Szózat, 1923. november (5. évfolyam, 248-272. szám)

1923-11-01 / 248. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: V­., Rózsa-utca Itt. (Podn­aniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, József 64—16, kiadóhivatal: József 63—51 Fiókkiadóhi­vatal: IV. Városház­ utca 10. Tel.: 77—84. Ara­ms koranm KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra................................ 7000 kon Egyes szám ................................ 350 kor, Külföldre egy hónapra............ 14000 kor AUSZTRIA TERÜLETÉN: Egy hónapra................................ 9600 kon Negyedévre...................... .. . 28800 kor, V. ÉVFOLYAM 248. SZÁM CSÜTÖRTÖK , BUDAPEST, 1923 NOVEMBER 1 Berses üzenete (Zs. E.) A cseh külügyminiszter tegnapi expozéja méltán döbbentette meg az egész magyar közvéleményt. Fájdalmas elégtétel ez a beszéd nekünk, mert világosan igazolja: aggodalmaink neo­ voltak sem rosszhiszemű ellenzékiségnek, sem tájékozatlanságnak, sem tules igazolt képzelődésnek, hanem egészséges ösztöneinknek és józan számításunknak ered­ményei. Távol áll azonban tőlünk, hogy ezt a szomorú tényt a kormány ellen hegyezzük ki elsősorban: mi ebben a pillanatban minden tőlünk telhető erővel egyek vagyunk a kor­mánnyal a kívülről jövő beavatkozás­­ kísér­letének határozott és éles visszautasításában. Helyesebben, mi határozottabban és éleseb­ben utasítjuk vissza azt, amit válaszában gróf Bethlen István talán nagyon is diplo­matikus formában tett ma meg. Annyit azonban meg kell mondanunk: éppen Benes expozéjával egy azon napon hangzott el a magyar nemzetgyűlésben Bethlen nyers válasza Eckhardt képviselő be­szédére, melyben inszinuációnak minősítette azt az aggodalmunkat, hogy­­a kisantant ré­széről minden valószínűség szerint belpoli­tikai feltételei is lesznek a kölcsönnek. Erre az agresszív hangra utólag is a súlyos igaz­ságtalanság árnyékát vetik Benes expozéjá­nak ominózus kijelentései a magyar kölcsön­ről. Bethlen István nem egyszer jelentette ki Genfből való visszaérkezése óta, hogy a köl­csönnek természetesen nem lehetnek és nem lesznek belpolitikai feltételei, de ilyenekről ő Genfben­ nem is tárgyalt. Ezzel éles ellentét­ben áll Benes kijelentése, melyben egy utó­lagos fenyegetéssel megtoldva azt a tanácsot adja nekünk: „Magyarországnak meg kell értenie, hogy a szomszédokhoz való jó vi­szonyt azzal lehet biztosítani, ha itthon a de­mokratikus ellenzéket is érvényesülni engedi, különösen az emigrációt“. Az utólagos fenye­getés pedig így hangzik: : „Nagy csalódást jelentene a cseheknek és az egész nemzetközi világnak s nem szolgálná Magyarország ér­dekeit, ha kitűnnék, hogy ez az új magyar politika nem eléggé őszinte és igaz, vagy hogy a magyar bel­viszony­ok ennek végre­hajtását nem engedik meg. Ennek bizony­ára nagy következményei volnának mindenekelőtt Magyarországra“. Hozzáteszi még mindehhez Benes azt, hogy e figyelmeztetés a kölcsönös jó viszony érdekében hangzik el részéről és hogy a Bethleninél Genfben folytatott tárgya­lások bizonyos reményt nyújtanak. Mi készséggel elhisszük, hogy Bethlen „bizonyos reményt“ is csupán a jó viszony felől nyújtott, de nem azoknak a belső párt­­politikai változásoknak irányában, melyeket ilyen fenyegető tanács formájában Benes expozéjában ajánlott. Mert bármennyire is éles ellenzéke vagyunk ebben a pillanatban a Betlen-kormánynak, odáig nem megyünk az ellenzékiségben, hogy mikor a magyar mi­niszterelnök kijelentése szembekerül a cseh külügyminiszterével, akikor mi az utóbbinak adjunk hitelt. A lényeg azonban nem azon múlik, elhisszük-e Bethlennek, hogy ő sem Genfben nem, adott reményt belpolitikánkra vonatkozó külső kívánságok teljesítésére, sem nem hajlandó ilyet feltételül a kölcsönért el­fogadni, hanem azon, hogy a kisantant és elsősorban Csehország tényleg táplál ilyen­­kívánságokat