Szózat, 1922. június (4. évfolyam, 125-147. szám)
1922-06-01 / 125. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZSA UTCA 111. (Podmaniczky utca sarok) TELEFON: Szerkasztőség: József 63-52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 Juta 3 korona BUDMPESt, 1922 JUNIUS 1 . SÜTŐTÖK IV. ÉVFOLYMM 125.ÉS 33. ■óm KERESZTÉNY POLITIK M3 NMPILMP TOMUXKnr&nst ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre _ ...____ 280 korona Egy hónapra_...____ 100 korona Egyes szám .................. 5 korona A többség (K. G.) A múlt idők gonosz hagyományai közül való az a hit, hogy a parlamenti többsséget a népnek már azért is gyűlölniekell, mivel az a többség. Valamikor Ausztria prepotenciája mellett talán lehetett ennek a hitnek valami alapja, de 1867 után már nem volt. Az obstrukciió kitörése óta pedig romlott lelkiismeretű politikusok élesztették föl megint a néplélekben. , * ! ' | De legyünk a hülyeségig engedékenyek és mondjuk,hogy 1867 után is lehetett még ennek a hitnek valami kis alapja. Mondjuk, hogy Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Tisza István hatalmas többségei nem voltak hazafiasak és Bécs előtt gyávaságból meghunyászkodtak. Nem volt igaz, de hát mondjuk. Azonban miért kell ma a tiszta magyarlakta, független Csonka-Magyarország nemzetgyűlésében az állami rendet és közbékét fönntartó többségnek alábbvalónak lennie, mint a nagyszájú és fölforgtató ellenzéki népbolondítóknak. Holott egy ilyen elhatározó, megbízható, bátor és ha kell sújtani is tudó többségtől függ nemcsak szegény országunk talpraállása, hanem több mint hárommillió elszakított derék magyar testvérünk reménysége, az ország régi integritása is. Ezzel a gondolattal nézünk a másodikis utolsó választási nap elé, mely 78 kerületben 104 mandátumot fog adni, amiből 42 titkos szavazás alá kerül s ebből is 30 budapesti lesz. Remélhetőleg ugyanabban az arányban, amilyenben a múlt vasárnapi választás sikerült. Bár — ismételjük — a városok, kivált pedig Budapest népe és választási módszere sokkal ingatagabbb és megbízhatatlanabb tényező, mint amilyen volt a magyar nemzet ősi fönntartó eleme: a vidéki gazdatársadalom s a vele testvériesen együtt élőbirtokos és nembirtokos nemzeti értelmiség. Nem kell elfelejteni, hogy a zsidóságnak jóval több, mint a fele, a birtoktalan proletárságnak pedig a felénél is nagyobb része a váosokban lakik. Az előbbiek a keresztény politikai irányzatnak, az utóbbiak a nemzeti irányzatnak bevallott ellenesei, sőt ellenségei. A második választási nap tehát nagyiban és egészben a kormány újraépítő keresztény( nemzeti politikai irányára nézve még normális választási rendszer mellett sem lehetne olyan kedvező, mint a vidéki kerületeké volt. Hát még így, amikor a listás, arányos,többes és titkos választási rendszer a maga hajlíthatatlan merevségével egyenesen a nem-keresztény és nemnemzeti pártok érdekfegyelmének rendelte alá a versengő keresztény-nemzeti érdekeket. Nem kellene elfeljteni azt sem, hogy Budapesten minden négy ember közül egy izraelita valósz. És ha az internacionális szocializmust is hozzávesszük, akkor úgy áll a bál, hogy a Budapesten szavazóknak csaknem a fele a keresztény világfölfogás értelmében előrehaladóállami rend ellensége. Ezt a helyzetet azonban holnap enyhíteni fogják a holnapra visszamaradt vidéki kerületek választásai. Enyhítheti még az is, ha az egymással — fájdalom — civakodó apró-cseprő keresztény töredékek az utolsó órákban talán képesek lesznek a legerősebb egységhez csatlakozni s ezzel magának a keresztény nemzeti elvnek szolgálni. Nagyban és egészben mindenesetre már ma is bevált a Szózat vasárnapi jövendölése. A mandátumok kétharmad része a keresztény egység, vagyis a kormányzó többség pártjáé lett. Ezen a holnapi befejezés még leghoszszabb esetben sem fog lényegesen változtatni. A pótválasztások esélyei közt azonban az oroszlánrész mindenesetre a többség arányát fogja javítani. Az ellenzéki furorral s itt-ott elvetemedettséggel szemben még ennél is erősebb többséget kívántunk volna az ország érdekében, de kétharmad többség is bőven elég arra, hogy a mutatkozó pártütést és országrontást letörje. Mert ezt igenis várni lehet, sőt előre is lehet látni. Andrássy—Rakovszky—Friedrich és puccskarlista társaságok mindent meg fognak próbálni már csak a maguk bőre megmentése végett is. Kívülük most még csak a két legveszedelmesebb és leglelkiismeretlenebb töredéket érintjük. Ez Haller István és Rassay Károly maroknyi frakciója. Az előbbi nem más, mint fölhúzott kertyű a lappangó ultramontánok és nagyúri feudálisok kezén. Pomázi emberük megmutatta, hogy ezek a siker érdekélven még a legszélső internacionáléval, talán még a kommunistákkal is készek szövetkezni. A másik, t. i. Bassay, határozottan új Károlyi Mihály szerepét játssza