Szózat, 1922. szeptember (4. évfolyam, 200-223. szám)

1922-09-01 / 200. szám

Mra I0 korona BUDAPEST, 1922 SZEPTEMBER 1 PÉNTEK SzerKESZTŐSég­ea Kiauumvurai VI. RÓZSA UTCA 111. (Podnaniczky-utca sarok) BIUEFOX. Szerkesztőség: József 63 -52, Jonet 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 KERESZTÉNY POEITS ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre_____ _____ 560 korona Egy hónapra ... . _ 200 korona Egyes szám ..............­ ... .j korona Külföldre az előfizetés ennek kétszerese Olasz-magyar Kapcsolatot! (K. G.) Magyarországot az olasz népvilág életével kezdettől fogva a geográfiai helyzet kapcsolta össze. Az olasz félszigetnek észak­ról kellett magát élelmeznie, Magyarország­nak viszont a tengeri útra volt szüksége. A két nemzet természeti egymásrautaltsága te­hát mindig megvolt; megvan ma is, jobban, mint valaha. Másrészt a politikai egymásrautaltság is megvolt. A magyarok a tarka barka szláv világ közepén telepedtek le s ethnikai egysé­gükkel és államalkotó energiájukkal a közép­európai egyensúly forgópontját tartották. Vi­szont az olasz népvilágnak is veszedelme volt mindig az Adria keleti partjai miatt a délszláv imperializmus. Az ma is­ jobban, mint valaha. A nyolc külön nemzetből álló szláv világ ha­talmi egyesülése — ami csak erőszakos, im­periális politikával képzelhető — nemcsak a magyar nép történetét juttatná az avarok sorsára, hanem Olaszországot is gazdasági rabságba és sorvadásba döntené. De ezzel át­törné azt a gátat is, mely eddig a nyugati műveltséget az orthodox szláv barbárság ára­dása ellen védelmezte. Mindig volt és van ma­­ is a nyugati népeknek érdeke benne, hogy ez a gátszakadás be ne következzék. Ezeket az érdekeket tükrözi vissza ha­zánk története is. Első püspökünk, szent Gellért, velencei olasz volt. Második kirá­lyunk, Péter, szintén velencei olasz. A keresz­tény műveltség elterjesztésében az olaszok nálunk mindig versenyeztek a németekkel, ami nagy szerencséje volt hazánknak, mivel különben a német elnyomta volna. A keleti Bizá­nc is megpróbálta az orthodox vallással, de már III. Bélánál megakadt. Az árpádkori magyar politika a németek és szlávok nyo­mása ellen olasz földön keresett ellensúlyt. Ez a bölcs politika II. Endre és V. István idejében még szorosabb viszonyra vezetett. III. Endre olasz nevelés volt, Károly Róbert vére pedig anyai ágon magyar. Ez adta ne­künk az anjoui házat, Magyarország fényko­rát és jó ideig a nagyhatalmi állást. Az olasz politika és műveltség (akkor a világon a leg­első) a vegyes királyok idejében is hatott, Mátyás király udvarát pedig európai hírűvé tette. Magának a királynak is nápolyi olasz hercegnő volt a felesége. A mohácsi vész, igaz, mindezt elsöpörte, de a Habsburgok nyomása alatt a nemzeti politika iránytűje ismételve Itália felé muta­tott. A szabadságküzdelmek idejében pedig 1848— 1887-ig a két nemzet szinte test­véries viszonyba került. Garibaldi zászllai alatt magyarok vére is hullott az olasz szabad­ságért s 1860-ban a magyar nép még nótájá­ban is igy énekelt: Calabárdi csárdás kis kalapja. Nemzeti pántlika lobog­ rajta... Az olasz szabadság hérosza nekünk is reményünk volt hosszú ideig és valóság, hogy nemzeti alkotmányunk visszavivásánál az 1859. és 1866. évi olasz háború nagy segítsé­günkre volt. Az 1914—1918. évi