Színes Vasárnap, 1997. május (4. évfolyam, 18-21. szám)
1997-05-04 / 18. szám
2 SZÍNES VASÁRNAP HÍR HASAB Felrobbantják Buddhát? Afganisztánban egy tálib katonai parancsnok az élőlények ábrázolását tiltó iszlám előírásra hivatkozva azzal fenyegetőzik, hogy a Bamijan-völgy bevétele után felrobbantja az ott található két monumentális Buddha-szobrot. Afganisztán iszlám előtti kultúrájának egyik legjelentősebb emlékét. A kabuli kormány szerint a parancsnoknak nincs joga ezzel fenyegetőzni, a veszély miatt azonban nemrég Kofi Annan ENSZ-főtitkár is felemelte a szavát, s hivatalosan tiltakozott Kabulnál India és Sri Lanka is. Bill Clinton megállapodott Bill Clinton elnök péntek este bejelentette, hogy a Fehér Háznak sikerült egyezségre jutnia a törvényhozás republikánus vezetőivel a költségvetési egyensúly megteremtésére hivatott középtávú terv fő irányszámairól. A keretmegállapodás kétségkívül jelentős politikai fegyvertény mind a demokrata párti kormányzatnak, mind a republikánus többségű Kongresszusnak, jóllehet a kompromisszumnak máris vannak bírálói mindkét oldalon. A kétpárti terv elfogadásáról valószínűleg heves viták zajlanak majd a következő hónapokban, ám jóváhagyása és végrehajtása esetén 1969 óta először kerül majd egyensúlyba az amerikai szövetségi költségvetés kiadási és bevételi oldala. Heyerdahl ünnepel A világhírű norvég tudós, a 83 esztendős Thor Heyerdahl a perui fővárosban bejelentette: szándékában áll újból tengerre szállni, hogy megünnepelje a Kon-Tiki nevű tutajával a Csendes-óceánon történt legendás átkelésének 50. évfordulóját. „Az igazat megvallva, nem nagyon tartom magamat vikingnek, inkább jó norvégnak és választott hazám szerint peruinak" - jelentette ki a sajtónak, miután a limai nemzeti múzeumban megnyitotta a Kon-Tiki-vállalkozás emlékére rendezett kiállítást. Meghalt Paulo Freire Hetvenöt éves korában pénteken Sao Paulóban elhunyt Paulo Freire brazil pedagógus, aki a felnőttek írni-olvasni tanítására kidolgozott újító módszere révén szerzett világhírnevet. Freire 25 szakkönyve közül, melyeket harminc nyelvre fordítottak le, a legismertebbek az oktatás mint a szabadság gyakorlása és Az elnyomottak pedagógiája. NAGYVILÁG Constantinescu egyházi javakról tárgyal Nehezen adják vissza Tizenhat romániai egyházfővel tárgyalt pénteken Constantinescu államfő. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsek szombati nyilatkozatában elmondotta, hogy az államfő súlyos problémának tartja a magyar történelmi egyházak javainak visszaadását. Mindenképpen erre törekszik, mert az egyházi vagyonok visszaszolgáltatásának megkezdésével bizonyítani akarja a külvilág előtt, hogy Románia európai úton jár. A magyar történelmi egyházak visszaadását az nehezíti, hogy nemcsak a kommunisták által elvett javakról van szó. A probléma 1918-ig nyúlik vissza, és a két világháború közötti román kormányok sem tudták megoldani. Az elnökkel lefolytatott találkozón konkrét kérdések nem kerültek szóba. Ezeket a magyar történelmi egyházak vezetőivel tervezett külön tanácskozáson tárgyalják majd meg. Ez a találkozó az erdélyi magyar egyházak kérésére jön majd létre. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke elmondotta, hogy a magyar egyházfő elsősorban az iskola és az oktatás kérdését hangsúlyozta. Válaszában az államfő kitért erre, és azt mondotta, hogy ezeknek az intézményeknek a visszaszogáltatását nehezíti, hogy az épületek többsége városközpontokban van, és ma más hivatalok helyezkednek el bennük. Az elnök nem zárkózott el az elől, hogy ezeket visszaadják, de jelezte, hogy ez további megbeszéléseket igényel. Olyan megoldást kíván keresni, hogy az egyházak vagyonuk birtokába jussanak, de az ott működő intézmények a végleges megoldásig helyükön maradhassanak. Ehhez meg kell teremteni a törvényes kereteket. A történelmi