Színes Vasárnap, 1997. május (4. évfolyam, 18-21. szám)

1997-05-04 / 18. szám

2 SZÍNES VASÁRNAP HÍR HASAB Felrobbantják Buddhát? Afganisztánban egy tálib katonai parancsnok az élőlények ábrázolását tiltó iszlám előírásra hivatkozva azzal fenyege­tőzik, hogy a Bamijan-völgy bevétele után felrobbantja az ott található két monumentális Buddha-szobrot. Afganisz­tán iszlám előtti kultúrájának egyik legjelentősebb emlékét. A kabuli kormány szerint a parancsnoknak nincs joga ezzel fenyegetőzni, a veszély miatt azonban nemrég Kofi Annan ENSZ-főtitkár is felemelte a szavát, s hivatalosan tiltako­zott Kabulnál India és Sri Lanka is. Bill Clinton megállapodott Bill Clinton elnök péntek este bejelentette, hogy a Fehér Háznak sikerült egyezségre jutnia a törvényhozás republi­kánus vezetőivel a költségvetési egyensúly megteremtésére hivatott középtávú terv fő irányszámairól. A keretmegálla­podás kétségkívül jelentős politikai fegyvertény mind a de­mokrata párti kormányzatnak, mind a republikánus több­ségű Kongresszusnak, jóllehet a kompromisszumnak már­is vannak bírálói mindkét oldalon. A kétpárti terv elfogadá­sáról valószínűleg heves viták zajlanak majd a következő hónapokban, ám jóváhagyása és végrehajtása esetén 1969 óta először kerül majd egyensúlyba az amerikai szövetségi költségvetés kiadási és bevételi oldala. Heyerdahl ünnepel A világhírű norvég tudós, a 83 esztendős Thor Heyerdahl a perui fővárosban bejelentette: szándékában áll újból tenger­re szállni, hogy megünnepelje a Kon-Tiki nevű tutajával a Csendes-óceánon történt legendás átkelésének 50. évfordu­lóját. „Az igazat megvallva, nem nagyon tartom magamat vi­kingnek, inkább jó norvégnak és választott hazám szerint peruinak" - jelentette ki a sajtónak, miután a limai nemzeti múzeumban megnyitotta a Kon-Tiki-vállalkozás emlékére rendezett kiállítást. Meghalt Paulo Freire Hetvenöt éves korában pénteken Sao Paulóban elhunyt Pau­lo Freire brazil pedagógus, aki a felnőttek írni-olvasni tanítá­sára kidolgozott újító módszere révén szerzett világhírnevet. Freire 25 szakkönyve közül, melyeket harminc nyelvre fordí­tottak le, a legismertebbek az oktatás mint a szabadság gya­korlása és Az elnyomottak pedagógiája. NAGYVILÁG Constantinescu egyházi javakról tárgyal Nehezen adják vissza Tizenhat romániai egyházfő­vel tárgyalt pénteken Cons­tantinescu államfő. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szombati nyi­latkozatában elmondotta, hogy az államfő súlyos problé­mának tartja a magyar törté­nelmi egyházak javainak visszaadását. Mindenképpen erre törekszik, mert az egyhá­zi vagyonok visszaszolgáltatá­sának megkezdésével bizonyí­tani akarja a külvilág előtt, hogy Románia európai úton jár. A magyar történelmi egy­házak visszaadását az nehezí­ti, hogy nemcsak a kommu­nisták által elvett javakról van szó. A probléma 1918-ig nyú­lik vissza, és a két világhábo­rú közötti román kormányok sem tudták megoldani. Az el­nökkel lefolytatott találkozón konkrét kérdések nem kerül­tek szóba. Ezeket a magyar történelmi egyházak vezetői­vel tervezett külön tanácsko­záson tárgyalják majd meg. Ez a találkozó az erdélyi ma­gyar egyházak kérésére jön majd létre. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyház­­kerület püspöke elmondotta, hogy a magyar egyházfő első­sorban az iskola és az oktatás kérdését hangsúlyozta. Vála­szában az államfő kitért erre, és azt mondotta, hogy ezek­nek az intézményeknek a visszaszogáltatását nehezíti, hogy az épületek többsége vá­rosközpontokban van, és ma más hivatalok helyezkednek el bennük. Az elnök nem zár­kózott el az elől, hogy ezeket visszaadják, de jelezte, hogy ez további megbeszéléseket igényel. Olyan megoldást kí­ván keresni, hogy az egyházak vagyonuk