Szózat, 1922. december (4. évfolyam, 276-299. szám)

1922-12-01 / 276. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI., Rózsa-utca 111. (Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 64—56, kiadóhivatal: József 63—51 KlokkAdóhivatal: IV^AnisIkó^utcaMa Tel.: 77-34. IV. ÉVFOLYAM 276. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Negyedévre....... 560 kor. Egy hónapra ...... 200 kor. Egyes szám............... 10 kor. Külföldre egy hónapra 450 kor. PÉNTEK BUDAPEST, 1922 DECEMBER 1 A lausannei konferencia nehézségei (N. L.) Több mint egy hete tanács­koznak egymással a többé-kevésbé érdekelt hatalmak delegátusai Lausanneban­ hoznak határozatokat, melyek nagy részét diszkré­ten titokban tartják, annyira, hogy szem­lélő úgy látja, mintha csak ügyes formulák, kölcsönös engedmények jól bevált emelő­­rúdjának segítségével tudnák lassan előre­­gördíteni a konferencia tárgyalásainak el­­fo­lakadó menetét. Hiszen e rövid idő alatt is m­ár nagy számmal merültek fel különböző, előre nem látható akadályok! A konferencia megnyitását is krízisek előzték meg. Az a gyanús sietség, mellyel a szövetségesek az utolsó pillanatban iparkodtak „egységes frontjukon“ mutatkozó hézagokat kifol­tozni, bizonyos jele volt annak, hogy nem készültek el a konferencia lehető fordula­taira. Úgy látszik, mindenre inkább számí­tottak, mint a törökök határozott, meg nem alkuvó viselkedésére! Csak később győzte meg őket Rifaat pasa magatartása arról, hogy a győztes törökök teljes tudatában vannak kedvező helyzetüknek, egy pillana­tig sem feledik, hogy nincs ma hatalom vagy tőke, mely a kis-ázsiai pusztákon át vezetendő etappe-vonalak költségeit, egy elkeseredett, utolsó vérig menő háború ki­adásait finanszírozná. Ha hinni lehet az előértekezletről ki­adott kommünikéknek, az antant egysége az utolsó pillanatban helyreállt. A követ­kezmények mutatták, milyen nagy szükség volt erre. A szövetséges delegátusok ugyanis már a konferencia első napjaiban is rájö­hettek arra, hogy a közeli keleti kérdés komplexumából nem lehet csak úgy kira­gadni a török-görög békével és a két állam határrendezésével összefüggő probémákat meg a tengerszorosok forgalmának szabá­lyozását. Az Európában feltűnő törökség jelentős eltolódásokat okoz a Balkánon is és ez ellen védekezendő, megmozdultak a balkáni érdekelt államok is. A balkáni államok után — s ez már sokkal jobban aggasztja a szövetségeseket — egymásután jelentkeznek a különböző ázsiai mohamedán nemzetek küldöttségei. Megérkeztek az egyiptomi függetlenségi pártok küldöttei (hír szerint a delegáció máris elért annyit, hogy a kairói angol­­barát kormány beterjesztette lemondását), jött a szíriai, mezopotámiai küldöttség, hindu tudósok „figyelik“ a konferencia munkálatait és­ még sok egyéb exotikus nemzet képviselője mozog a svájci város utcáin, kikben a török nacionalisták hűsé­ges segítőtársakat találnak. Az európai areopágia nem lehet valami túlságosan kel­lemes, de minden jel arra mutat, hogy a konferencia nem zárkózhatik el egyes érzé­keny, legalább Curzonékra meglehetősen kellemetlen kérdés tárgyalása elől. Hozzá még az oroszok is hátra vannak, Asszer­­bejdzsan, Georgia, Ukrajna delegátusaiból alkotott sleppjü­kkel! Racovski már eddig is néhány kellemetlen jelenetet inszcenált, de még mindig hátra van Csicserin, a ge­novai balszerző. Mégis a legkellemetlenebb meglepetés arról az oldalról jött, ahonnan legkevésbé vártak. — Amerika részéről. Child, az ame­rikai megfigyelő, a konferencia szombati ülésén egy rövid deklarációt olvasott föl, mely a szövetségeseket egyenesen meg­döbbentette. — Amerika elvárja, — mondotta Child ,— hogy a szövetségesek nem tartják fönn az 1920-ban kötött Törökország természeti kincseinek hasznosításáról szóló egyez­ményt, mely homlokegyenest ellenkezik a népek kölcsönös gazdasági egyenjogúságá­nak és a nyitott kapu politikájának elvével. Child felszólalása a kis-ázsiai és me­zopotámiai petróleum-kutak kihasználására vonatkozó, San­ Remó­ban kötött egyez­mény ellen irányul. Akármennyire is szíve­sen hinnénk el, hogy a hatalmak csak a bé­két akarják biztosítani, minden hangzatos frázis ellenére, igazat kell adnunk Bern­­hard Shaw-nak, ki már a washingtoni kon­ferencia idejében írta, hogy nagyon nehéz megegyezést találni ott, ahol minden részt­vevőt titkolt anyagi és rosszul leplezett hatalmi érdekek vezetnek. Az amerikai megfigyelőt pedig hatalmas anyagi érdekek késztették a felszólalásra, az angol Shell- Dutch társaságnak az amerikai Standard- Oil részvénytársasággal nemcsak mil­liárdos hasznot biztosító, hanem mérhetet­len gazdasági túlerőt jelentő kihasználat­lan petróleummezők birtokáért vívott ha­talmas