egyházak vezetői sürgették, hogy többek között ipari iskolákat is létesíthessenek, állami támogatással. Emlékbélyeg 32 centes emlékbélyeget adott ki az amerikai posta Raoul Wallenberg arcmásával. Május 2-án Tom Lantos képviselő - az amerikai Kongresszus egyetlen holocaust-túlélője mutatta be a bélyeget a sajtónak, az ENSZ főtitkár felesége társaságában. Az asszony a Wallenberg család tagja. Tom Lantos életét is Raoul Wallenberg mentette meg sok tízezer magyar zsidóval együtt. Történelmi lecke kezdőknek Tanulságos, ami most Nagy-Britanniában végbemegy, érdemes odafigyelni. Tony Blair győzelme bizonyosan örömet okoz szociáldemokrata érzelmű honpolgárainknak, valamint mindenkinek, aki úgy véli, a szíve a baloldalon dobog. John Major veresége viszont érthető csalódottsággal tölti el a hazai konzervatívokat és a tőlük jobbfele állókat. Ám aki itt megáll, a felszínen marad, valójában másfajta tanulságok levonására érdemes a brit parlamenti választási kampány és eredménye. Megszívlelendő, hazai megfontolásra érdemes tanulságokról van szó. Az első - ám nem a legfontosabb - az, hogy Nagy-Britanniában mindenki tudta, hogy a Brit Munkáspárt nyeri meg a választásokat, már hetekkel ezelőtt bizonyos volt. Tudniillik mindegyik közvélemény-kutató intézet, intézmény ezt mutatta ki. Magam hallottam, amikor John Major kijelentette: ne higgyetek a közvélemény-kutatásoknak! Legalábbis erre biztatta csüggedő híveit. Valószínűleg ő is pontosan tudta, hogy ezeknek hinni lehet. Tévedhetnek egy keveset, de ha hónapokon, majd később heteken és napokon át ugyanazt jelentik, akkor azt tessék elhinni. Ez természetesen azokat igazolja, akik most azt mondják, hogy semmi szükség nem volt a fáradtságos, költséges, hosszadalmas - hathetes - választási kampányra, hiszen a szavazópolgárok már régen tudták, kire fognak voksolni, felesleges volt a nagy hacacáré. És ez így igaz, még akkor is, ha egy ország politikai kultúrájához természetesen hozzátartozik a választás előtti politikai felhajtás. Ez kivédhetetlen. Csak azért tessék észben tartani: a kormányon levő párt vagy pártok sorsa nem a választási kampány során dől el, hanem azokban az években, amikor az állampolgárok megtapasztalják, miféle emberek is kormányozzák őket. Sokan áltatják magukat azzal, hogy a polgár inkább hallgat az ellenzékre - amely az ő panaszainak ad hangot -, ám amikor szavazásra kerül a sor, megfontolja a dolgot, és inkább a megbízhatót, a kipróbáltat támogatja. Nos, a brit példa ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A Konzervatív Párt csillaga már jó ideje lefele, tart és ez mindegyik közvélemény-kutatás során kiderült. Az ellenzéki Brit Munkáspárt maga sem hitte el, hogy mennyire így igaz, a toryk meg csak legyintettek. Nos, most kiderült, hogy a jóslatok beváltak. Lenne azután még egy és más okulnivaló. Például az, hogy John Major és pártja mindent elkövetett azért, hogy ráijesszen a polgárokra. Tony Blairt ördögnek ábrázolták az utcai óriásplakátokon, felszólítottak minden brit polgárt, védje meg hazáját a pusztulástól, mindennek elmondták a Brit Munkáspártot, csak azt nem mondták Tony Blairre, hogy pufajkás, már csak a kora miatt sem, egyébként rákenték volna ezt is. A konzervatívok választási kampánya nem hogy övön aluli, de jóval aluli volt, izén rúgták a Brit Munkáspártot. Aminek még az is betett, hogy a különben józan, európai gondolkodású Micahel Haseltine miniszterelnök-helyettes egy skiccet készített a kabinet ülésén, amelyet átadott a reklám embereinek, és megszületett a brit sajtó történetének legcsúfabb hirdetése. Amelyet számon kell majd tartania a sajtótörténetnek is. A Guardian kivételével majd mindegyik nagy lapban egész oldalon megjelent Helmut Kohl, óriási terjedelemben, a térdén pedig Tony Blair lovagolt. Ami egyben politikai fordulatot is jelentett