világháború ezt a r­égi viszonyt is felforgatta. A magyar nem­zet az élet-halál kérdése elé volt állítva s a Doberdo, Monte Santo, S. Michele, Piave és a. Montello véres lejtőin a magyar és olasz egymást ölte. De ekkor is csak a történeti fátum sodort bennünket. Az életünket kellett mentenünk, noha Olaszországgal és az ola­szokkal nekünk semmi érdekellentétünk nem volt akkor sem. Egyebek közt az olasznak meghagyott Fiume is a bizonysága. De ma­guk az olaszok is csak nagy kénytelenségnek látták ezt a testvér­harcot. Tanúja az Isonzó mellett egy nagy sírkő, amelyre olaszul ilyen fölirás van róva: „Itt nyugszanak a testvérharcban el­hullott olasz és magyar hősük csontjai.*" A trianoni béke azonban, mely a dél­­szlávoknak és cseheknek szinte őrületes elő­jogokat ajándékozott, visszahozta az ősi olasz-magyar történeti kurzust. Középeurópa egyensúly-helyzete ma — az új Romániára nem figyelve — ugyanaz,­­ami az Árpádok alatt volt. Nekünk a szláv barbárságtól kell szabadulnunk és az elvesztett tengerre van szükségünk. Az olaszoknak szintén a szláv nyomás ellen kell magukat védelmezniük s a régi Magyarország termény bőségére van szükségük. Eladdig, amíg ezt el nem érjük, sem a magyar, sem az olasz béke és jólét le­hetősége biztosítva nincs. Ez ellen lehet okos­kodni, lehet békerongyokat s prágai és marien­­bádi koca-szövetségeket kötni, de az ősi, tör­­ténleti magyar-olasz Érdekközösséget s a belőle fakadó testvéries érzést megsemmisí­teni nem lehet. Ez pedig nem mához, vagy holnaphoz van kötve, h­anem­ hosszú, nagyon hosszú időhöz, mivel a geográfiai és gazda­sági tényezők — amint történetünk, is mutatja — jó, ha évszázadról évszázadra mutatnak egy-egy kis változást, nagyobbat talán év­ezredig sem. Jól tudjuk, hogy ennek az érdekbeli és érzelmi közösségnek vannak ellenségei, me­redeket s ködös, még tisztázatlan területei is. Bizonyos, hogy ebbe a szláv-ellenes gyűrűbe Románia is beletartozik, de éppen olyan bi­zonyos, hogy Erdélynél a tőlünk való elszakí­­tása lehetetlenné teszi így a magyar-román érdekközösség fölismerését. Másrészt a kath. h­orvátság érdekei velünk vannak, de itt az Adria miatt szinte legyőzhetetlen olasz-hor­­vát ellentétek vannak. Ami a tétságot illeti, alig lehet kérdés, hogy egy szlovák autonóm­­ország képződése eltüntethetné a régi pán­szláv érdekeket a Kárpátok alatt. Lengyel­­ország pedig Románia felé és felénk gravitál. Akármit is mond tehát az erőszakos és a szerbek iránt oly érthetetlenül generózus francia politika, a cseh-jugoszláv korridor­ terve a Burgenland vonalán át nem sikerülhet. Ez is a hatalmi őrjöngésnek egy fajtája, ami­től Pasics és Benes agya nem tud szabadulni. A felfegyverzett Magyarországot már az elmúlt évben kétszer is össze akarták tiprani a cseh és szerb hadosztályok, de nem lehetett. Hát miért nem lehetett? Azért, mivel Magyarország megmaradása és bé­kéje az európai békét is jelenti. A Po-­ zsömléi Marburgig húzott néhányszáz kilo-­­méternyi vonal Európában nem is vízválasztó, hanem vérriasztó vonal. Jaj annak, aki azt át meri lépni, mivel, vakmerőségére nemcsak az olasz-magyar-lengyel-tót-román-horvát és bolgár népvilág fegyveres elszörnyedé­­sét hívja ki maga ellen, hanem gonosz cse­lekedete még az angol és yankee lelkiismere­tet is sorompóba szólítja. Nem is beszélve