küzdelme. Emlékezzünk vissza Genovára. Május 3-án, midőn Dayle­ ezredes, az angol petró­leum-érdekeltségek képviseletében állítólag­ megegyezett Krasszinnal a hakni és asszer­­bekizsáni petróleum-kutak kitermelése fe­lől, rögtön felpattant az amerikai érdekeket képviselő francia Barrére és felvétette az oroszoknak adott memoárba a 7-ik pontot, mely szinte formálisan megtiltja a szovjet­nek, hogy a petróleum-kérdésben külön egyezséget kössön. Pedig ez veszedelmes lépés volt, mert csaknem lehetetlenné tette a konferencia további tanácskozásait! Mégis megkísérelték, oly nagy anyagi érdekek fűződtek e szerződés megsemmisítéséhez. A Dayle—Krasszi-féle szerződés nem sikerült ugyan, de annál jobb üzletet kö­tött a Royal­ Dutch 1920-ban San­ Remóban, midőn érdekszférákba osztva a közeli kele­tet, magának éppen a petróleumban annyira gazdag Mosszul vidékét tartotta meg, kine­­veztetvén Falssal emir személyében egy uj királyt, ki majd biztosítja az angol igé­nyeket. Az angol számítás helyes lett volna, ha nem gazda nélkül eszelték volna ki. Lausanneban már nem a kapitulációkat tűrő, az elmúlt századok legszégyenletesebb békefeltételeit aláíró török nép képviselői tárgyalnak, de egy — a nemzeti érzésben újjászületett, őserőben gazdag nép küldött­sége! Ismétl pasa egész egyszerűen kije­lentette, hogy Törökország visszakivánja Mosszul vidékét és ez erélyes kívánság súlyából semmit sem von le az, ha Curzon kijelenti, hogy Amerika és Anglia között a petróleum-kérdésben a legnagyobb egyet­értés uralkodik. Sokkal többet érunt a Royal­ Dutch részvényeseinek, ha a törökséggel találnák meg az egyetértés alapjait. Addig azonban, míg az antanthatalmak önkényesen osz­tozkodnak a világ javain, erre a megegye­zésre semmi remény nincsen. Tudják ezt az angolok is, akik hír szerint máris lemon­­­danak Faiszal támogatásáról, akit mint most már felesleges segítséget, rövid úton elejtettek. Lausanneban a törökökkel kell megegyezni, ez pedig csak úgy lehetséges, ha a nyugat leszokik az eddig használt dik­­tátori hangról. Curzonék kevés hajlandó­ságot mutatnak erre és ez az alapja a kon­ferencia legújabb, valószínűleg azonban nem utolsó válságának. A törvényhatósági választások elhalasztását megszavazta a nemzetgyűlés Nem lehet az 1914. évi névjegyzék vagy a szükségrendelet alapján választani Elfogadták az Akadémia segélyéről szóló javaslatot A nemzetgyűlés ma részleteiben is meg­szavazta az Akadémia állami támogatásáról beterjesztett javaslatot. Rátért azután a nemzetgyűlés annak az indítványnak tár­gyalására, melyet a közigazgatási javaslatok vitája során Fási Gyula terjesztett be és amely arról intézkedik, hogy a törvényható­sági választások a közigazgatási reform életbelépéséig, de legfeljebb 1928 végéig el­­h­alasztassanak. Rakovszky Iván belügymi­niszter a mai ülésen kifejtette, hogy nincs egyébről szó, mint a fennálló tényleges álla­potnak egy időre való meghosszabbításáról. Lehetetlen ma az 1914. évi választói név­jegyzék alapján választani, de lehetetlen az is, hogy a­ választás a Friedrich-féle szük­ségrendelet alapján történjék. A választást tehát el kellett halasztani a jövő év végéig, amikor remélhetőleg már tető alá kerül a közigazgatási reform. Ha a reform 1923-ban sem készülne el, a törvényhozásnak szabad­ságában áll a választás megtartása vagy újabb elhalasztása. A Ház a belügyminiszter szavai után Fáy Gyula indítványát s ezzel a törvény­­hatósági választások elhalasztását megsza­vazta.A mai ülés részletes lefolyása a követ­kező. Szilágyi Lajos a tárgyalt javaslattal se­lmi összefüggésben sem levő bihari küz­delmeket vitte a maga egyoldalú szempont­jait közvetve a nemzetgyűlés elé. Csodála­tos nagy Szilágyi, aki évek óta háborog a­ „diktatúra“ ellen, a té­­ nincs s amelyet csak az ő képzelődése ismer ,most maga ült fel a diktatúra paripájára s azt követelte a belügyminisztertől, hogy azonnal, sürgősen, a tárgyilagos vizsgálat bevárása nélkül döntsön az ő feljelentése ügyében s járjon el a biharmegyei érdemes és általános tisz­telettel övezett alispán ellen. A belügy­miniszter az eljárás befejezése után előre­láthatólag teljes elégtételt fog adni a meg­­támadot alispánnak. Szilágyi eljárásából ismét kiderült, hogy ő maga nincs a béke álláspontján, melyet oly sokat hangoztat, a kormány és pártjától annyira megkíván. Büntessék meg a forradalmi sajtót Az ülést fél 11 óra előtt nyitotta meg Scitovtzky Béla elnök. Bejelenti, hogy Nógrád vármegye a forradalmi sajtó­­meg­­rendszabályozása ügyében átírt a nemzet­gyűléshez s a Tapolcavidéki Gazdakör a bor értékesítésének megkönnyítését kérte. Napirend szerint a Magyar Tudom­ányos Akadémia állami támogatásáról szóló törv

Next