Szózat, 1923. november (5. évfolyam, 248-272. szám)
1923-11-01 / 248. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: V., Rózsa-utca Itt. (Podnaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 64—16, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhivatal: IV. Városház utca 10. Tel.: 77—84. Arams koranm KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra................................ 7000 kon Egyes szám ................................ 350 kor, Külföldre egy hónapra............ 14000 kor AUSZTRIA TERÜLETÉN: Egy hónapra................................ 9600 kon Negyedévre...................... .. . 28800 kor, V. ÉVFOLYAM 248. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 NOVEMBER 1 Berses üzenete (Zs. E.) A cseh külügyminiszter tegnapi expozéja méltán döbbentette meg az egész magyar közvéleményt. Fájdalmas elégtétel ez a beszéd nekünk, mert világosan igazolja: aggodalmaink neo voltak sem rosszhiszemű ellenzékiségnek, sem tájékozatlanságnak, sem tules igazolt képzelődésnek, hanem egészséges ösztöneinknek és józan számításunknak eredményei. Távol áll azonban tőlünk, hogy ezt a szomorú tényt a kormány ellen hegyezzük ki elsősorban: mi ebben a pillanatban minden tőlünk telhető erővel egyek vagyunk a kormánnyal a kívülről jövő beavatkozás kísérletének határozott és éles visszautasításában. Helyesebben, mi határozottabban és élesebben utasítjuk vissza azt, amit válaszában gróf Bethlen István talán nagyon is diplomatikus formában tett ma meg. Annyit azonban meg kell mondanunk: éppen Benes expozéjával egy azon napon hangzott el a magyar nemzetgyűlésben Bethlen nyers válasza Eckhardt képviselő beszédére, melyben inszinuációnak minősítette azt az aggodalmunkat, hogya kisantant részéről minden valószínűség szerint belpolitikai feltételei is lesznek a kölcsönnek. Erre az agresszív hangra utólag is a súlyos igazságtalanság árnyékát vetik Benes expozéjának ominózus kijelentései a magyar kölcsönről. Bethlen István nem egyszer jelentette ki Genfből való visszaérkezése óta, hogy a kölcsönnek természetesen nem lehetnek és nem lesznek belpolitikai feltételei, de ilyenekről ő Genfben nem is tárgyalt. Ezzel éles ellentétben áll Benes kijelentése, melyben egy utólagos fenyegetéssel megtoldva azt a tanácsot adja nekünk: „Magyarországnak meg kell értenie, hogy a szomszédokhoz való jó viszonyt azzal lehet biztosítani, ha itthon a demokratikus ellenzéket is érvényesülni engedi, különösen az emigrációt“. Az utólagos fenyegetés pedig így hangzik: : „Nagy csalódást jelentene a cseheknek és az egész nemzetközi világnak s nem szolgálná Magyarország érdekeit, ha kitűnnék, hogy ez az új magyar politika nem eléggé őszinte és igaz, vagy hogy a magyar belviszonyok ennek végrehajtását nem engedik meg. Ennek bizonyára nagy következményei volnának mindenekelőtt Magyarországra“. Hozzáteszi még mindehhez Benes azt, hogy e figyelmeztetés a kölcsönös jó viszony érdekében hangzik el részéről és hogy a Bethleninél Genfben folytatott tárgyalások bizonyos reményt nyújtanak. Mi készséggel elhisszük, hogy Bethlen „bizonyos reményt“ is csupán a jó viszony felől nyújtott, de nem azoknak a belső pártpolitikai változásoknak irányában, melyeket ilyen fenyegető tanács formájában Benes expozéjában ajánlott. Mert bármennyire is éles ellenzéke vagyunk ebben a pillanatban a Betlen-kormánynak, odáig nem megyünk az ellenzékiségben, hogy mikor a magyar miniszterelnök kijelentése szembekerül a cseh külügyminiszterével, akikor mi az utóbbinak adjunk hitelt. A lényeg azonban nem azon múlik, elhisszük-e Bethlennek, hogy ő sem Genfben nem, adott reményt belpolitikánkra vonatkozó külső kívánságok teljesítésére, sem nem hajlandó ilyet feltételül a kölcsönért elfogadni, hanem azon, hogy a kisantant és elsősorban Csehország