Színházi Élet, 1913. november 2–9. (2. évfolyam, 36. szám)

1913-11-02 / 36. szám

Sm­UÁZI ÉLET 13. oldal nyelvbotlása van, melyeket fiatal lányok­nak nem illik meghallani. * A hercegnő kedvese megnősült és im az előkelő társaság tagjai felvonulnak, hogy szomorodott szívvel részvétüket fe­jezzék ki. Mert ebben a társaságban a viszony egy bevett és a társadalomtól szankcionált dolog, a férjet pedig, igen a férjet csak egy alkalmatlan és furcsa ro­konnak tekintik. * Képzelhető, hogy Góthné milyen ügyes alakítást produkál a félig angolul, félig magyarul beszélő, kaland­kedvelő szép asszony szerepében. És van egy jelenet, melyben különösen hedves, amikor ugyanis egy verset olvas fel. Ez a vers külön szenzációja a darabnak. St. Gobain (Sarkadi) írta és a hercegnőnek elhozta megzenésítés végett. Mert a hercegnő művészi lélek. Többek között egy olyan szöveget is írt, melynek Napoleon a hőse. Ebben rengeteg sok szerelem van — mert a hercegnő ezt már ugy szereti — és az a meglepő és egész uj benne, hogy egy nő megöli benne Napoleont. Az előbb említett dalban is sok szerelem van és állandóan vissza­térő refrénje ez hogy : „Add ide az ajkad." A hercegnő rémülten énekli a zongora mellett átszel­ide az ajkad" és ime belép Hubert „add gróf (Góth) és a barátságos invitálásra meg­csókolja a szép asszonyt. * Hubert gróf, talán legjobb humoros alakítása Góthnak. Ezt a kissé agylágyult arisztokratát úgy játsza, hogy minden szavát és mozdulatát harsogó kacaj kiséri. Persze a beköszöntő csóknak súlyos következményei lesznek, melyekből nem lehet már másképen kimászni, mint hogy a hercegnőnek most már fokozatos hév­vel kell udvarolni. Időközben megjelenik a színmű leggroteszkebb alakja is : Par­meline, a hírneves zongoraművész, persze Tanay Frigyes alakit. Néhány akit vi­dám vasúti kaland elmesélése után a jó­ Gábor József Operaház. — Bocaccio. Dömötör Ilona • Al­ex­y felvétele. Szentie

Next