Szózat, 1922. december (4. évfolyam, 276-299. szám)
1922-12-01 / 276. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 64—56, kiadóhivatal: József 63—51 KlokkAdóhivatal: IV^AnisIkó^utcaMa Tel.: 77-34. IV. ÉVFOLYAM 276. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre....... 560 kor. Egy hónapra ...... 200 kor. Egyes szám............... 10 kor. Külföldre egy hónapra 450 kor. PÉNTEK BUDAPEST, 1922 DECEMBER 1 A lausannei konferencia nehézségei (N. L.) Több mint egy hete tanácskoznak egymással a többé-kevésbé érdekelt hatalmak delegátusai Lausanneban hoznak határozatokat, melyek nagy részét diszkréten titokban tartják, annyira, hogy szemlélő úgy látja, mintha csak ügyes formulák, kölcsönös engedmények jól bevált emelőrúdjának segítségével tudnák lassan előregördíteni a konferencia tárgyalásainak elfolakadó menetét. Hiszen e rövid idő alatt is már nagy számmal merültek fel különböző, előre nem látható akadályok! A konferencia megnyitását is krízisek előzték meg. Az a gyanús sietség, mellyel a szövetségesek az utolsó pillanatban iparkodtak „egységes frontjukon“ mutatkozó hézagokat kifoltozni, bizonyos jele volt annak, hogy nem készültek el a konferencia lehető fordulataira. Úgy látszik, mindenre inkább számítottak, mint a törökök határozott, meg nem alkuvó viselkedésére! Csak később győzte meg őket Rifaat pasa magatartása arról, hogy a győztes törökök teljes tudatában vannak kedvező helyzetüknek, egy pillanatig sem feledik, hogy nincs ma hatalom vagy tőke, mely a kis-ázsiai pusztákon át vezetendő etappe-vonalak költségeit, egy elkeseredett, utolsó vérig menő háború kiadásait finanszírozná. Ha hinni lehet az előértekezletről kiadott kommünikéknek, az antant egysége az utolsó pillanatban helyreállt. A következmények mutatták, milyen nagy szükség volt erre. A szövetséges delegátusok ugyanis már a konferencia első napjaiban is rájöhettek arra, hogy a közeli keleti kérdés komplexumából nem lehet csak úgy kiragadni a török-görög békével és a két állam határrendezésével összefüggő probémákat meg a tengerszorosok forgalmának szabályozását. Az Európában feltűnő törökség jelentős eltolódásokat okoz a Balkánon is és ez ellen védekezendő, megmozdultak a balkáni érdekelt államok is. A balkáni államok után — s ez már sokkal jobban aggasztja a szövetségeseket — egymásután jelentkeznek a különböző ázsiai mohamedán nemzetek küldöttségei. Megérkeztek az egyiptomi függetlenségi pártok küldöttei (hír szerint a delegáció máris elért annyit, hogy a kairói angolbarát kormány beterjesztette lemondását), jött a szíriai, mezopotámiai küldöttség, hindu tudósok „figyelik“ a konferencia munkálatait és még sok egyéb exotikus nemzet képviselője mozog a svájci város utcáin, kikben a török nacionalisták hűséges segítőtársakat találnak. Az európai areopágia nem lehet valami túlságosan kellemes, de minden jel arra mutat, hogy a konferencia nem zárkózhatik el egyes érzékeny, legalább Curzonékra meglehetősen kellemetlen kérdés tárgyalása elől. Hozzá még az oroszok is hátra vannak, Asszerbejdzsan, Georgia, Ukrajna delegátusaiból alkotott sleppjükkel! Racovski már eddig is néhány kellemetlen jelenetet inszcenált, de még mindig hátra van Csicserin, a genovai balszerző. Mégis a legkellemetlenebb meglepetés arról az oldalról jött, ahonnan legkevésbé vártak. — Amerika részéről. Child, az amerikai megfigyelő, a konferencia szombati ülésén egy rövid deklarációt olvasott föl, mely a szövetségeseket egyenesen megdöbbentette. — Amerika elvárja, — mondotta Child ,— hogy a szövetségesek nem tartják fönn az 1920-ban kötött Törökország természeti kincseinek hasznosításáról szóló egyezményt, mely homlokegyenest ellenkezik a népek kölcsönös gazdasági egyenjogúságának és a nyitott kapu politikájának elvével. Child felszólalása a kis-ázsiai és mezopotámiai petróleum-kutak kihasználására vonatkozó, San Remóban kötött egyezmény ellen irányul. Akármennyire is szívesen hinnénk el, hogy a hatalmak csak a békét akarják biztosítani, minden hangzatos frázis ellenére, igazat kell adnunk Bernhard Shaw-nak, ki már a washingtoni konferencia idejében írta, hogy nagyon nehéz megegyezést találni ott, ahol minden résztvevőt titkolt anyagi és rosszul leplezett hatalmi érdekek vezetnek. Az amerikai megfigyelőt pedig hatalmas anyagi érdekek késztették a felszólalásra, az angol Shell- Dutch társaságnak az amerikai Standard- Oil részvénytársasággal nemcsak milliárdos hasznot biztosító, hanem mérhetetlen gazdasági túlerőt jelentő kihasználatlan petróleummezők birtokáért vívott hatalmas küzdelme. Emlékezzünk vissza Genovára. Május 