tényleg táplál ilyenkívánságokat velünk szemben és hogy azokról nem egykönnyen fog lemondani. Benes körmönfont kijelentéseinek lényege nyilvánvalóan az, hogy koalíciós kormányt szeretne Magyarországon és pedig nemcsak a mostani parlamenti liberális ellenzék, hanem az emigráció bevonásával is. Ez a terv nem újság előttünk, hiszen az emigráció sajtója ezt esztendők óta fújja, csak úgy, mint az egész kisantant sajtója, legújabban pedig a szinaiai konferenciával kapcsolakban szivárogtak rá — mindenesetre Az Olaszország nemzeti megújhodásának emlékére rendezett ünnepségek sorozata szerdán fejeződött be Rómában, ahová Mussolini diadallustja Firenzén és Perugián keresztül vezetett. A római fascista-ünnep impozáns külsőségek között játszódott le. Az ünnepségek tartama alatt a katonai kormányozható léghajók fala és 300 repülőgép cirkált a levegőben. Az ünnepi felvonulásban óriási tömegek vettek részt, s az utakon sorfalat álló sokaságot a karabiaiekk alig tudták visszatartani, bár a rendfenntartásban a római fascita szervezetek is közreműködtek. A város egyes pontjait külön is felmiszítették. A díszmenetben 12 lobogót, vittek, amelyek mindenikén rajta volt a római sas a vesszőnyaláb, Róma 12 kerülete jeliképéül.A Chigi-palota előtt csatlakozott a menet élére a fasciata négyes tanácsa, tagjaival: De Bonovat De Vecchivel, Balboval és Bianchival. A tömeg közben lelkesen éltette, Olaszországot és Mussolinit. A Piazza Venezián már óriási tömeg várta a menetet, itt gyűltek össze a háború rokkantjai és az elesettek hozzátartozói. A tér közepén négyszögben felállított katonaság tisztelgett. Mussolini innen az ismeretlen katona sírjáig valóságos virágesőben haladt. A síremléknél való tisztelgés után a menet a királyi palota irányában haladt tova, ahol megismétlődtek a lelkes ovációk. Mussolini miniszterelnök az óriási tömeg unszolására kénytelen volt megjelenni a városház erkélyén, ahonnan beszédet intézett a sokasághoz. Besaéoáben mindenekelőtt meleg köszönetért mondott, mindazoknak a fasiistáknak, akik résztvettek a Róma ellen történt felvonulásban. Kifejtette ezután, hogy a fasciamus által megkezdett küzdelem nem irányult a hadsereg ellen, amellyel szemben a legnagyobb odaadással viseltetnek és nem irányult a monarchia ellen, amely dicsőségesen testesíti meg az olasz faj és az olasz nemzet hagyományait. Épp úgy nem irányult a rendőrség ellen, sem pedig a dolgozó nép ellen, amely rokonellenőrizhetetlenül — bizonyos konkrét belpolitikai feltételek a Magyarországgal való kiegyezés és a kölcsön fejében, melyeknek magja ismét a koalíciós kormányzat volt. Mi ezek ellen a szemérmetlen kívánságok s belpolitikánkba való hasonló beavatkozási kísérleteik ellen mindig élesen tiltakoztunk, de sohasem csodálkoztunk rajtuk. Mert beleélve magunkat képzeletben a Benes-féle középeurópai szláv imperializmus gondolatkörébe, lehetetlen volt nem látnunk: a nemzeti érzésében erős, függetlenségét megóvni igyekvő Csonka-Magyarország tüske ennek az imperializmusnak busában, melyet valamilyen módon szeretnének eltávolítani mohó álmaik útjából. S mert éreztük és tudtuk, hogy a Franciaország barátságával méltán dicsekvő kisantant és elsősorban Csehország nem lojális és kölcsönös kiegyezésre törekszik, hanem a maga ezidőszerinti túlsúlyának kihasználásával Magyarországnak valamint formában való bekapcsolására a kisantant érdekszférájába, ezért aggodalmaskodtunk a kölcsönnel szemben és ezért intettük az optimistákat elővigyázatra. Mik lesznek Benes kijelentéseinek következményei a kölcsönre, nem tudhatjuk, de mindenesetre örülünk annak, hogy a miniszterelnök úr visszautasította Benes beavatkozási kísérletét. Másfelől megdöbbenve látjuk, hogy a liberális ellenzéknek azok az elemei, amelyek nagyon közel állnak az októbrizmushoz vagy