Szinészek Lapja, 1930 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
Halasiné Serfőzy Etel Alig pár évvel ezelőtt Debrecen város lelkes közönsége rajongó lelkesedéssel ünnepelt egy Istenáldotta művésznőt, Halasiné Serfőzy Etelt, 40 éves jubileuma alkalmából. Koszorúk, ajándékok és tömeges lelkes szónoklatok köszöntötték a könnyekig meghatott művésznőt. És ma ugyanez a közönség, szemeikben a részvét csillogó bánatkönynyeivel egy fekete koporsót állt körül, amely mélyébe zárta az alig pár nappal ezelőtt még életvidor Serfőzy Etel porhüvelyét. A juboleumi koszorúk fekete gyászszalagot öltöttek és a jubileumi örvendő közönség gyászoló közönség lett, amely meghatva kísértet utolsó útjára azt a művésznőt, akit szeretettel zárt szívébe, mert benne, látta eszményítve a tiszta, nemes, acélos színművészet reprezentánsát. Serfőzy Etel mint ifjú leányka, 16 éves korában lépett a színipályára, 1881-ben, Beödy Gábor színitársulatánál. Negyven éven át megfordult az ország minden nagy színházában és a közönség mindenütt szeretettel zárta szívébe. Egy dicsőséggel befutott pálya után december 7-én tért vissza nemes lelke az örökkévalóság honába. Temetése december 9-én, hétfőn délután 2 órakor ment végbe a feketével bevont színház előcsarnokából, a részvét impozáns megnyilvánulása mellett. Több ezer ember foglalta el a színház előtti térséget, jóval a temetési szertartás megkezdése előtt és a megnyilvánult gyászt mi sem jelezhette jobban, mint a Városháza ormára felhúzott fekete lobogó, mely Debrecen város gyászát hirdette. A gyászoló közönség soraiban ott láttuk: dr. Vargha Elemér polgármesterhelyettest, dr. Csűrös Ferenc kultúrtanácsnokot, Ghyczy Tihamér kerületi rendőrfőkapitányt, Sághy Lajos rendőrfőtanácsost, Lukács József reálgimnáziumi igazgatót, P. Nagy Zoltán zenedeigazgatót, Bodnár Géza bankigazgatót és még igen-igen sokat a közélet vezetői közül. A karszemélyzet éneke nyitotta meg a szomorú ünnepséget, a gyászszertartást Raposs Viktor evangélikus lelkész végezte. A ravatalnál elsőnek Csűrös Ferenc dr. mondott magasan szárnyaló beszédet Debrecen városa és a debreceni közönség nevében. Litána Sándor Jenő igazgatóhelyettes búcsúzott a Csokonai Színház igazgat()sága nevében, jelezve, hogy Kardoss Géza igazgató csak zokogással tud búcsút venni leghűségesebb tagjától. Egyesületünk nevében Géczy István tolmácsolta a vidéki színészet gyászát és helyezte el a Tanács koszorúját a ravatalra. Thanóczy Gyula a színtársulat művészet és műszaki személyzete. Bodnár Géza bankigazgató a »Kardoss-vár« nevében mondtak szívből fakadó búcsúbeszédet. Az elhangzott beszédek után a debreceni cigányzenészek keze alatt felzokogott a »Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele« szívbe markoló dallama és ennek hangjai mellett kísérték ki ezeren és ezeren Serfőzy Etelt utolsó pihenőjére. Drága halottunk, pihenj békével, elszálló lelked az Úr zsámolyánál találja meg az örök, zavartalan boldogságot. A magyar vidéki színészet emlékedet híven meg fogja őrizni. Az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet története (14) Irta: Stella Gyula Az 1895. év eseményei Ebben az évben nem történtek olyan események, melyek egyesületünk életében fordulópontot jelentettek volna. Minden munka és tevékenység odairányult, hogy az eddigi alkotásokat és eredményeket még jobban kisenítsék és erősítsék. Cél volt elfoglalni és felhasználni minden tért, időt