és a proletariátus föllázítása felé dolgozik. A módszere is az. Már most is jóelőre fenyegetőzik, hogy majd megmutatja ő így meg úgy az új nemzetgyűlésen a többségnek. Demagóg diktátor. Tehát be van jelentve az új obstrukció. Kzibe kell kerülni a házszabályokkal,, de azonnal! Itt többé ne lássunk Károlyi Mihályokat és Hock Jánosokat nagyra nőni! A többséghez pedig még lesz néhány jóakaró szavunk annak idején. Azt azonban már ma is tudnia kell neki, hogy helyzete nehéz lesz és kötelességei igen, nagyok. Két nehéz politikai erényre kell fióelőre készen lennie. Először is parancsolnia kell fedni ebben a rendtől, fegyelemtől, felelősségtől, munkától és engedelmességtől elszokott, szegény, leromlott országban. Tehát szigorúnak, keménynek s ha kell, kíméletlennek is kell lennie a törvénytisztelet visszaállítása érdekében. Andrássyék azzal csúfolták a Bethlen-kormányt, hogy amnesztiákkal tud csak kormányozni. No hát meg kell mutatni, hogy amnesztiáik nélkül is tud, bár hiszen ők fogják miatta vakarni a fejüket legjobban. A második az, hogy a többségnek mindent el kell követnie a jogbiztonság, jogrend helyreállítása és a közrend megszilárdítása érdekében. Ez azonban sokkal nehezebb feladat, mint azt például Vázsonyiék képzelik. Ha a jogrend azt jelentené csak, hogy minden gonosztevőt meg kell fogni és be kell csukni Budapesten, akkor még a demokrata uraságok lakásának a felét is el kellene rekvirálni a börtönnek. A jogrend helyreállítását azonban a gazdasági rend és az erkölcsi érzék, helyreállításának kell megelőznie. Az pedig a történtek után minden társadalmi rétegben nagyon elzüllött állapotban vagyon. A nemzetgyűlési többségnek ebben fényes példákkal kell majd elöljárói, de akkor azután nem is szabad megrettennie a civium, prava jubentium tajtékos fogmosolgatásaitól. A nagy forradalmi átalakulások a társadalmi rétegeket fölforgatják és új végbegződéseket támasztanak. Ezekkel új formák és új életföltételek járnak. Az egyszer összeomlott régi állami és társadalmi rendet soha sem is lehetett a régi közjogokkal és régi kódexekkelhelyreállítani. A régi jogrend változatlan folytonossága egy vesztett háború, két borzasztó forradalom, egy országrablás, és egy szörnyű országföldarabolás után: abszurdum. Az új többségnek Magyarország új életföltételeit kell tehát megkeresnie, megtalálnia és ahhoz kell majd alkalmaznia ezeréves állalmi létünk folytatását. Nagyon nehéz munka lesz az. De volt-e ennél gyönyörűbb föladata a török hódoltság óta a nemzet kormányzótöbbségének?! A magyar társa az egységes keresztény, kisgazda. Az egységes keresztény, kisgazda, földmíves és polgári pártnak szomorú, de egyben megdöbbentően veszedelmes tünetre kell a magyar társadalom figyelmét fölhívnia. Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy akadtak nagyobb számban olyan képviselőjelöltek, akik a választások előtt és a választások alatt azt hirdették magukról, hogy keresztény és nemzeti alapon állanak, de most, hogy a május 28-án megtartott országos képviselőválasztásokon elbuktak, indokolatlan elkeseredésből fakadó bosszúszomjtól és vak gyűlölettől vezéreltetve, a polgári kisgazda- és földművestársadalomhoz tartozó volt szavazóikat és híveiket nyíltan arra biztatják, hogya pótválasztásokon szavazatukkal szociáldemokrata, vagy pedig a legszélsőbb baloldali radikális irányzathoz tartozó képviselőjelölteket támogassanak. Az egységes keresztény, kisgazda, földműves és polgári párt országos központja ez ellen a politikai elvakultság ellen nem mint politikai párt, hanem mint az ország érdekét védő és nemzeti egységre. ■ törekvő szervezet emeli fel figyelmeztető, intő és tiltakozó szavát. A polgári kisgazda- és föld min-társadalomnak a nemzeti Magyarországgal s önma földolvas és polgári párt felolvasá gával szemben tartozó kötelessége, hogy a legnagyobb erővel a saját világnézetén felépülő és a polgári társadalmi rendre támaszkodó országos politikát segítse győzelemre. A magyar társadalom ezen rétegei önmaguk ellen vétenének, ha olyan politikai pártokat támogatnának, amelyek a nemzeti fölfogással szemben homlokegyenest ellenkező célok felé törekszenek és amelyek győzelme a mai nemzeti életet és a kialakult társadalmi rendet — miként ez a gyászos októberi forradalom és a komintia alatt történt — alapjaiban rendítené meg, sőt teljesen meg is semmisítené. A magyar társadalom nem lehet egyesbukott képviselőjelöltek Sértett hiúságának és vak gyűlöletének bosszúra törekvő nemzetrontó eszköze. Az egységes párt bízik abban, hogy a magyar polgárság a kisgazdák, földmívesek és a nemzeti törekvésekkel együttérző munkásság rendíthetetlen polgári és nemzeti öntudattal a nemzeti Magyarország, a polgári társadalom nyugalma és az ország jövő békés fejlődése érdekében fogják szavazatukat érvényesíteni.