Szózat, 1923. március (5. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Sporttiszt ÖaéS «• kiadóhivatal: H? RizsMtea fit (PodnaBiezky-n. sva) Tekifeo: Szerkesztdség Jdxaef CS-% Jéuaef 8*—«, kiadóhtetal: JÓM*! 8S* FiókJdadáhhinta!: IT, VárpahóEatea 10._____Tel.: 71—SI V. ÉVFOLYAM 48. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ! ZSILINSZKY ENDRE CSÜTÖRTÖK ELŐTT235TELI ÁRAS: Negyedévre...............fiaPksst Egy hónapn •••«•• A0 reok» Egyes szám.................. 39 km, Külföldre egy hónapra 900 low. BUDAPEST, 1923 MÁRCIUS 1 A harmadik évforduló Immár három esztendeje áll csonka or- BWBgrunk élén egy egész férfi. Kicsi még a távlat, hogy ezt a nehéz három esztendőt minden lényeges vonatkozásában a gyászos múlthoz és a ködös jövőhöz igazán áttekinthessük. Hogyan fog. Ítélni a történelem a mi nemzedékünk és korszakunk fölött, nem tudhatjuk. Mi fog megszakadni a legfrissebb magyar történelem most szövődő szálaiból és mi fog diadalmasan beleszövődni maradandóan a magyar jövendő új kialakulásába, senki sem tudná megmondani. Külpolitikai, gazdasági és szociális világválság korszakában élünk, minden pillanatban érezzük, hogy minden bizonytalan ma, aminek csak távoli köze is van az állam és államok, a társadalom és társadalmak mostani struktúrájához. Ami ma van, lávafolyamként hullámzik s nem tudni, mikor lesz belőle szilárd talaj és e szilárd talajból termőföld. A mii kis csonka világunk is résztvesz etne rettenetes világprovizórium bizonytalan sorsában. És e bizonytalanság nagyban hozzájárul a gyarló emberek belső bizonytalanságának, ingadozásainak, lelkiismeretlenségének, kapzsiságának, gyávaságának és határozatlanságának fokozásához. Olyan világot élünk, amikor annak lehet csak igaza, aki lelki, testi mivoltának egészével benne él a nagy természetben és a nagy természet ősi közösségeivel, nemzettel, fajjal ösztönösen dobban össze a szíve. Az Isten és a természet közelsége adhat csak erőt és szilárdságot az ilyen ítélete?, földrengésés korszakokban. És ebben az emésztő bizonytalanságban, a szinte korlátlan lehetőségek eme káoszában ott látunk a magyar faj és magyar nemzet élén egy férfiút, aki nem ingadozik, aki nem csügged, aki nem alkuszik lelkiismeretével és csodálatosan biztos ösztöneinek belső szavával. Mert közel van lelkében az Istenhez, a nagy mindenséghez, a magyar faj és nemzet föld alatt morajló, de igy is diadalmas életösztöneihez, ezért olyan erős és ezért áll olyan biztosan és ingadozás nélkül a bizonytalanságok és ingadozások hullámverése fölött. Kincs férfiú ma Magyarországon, aki a lélek mélyebb ősforrásaiból merítené a hitet és erőt a munkához, mint a kormányzó. Nem tudja, de ami ennél sokkal több: érzi, mit kell cselekednie. Mindenkinél jobban érzi, ezért igazi államférfiú ő a maga katonás lelki habitusában is. Amikor szegény magyarok elsétálunk a Duna partján és szemünkbe verődik a kormányzói palota néhány ablakából az esti fény, kell, hogy nyugalom és bizalom szálljon a zaklatott szívekre: ime, magyar ember ül ma a várpalotában, magyar férfi, aki virraszt és dolgozik. Erős karral és nagy pöröllyel kovácsolja a magyar jövendőt. Minden magyarok, tisztelegjünk Előtte e napon« érzésben és gondolatban!' ' Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjesztette az állami költségvetést Az 1982—93. évi költségvetés 40*6 milliárd deficitet mutat — Nem lehet áttérni az aranykorona számításra — A költségvetésben nincs újabb teher — Nem fizethetünk jóvátételt A bankjegyszaporítás szükségképpen rontja gazdasági életünket — A Devizaközpont fenntartására szükség van — Legszigorúbb takarékosság szükséges