölte, hogy befogadja azt a 330 ezer svájci tehenet, amelyet a kergemarhakór elterjedésének megakadályozására le akarnak vágni. A svájci kormány döntése alapján ennyi tehenet kell vágóhídra vinni. A nepáli hinduk azt mondják, hogy a pénzt, amelyet az állatok levágására költenének, utalják át nekik, és akkor ők majd gondozzák a szarvasmarhákat. A tehenek levágása ugyanis nagyobb bűn, mint az emberölés - állítják a londoni Times szerint. Lebukott a kíváncsi fotós New Yorkban félévi börtönre ítélték Carlos Arriazu spanyol fotográfust, mert lehallgatta Giselle „Gigi” telefonját. Az exmodell Giselle Howardról úgy tudják, hogy a spanyol trónörökös, Felipe herceg szeretője. A fotós lencsevégre akarta vele kapni, és ezért hallgatózott, ám pórul járt. Érdemes imádkozni Egy spanyol üzletember, bizonyos Eduardo Sierra Stockholmban járván betért egy templomba imádkozni. A templom üres volt, állt ott azonban egy koporsó és egy felirat, amely kéri, hogy a hívők imádkozzanak az elhunyt lelki üdvéért. Eduardo Sierra megtette, majd bejegyezte nevét a koporsó melletti kondoleálókönyvbe. Néhány hét múlva értesítést kapott arról, hogy ő lett a halott minden vagyonának örököse, aki végrendeletében meghagyta, hogy azé legyen a pénze, aki először mond imát érte. A félelem ára A kígyók, a nagy magasság és a mennydörgés után a repüléstől félnek legjobban az emberek - állítja a Wall Street Journalban egy pszichológus. Az utasok húsz százaléka fél repülni, és minden tíz potenciális utasból egy nem hajlandó repülőgépre ülni. Valójában repülni még a legkevésbé veszélyes. Az elmúlt évben 1,2 milliárd ember utazott repülőn, és közülük 1215 halt meg, ám ebből 42-en felszállás előtt vagy leszállás után. Tehát körülbelül egymilliomod esélye van annak, hogy az ember belehal a repülésbe. Ezzel szemben a futballmeccsek halálos áldozatainak aránya 1:25 000 és a vasúti baleseteké 1:500 000. Csupán a brit autópályákon 5500 ember halt meg egy év alatt autóbalesetben, és 600 német azért, mert kiesett az ágyából. Repülni tehát még mindig biztonságosabb. Svájc mégis átenged Megegyezés készül az Európai Unió és a svájci kormány között a súlyos teherautók forgalmáról. A kamionok áthaladását a svájciak tiltják, ám most hajlandók arról tárgyalni, hogy ezt a tilalmat fokozatosan csökkentik. Nem ingyen. Neil Kinnock, az EU közlekedési biztosa Luxemburgban megállapodott a svájciakkal arról, hogy megfelelő díjfizetés fejében - meghatározott útvonalakon és időben - keresztezhetik a kamionok Svájcot. Európai diáknak jó Tárgyalás folyik Brüsszelben az Európai Unió tagállamai között arról, hogy azok a diákok, ipari tanulók, önkéntesek, akik külföldön dolgoznak, illetve tanulnak, ez időre sem vesztik el otthoni kedvezményeiket. Társadalombiztosításban a másik államban is részesülnek, vagyis az otthonról addig kapott pénzsegélyeket a vendéglátó országban is folyósítják. Német keringési zavarok A statisztikák szerint Németország „Európa beteg embere". Legalábbis az Európai Unióban alig van még ország, ahol betegség címén annyian maradnának távol munkahelyüktől, mint Németországban. Az egyik egészségügyi szervezet szerint a betegszabadságon töltött idő átlag húsz nap, és a leggyakoribb betegség a „vérkeringési zavar", amelynek más gyógyszere nincs, mint hogy az ember maradjon egy kicsit otthon. A német ipar évente 60 milliárd márkát fizet ki táppénz címén - írja az International Herald Tribune. A Volkswagen ellenőrcsoportokat szervezett, amelyek találomra meglátogatják a „betegeket". Ez eredményesnek bizonyult. 1991-ben még a munkások 8 százaléka volt egy év alatt táppénzen, míg tavaly már csak 5,8 százalék, ami jó eredménynek tekinthető. klASAn.VAI Igazgató-főszerkesztő: HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), GYÉMÁNT MARIANN (belpolitika) SZEKERES TAMÁS (sport) Művészeti vezető: EGRESSY GABRIELLA Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, SERÉNYI PÉTER Lapmenedzser: KOVÁCS MÁRTA A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves K. krt. 76. Telefon/Fax: 269-9010, központi telefon: 210-0400 Kiadja a P&B Média Portfoliókezelő Rt. (1053 Bp. Bécsi u. 3.) Telefon: 270-1383. Fax: 129-1282 Felelős kiadó: NÉMETH PÉTER vezérigazgató Lapigazgató: VAS GÁBOR Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500, fax: 129-1240,129-1461 Vezérigazgató: Sárosi István. Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget A terjesztést szervezi a P&B Média Rt. terjesztési igazgatósága Igazgató: CSÓRY GYÖRGY Terjeszti a HÍRKER Rt, a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: Vasárnap szerkesztősége és Szikra Lapnyomda Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 NAGYVILÁG Afganisztánban még sincs nyugalom Újra kitört a háború a Pandzsir-völgyben A Kabult lerohanó afgán milícia szombaton támadást intézett a Pandzsir-völgybe visszavonult, Ahmad Sah Maszud vezette kormánycsapatok ellen. A tálib vezetés egy hete megadásra szólította fel a völgybe beszorított kormánycsapatokat, és azzal fenyegetőzött, hogy ellenkező esetben elsöprik őket. A Kabultól északra fekvő Pandzsir-völgy a nyolcvanas években az afgán ellenállás egyik jelképévé vált, mert a Maszud vezetésével oda befészkelődött felkelőket a szovjet és afgán hadsereg több offenzívája nem tudta megsemmisíteni. Állítólag az afgánok fellélegeztek. A Time hírmagazin Nadzsibullah meg nem nevezett egykori munkatársát idézi: „Most már legalább csak egy törvény uralkodik, a mudzsahedek idején mindenki maga szabta meg." Ez még akár igaz is lehet. A legszigorúbb mohamedán vésztörvények érvényesek, tilos a televízió, nők nem dolgozhatnak, nem tanulhatnak, a férfiak kötelezően szakállt viselnek. A rivalizáló törzsfőnökök között is szétcsaptak, ahogy az egymást agyabugyáló diákok közé lépő tornatanár füttyentésére egyszerre mindenki abbahagyja, és vigyázzba áll. Csakhogy ezzel még semmi nincsen elintézve. Csak Nadzsibullah és a testvére. Amikor 1992-ben kibuktatták a hatalomból, a „szent harcosok", a mudzsahedek tűrték, hogy az ENSZ kabuli rezidenciáján élje tovább az önkéntes foglyok életét. Az ENSZ épülete Kabul belvárosában van, onnan Nadzsibullah kitörni nem mert, elmenekülni nem tudott. Négy és fél éven át élt ott anélkül, hogy egy ujjal hozzányúltak volna. Amikor a Kabult elfoglaló tálib legények behatoltak az épületbe, ott találták testvérével, Shahpurral együtt, és mindkettőjüket felkötötték a nyár utcán, a régi királyi palota előtti téren. Nadzsibullahot úgy emlegették mindig, mint „a kabuli hóhért". A londoni Guardian most azt írja róla, hogy képzett és intelligens politikus volt, aki addig manőverezett, amíg távol tudta tartani a háborút Kabultól, és hogy elnöksége hat évében ő legalább megkísérelte megbékíteni az afgán törzseket és modernizálni Afganisztánt. Sorsa elvégeztetett, ám a fővárosból kiszorított mudzsahed hadseregek, a tádzsik Masszud, a halk szavú Hekmatjar és az Észak-Afganisztánt kézben tartó Abdul Rashid Dosztum csak arra várnak, hogy az ifjú tálibok csörömpölése elcsituljon, fundamentális dühe lelohadjon, és akkor kezdődik elölről minden. Botor naivitás azt hinni, hogy ha a tálibok rendet teremtenek, mindenki mindenbe belenyugszik. Afganisztánban soha. Egy olyan országban, ahol a fiúgyermek még fel sem cseperedik, már fegyvert kap a kezébe, és ahol a háború évtizedek óta a természetes állapot, biztos, hogy akit leütöttek, feláll, akit elkergettek, visszatér. Nadzsibullah már nem. K. Állítólag előbb agyonlőtték őket, és csak azután kötötték fel Az „alagútvesztő" - ahogy népszerű gazdasági laptársunk a közel-keleti krízist szellemesen nevezte - sajátossága az, hogy nincs belőle kiút, vagy ha mégis, azt nehéz és bonyolult feladat megtalálni. Ami most a békétlen közel-keleti béke kapcsán velünk, mármint a világgal történik, az több okból is fölöttébb tanulságos. Amikor 1993. szeptember 13-án Washingtonban megkötötték az „oslói" egyezményt, és Arafat és Jichák Rabin Clinton elnök jelenlétében kezet rázott, a nemzetközi közvéleményt eufórikus lelkesedés fogta el. Ez „történelmi megbékélés” volt, ezzel a dicsérettel illette a világ. Pontosan azzal a díszítő jelzővel, amellyel egy másik, összehasonlíthatatlanul kisebb ügyet, a román-magyar alapszerződés aláírását jellemezték. Oslo óta három év telt el. Ezalatt mindkét fél, a maga módján, a maga lehetőségeihez képest mindent megtett azért, hogy a megállapodás megvalósuljon. Izrael átadta a palesztinoknak a cizjordániai városokat, kivonta onnan - a városokból csupán! - a katonáit, a