a Brit Konzervatív Párt Európa-politikájában... Mert még soha nem volt népnemzeti, Európa-ellenes. Most azért fenyegetett Kohl mumusával, hogy meggyőzzön minden brit hazafit, hogy a toryk menthetik meg egyedül Nagy-Britanniát az európai fenyegetéstől, röviden szólva: a németektől. Ebben nincs semmi csodálkoznivaló, ócska fogás, bejött már sok országban, Nagy- Britanniában nem. A konzervatívok pártjuk történetében példátlan veresége mindazoknak tanulságul szolgál, akik azt hiszik, hogy a haza felkent védőinek tüntetve fel magukat, politikai ellenfeleiket a sárba rántva - bármit is elérhetnek egy érett európai társadalomban. Hogy nem mindegyik társadalom érett Európában? Ja, az más. Adódik azután még egy és más. Például az, hogy Nagy-Britannia eddigi kormánya úton-útfélen lobogtatta azokat a statisztikai jelentéseket, amelyek a gazdaság növekedését, a munkanélküliség csökkenését bizonyították. De hát a makrogazdaság növekedése, a szép gazdasági eredmények csak akkor hatják meg a választópolgárokat, ha mindezt személyesen is tapasztalják. Nos, az ember a jót nehezebben tapasztalja, a rosszra hamarabb figyel fel. Mostanság már előkerültek azok a számok is, amelyek azt mutatják, hogy az államadósság az elmúlt néhány évben megduplázódott, a gazdasági növekedés mutatói nem mind voltak olyan jók, mint amilyennek azt sokan hitték. De ez egyébként mellékes. A gazdasági jólét - amelyben a brit állampolgárnak kétségtelen része volt, és remélhetőleg lesz is - nem egyedüli meghatározója a közhangulatnak. Egy gazdaságilag erős, fejlett társadalomban a választópolgár számára nem ez a döntő, a közhangulatot ennél sokkal inkább befolyásolja, hogy a kormányzó elittagjai mennyire szerények, mérsékeltek, visszafogottak, kiderül-e róluk nap mint nap, hogy közszolgálatra választották őket. Miután a konzervatívok botrányról botrányra bukdácsoltak, miután voltak parlamenti képviselők, akikről bebizonyosodott, hogy készpénzért hajlandók klienseik érdekében interpellálni, és ezek egytől egyig konzervatív képviselők voltak - nem csoda, ha a választók elverték rajtuk a port. Tanulságos história. Érdemes okulni belőle. Amíg nem késő. Kalmár György Mégis hajóra szállnak? Mobutu-Kabila találkozó Laurent-Désiré Kabila, a zaire- i felkelők vezetője nem vett részt a Mobutu Sese Seko államfővel egy dél-afrikai hadihajó fedélzetére tervezett találkozón. Az AFP hírügynökség értesülései szerint Kabila ezt azzal indokolta, hogy nem kapott „hivatalos meghívót” a dél-afrikai hatóságoktól. Luandai sajtótájékoztatóján a felkelők vezére elmondta, hogy csak pénteken délután értesítette őt Thabo Mbeki dél-afrikai alelnök arról, hogy az Outeniqua hadihajó fedélzetére várják. A Lusa portugál hírügynökség az angolai elnöki hivatal szóvivőjére hivatkozva korábban azt jelentette, hogy Kabila péntek este nem hagyja el Luandát, miután úgy ítéli meg, hogy semmilyen garancia - beleértve a személyét érintőt is - sincs biztosítva számaira. A Reuter angolai hivatalos forrásból úgy értesült, hogy Kabila valószínűleg visszaindult a zaire-i Lumumbashiban lévő főhadiszállására. Mobutu Sese Seko és Nelson Mandela dél-afrikai elnök a Outeniqua nevű hajó fedélzetén várta Kabilát a kazirei és nagojai nemzetközi vizeken, de csak Thabo Mbeki dél-afrikai alelnök érkezett meg hírrel, hogy Kabila távol marad a találkozóról. A hadihajó az esti órákban visszatért a kongói Pointe Noire kikötőbe. A találkozó elmaradásának hírére az Egyesült Államok pénteken újra találkozásra szólította fel a két felet. John Dinger külügyi szóvivő kijelentette: „Véleményünk szerint lényeges, hogy sor kerüljön ezekre a megbeszélésekre.” Kabila Luandában a Reuternek nyilatkozva megerősítette, hogy a hírekkel ellentétben Zaire-ben nem harcolnak angolai csapatok a felkelők oldalán. A The Washington Post pénteken azt