Szózat, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
SzírtentCsérés kiadóhivatal: Vili., Rökk Szilárd u. 9. TELEFON: Szerk.: József 63-32, 64-46 Kiadóhivatal: József 63-51 Mpa 4F koi*owMt SZERDM ÉVFOLYAM 49. SZMM BUDAPEST, 1922 MJIRCSUS I KERESZTÉNY POEIYJKJU NMPFEMP FOMUXKRTARSt ZSMEÍNSZKY ENDRE iifiiirinpiiwiii nBiiiiiiBHiiiiii|inpi>iiiiiwpwp<i imiwiiwiiim ■hhhihhhwpiiiwhp nuwiinraui ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre . 280 kor. Egy hónapra 100 kor. Egyes szám : 5 kor. Az alkotmányjogi értekezlet eredménye Irta K. Kováts Gyula a Pázmány Egyetem professzora Országbírói értekezlet elmen irtam völt először a „Szózat“ február 19-iki számában arról a nagynak föltálalt alkotmányjogi kérdésekről, hogy a Friedrich-féle rendelet szerintkell-e választani a második nemzetgyűlést is, miután e rendelet alapul vételével választott első nemzetgyűléssel felsülünk, mely nem tudott annak a feladatának megfelelni, fr°gy a választójogi törvényt megalkossa. Ennek dacára az ellenzékeskedés odáig fejlődött, hogy a Friedrich-féle remidét okozta tvist meg kell ismételni vagyis a Friedrich - féle rendelet szerint kell újra választani, ami aztán megint rá fog arra vezetni, hogy a második nemzetgyűlés sem fogja a választójogi törvényt megalkotni. Már csak azért is, umitiellessen zúgolódni. Pedsig úgy az 1920. évi I., most a XVII. törvénycikk egyaránt megmondotta, hogy a Friedrich-féle rendelet szerint csak akkor lehessen változtam, ha az első nemzetgyűlést időnek előtte fel találják oszlatni. Igen természetes, hogy mindkét törvény ugyanegyet mondott. Arra egyikben sem gondoltak a törvény szerzői, hogy az első nemzetgyűlés után még egy másik nemzetgyűlés is talál lenni. Szinte biztosaik voltak abban, hogy ha az első nemzetgyűlésnek két évre szabott ideje letelt, minden átmenet elmúltával a kipróbált magyar alkotmányunkba vissza is zökkentünk. Ennek dacára az Andrássy—Friedrich-párt tovább is folytatta végzetes munkáját a Friedrich-féle rendelet felgalvanizálása érdekében. Ez a munka attól kezdve, hogy az az eleinte országbíróinak nevezett értekezlet alkotmányjogi értekezletképpen elhatározott dologgá vált,még inkább folyt, amelyen egybehívott szakértőknek kellett megmondani azt, hogy ha már az első nemzetgyűlés a kormányzat kormányával együtt belelúgny,szer tette abba, hogy egy második nemzetgyűlési is legyen, ezt I.Friedrichféle teljesen elhibázott rendelet szerint kelljen-e választani vagy erre nézve a kormányzat ij intézkecseckkel a N kassán teli. Az országbírói értekezlet, mint most már úgynevezett alkotmányjogi értekezlet február 21-én egybe is ült. Ebben a helyzetben arra határoztam el maga már, hogy a különféle módon folyton vitássá tett választójogi kérdés felől újra is írjak. Ez a cikkem „Több komolyságot kérünk“ fölírás alatta,„Szózat“ február 23-iki számában jelent meg, mely az értekezlet megtartásának védelmére kelt. Hisz még az ellen is volt kifogás, hogy a kormányzat bírákat is igénybe mert venni, kik peddig igazán hivatva voltak arm, hogy véleményüket hallassák. Őket — habár bírák — az igazságügyminiszter törvényadta, jogánál fogva egymaga is igénybe vehette. Mindazont által igénybestéletünk miatt a ájtábai bizonyos