és alkalmat színészetünk előnyére. E célok között találjuk a kerületi rendszer behozatalát, a betegsegélyző és temetkezési egylet alakítását, az államsegély felemelését célzó törekvést. Továbbá, hogy P Pozsony, Sopron, Temesvár egészen a magyar színészeté legyen, Brassót, Szebent pedig felszabadítani a német színészet okkupálása alól. Ugyancsak cél volt a színészet ügyét a belügyi tárcától a közoktatásügyibe átvinni. E kérdéssel kapcsolatosan az»Színesítek Lajtjm 1816. január 31-iki számában olvassuk, hogy keserű tapasztalatok igazolják ezt a törekvést. Hogy az elmúlt évek alatt a belügyminisztérium majd minden intézkedésünkre rákontrázott, a sokat ígérő ,de semmit sem tevő Beronilmi neve fekete betűkkel lesz feljegyezve vidéki színészetünk történetébe. Az elérendő célok között volt egy új színház (Korona színház) létesítésének kérdése is. Az 181-es évben e célok egyike sem valósulhatott meg, de szívós, kitartó munkával egyengették az utat a megvalósulás felé, azai a későbbi években el is következett, így elsősorban a nemzetisgi városok elhódítása az idegenajkú színészet elől örökké hervadhatatlan érdeme marad az Országos Színészegyesületnek. A január 8-iki tanácsülésen Kaffka László elnök jelenti, hogy nyert megbízatásához híven, ma tisztelgett az irodaigazgatóval az Opera és a NemzetiSzínház kormánybiztosánál, kinek kegyét kérte a vidéki színészet iránt, figyelmébe hozva, hogy a vidéki színészet adja legnagyobb részben a tagokat a Nemzeti Színháznak. Kérte, hogy az Opera ifjú tagjainak adjon engedélyt a vidéken való díjtalan működésre, ami a vidéki műsor élénkségét segíti elő, másrészt erőket nevel az Ojfrának; kérte továbbá szem előtt tartását, azon miniszteri rendeletnek, hogy a Nemzeti Színház évenként hat jogdíjas darabot szerezzen be a vidéki színészet javára és kérte elődjének a menház javára rendezendő operaházi előadásra tett ígéretének beváltását. Az intendáns kijelentette, hogy a vidéki színészetet nagyrabecsüli és e kérések mielőbbi teljesítését ígérte. Irodaigazgató bejelenti, hogy Sternberg Ármin hangszergyáros egy önműködő zongorát, Szabadka városa 100 forintot ajándékozott a menháznak, özv. Szikszay Ferenczié Debrecenből pedig 50 forintot a nyugdíjalapnak. Ugyanezen üléséből a tanács memorandummal fordult a főváros törvényhatóságához, hogy a már nagyon is elterjedt idegennyelvű daltársulatok káros működésének ellensúlyozására, hazai nyelvünk terjesztésére, eredeti irodalmunk és zenénk fejlesztésére és különösen a szerény keretű közép és alsóbb lakosság oktatására és mulattatására .Budapesten egy olcsó, úgynevezett Koronaszínházat akar építtetni és ehhez telket kér az István tér (ma :Klauzál tér) színészek lapja U. Fái Flóra A magyar színészet egyik kiváló tagja. Ujvári Lajosné Fái Flóra, az egykor ünnepelt drámai művésznő hunyta le szemeit örök álomra 1. év december 2-án Rákoszmiihályon. U. Fái Flóra pár év óta visszavonult a színpadtól s a forró deszkákat felcserélte a csendes, nyugodt és boldog családi élettel. Kiváló művészi alakításai emlékezetében maradnak mindazoknak, akik egyszer is látták őt a színpadon. Halála váratlanul következett be, gyászba borítva férjét és baráti körét. Temetése e hó 4-én, szerdán délelőtt fél 11 órakor ment végbe a rokonok, jóbarátok és pályatársai nagy részvéte mellett. A »Fővárosi Művész Színpad« koszorút küldött a ravatalra és a színház képviseletében Rubinyi Tibor és