palesztinok megalakították a maguk autonóm szervezeteit, rendőrséget állítottak fel, amelynek ötvenezer tagját az izraeliek fegyverezték fel a terroristák elleni harc céljára. Eközben az arab szélsőségesek több zsidót robbantottak fel, gyilkoltak meg, mint az egész izraeli-palesztin konfrontáció idején. Elérték azt, hogy mire választásokra került a sor Izraelben, a közhangulat a Munkapárt ellen fordult, és kis többséggel ugyan, de a keményvonalas Likud került a nyeregbe. Amiből kiderült, hogy minden egyezmény annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle, és bár ez közhely, de a történelmi alapszerződésekre, akár az izraeli-palesztinra, akár a szomszédainkkal kötöttekre annyira igaz, hogy alapjában végiggondolandó. Merthogy van egy történelmi-földrajzi valóság, és egy szándék, amely annyiban érvényesülhet, amennyiben ezek a realitások engedik. Ez pedig már átvezet egy másik tanulsághoz: az elnökök, miniszterelnökök és más hasonlóan fontos személyiségek közötti kézfogások olyan szimbólumok, amelyek a saját életüket élik, fontosabbak, mintsem azt abban a pillanatban, megmosolyogva a formalitásokon, a megfigyelők tudomásul veszik. Csak éppen nem akkor és ott, nem rögtön. Ha két nép - a palesztin és az izraeli (de bármely más) - perben, haragban, gyűlöletben és egymás megvetésében él, akkor a „történelmi megbékélés” formális szerződésbe foglalása is egy értelmesebb jövő ígérete. Három évvel Oslo után, most, hogy mindenki elvesztette az illúzióit, talán majd hozzálátnak a felek ahhoz, hogy őszintén és komolyan beszéljenek egymással, és valódi döntéseket hozzanak. Izrael és a még nem létező palesztin állam sorsa összefonódott. Izrael megszállta Cisz-Jordániát, és oda zsidók telepedtek, akik ott gyökeret vertek, városokat építettek. Vagy lesz egy olyan palesztin rezsim, amely ugyanolyan jogokat tud biztosítani a területén élő zsidóknak, mint amilyent Izraelben élveznek, teljes autonómiát, vagy nem lesz soha saját területtel rendelkező állóizraeli palesztin autonómiában élni. Egymáshoz láncolta őket a történelem és a demográfia. Az igazi próba most kezdődik majd, három évvel az oslói „alapszerződés” aláírása után, és majd ezután elválik, hogy amit történelminek kiáltottak ki azok, akik a kézfogásnak tapsoltak, valóban történelmi-e. Kalmár György Most kezdődik 1996. október 6. Tony Blair tíz esküje A brit Labour Party a héten tartott blackpooli kongresszusán Tony Blair tíz esküt tett. Ezek mindegyike olyan pontosan körvonalazott, hogy a választópolgárok könnyen számon kérhetik az 1997. május 1-jén tartandó választások után. Addig még ezer nap van hátra. Ezer nap múlva új évezred kezdődik - jelszóval indul a választási küzdelem, amely a Brit Munkáspárt várható győzelmét hozza. Az ígéretek a következők: 1. Jelentősen többet fogunk költeni közoktatásra. 2. Csökkenteni fogjuk a felesleges jóléti kiadásokat. 3. Kevesebbet költünk a társadalombiztosítás (Nemzeti Egészségügyi Szolgálat) apparátusának fenntartására, és többet a betegápolásra. 4. Jelentősen csökkentjük a tartós munkanélküliek számát, és felére a fiatal munkanélküliekét. 5. Felére csökkentjük azt az időt, ami ahhoz kell, hogy a fiatalkorúak ügyei bírósági tárgyalásra kerüljenek. 6. A kormány hitelfelvételét és az inflációt céljainknak megfelelő kordában tartjuk. 7. Mindazt az ígéretet, amit az adófizetésről tettünk, betartjuk. 8. Az iskolai osztályok létszámát csökkentjük, az oktatás színvonalát emeljük. 9. A lakossággal egyetértésben - kívánságuknak megfelelően - megosztjuk az államhatalmat Skóciában, Walesben és az angliai régiókban a helyi testületekkel. 10. Új kapcso-latrendszert építünk ki Európával. Ezekre a Brit Munkáspárt „esküt tett". Új korszakot ígér abban az esetben, ha megnyeri a választást. Amit biztosra vesz. SOROS 50 MILLIÓT AD az amerikai bevándorlóknak. A washingtoni törvényhozás lehetővé tette, hogy az államok megvonják a legális bevándorlóktól - akik nem amerikai állampolgárok - a jóléti szolgáltatásokat, az orvosellátást, az élelmiszer-segélyt. Ennek következtében egymillió bevándorló megélhetése kerül veszélybe - állítja Soros György, aki a héten bejelentette: a Nyitott Társadalom Alapítvány révén 50 millió dollárral kész segíteni a bajbajutottakon.