3-án, midőn Dayle ezredes, az angol petróleum-érdekeltségek képviseletében állítólag megegyezett Krasszinnal a hakni és asszerbekizsáni petróleum-kutak kitermelése felől, rögtön felpattant az amerikai érdekeket képviselő francia Barrére és felvétette az oroszoknak adott memoárba a 7-ik pontot, mely szinte formálisan megtiltja a szovjetnek, hogy a petróleum-kérdésben külön egyezséget kössön. Pedig ez veszedelmes lépés volt, mert csaknem lehetetlenné tette a konferencia további tanácskozásait! Mégis megkísérelték, oly nagy anyagi érdekek fűződtek e szerződés megsemmisítéséhez. A Dayle—Krasszi-féle szerződés nem sikerült ugyan, de annál jobb üzletet kötött a Royal Dutch 1920-ban San Remóban, midőn érdekszférákba osztva a közeli keletet, magának éppen a petróleumban annyira gazdag Mosszul vidékét tartotta meg, kineveztetvén Falssal emir személyében egy uj királyt, ki majd biztosítja az angol igényeket. Az angol számítás helyes lett volna, ha nem gazda nélkül eszelték volna ki. Lausanneban már nem a kapitulációkat tűrő, az elmúlt századok legszégyenletesebb békefeltételeit aláíró török nép képviselői tárgyalnak, de egy — a nemzeti érzésben újjászületett, őserőben gazdag nép küldöttsége! Ismétl pasa egész egyszerűen kijelentette, hogy Törökország visszakivánja Mosszul vidékét és ez erélyes kívánság súlyából semmit sem von le az, ha Curzon kijelenti, hogy Amerika és Anglia között a petróleum-kérdésben a legnagyobb egyetértés uralkodik. Sokkal többet érunt a Royal Dutch részvényeseinek, ha a törökséggel találnák meg az egyetértés alapjait. Addig azonban, míg az antanthatalmak önkényesen osztozkodnak a világ javain, erre a megegyezésre semmi remény nincsen. Tudják ezt az angolok is, akik hír szerint máris lemondanak Faiszal támogatásáról, akit mint most már felesleges segítséget, rövid úton elejtettek. Lausanneban a törökökkel kell megegyezni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a nyugat leszokik az eddig használt diktátori hangról. Curzonék kevés hajlandóságot mutatnak erre és ez az alapja a konferencia legújabb, valószínűleg azonban nem utolsó válságának. A törvényhatósági választások elhalasztását megszavazta a nemzetgyűlés Nem lehet az 1914. évi névjegyzék vagy a szükségrendelet alapján választani Elfogadták az Akadémia segélyéről szóló javaslatot A nemzetgyűlés ma részleteiben is megszavazta az Akadémia állami támogatásáról beterjesztett javaslatot. Rátért azután a nemzetgyűlés annak az indítványnak tárgyalására, melyet a közigazgatási javaslatok vitája során Fási Gyula terjesztett be és amely arról intézkedik, hogy a törvényhatósági választások a közigazgatási reform életbelépéséig, de legfeljebb 1928 végéig elhalasztassanak. Rakovszky Iván belügyminiszter a mai ülésen kifejtette, hogy nincs egyébről szó, mint a fennálló tényleges állapotnak egy időre való meghosszabbításáról. Lehetetlen ma az 1914. évi választói névjegyzék alapján választani, de lehetetlen az is, hogy a választás a Friedrich-féle szükségrendelet alapján történjék. A választást tehát el kellett halasztani a jövő év végéig, amikor remélhetőleg már tető alá kerül a közigazgatási reform. Ha a reform 1923-ban sem készülne el, a törvényhozásnak szabadságában áll a választás megtartása vagy újabb elhalasztása. A Ház a belügyminiszter szavai után Fáy Gyula indítványát s ezzel a törvényhatósági választások elhalasztását megszavazta.A mai ülés részletes lefolyása a következő. Szilágyi Lajos a tárgyalt javaslattal selmi összefüggésben sem levő bihari küzdelmeket vitte a maga egyoldalú szempontjait közvetve a nemzetgyűlés elé. Csodálatos nagy Szilágyi, aki évek óta háborog a „diktatúra“ ellen, a té nincs s amelyet csak az ő képzelődése ismer ,most maga ült fel a diktatúra paripájára s azt követelte a belügyminisztertől, hogy azonnal, sürgősen, a tárgyilagos vizsgálat bevárása nélkül döntsön az ő feljelentése ügyében s járjon el a biharmegyei érdemes és általános tisztelettel övezett alispán ellen. A belügyminiszter az eljárás befejezése után előreláthatólag teljes elégtételt fog adni a megtámadot alispánnak. Szilágyi eljárásából ismét kiderült, hogy ő maga nincs a béke álláspontján, melyet oly sokat hangoztat, a kormány és pártjától annyira megkíván. Büntessék meg a forradalmi sajtót Az ülést fél 11 óra előtt nyitotta meg Scitovtzky Béla elnök. Bejelenti, hogy Nógrád vármegye a forradalmi sajtómegrendszabályozása ügyében átírt a nemzetgyűléshez s a Tapolcavidéki Gazdakör a bor értékesítésének megkönnyítését kérte. Napirend szerint a Magyar Tudományos Akadémia állami támogatásáról szóló törv