Szózat, 1922. június (4. évfolyam, 125-147. szám)

1922-06-01 / 125. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. RÓZS­A UTCA 111. (Podmaniczky­ utca sarok) TELEFON: Szerkasztőség: József 63-52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 Ju­ta 3 korona BUDMPESt, 1922 JUNIUS 1 . SÜTŐTÖK IV. ÉVFOLYMM 125.ÉS 33. ■óm KERESZTÉNY POLITIK M3 NMPILMP TOMUXKnr&nst ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre _ ...____ 280 korona Egy hónapra_...____ 100 korona Egyes szám .................. 5 korona A többség (K. G.) A múlt idők gonosz hagyományai közül való az a hit, hogy a parlamenti több­­sséget a népnek már azért is gyűlölnie­­kell, mivel az a többség. Valamikor Ausztria pre­­potenciája mellett talán lehetett ennek a hitnek valami alapja, de 1867 után már nem volt. Az obstrukciió kitörése óta pedig romlott lelkiisme­retű politikusok élesztették föl megint a nép­lélekben. , * ! ' | De legyünk a hülyeségig engedékenyek és mondjuk,­­hogy 1867 után is lehetett még ennek a hitnek valami kis alapja. Mondjuk, hogy Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Tisza István hatalmas többségei nem voltak hazafiasak és Bécs előtt gyávaságból meghunyászkodtak. Nem volt igaz, de hát mondjuk. Azonban miért kell ma a tiszta magyarlakta, független Csonk­a-Magyarország nemzetgyűlésében az ál­lami rendet és közbékét fönntartó többségnek alábbvalónak lennie, mint a nagyszájú és föl­­forgtató ellenzéki népbolondítóknak. Holott egy ilyen elhatározó, megbízható, bátor és ha kell sújtani is tudó többségtől függ nemcsak szegény országunk talpraállása, hanem töb­b mint hárommillió elszakított derék magyar testvérünk reménysége, az ország régi integri­tása is. Ezzel a gondolattal nézünk a második­­is utolsó választási nap elé, mely 78 kerületben 104 mandátumot fog adni, amiből 42 titkos szavazás alá kerül s ebből is 30 budapesti lesz. Remélhetőleg ugyanabban az arányban, amilyenben a múlt vasárnapi választás sike­rült. Bár — ismételjük — a városok, kivált pe­dig Budapest népe és választási módszere sok­kal ingatagabbb és megbízhatatlanabb tényező, mint amilyen volt a magyar nemzet ősi fönn­tartó eleme: a vidéki gazdatársadalom s a vele testvériesen együtt élő­­birtokos és nem­­birtokos nemzeti értelmiség. Nem kell elfelejteni, hogy a zsidóságnak­­ jóval több, mint a fele, a birtoktalan proletár­­­­ságnak pedig a felénél is nagyobb része a vá­­­­­osokban lakik. Az előbbiek a keresztény poli­tikai irányzatnak, az utóbbiak a nemzeti irányzatnak bevallott ellenesei, sőt ellenségei. A második választási nap tehát nagyiban és egészben a kormá­ny újraépítő keresztény­­( nemzeti politikai irányára nézve még normális választási rendszer mellett sem lehetne olyan kedvező, mint a vidéki kerületeké volt. Hát még így, amikor a listás, arányos,­­többes és titko­s vá­lasztási rendszer a maga hajlíthatatlan merev­­­­ségével egyenesen a nem-keresztény és nem­­nemzeti pártok érdekfegyelmének rendelte alá a versengő keresztény-nemzeti érdekeket. Nem kellene elfeljteni azt sem, hogy Budapes­ten minden négy ember közül egy izraelita valósz. És ha az internacionális szocializmust is hozzávesszük, akkor úgy áll a bál, hogy a Budapesten szavazóknak csaknem a fele a ke­resztény vilá­gföl­fogás értelmében előrehaladó­­állami rend ellensége. Ezt a helyzetet azonban holnap enyhíteni fogják a holnapra vissza­maradt vidéki kerületek választásai. Enyhít­heti még az is, ha az egymással — fájdalom — civakodó apró-cseprő keresztény töredékek az utolsó órákban talán képesek lesznek a leg­erősebb egységhez csatlakozni s ezzel magá­nak a keresztény nemzeti elvnek szolgálni. Nagyban és egészben mindenesetre már ma is bevált a Szózat vasárnapi jövendölése. A mandátumok kétharmad része a keresztény egység, vagyis a kormányzó többség pártjáé lett. Ezen a holnapi befejezés még legh­osz­­szabb esetben sem fog lényegesen változtatni. A pótválasztások esélyei közt azonban az oroszlánrész mindenesetre a többség­ arányát fogja javítani. Az ellenzéki furorral s itt-ott el­­vetemedettséggel szemben még ennél is erősebb többséget kívántunk volna az ország érdeké­ben, de kétharmad többség is bőven elég arra, hogy a mutatkozó pártütést és országrontást letörje. Mert ezt igenis várni lehet, sőt előre is lehet látni. Andrássy—Rakovszky—Fried­rich és puccskarlista társaságok mindent meg fognak próbálni már csak a maguk bőre meg­mentése végett is. Kívülük most még csak a két legveszedelmesebb és leglelkiismeretlenebb töredéket érintjük. Ez Haller István és Rassay Károly maroknyi frakciója. Az előbbi nem más, mint fölhúzott kertyű­ a lappangó ultra­­montánok és nagyúri feudálisok kezén. Pomázi emberük megmutatta, hogy ezek a siker érdekélven még a legszélső internacionálé­­val, talán még a kommunistákkal is készek szövetkezni. A másik, t. i. Bassay, határozottan új Károlyi Mihály szerepét