birtokába jussa­nak, de az ott működő intéz­mények a végleges megoldásig helyükön maradhassanak. Ehhez meg kell teremteni a törvényes kereteket. A törté­nelmi egyházak vezetői sür­gették, hogy többek között ipari iskolákat is létesíthesse­nek, állami támogatással. Emlékbélyeg 32 centes emlékbélyeget adott ki az amerikai posta Raoul Wallen­berg arcmásával. Május 2-án Tom Lantos képviselő - az amerikai Kongresszus egyetlen holocaust-túlélője mutatta be a bélyeget a sajtónak, az ENSZ főtitkár felesége társaságában. Az asszony a Wallenberg család tagja. Tom Lantos életét is Raoul Wallenberg mentette meg sok tízezer magyar zsidóval együtt. Történelmi lecke kezdőknek Tanulságos, ami most Nagy-Britanniában végbemegy, érdemes odafigyelni. Tony Blair győzelme bizonyosan örömet okoz szociál­demokrata érzelmű honpolgárainknak, vala­mint mindenkinek, aki úgy véli, a szíve a bal­oldalon dobog. John Major veresége viszont érthető csalódottsággal tölti el a hazai kon­zervatívokat és a tőlük jobbfele állókat. Ám aki itt megáll, a felszínen marad, valójában másfajta tanulságok levonására érdemes a brit parlamenti választási kampány és ered­ménye. Megszívlelendő, hazai megfontolás­ra érdemes tanulságokról van szó. Az első - ám nem a legfontosabb - az, hogy Nagy-Britanniában mindenki tudta, hogy a Brit Munkáspárt nyeri meg a válasz­tásokat, már hetekkel ezelőtt bizonyos volt. Tudniillik mindegyik közvélemény-kutató in­tézet, intézmény ezt mutatta ki. Magam hal­lottam, amikor John Major kijelentette: ne higgyetek a közvélemény-kutatásoknak! Legalábbis erre biztatta csüggedő híveit. Va­lószínűleg ő is pontosan tudta, hogy ezek­nek hinni lehet. Tévedhetnek egy keveset, de ha hónapokon, majd később heteken és napokon át ugyanazt jelentik, akkor azt tes­sék elhinni. Ez természetesen azokat igazol­ja, akik most azt mondják, hogy semmi szük­ség nem volt a fáradtságos, költséges, hosszadalmas - hathetes - választási kam­pányra, hiszen a szavazópolgárok már ré­gen tudták, kire fognak voksolni, felesleges volt a nagy hacacáré. És ez így igaz, még akkor is, ha egy ország politikai kultúrájához természetesen hozzátartozik a választás előtti politikai felhajtás. Ez kivédhetetlen. Csak azért tessék észben tartani: a kormá­nyon levő párt vagy pártok sorsa nem a vá­lasztási kampány során dől el, hanem azok­ban az években, amikor az állampolgárok megtapasztalják, miféle emberek is kormá­nyozzák őket. Sokan áltatják magukat azzal, hogy a polgár inkább hallgat az ellenzékre - amely az ő panaszainak ad hangot -, ám amikor szavazásra kerül a sor, megfontolja a dolgot, és inkább a megbízhatót, a kipróbál­­tat támogatja. Nos, a brit példa ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Konzervatív Párt csillaga már jó ideje lefele, tart és ez mindegyik közvélemény-kutatás során kide­rült. Az ellenzéki Brit Munkáspárt maga sem hitte el, hogy mennyire így igaz, a toryk meg csak legyintettek. Nos, most kiderült, hogy a jóslatok beváltak. Lenne azután még egy és más okulnivaló. Például az, hogy John Major és pártja min­dent elkövetett azért, hogy ráijesszen a pol­gárokra. Tony Blairt ördögnek ábrázolták az utcai óriásplakátokon, felszólítottak minden brit polgárt, védje meg hazáját a pusztulás­tól, mindennek elmondták a Brit Munkáspár­tot, csak azt nem mondták Tony Blairre, hogy pufajkás, már csak a kora miatt sem, egyébként rákenték volna ezt is. A konzerva­tívok választási kampánya nem hogy övön aluli, de jóval aluli volt, izén rúgták a Brit Munkáspártot. Aminek még az is betett, hogy a különben józan, európai gondolkodá­sú Micahel Haseltine miniszterelnök-helyet­tes egy skiccet készített a kabinet ülésén, amelyet átadott a reklám embereinek, és megszületett a brit sajtó