Szózat, 1922. szeptember (4. évfolyam, 200-223. szám)
1922-09-01 / 200. szám
Mra I0 korona BUDAPEST, 1922 SZEPTEMBER 1 PÉNTEK SzerKESZTŐSégea Kiauumvurai VI. RÓZSA UTCA 111. (Podnaniczky-utca sarok) BIUEFOX. Szerkesztőség: József 63 -52, Jonet 64—46, kiadóhivatal: József 63—51 KERESZTÉNY POEITS ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre_____ _____ 560 korona Egy hónapra ... . _ 200 korona Egyes szám .............. ... .j korona Külföldre az előfizetés ennek kétszerese Olasz-magyar Kapcsolatot! (K. G.) Magyarországot az olasz népvilág életével kezdettől fogva a geográfiai helyzet kapcsolta össze. Az olasz félszigetnek északról kellett magát élelmeznie, Magyarországnak viszont a tengeri útra volt szüksége. A két nemzet természeti egymásrautaltsága tehát mindig megvolt; megvan ma is, jobban, mint valaha. Másrészt a politikai egymásrautaltság is megvolt. A magyarok a tarka barka szláv világ közepén telepedtek le s ethnikai egységükkel és államalkotó energiájukkal a középeurópai egyensúly forgópontját tartották. Viszont az olasz népvilágnak is veszedelme volt mindig az Adria keleti partjai miatt a délszláv imperializmus. Az ma is jobban, mint valaha. A nyolc külön nemzetből álló szláv világ hatalmi egyesülése — ami csak erőszakos, imperiális politikával képzelhető — nemcsak a magyar nép történetét juttatná az avarok sorsára, hanem Olaszországot is gazdasági rabságba és sorvadásba döntené. De ezzel áttörné azt a gátat is, mely eddig a nyugati műveltséget az orthodox szláv barbárság áradása ellen védelmezte. Mindig volt és van ma is a nyugati népeknek érdeke benne, hogy ez a gátszakadás be ne következzék. Ezeket az érdekeket tükrözi vissza hazánk története is. Első püspökünk, szent Gellért, velencei olasz volt. Második királyunk, Péter, szintén velencei olasz. A keresztény műveltség elterjesztésében az olaszok nálunk mindig versenyeztek a németekkel, ami nagy szerencséje volt hazánknak, mivel különben a német elnyomta volna. A keleti Bizánc is megpróbálta az orthodox vallással, de már III. Bélánál megakadt. Az árpádkori magyar politika a németek és szlávok nyomása ellen olasz földön keresett ellensúlyt. Ez a bölcs politika II. Endre és V. István idejében még szorosabb viszonyra vezetett. III. Endre olasz nevelés volt, Károly Róbert vére pedig anyai ágon magyar. Ez adta nekünk az anjoui házat, Magyarország fénykorát és jó ideig a nagyhatalmi állást. Az olasz politika és műveltség (akkor a világon a legelső) a vegyes királyok idejében is hatott, Mátyás király udvarát pedig európai hírűvé tette. Magának a királynak is nápolyi olasz hercegnő volt a felesége. A mohácsi vész, igaz, mindezt elsöpörte, de a Habsburgok nyomása alatt a nemzeti politika iránytűje ismételve Itália felé mutatott. A szabadságküzdelmek idejében pedig 1848— 1887-ig a két nemzet szinte testvéries viszonyba került. Garibaldi zászllai alatt magyarok vére is hullott az olasz szabadságért s 1860-ban a magyar nép még nótájában is igy énekelt: Calabárdi csárdás kis kalapja. Nemzeti pántlika lobog rajta... Az olasz szabadság hérosza nekünk is reményünk volt hosszú ideig és valóság, hogy nemzeti alkotmányunk visszavivásánál az 1859. és 1866. évi olasz háború nagy segítségünkre volt. Az 1914—1918. évi világháború ezt a régi viszonyt is felforgatta. A magyar nemzet az élet-halál kérdése elé volt állítva s a Doberdo, Monte Santo, S. Michele, Piave és a. Montello véres lejtőin a magyar és olasz egymást ölte. De ekkor is csak a történeti fátum sodort bennünket. Az életünket kellett mentenünk, noha Olaszországgal és az olaszokkal nekünk semmi érdekellentétünk nem volt akkor sem. Egyebek közt az olasznak meghagyott Fiume is a bizonysága. De maguk az olaszok is csak nagy kénytelenségnek látták ezt a testvérharcot. Tanúja az Isonzó mellett egy nagy sírkő, amelyre olaszul ilyen fölirás van róva: „Itt nyugszanak a testvérharcban elhullott olasz és magyar hősük csontjai.*" A trianoni béke azonban, mely a délszlávoknak és cseheknek szinte őrületes előjogokat ajándékozott, visszahozta az ősi olasz-magyar történeti kurzust. Középeurópa egyensúly-helyzete ma — az új Romániára nem figyelve — ugyanaz,ami az Árpádok alatt volt. Nekünk a szláv barbárságtól kell szabadulnunk és az elvesztett tengerre van szükségünk. Az olaszoknak szintén a szláv nyomás ellen kell magukat védelmezniük s a régi Magyarország termény bőségére van szükségük. Eladdig, amíg ezt el nem érjük, sem a magyar, sem az olasz béke és jólét lehetősége biztosítva nincs. Ez ellen lehet okoskodni, lehet békerongyokat s prágai és marienbádi koca-szövetségeket kötni, de az ősi, történleti magyar-olasz Érdekközösséget s a belőle fakadó testvéries érzést megsemmisíteni nem lehet. Ez pedig nem mához, vagy holnaphoz van kötve, hanem hosszú, nagyon hosszú időhöz, mivel a geográfiai és gazdasági tényezők — amint történetünk, is mutatja — jó, ha