a német világról. Ha azonban Prágában és Belgrádban még ezek után is korridort akarn­ak csinálni a Lajtha és a Mura közt, hát tessék. Nekünk magyaroknak legkevesebbet fognak őrült vakmerőségükkel ártani. Maguknak annál többet. A minisztertanács a közélelmezési kérdésekkel s a földadójavaslat módosításával foglalkozott is külpolitikai feszültség megastyurait . Miniszterköz­­értekezlet a földreform gyorsítása ügyében A kormány tagjai a rendes pénteki miniszter­­tanács helyett már csütörtökön este tanácskozásra ültek össze, mert a pénteki és szombati napot az interparlamentáris konferencia résztvevőinek bu­dapesti látogatása foglalja le. A minisztertanács a folyóügyeken kívül elsősorban a gazdasági hely­zettel és a közélelmezési kérdésekkel fog foglal­kozni és tárgyalni fogja Térffy közélelmezési mi­niszter előterjesztés­ét. Sorra kerül a kormányzó által megindított nyomorenyhítő akció keresztül­vitelének és megszervezésének kérdése is. Végül — politikai körökben elterjedt hírek szerint — Kállay Tibor pénzügyminiszter a minisztertanács elé terjeszti azoknak a módosításoknak tervezetét, melyekhez a fö­ladóreform kérdésében a kormány hozzájárulni hajlandó. Ismeretes, hogy a földadó tekintetében az egységes párthoz tartozó kisgazdák egy része oly értelmű kívánságának adott kifeje­zést, hogy az 50 holdon aluli birtokok 5 holdig bezárólag degresszív kulcs alapján adóztassanak meg. Kállay Tibor pénzügyminiszter az ezen óhaj­tás honorálásával előálló helyzetet világítja meg minisztertársai előtt és a vonatkozó számadatokat fogja bemutatni. A földadójavaslaton tervezett mó­dosítások annak lényegét semmiben sem érintik, azonban a kifejezésre jutott kívánságok kielégíté­sére alkalmasak. A külpolitikai helyzet megvitatása nem fog a mai minisztertanács tárgysorozatában jelentős .A helyét elfoglalni, mert amint beavatott helyen rá­mutatnak,,a külpolitikai feszültség igen nagy mér­tékben megenyhült és a veszély megszűntnek te­kinthető. Megállapítható, hogy a külügyi kor­mányzat ismételten hangsúlyozott fölfogása , hogy izgalomra nincs ok s Magyarország figyelő álláspontján megmaradva nyugodtan várhatja be a fejleményeket — teljes beigazolást nyert. A magyar kormány részéről további intézkedésekre ez időszerint szükség nincs. Egyes lapokban részletes adatok jelentek­­meg a vármegyék tervbe vett új beosztásáról, illetve több vármegyének egyesítéséről. Illetékes helyen közüik, hogy ezek az adatok túlságosan koraiak és ebben a kérdésben sem véglegesnek mondható tervezet, annál kevésbbé pedig döntés nincs. A földreform gyors végrehajtásának szüksé­­gességét gróf Bethlen István miniszterelnök, vala­mint a kormány tagjai több izben nyomatékosan kiemelték. Szükségesnek látszik a földreform mi­előbbi keresztülvitele a hozzáfűzött nagy érdeke­­ken kívül azért is, mert a rosszindulatú és dema­góg agitáció ezt a kérdést használja föl leginkább bujtogatásainak céljául. Holnap, pénteken ,délelőtt ebben a kérdésben miniszterközi értekezlet lesz, melyen gróf Bethlen István miniszterelnök is meg­jelenik. Ezen az értekezleten a földbirtokreform­­mal kapcsolatos részletkérdések is tárgyalásra ke­rülnek és az eredmény azokra is megnyugtatólag fog hatni, nekik anyagi eszközök hiányában attól tartanak, hogy a g vetőmagneszesedéstől elesnek.

Next