velünk szemben és hogy azok­ról nem egykönnyen fog lemondani. Benes körmönfont kijelentéseinek lé­nyege nyilvánvalóan az, hogy koalíciós kor­mányt szeretne Magyarországon és pedig nemcsak a mostani parlamenti liberális el­lenzék, hanem az emigráció bevonásával is. Ez a terv nem újság előttünk, hiszen az emigráció sajtója ezt esztendők óta fújja, csak úgy, mint az egész kisantant­ sajtója, legújabban pedig a szinaiai konferenciával kapcsolakban szivárogtak rá — mindenesetre Az Olaszország nemzeti megújhodásának emlékére rendezett ünnepségek sorozata szerdán fejeződött be Rómában, ahová Mussolini diadall­­ustja Firenzén és Perugián keresztül vezetett. A római fascista-ü­nnep impozáns külsőségek között játszódott le. Az ünnepségek tartama alatt a katonai kormányozható léghajók fala és 300 repülőgép cirkált a levegőben. Az ünnepi felvonulásban óriási tömegek vettek részt, s az utakon sorfalat álló sokaságot a karabiaiek­k alig tudták visszatartani, bár a rendfenntartás­ban a római fasci­ta szervezetek is közremű­ködtek. A város egyes pontjait külön is felmi­­szítették. A díszmenetben 12 lobogót, vittek, amelyek mindenikén rajta volt a római sas a vesszőnyaláb, Róma 12 kerülete jeliképéül.­­A Chigi-palota előtt csatlakozott a menet élére­ a fasciata négyes tanácsa, tagjaival: De Bonovat De Vecchivel, Balboval és Bianchival. A tömeg közben lelkesen éltette, Olaszországot és Musso­linit. A Piazza Venezián már óriási tömeg várta a menetet, itt gyűltek össze a háború rokkant­­jai és az elesettek hozzátartozói. A tér közepén négyszögben felállított katonaság tisztelgett. Mussolini innen az ismeretlen katona sírjáig valóságos virágesőben haladt. A síremléknél való tisztelgés után a menet a királyi palota irányában haladt tova, ahol megismétlődtek a lelkes ovációk. Mussolini minisztereln­ök az óriási tömeg unszolására kénytelen volt megjelenni a vá­rosház erkélyén, ahonnan beszédet intézett a sokasághoz. Besaéoáben mindenekelőtt meleg köszönetért mondott, mindazoknak a fasiisták­nak, akik résztvettek a Róma ellen történt fel­­vonulásban. Kifejtette ezután, hogy a­ fascia­mus által megkezdett küzdelem nem irányult a hadsereg ellen, amellyel szemben a legna­gyobb odaadással viseltetnek és nem irányult a monarchia ellen, amely dicsőségesen testesíti meg az­ olasz faj és az olasz nemzet hagyomá­nyait. Épp úgy nem irányult a rendőrség ellen, sem pedig a dolgozó nép ellen, amely rokon­ellenőrizhetetlenül — bizonyos konkrét bel­politikai feltételek a Magyarországgal való kiegyezés és a kölcsön fejében, melyeknek magja ismét a koalíciós kormányzat volt. Mi ezek ellen a szemérmetlen kívánságok s belpolitikánkba való hasonló beavatkozási kísérleteik ellen mindig élesen tiltakoztunk, de sohasem csodálkoztunk rajtuk. Mert bele­élve magunkat képzeletben a­ Benes-féle kö­zépeurópai szláv imperializmus gondolatkö­rébe, lehetetlen volt nem látnunk: a nemzeti érzésében erős, függetlenségét megóvni igyekvő Csonka-Magyarország tüske ennek az imperializmusnak busában, melyet vala­milyen módon szeretnének eltá­volítani mohó álmaik útjából. S mert éreztük és tudtuk, hogy a Franciaország barátságával méltán dicsekvő kisantant és elsősorban Csehország nem lojális és kölcsönös kiegyezésre töreks­­zik, hanem a maga ezidőszerinti túlsúlyá­nak kihasználásával Magyarországnak va­­lamint formában való bekapcsolására a kis­antant érdekszférájába, ezért aggodalmas­kodtunk a kölcsönnel szemben és ezért in­tettük az optimistákat elővigyázatra. Mik lesznek Benes kijelentéseinek követ­kezményei a kölcsönre, nem tudhatjuk, de mindenesetre örülünk annak, hogy a mi­niszterelnök úr visszautasította Benes be­avatkozási kísérletét. Másfelől megdöbbenve látjuk, hogy a liberális ellenzéknek azok az elemei, amelyek nagyon közel állnak az ok­­tóbr­izmushoz vagy éppen októbrista érzel­­műek