játssza és a proleta­riátus föllázítása felé dolgozik. A módszere is az. Már most is jóelőre fenyegetőzik, hogy majd megmutatja ő így meg úgy az új nem­zetgyűlésen a többségnek. Demagóg diktátor. Tehát be van jelentve az új obstrukció. Kzibe kell kerülni a házszabályokkal,, de azonnal! Itt többé ne lássunk Károlyi Mihályokat és Hock Jánosokat nagyra nőni! A többséghez pedig még lesz néhány jó­akaró szavunk annak idején. Azt azonban már ma is tudnia kell neki, hogy helyzete ne­héz lesz és kötelességei igen, nagyok. Két ne­­h­éz politikai erényre kell fióelőre készen lennie. Először is parancsolnia kell fedni ebben a rendtől, fegyelemtől, felelősségtől, munká­tól és engedelmességtől elszokott, szegény, le­romlott országban. Tehát szigorúnak, ke­ménynek s ha kell, kíméletlennek is kell len­­­nie a törvénytisztelet visszaállítása érdekében. Andrássy­ék azzal csúfolták a Bethlen­-kor­­mányt, hogy amnesztiákkal tud csak kormá­nyozni. No hát meg kell mutatni, hogy am­­nesztiáik nélkül is tud,­­ bár hiszen ők fog­ják miatta vakarni a fejüket legjobban. A második az, hogy­ a többségnek min­dent el kell követnie a jogbiztonság, jogrend helyreállítása és a közrend megszilárdítása érdekében. Ez azonban sokkal nehezebb fel­adat, mint azt például Vázsonyiék képzelik. Ha a jogrend azt jelentené csak, hogy min­den gonosztevőt meg kell fogni és be kell­ csukni Budapesten, akkor még a demokrata uraságok lakásának a felét is el kellene rekvirálni a börtönnek. A jogrend helyreállí­tását azonban a gazdasági rend és az erkölcsi érzék, helyreállításának kell megelőznie. Az pedig a történtek után minden társadalmi ré­tegben nagyon elz­üllött állapotban vagyon. A nemzetgyűlési többségnek e­bben fényes példákkal kell majd elöljárói, de akkor azután­ nem is szabad megrettennie a civium, prava jubentium tajtékos fogm­­osolgatásaitól. A nagy forradalmi átalakulások a társa­dalmi rétegeket föl­forgatják és új végbegződé­­seket támasztanak. Ezekkel új formák és új életföltételek járnak. Az egyszer összeomlott régi állami és­ társadalmi rendet soha sem is lehetett a régi közjogokkal és régi kódexekkel­­helyreállítani. A régi jogrend változatlan foly­tonossága egy vesztett háború, két borzasztó forradalom, egy­ országrablás, és egy szörnyű országföldarabolás után: abszurdum. Az új többségnek Magyarország új élet­­föltételeit kell tehát megkeresnie, megtalálnia és ahhoz kell majd alkalmaznia ezeréves ál­lalmi létünk folytatását. Nagyon nehéz munka lesz az. De volt-e ennél gyönyörűbb föladata a török hódoltság óta a nemzet kormányzótöbbségének?! A magyar társa az egységes keresztény, kisgazda. Az egységes keresztény, kisgazda, föld­mí­ves és polgári pártnak szomorú, de egyben megdöbbentően veszedelmes tünetre kell a magyar társadalom figyelmét fölhívnia. Szinte hihetetlen, de mégis igaz, hogy akadtak nagyobb számban olyan képviselő­jelöltek, akik a választások előtt és a válasz­tások alatt azt hirdették magukról, hogy ke­resztény és nemzeti alapon állanak, de most, hogy a május 28-án megtartott országos kép­viselőválasztásokon elbuktak, indokolatlan el­keseredésből fakadó bosszúszomjtól és vak gyűlölettől vezéreltetve, a polgári kisgazda- és földművestársadalomhoz tartozó volt szavazói­kat és híveiket nyíltan arra biztatják, hogy­­a pótválasztásokon szavazatukkal szociál­demokrata, vagy pedig a legszélsőbb baloldali radikális irányzathoz tartozó képviselőjelölte­ket támogassanak. Az egységes keresztény, kisgazda, földmű­­ves és polgári párt országos központja ez el­len a politikai elvakultság ellen nem mint po­litikai párt, hanem mint az ország érdekét védő és nemzeti egységre. ■ törekvő szervezet emeli fel figyelmeztető, intő és tiltakozó szavát. A polgári kisgazda- és föld min-társada­lomnak a nemzeti Magyarországgal s önma­ földolvas és polgári párt felolvasá­ gával szemben tartozó kötelessége, hogy a leg­nagyobb erővel a saját világnézetén felépülő és a polgári társadalmi rendre támaszkodó országos politikát segítse győzelemre. A magyar társadalom ezen rétegei önma­guk ellen vétenének, ha olyan politikai pártokat támogatnának, amelyek a nem­zeti fölfogással szembe­n homlokegyenest ellenkező célok felé törekszenek és ame­lyek győzelme a mai nemzeti életet és a kialakult társadalmi rendet — miként ez a gyászos októberi forradalom és a komintia alatt történt — alapjaiban ren­dítené meg, sőt teljesen meg is semmi­sítené. A magyar társadalom nem lehet egyes­bukott képviselőjelöltek Sértett hiúságának és vak­ gyűlöletének bosszúra törekvő nemzet­rontó eszköze. Az egységes párt bízik abban, hogy a ma­gyar polgárság a kisgazdák, földmívesek és a­ nemzeti törekvésekkel együttérző munkásság rendíthetetlen polgári és nemzeti öntudattal a nemzeti Magyarország, a polgári társadalom nyugalma és az ország jövő békés fejlődése érdekében fogják szavazatukat érvényesíteni.

Next