körök nagy lármái ütöttek. Még azt is hánytorgatták, mintha közjogi kérdésekben illetékesek jóak ai politikusok lennének. Igazán sok hulla szinte semmiért. De térjünk vissza magára az értekezletre, melynek lefolyása, igen tanulságos. Nem tagjatlon, hogy már azon is megütköztem, hogy az Országbírói Értekezlet helyett, melynek az elnevezése eleinte egészen jól lett megválasztva, úgynevezett Alkotmányjogi Értekezletet tartottak. Úgy látszik, hogy Dessewffy Aurél címzetes országbíró, nem vállalkozott az értekezlet vezetésére. De ettől igazán,nem kellett volna megijedni. Ita az ország főhibái megígérték, hogy megjelennek, valójában meg lehetett volna tartani az Országbírói Értekezlet elnevezést, mint az Alkotmányjogi Értekezletre ugyancsak ráülő magyarosabb kifejezést. Mert régi és az uj viszonyok között is találó kifejezés. No de se baj. Több ki vészél Mohácsnál , s most már csak arra kel vigyázni, hogy több ne menjen veszendőbe. Mert az érték,eseten igazán értékes fölszólalások hangzottak el. Ezekből a kiadandó új rendelet, mely mint szükségessé vált rendelet fog szerepelni, igazán kitelik. Csakhogy azért csak a legszükségesebbre szorítkozzék.. Semmi közösséget sem szabad a Friedrich-féle rendelettel vállalni. Legalább formailag nem. Mert ha igaz az, hogy ez a Friedrich ftje rendelet már elpárolgott, úgy nincs ok azt módosítgatni. Ezt az értekezleten Plósz Sándor a Pázmány- f Egyetmi hírneves professzora igen talpraesetten meg is mondta. A fősuly arra érik, hogy az 1920. évi.I. törvény 1. §-ában csak a létrejött első nemzetgyűlésre való vonatkozásában hagyta jóvá a Friedrich-féle választójogi rendeletét. Ezt meg Wlassics Gyula, a közigazgatási bíróság elnöke fejtette ki igazán találóan. Papp József azt akarta, hogy mindjárt a korábbi alkotmányosságunkba zökkenjünk vissza. De ennek lehetetlenségét az értekezletnek többi tagja mind igen jól hangsúlyozta. Már Bethlen István miniszterelnök azzal kezdte, hogy a különben, kívánatos visszatörekvés mennyi nehézségibe ütközik. Klebelsberg és Tomcsányi a tulajdon- Alkonyatban Ólomléptek kopognak halkan A novemberi alkonyatban ... Ködvilág hall sötéten — messze . . . Valaki bolyong valamerre . . . fiá-fény imbolyog s árnyakat van — Egy ember baktat a házfalon ... Fűzős a legény — reszketve jár —• Én vagyok — én — vagy a nagy Halált. . . , És hull a dér — őszi kárhozat ... Ki suttog itt május álmokat? . . . Az utca néma — alszik a csönd: Valaki a nyártól elköszönt ... //.. dr. Köttevényi Olivér. Evő- tavasz írta: Bársony István Itt van a március, vége a télnek! . . . Ha látunk is még zimankót, nem lehet az tartós, kitöredezteka tél jégfogai. A pacsirtát az első enyhe verőfény meghozza; tarka pillangót vár a leverőég; végigbizsereg rajtunk a verőfény: itt a tavasz! A gályákban kezdődik a rügyfakasztó flensdülés. Hóvirág, tőzike, már búcsúzik; jön a nyomán a kicsi százszorszép, a kankalin, az égszánti ibolya, m, aranyos gólyabir . . . Meg a kertekszőlők mandula- és barackvár ágpóTorpája. Ráadásul a felséges tavaszinak a zsendülő fü lehet láb finom zöldje; az éledő föld szagai a Természet lélekzetivétele . . . Evős tavasz! Csakhogy megint itt vagy és a nyakára hágsz zord ellenségünknek, a