s amelyek újabban erős közeledési haj­landóságot mutattak a kormány felé, most alig titkolható örömmel veszik tudomásul Benes üzenetét s a forma szerinti visszauta­­sítás mögött szeretnék ezt a fenyegetést ki­használni a maguk malmának hajtására. Mi fajvédők, bár főleg gazdasági és pénzügyi régióink érintetlenek. A kormány feje nyu­godtan lép az olasz nép körébe, amely mind lelkesebben tüntet mellette. A fas­cista kor­mány nem­ nyugszik egyedül egy párt erején. A Róma elleni vonulás megünneplése nem egy pártnak a tüntetése. Velünk vannak a rokkan­tak é­s a harcosok, akik a nemzet arisztokrá­ciáját alkotják. Velünk van a munkásság nagy tömege is, amely tagja szervezeteinknak és mindenekelőttt velünk van az olasz nép tömege, amely egy év előtt fenséges látványát nyúj­totta a fegyelemnek. A fascist­ák azért foglal­ták el Rómát, hogy megtisztítsák és­­felemel­jék Olaszországot. Rómát meg is fogják tar­tani mindaddig, amíg a célt végleg el nem, ér­jük és munkánkat be nem fejezzük. Biztos lép­tekkel haladunk csalhatatlan céljaink felé., Össze akarjuk kovácsolni a nagy, dicső, fen­séges Olaszországot, költőink, harcosaink és mártírjaink álmát. Mussolini beszédét a tömeg óriási lelkesedéssel fogadta, okokból éles ellentétben vagyunk a kor­mánnyal, ma is hisszük és bízunk benne: a miniszterelnök meg fogja találni a módját a kisantant hatalmi aspirációi visszaverésére s a kölcsön kedvéért nem fog lemondani végképpen nemzeti jövőnk szabadságáról. Egy keserű tanulságot azonban rejtegeti ez a kelletlen incidens: bajos dolog egy nem­zetnek legádázabb ellenségeivel csinálni a politikát. Mégis a legtermészetesebb és a leg­okosabb dolog barátokat szerezni és a bará­tokra támaszkodni, mint kiegyezni az ellen­séggel. Mert, ha barátom van, az ellenséggel is egyezk­ed­hetem, de olyan fokú izoláltság­ban, amüinkben mi élünk, az ellenséggel egyez­kedni akarni és pedig mindenáron, végered­ményben alig jelenthet mást, mint behódo­­lást. Ha nem is egy csapásra való behódo­­lást, de az első lépés után bajos egy lejtőn megál­lani. Ha mégis volna igazunk, ha mégis sike­rülne talán a nagyhatalmak segítségével Bethlennek visszaszorítania a kisantant eme Prágában bejelentett előretörését, úgy mi leszünk a le­g­bold­o­g­a­bbak s a mi köszönet 1 link lesz a miniszterelnöknek a legforróbb­ és a legőszintébb. Ezt férfiúi lelkiismeretnek jelentjük ki. A Benes úr üzenetére pedig — hisszük millió és millió magyar ember nevében —­ mi is üzenünk valamit: ebben az országban szélső liberális elemekkel vagy éppen a for­radalmár emigrációval a nemzet többsége sem a parlamenten, belül, sem a parlamenten kívül soha nem fog koalícióra lépni. Mert ha ez kedves is volna a kisantantnak, mint a nemzeti Magyarország vége,, mi a nyugalom­nak és békének ezzel a formájával szemben inkább választjuk a mai izoláltságot, és a mai nyomorúságot M­­ascio erede és nép csailoik­oseá&uloan van Mussolini beszéde a római fascistai ünnepélyen — Róma elfoglalása meg­tisztította és felemelte Olaszországot szemivel kísérte a fascista­ mozgalmat, mert ösztönvizerűleg érezte, hogy az megtisztítja a szint a gyáva politikusok osztályától. A fascista küzdelem elsősorban a megállni­­­vás politikája ellen irányult, amely nem akarja vállalni a felelősségeket, hanem mindig kitér azok előlt; a demokrácia elf­aj­zása ellen irá­nyult, az ellen a szabadosság ellen, amely meg­­szentségtszemtelítte a szabadság szent nevét. A fascizmus nem akarja feláldozni a különböző pántokat, amelyeket szétszórt. A fasciata for­radalom eredeti és­ nagyszerű forradalom, amely nem álin­tett fel rendkívüli törvényszé­keket és nem lövetett senkit agyon. Nem szük­séges régi mintára csinálnunk forradalmat — mondotta. Mi eredeti forradalmat csináltunk, fascárta és latin forradalmat. A nép csatlakozásában rejlik óriási erőnk.

Next