történetének leg­csúfabb hirdetése. Amelyet számon kell majd tartania a sajtótörténetnek is. A Guardi­an kivételével majd mindegyik nagy lapban egész oldalon megjelent Helmut Kohl, óriási terjedelemben, a térdén pedig Tony Blair lo­vagolt. Ami egyben politikai fordulatot is je­lentett a Brit Konzervatív Párt Európa-politi­kájában... Mert még soha nem volt népnem­zeti, Európa-ellenes. Most azért fenyegetett Kohl mumusával, hogy meggyőzzön minden brit hazafit, hogy a toryk menthetik meg egyedül Nagy-Britanniát az európai fenyege­téstől, röviden szólva: a németektől. Ebben nincs semmi csodálkoznivaló, ócs­ka fogás, bejött már sok országban, Nagy- Britanniában nem. A konzervatívok pártjuk történetében példátlan veresége mindazok­nak tanulságul szolgál, akik azt hiszik, hogy a haza felkent védőinek tüntetve fel magu­kat, politikai ellenfeleiket a sárba rántva - bármit is elérhetnek egy érett európai társa­dalomban. Hogy nem mindegyik társadalom érett Európában? Ja, az más. Adódik azután még egy és más. Például az, hogy Nagy-Britannia eddigi kormánya úton-útfélen lobogtatta azokat a statisztikai jelentéseket, amelyek a gazdaság növeke­dését, a munkanélküliség csökkenését bizo­nyították. De hát a makrogazdaság növeke­dése, a szép gazdasági eredmények csak akkor hatják meg a választópolgárokat, ha mindezt személyesen is tapasztalják. Nos, az ember a jót nehezebben tapasztalja, a rosszra hamarabb figyel fel. Mostanság már előkerültek azok a számok is, amelyek azt mutatják, hogy az államadósság az elmúlt néhány évben megduplázódott, a gazdasági növekedés mutatói nem mind voltak olyan jók, mint amilyennek azt sokan hitték. De ez egyébként mellékes. A gazdasági jólét - amelyben a brit állampolgárnak kétségtelen része volt, és remélhetőleg lesz is - nem egyedüli meghatározója a közhangulatnak. Egy gazdaságilag erős, fejlett társadalom­ban a választópolgár számára nem ez a döntő, a közhangulatot ennél sokkal inkább befolyásolja, hogy a kormányzó elittagjai mennyire szerények, mérsékeltek, visszafo­gottak, kiderül-e róluk nap mint nap, hogy közszolgálatra választották őket. Miután a konzervatívok botrányról botrányra bukdá­csoltak, miután voltak parlamenti képviselők, akikről bebizonyosodott, hogy készpénzért hajlandók klienseik érdekében interpellálni, és ezek egytől egyig konzervatív képviselők voltak - nem csoda, ha a választók elverték rajtuk a port. Tanulságos história. Érdemes okulni belő­le. Amíg nem késő. Kalmár György Mégis hajóra szállnak? Mobutu-Kabila találkozó Laurent-Désiré Kabila, a zaire- i felkelők vezetője nem vett részt a Mobutu Sese Seko ál­lamfővel egy dél-afrikai hadi­hajó fedélzetére tervezett talál­kozón. Az AFP hírügynökség értesülései szerint Kabila ezt azzal indokolta, hogy nem ka­pott „hivatalos meghívót” a dél-afrikai hatóságoktól. Lu­andai sajtótájékoztatóján a felkelők vezére elmondta, hogy csak pénteken délután értesí­tette őt Thabo Mbeki dél-afri­kai alelnök arról, hogy az Outeniqua hadihajó fedélzeté­re várják. A Lusa portugál hírügynök­ség az angolai elnöki hivatal szóvivőjére hivatkozva koráb­ban azt jelentette, hogy Kabila péntek este nem hagyja el Lu­andát, miután úgy ítéli meg, hogy semmilyen garancia - beleértve a személyét érintőt is - sincs biztosítva számaira. A Reuter angolai hivatalos for­rásból úgy értesült, hogy Ka­bila valószínűleg visszaindult a zaire-i Lumumbashiban lévő főhadiszállására. Mobutu Sese Seko és Nelson Mandela dél-afrikai elnök a Outeniqua nevű hajó fedélze­tén várta Kabilát a kazirei és nagojai nemzetközi vizeken, de csak Thabo Mbeki dél-afri­kai alelnök érkezett meg hír­rel, hogy Kabila távol marad a találkozóról. A hadihajó az es­ti órákban visszatért a kongói Pointe Noire kikötőbe. A találkozó