kegyetlen, utálatos, szenvedéses , korasötét, semmi jót sem kínáló, fagyosmialmas télnek! Hajh, hogy nincs rá reményünk, hogy ez volt az utolsó ilyen csúf, zavató telünk! Amióta a háború démonának a talpa a nyakunkon, mindig lessük, — hiába lessük, — hátha a jövő év telán már könnyebbítesz valamelyest Nem lett könnyeib : inkább nehezebb lett! Az összeroskadásig nyögjük a terhét-sulyát, és lám, mégis vergődünk, küzdünk, elődünk, ha élni nme nem bárunk is. Jobb rá sem gondtotek Evőé Március! Isten hozott: tavasz! — Nemsokára porosak lesznek már az utcák, rügyeznek a fák; — az orgonabokrok zöld palástot öltenek; — a ligetekben megszólalnak a rigók; a mezőről trillázva emelkedik égnek a pacsirta; az erdők odvaszén fáin elkezd búgni a visszatért vadgalamb; jönnek a többi vándorok is lassan-lassan, sorjában, ki előbb, ki utóbb, március első felében, jön a tündérmadár, az erdei szalonkai — a közepén a gólya — akkorra már csaponc a bíbic a vadvizek körül és csudálatos nyolcasokat rajzol a Levegőben- Mégis szép a világ! Evős tavasz! Hinted meg a földet langyos tavaszi esőd égi harmatával; gondoskodjál márciusi hévizről hiú szép Éváink számára. Hozz ujhodást, fiatalságot, életet és örömet ... Ó, jaj! örömet a bus magyarnak az, immár sírva sem vigadónak, aki várva-várja az ő kietlen telére a tavaszt; a keserves éjszakájára a napkeltét; várja az uj március idusát, amely aszent szalmadisságot hozza neki; szörnyű álmára az enyhítő ébredést; — és a magyar Messiást, aki szétüssön a kufárok, szavalok, rajongók, egymást gyalázók, iaeeldlnek & feyafeijnek nyüfgö hatfejöst. S megváltsa ezt a boldogtalan nemzetet, Mária országát, a saját kárhozatától. De sehol sincs a Megváltó. Hanem a hamvazó szerda itt van. Hints hamut a fejedre magyar és vezekelj, van miért. 4 Gyermekek önfeledten gomboznak odakint. Nóták meg játék az élet Ha az egyik játékból kifogynak, következik a marik. A csigázás. A bigézés. Később a lapdázás. Még később a sárkányozás. Amíg el nem fogynak az évek, az évtizedek, és akikor a nagy gyermekeknek más játékok kellenek. Nemzetek és országok sorsával lapdáznak. Evőé március! Csakhogy a télből kint vagyunk valahára! . . . Miért is nem most kezdődik az esztendő minekünk, mint az újjászületés odakint? Hogy nem bír kezdődni idebent is, a lelkünkben, az erős akaratunkban, hogy hamut hintve a fejünkre, életünk-halunk árán is talpra állítsuk ezt a kis országot; nem nyugodva addig, amíg megint naggyá nem tettük; de nem szájjal ám, hanem cselekedettel. Dúlj szét egy hangyabolyt, azután állj félre és nézzed, mi történik hangyáék országában.. Ahány, mind sürög-forog, rohan, cselekszik, dolgozik s egyet akar: újra építeni a bolyt! Először menti az ivadékot, a „hangyatojást“, azután fáradhatatlan munkával lát neki, hogy az összeőrült otthont minél hamarabb újra lakhatóvá tegye, hogy megmentse a széjjelrombolt búzát Nincs pihenés, szakadatlan megfeszített munka folyik. Mindenük tudja a maga dolgát; nem vár biztatást, sürgetést, szemrehányást, parancsot Egyetlen gyönyörű megértő szándék vezeti valamennyit. És újra éipül a boly. (Nem is magyar a hzsngya!) Hej, jó magyaromi, ha te is értenél ehhez a hangyamesterséghez, hangyaszorgalomhoz, han-Eg US's? értepei sorHUdtbJK. (