közölte, hogy páncélos járművekkel és nehéztüzérséggel felszerelt angolai csapatok csatlakoztak a Kinshasa felé nyomuló lázadó erőkhöz. Dél-afrikai részről azonban szombaton bejelentették: minden akadályt elhárítottak a zaire-i polgárháborús felek tengeri találkozója elől. Mobutu Sese Seko zaire-i elnök és Laurent-Desiré Kabila, a felkelők vezére mégis találkozik. A nácik aranya A holocaust áldozataitól elrabolt arany összekeveredett a náci Németország által kifosztott nemzeti bankoknak a háború után visszaszolgáltatott aranyrudakkal - állapítja meg az amerikai kormányzat jelentése, amelyet várhatóan a jövő héten hoznak nyilvánosságra. A 200 oldalas jelentés bizonyítékokat tartalmaz arra nézve, hogy a hitleri Németország nem csupán az általa lerohant országok nemzeti bankjaiból elhurcolt aranykészletekből, hanem az SS által a holocaust áldozataitól elrabolt és újraolvasztott aranyból is küldött Svájcba, hogy az aranyért kapott svájci frankon hadianyagot és élelmiszert vásároljon. A haláltáborokban az áldozatoktól elrabolt ékszereket, órákat, gyűrűket, aranyfogakat a SS a német központi bankba küldte, ahol azokat újraolvasztották. Egy dokumentum szerint 76 ilyen mai árfolyamon összesen 150 millió dollár értékű - aranyszállítmány érkezett a Német Birodalmi Bankba. A jelentéshez mellékelendő dokumentumokból kiderül, hogy Svájc a náci Németországtól vásárolt rablott aranynak csupán mintegy 15 százalékát adta át a szövetséges államoknak. Egy 1946-os szerződésben Svájc beleegyezett, hogy 59 millió dollár értékű aranyat visszaszolgáltat. A dokumentumok szerint Svájc összesen 425 millió - mai árfolyamon több mint 4,25 milliárd - dollár értékű aranyat vett át németektől. A dokumentumok szerint Svájc tudatában volt annak, hogy rablott aranyat vásárol. A náci arany jogos tulajdonosainak visszaszolgáltatására létrehozott háromoldalú bizottság a háború után 5,5 tonna híján 377 tonna aranyat osztott szét. A bizottság sokáig abban a tudatban volt, hogy ez az arany a kifosztott központi bankokból származik, köetkezésképp ezt mind az európai nemzeti bankok kapták, semmi sem jutott belőle a holocaust túlélőinek. A jelentésből kiderül, hogy a háború alatt más semleges országok - Svédország, Spanyolország, Portugália és Törökország - is kaptak a náci aranyból, de annak csupán kis részét szolgáltatták vissza a háború után. 1997. május 4. Tördelőszerkesztő: ANDRASSEW TAMARA Főmunkatársak: ANDRASSEW IVÁN, HELTAI ANDRÁS, KALMÁR GYÖRGY, NAGY N. PÉTER, SERÉNYI PÉTER Lapmenedzser: KOVÁCS MÁRTA A szerkesztőség sajtóügynökségi partnere a WestelPress. Szerkesztőség: 1133 Budapest, Visegrádi u. 110-112. Telefon: 344-2500 * Fax: 344-2564,344-2565 Kiadja a P & B Média Portfoliókezelő Rt. (1053 Bp. Bécsi u. 3.) Telefon: 270-1383 * Fax:129-1282 Felelős kiadó: NÉMETH PÉTER vezérigazgató Lapigazgató: VAS GÁBOR Hirdetésfelvétel: Postabank Press Rt. 1133 Budapest, Visegrádi u. 116. Telefon: 270-1388,344-2500 * Fax: 129-1240,129-1461 Megbízott vezérigazgató: RITTER TAMÁS. Telefon: 129-1208 A hirdetések tartalmáért a kiadó nem vállal felelősséget A terjesztést szervezi a P & B Média Rt. terjesztési igazgatósága Igazgató: CSÓRY GYÖRGY Terjeszti a HÍRKER Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Egyesülés, a regionális részvénytársaságok és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt. Előfizethető bármelyik postahivatalban, valamint a hírlap- és egyesített kézbesítőknél Előfizetési díj negyedévre: 396, fél évre 792, egy évre 1584 Ft Nyomdai előkészítés: P & B Média Rt. Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt Felelős vezető: LENDVAI LÁSZLÓNÉ mb. vezérigazgató ISSN 1218-1579 Igazgató-főszerkesztő:H HORVÁTH ISTVÁN Főszerkesztő-helyettes: KATONA JÓZSEF Szerkesztők: KLEB ATTILA (fotó), GYÉMÁNT MARIANN (belpolitika) SZEKERES TAMÁS (sport)