az egész vonalon Kátasi Tibor magyar királyi pénzügyminiszter a szerdai nemzetgyűlésen beterjesztette az 1922—23. évi költségvetést. Érdemlegesen és részleteiben elsietett dolog volna még ma a költségvetés méltatásához hozzányúlnunk. A költségvetési javaslat természetszerűen az állami életnek összes vonatkozásait a legmélyebbre ható módon érinti, számtalan általános elvi és részletkérdés megvitatását hozza magával, amely akfr, költségvetési vita során annak idején visszatérünk. Máig most meg kell azonban benyomásaink összefoglalásaképen jegyeznünk, hogy a pénzügyminiszter expozéja korrekt szakszerűségével és nyugodtságával, azonkívül az eddigi pénzügyi helyzettel szemben sok tekintetben határozott javulási mutató részeivel a nemzetgyűlésen nyilvánvaló megnyugvást keltettamelynek az egész országban feltétlenül meglesz a megfelelő visszhangja. Kállay névtzügyminiszter beszorít» Kálity Tibor pénzügyminiszter: — Van szerencsém az 1922—23. évi költségvetést a nemzetgyűlés elé terjeszteni és kérem a nemzetgyűlést hogy ezt a pénzügyi bizottsághoz utasítsa. — Tisztelt nemzetgyűlés! A magyar Allam 1922—23. évi költségvetése 10,0 milliárd deficittel zárult. Ez a költségvetés két részből alakult Egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete és a közadókból folyó bevétel, a másik rés: az üzemek kiadása és bevétele. Ami az első rész illeti, a kiadás 118,3 milliárd, tehát itt 15.3 milliárd deficit jelentkezik. Ha a másik részt nézzük az üzemeknél, a kiadásra 70, a bevételre pedig 43,8 milliárd van előirányozva. Végeredményében itt 55 milliárd deficit mutatkozik. *—• Összehasonlítva a kiadások emelkedését a bevételek emelkedésével, átlagban■ a kiadásai Italszoros, a bevételek pedig tíz előző költségvetéshez felest hétszeres emelkedést mutatnakHa, az üzemek hetségvetéseét nézzük, a Mosdósok nem egészen 9, a bevételek pedig 8-szorosat emelkedtek. Ha a tényleges eredményeket vesz szük ügyelembe, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt esztendőben II,11 milliárd, kiadással szemben 37 milliárd bevételt tüntet fel a költségvetés, úgy hogy 11,5 milliárd a deficit. Azonban figyelembe kell venni, hogy :a költségvetésnek akkori előkészítése OJSZ-es korona mellett folyt le és ha ezzel a mostani helyzetét összehasonlítjuk, látjuk, hogy a kiadások emelkedése rala mivel kevesebb, mint négyszeres, a bevételei emelkedése pedig valamivel több. Ez megfelel annak az aránynak, minem a 6SI-es és a 2DH'i-as korona között fennáll. összehasonlítás a békeviszonyokkal —Az 1914 15. évi költségvetés amai Magyarországra alkalmazva — 10 százalékot véve — 90 millió aranykorona deficittel jávult. Ha öszszehasonlítjuk a mostani kölségvetést és átszámítjuk aranykoronára a mostani előirányzatot, ugyancsak ennek a 90 millió aranykoronának felel meg a deficit. Azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy míg az 1914/15-ös költségvetésben a beruházások 250 milliót tettek ki, most a beruházás 560 millió. A változó korona értékváltozást és átalakulást jelent a gazdasági életben s így a- átszámításból sohasem kanunk meg azt a péli költségvetésbe fel van véve az állami kölcsönszolgáltatások teljes kielégítése. A mostani költségvetésben is be van állítva 15 milliárd, 11 ami 31 millió aranykoronának felel meg. Azért, -nem több, mert az államadósságok felosztási munkálatai még nem fejeződtek be. Tekintetbe kell venni, hogy akkor nem meredtek a jövőből reánk olyan problémák, mint most. Lényeges különbség az is, hogy a deficitet akkor lehetett -1 külföldi kölcsönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Kam lehet áttérni az