elmaradásának hírére az Egyesült Államok pénteken újra találkozásra szólította fel a két felet. John Dinger külügyi szóvivő kijelen­tette: „Véleményünk szerint lé­nyeges, hogy sor kerüljön ezekre a megbeszélésekre.” Kabila Luandában a Reuter­nek nyilatkozva megerősítette, hogy a hírekkel ellentétben Zaire-ben nem harcolnak an­golai csapatok a felkelők olda­lán. A The Washington Post pénteken azt közölte, hogy páncélos járművekkel és ne­héztüzérséggel felszerelt ango­lai csapatok csatlakoztak a Kinshasa felé nyomuló lázadó erőkhöz. Dél-afrikai részről azonban szombaton bejelen­tették: minden akadályt elhá­rítottak a zaire-i polgárhábo­rús felek tengeri találkozója elől. Mobutu Sese Seko zaire-i elnök és Laurent-Desiré Kabi­la, a felkelők vezére mégis ta­lálkozik. A nácik aranya A holocaust áldozataitól elra­bolt arany összekeveredett a náci Németország által kifosz­tott nemzeti bankoknak a hábo­rú után visszaszolgáltatott aranyrudakkal - állapítja meg az amerikai kormányzat jelen­tése, amelyet várhatóan a jövő héten hoznak nyilvánosságra. A 200 oldalas jelentés bizo­nyítékokat tartalmaz arra néz­ve, hogy a hitleri Németország nem csupán az általa lerohant országok nemzeti bankjaiból el­hurcolt aranykészletekből, ha­nem az SS által a holocaust ál­dozataitól elrabolt és újraol­vasztott aranyból is küldött Svájcba, hogy az aranyért ka­pott svájci frankon hadianyagot és élelmiszert vásároljon. A haláltáborokban az áldoza­toktól elrabolt ékszereket, órá­kat, gyűrűket, aranyfogakat a SS a német központi bankba küldte, ahol azokat újraolvasz­tották. Egy dokumentum sze­rint 76 ilyen­­ mai árfolyamon összesen 150 millió dollár érté­kű - aranyszállítmány érkezett a Német Birodalmi Bankba. A jelentéshez mellékelendő dokumentumokból kiderül, hogy Svájc a náci Németország­tól vásárolt rablott aranynak csupán mintegy 15 százalékát adta át a szövetséges államok­nak. Egy 1946-os szerződésben Svájc beleegyezett, hogy 59 mil­lió dollár értékű aranyat vissza­szolgáltat. A dokumentumok szerint Svájc összesen 425 mil­lió - mai árfolyamon több mint 4,25 milliárd - dollár értékű aranyat vett át németektől. A dokumentumok szerint Svájc tudatában volt annak, hogy rablott aranyat vásárol. A náci arany jogos tulajdono­sainak visszaszolgáltatására létrehozott háromoldalú bizott­ság a háború után 5,5 tonna hí­ján 377 tonna aranyat osztott szét. A bizottság sokáig abban a tudatban volt, hogy ez az arany a kifosztott központi bankokból származik, köetkezésképp ezt mind az európai nemzeti ban­kok kapták, semmi sem jutott belőle a holocaust túlélőinek. A jelentésből kiderül, hogy a háború alatt más semleges or­szágok - Svédország, Spanyol­­ország, Portugália és Törökor­szág - is kaptak a náci arany­ból, de annak csupán kis részét szolgáltatták vissza a háború után. 1997. május 4. Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, SERÉNYI PÉTER Lapmenedzser: KOVÁCS MÁRTA A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Visegrádi u. 110-112. Telefon: 344-2500 * Fax: 344-2564,344-2565 Kiadja a P & B Média Portfoliókezelő Rt. (1053 Bp. Bécsi u. 3.) Telefon: 270-1383 * Fax:129-1282 Felelős kiadó: NÉMETH PÉTER vezérigazgató Lapigazgató: VAS GÁBOR Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500 * Fax: 129-1240,129-1461 Megbízott vezérigazgató: RITTER TAMÁS. Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget A terjesztést szervezi a P & B Média Rt. terjesztési igazgatósága Igazgató: CSÓRY GYÖRGY Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: P & B Média Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 Igazgató-főszerkesztő:­­H HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), GYÉMÁNT MARIANN (belpolitika) SZEKERES TAMÁS (sport)

Next