éppen októbrista érzelműek s amelyek újabban erős közeledési hajlandóságot mutattak a kormány felé, most alig titkolható örömmel veszik tudomásul Benes üzenetét s a forma szerinti visszautasítás mögött szeretnék ezt a fenyegetést kihasználni a maguk malmának hajtására. Mi fajvédők, bár főleg gazdasági és pénzügyi régióink érintetlenek. A kormány feje nyugodtan lép az olasz nép körébe, amely mind lelkesebben tüntet mellette. A fascista kormány nem nyugszik egyedül egy párt erején. A Róma elleni vonulás megünneplése nem egy pártnak a tüntetése. Velünk vannak a rokkantak és a harcosok, akik a nemzet arisztokráciáját alkotják. Velünk van a munkásság nagy tömege is, amely tagja szervezeteinknak és mindenekelőttt velünk van az olasz nép tömege, amely egy év előtt fenséges látványát nyújtotta a fegyelemnek. A fascisták azért foglalták el Rómát, hogy megtisztítsák ésfelemeljék Olaszországot. Rómát meg is fogják tartani mindaddig, amíg a célt végleg el nem, érjük és munkánkat be nem fejezzük. Biztos léptekkel haladunk csalhatatlan céljaink felé., Össze akarjuk kovácsolni a nagy, dicső, fenséges Olaszországot, költőink, harcosaink és mártírjaink álmát. Mussolini beszédét a tömeg óriási lelkesedéssel fogadta, okokból éles ellentétben vagyunk a kormánnyal, ma is hisszük és bízunk benne: a miniszterelnök meg fogja találni a módját a kisantant hatalmi aspirációi visszaverésére s a kölcsön kedvéért nem fog lemondani végképpen nemzeti jövőnk szabadságáról. Egy keserű tanulságot azonban rejtegeti ez a kelletlen incidens: bajos dolog egy nemzetnek legádázabb ellenségeivel csinálni a politikát. Mégis a legtermészetesebb és a legokosabb dolog barátokat szerezni és a barátokra támaszkodni, mint kiegyezni az ellenséggel. Mert, ha barátom van, az ellenséggel is egyezkedhetem, de olyan fokú izoláltságban, amüinkben mi élünk, az ellenséggel egyezkedni akarni és pedig mindenáron, végeredményben alig jelenthet mást, mint behódolást. Ha nem is egy csapásra való behódolást, de az első lépés után bajos egy lejtőn megállani. Ha mégis volna igazunk, ha mégis sikerülne talán a nagyhatalmak segítségével Bethlennek visszaszorítania a kisantant eme Prágában bejelentett előretörését, úgy mi leszünk a legboldogabbak s a mi köszönet 1 link lesz a miniszterelnöknek a legforróbb és a legőszintébb. Ezt férfiúi lelkiismeretnek jelentjük ki. A Benes úr üzenetére pedig — hisszük millió és millió magyar ember nevében — mi is üzenünk valamit: ebben az országban szélső liberális elemekkel vagy éppen a forradalmár emigrációval a nemzet többsége sem a parlamenten, belül, sem a parlamenten kívül soha nem fog koalícióra lépni. Mert ha ez kedves is volna a kisantantnak, mint a nemzeti Magyarország vége,, mi a nyugalomnak és békének ezzel a formájával szemben inkább választjuk a mai izoláltságot, és a mai nyomorúságot Mascio erede és nép csailoikoseá&uloan van Mussolini beszéde a római fascistai ünnepélyen — Róma elfoglalása megtisztította és felemelte Olaszországot szemivel kísérte a fascista mozgalmat, mert ösztönvizerűleg érezte, hogy az megtisztítja a szint a gyáva politikusok osztályától. A fascista küzdelem elsősorban a megállnivás politikája ellen irányult, amely nem akarja vállalni a felelősségeket, hanem mindig kitér azok előlt; a demokrácia elfajzása ellen irányult, az ellen a szabadosság ellen, amely megszentségtszemtelítte a szabadság szent nevét. A fascizmus nem akarja feláldozni a különböző pántokat, amelyeket szétszórt. A fasciata forradalom eredeti és nagyszerű forradalom, amely nem álintett fel rendkívüli törvényszékeket és nem lövetett senkit agyon. Nem szükséges régi mintára csinálnunk forradalmat — mondotta. Mi eredeti forradalmat csináltunk, fascárta és latin forradalmat. A nép csatlakozásában rejlik óriási erőnk.