aranyszámításra Többször felhangzott az a kívánság, hogy a viszonyok konszolidálása érdekében térjünk át az aranykorona számításra, amely ni nescuj^ ■ kitéve folytonos változásnak. Est ií&íu. valamír*-■ lmfji‘1- meg, amíg1 nem tudnék • tartani. Visszatérésünk csak rázkódtatást időtill, • ne elő, anélkül, hogy a viszonyok stabilizálód^ • nának. — Most pedig szokatlan dolgot jelentek be: • azt, hogy a költségvetéssel annak mostani for■ májában ’nem azonosítom magamat. Előterjesztettem, mert szükséges, hogy megvitassák és minden tétel megbeszélés tárgya, legyen. Ép ettől a vitától várom, hogy a költségvetés olyan képet öltsön, amely megfelel a mai nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetnek. És ezért nem azt emelem ki a költségvetésből, ami megnyugtató, hanem azokra a kérdésekre fogok rémen- i tatai, amelyek új megoldást igényelnek ás azokra a tételekre, amelyek elvitinálhatók.- Amikor másfél évvel ezelőtt előterjesztettem programoimat, bevételemig nem voltak. Az adótörvényeink nagyon nehezen voltak végrehajthatók. Hiányzott egy jól működő apparátus. Azóta látjuk, hogy bizonyos fejlődés állott be az iparban, bizonyos megerősödés mutatkozik ki, gazdasági téren, amit csak aznem lát, aki nem akar látni. Feladatunk volt megteremteni az új adórendszert, amely egyszerűen végrehajtható. Fokosul kellett az adóbevételeket a gazdasági helyzetnek megfelelően és biztosítani kellett bizonyos állandóságot a valuta alakulásában és arra kellett tekintettel lenni, hogy erőszakos intézkedések ne akadályozzák meg az ipari fejlődést. Az előirányzott adóbevételek — A forgalmi adóból várható legkiadósabb bevételünk 34 milliárd korona és még fokozható lesz. A fogyasztási adó 8—10 millárddal szerepel a költségvetésben. A cukor és szesz megterhelése 8,1 milliárddal marad az fia a békebeli megterhelésnek. Ami az egyenes adókat illeti, a földadóból 10 milliárd van előirányozva, az őszi befizetések alapján. A házadó, a társulati adó és az egyéb adónemek csak kisebb összegben szerepelnek, mert ezeknek az adóknak csak most folyik a végrehajtása, 8 milliárdot vettünk fel a jövedelmi adó hozadékaképpen. — A dohányjövedéket 3—4 milliárdban, a hatás-vámokat 7—9 miliárdban irányoztuk elő. — A földreformból várható jövedelmet 1 milliárdra tesszük. Összegezve tehát,80 millárdot irányoztunk elő bevételkép, a bevételünk ezek szerint kétszeres emelkedést mutat. A költségvetésben nincsenek olyan intézkedések, amelyek új megterheltetés elé állítanák a közönséget. Javaslat a községi adóztatásról Adórendszerünk teljesen ki van évtve s befejezettnek tekimete. Benüszerváltoztatásra nincsen szükség, csak programos munkát, kell befejezni, nevezetesen a jövedelmi adótörvény megalkotásáról és a községi adóztatás helyes, mederbe való terelésével. Az elsőről már bővebben szólottára. Ami a másodikat illeti, bejelenthetem, hogy a holnapi nap folyamán be fogok nyújtani egy törvényjavaslatot, mely a«l községi adóztatás kérdésével foglalkozik. A községi adóztatásnál eddig az volt a baj, hogy túlságosan összekapcsolódott az államháztartással, elhanyagolta a falut és nem biztosította a fejlődés lehetőségét. Most másodrendűvé kívánjuk sülyeszteni a paládékat és ú j ■jövedelmi forrásokat kíván megnyitni a községek előtt. Az illetéket 10 millárdban irányoztuk elő, amint látható tehát, a valutaromlás ebbe az előirányzásba még nincsen beleszámítva. A tisztviselő kérdéssel kapcsolatosan elmondhatjuk, hogy mikor, igen helyesen, szó van a lakások felszabadításáról, ez a felszabadítás sok új költséggel jár. Hangsúlyozom, hogy a korona stabilizálása megnyugvást hozott a társadelembel.