évszázadról évszázadra mutatnak egy-egy kis változást, nagyobbat talán évezredig sem. Jól tudjuk, hogy ennek az érdekbeli és érzelmi közösségnek vannak ellenségei, meredeket s ködös, még tisztázatlan területei is. Bizonyos, hogy ebbe a szláv-ellenes gyűrűbe Románia is beletartozik, de éppen olyan bizonyos, hogy Erdélynél a tőlünk való elszakítása lehetetlenné teszi így a magyar-román érdekközösség fölismerését. Másrészt a kath. horvátság érdekei velünk vannak, de itt az Adria miatt szinte legyőzhetetlen olasz-horvát ellentétek vannak. Ami a tétságot illeti, alig lehet kérdés, hogy egy szlovák autonómország képződése eltüntethetné a régi pánszláv érdekeket a Kárpátok alatt. Lengyelország pedig Románia felé és felénk gravitál. Akármit is mond tehát az erőszakos és a szerbek iránt oly érthetetlenül generózus francia politika, a cseh-jugoszláv korridor terve a Burgenland vonalán át nem sikerülhet. Ez is a hatalmi őrjöngésnek egy fajtája, amitől Pasics és Benes agya nem tud szabadulni. A felfegyverzett Magyarországot már az elmúlt évben kétszer is össze akarták tiprani a cseh és szerb hadosztályok, de nem lehetett. Hát miért nem lehetett? Azért, mivel Magyarország megmaradása és békéje az európai békét is jelenti. A Po- zsömléi Marburgig húzott néhányszáz kilo-méternyi vonal Európában nem is vízválasztó, hanem vérriasztó vonal. Jaj annak, aki azt át meri lépni, mivel, vakmerőségére nemcsak az olasz-magyar-lengyel-tót-román-horvát és bolgár népvilág fegyveres elszörnyedését hívja ki maga ellen, hanem gonosz cselekedete még az angol és yankee lelkiismeretet is sorompóba szólítja. Nem is beszélve a német világról. Ha azonban Prágában és Belgrádban még ezek után is korridort akarnak csinálni a Lajtha és a Mura közt, hát tessék. Nekünk magyaroknak legkevesebbet fognak őrült vakmerőségükkel ártani. Maguknak annál többet. A minisztertanács a közélelmezési kérdésekkel s a földadójavaslat módosításával foglalkozott is külpolitikai feszültség megastyurait . Miniszterközértekezlet a földreform gyorsítása ügyében A kormány tagjai a rendes pénteki minisztertanács helyett már csütörtökön este tanácskozásra ültek össze, mert a pénteki és szombati napot az interparlamentáris konferencia résztvevőinek budapesti látogatása foglalja le. A minisztertanács a folyóügyeken kívül elsősorban a gazdasági helyzettel és a közélelmezési kérdésekkel fog foglalkozni és tárgyalni fogja Térffy közélelmezési miniszter előterjesztését. Sorra kerül a kormányzó által megindított nyomorenyhítő akció keresztülvitelének és megszervezésének kérdése is. Végül — politikai körökben elterjedt hírek szerint — Kállay Tibor pénzügyminiszter a minisztertanács elé terjeszti azoknak a módosításoknak tervezetét, melyekhez a föladóreform kérdésében a kormány hozzájárulni hajlandó. Ismeretes, hogy a földadó tekintetében az egységes párthoz tartozó kisgazdák egy része oly értelmű kívánságának adott kifejezést, hogy az 50 holdon aluli birtokok 5 holdig bezárólag degresszív kulcs alapján adóztassanak meg. Kállay Tibor pénzügyminiszter az ezen óhajtás honorálásával előálló helyzetet világítja meg minisztertársai előtt és a vonatkozó számadatokat fogja bemutatni. A földadójavaslaton tervezett módosítások annak lényegét semmiben sem érintik, azonban a kifejezésre jutott kívánságok kielégítésére alkalmasak. A külpolitikai helyzet megvitatása nem fog a mai minisztertanács tárgysorozatában jelentős .A helyét elfoglalni, mert amint beavatott helyen rámutatnak,,a külpolitikai feszültség igen nagy mértékben megenyhült és a veszély megszűntnek tekinthető. Megállapítható, hogy a külügyi kormányzat ismételten hangsúlyozott fölfogása , hogy izgalomra nincs ok s Magyarország figyelő álláspontján megmaradva nyugodtan várhatja be a fejleményeket — teljes beigazolást nyert. A magyar kormány részéről további intézkedésekre ez időszerint szükség nincs. Egyes lapokban részletes adatok jelentekmeg a vármegyék tervbe vett új beosztásáról, illetve több vármegyének egyesítéséről. Illetékes helyen közüik, hogy ezek az adatok túlságosan koraiak és ebben a kérdésben sem véglegesnek mondható tervezet, annál kevésbbé pedig döntés nincs. A földreform gyors végrehajtásának szükségességét gróf Bethlen István miniszterelnök, valamint a kormány tagjai több izben nyomatékosan kiemelték. Szükségesnek látszik a földreform mielőbbi keresztülvitele a hozzáfűzött nagy érdekeken kívül azért is, mert a rosszindulatú és demagóg agitáció ezt a kérdést használja föl leginkább bujtogatásainak céljául. Holnap, pénteken ,délelőtt ebben a kérdésben miniszterközi értekezlet lesz, melyen gróf Bethlen István miniszterelnök is megjelenik. Ezen az értekezleten a földbirtokreformmal kapcsolatos részletkérdések is tárgyalásra kerülnek és az eredmény azokra is megnyugtatólag fog hatni, nekik anyagi eszközök hiányában attól tartanak, hogy a g vetőmagneszesedéstől elesnek.