Szózat, 1924. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
........................ .............. IIBI-TM Siseskeztőség és kiadóhivatal: HL. Rözsi-utca 111. (Podmaniszky-a. sarok) TsSeSoe: Szerkesztőség József S3—is?., Kise! Sí—16»!iiadó!alfátal: József 63—és fiókkiadóívatal: IV., Várpahás-utca 10. “lel.: ??—Ld. Yk ÉVFOLYAM 27. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Ara 500 korona ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra............... 10.800 kor. Negyedévre.................... . 6OJKXJ km. Külföldre az előfizeted ár kötszerekét számitjtik Egyes szám ám hétköznap . .00 kor. Vasárnap ................ 600 kor. PÉNTEK , BUDAPEST, 1924 FEBRUÁR 1 nemfelmentés és kormányzói szó A Kormányzó leiratot intézett a kultuszminiszterhez, amelyben a magyar társadalmat a testnevelés támogatására hívja fel Nemi ez az első leirat, melyet ezen a helyen méltatunk: mindegyik kormányzói megnyilatkozásból egy alapérzés és egy alapgondolat hangja csendül. Az alapélet a mélységes fajszeretet, az alapgondolat a faj védelme, a magyar faj megerősítése. Amikor a napi politika elkeseredetten vívja a meggyőződések harcait, amikor ellentétes álláspontok és felfogások felvonulásától és küzdelmétől hangos a magyar közélet, a magasabb szempontok és célokról könnyen elterelődik a ügyelem és érdeklődés. Jól esik, hogy a legfelősbb helyről ezeknek a céloknak igéje hallitt, jól esik tudni, hogy odafenn minden magyarok akarataiból van valaki, aki nem felejti el ezeket az egyetemes nagy szempontokat és nem engedi elejteni a nagy célokat. Jobb őrszemet nem állíthatott volna az államfői méltóság magasságába a nemzet, mint Horthy Miklóst, aki sona neia-4uwa t!••«=.?K. ■a^su s.ö ok ba: eaiba, de mindig megszólal olyankor, ha a társadalmat kell odaállítani nagy célok szolgálatába. A magyar társadalmat valami szomorú közömbösség nyűgözi néma passzivitásba. Nem maga a hibás, régi történelmi hagyaték ez, amely hosszú századokon, az idegen elnyomatás századaiban abszorbeálta a nemzet cselekvőképességét és az energiákat felhasználatlanul engedte elfosztani. A magyarságnak éppen ezért csak fellobbanásai voltak, a passzivitásra rendezkedett magyar társadalom nem ismerte az energiák permanenciáát. Ez a társadalom hamar felejt, hamar megbocsát és nehezen mozdul, a história régi nyűge most is, amikor az energiák állandó Horthy Miklós, Magyarország Kormányzója szívén viselve a magyar, ifjúság testi megerősödését és fejlődését, a testnevelés nagy fontosságu venuseti ügyénél, éremtudása érdekében a következő féziratot intézte a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez: Kedves gróf Klebelsberg ! Hazántk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömegbetegségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljünk. Ehhez elsősorban a testnevelés ügyének felkarolása vezet, amely ekként, most legfontosabb nemzeti ügyeink egyikévé vált Ennek tudatában ma, midőn a testnevelésről szóló 1921. évi Lili. törvénycikk végrehajtási rendeletének megjelenésével e nagyfontosságú törvény életbelép ésén felhatalmazásommal beterjeszti a testnevelési alap visszaállításáról szóló törvényjavaslatot s ezzel az állam a mostoha pénzügyi helyzetében tőle telő áldozatot meghozza, szükségesnek látom, hogy az egész magyar társadalom is tettre és áldozatra kész érdeklődést tanúsítson a testnevelés iránt, mely csak az esetben vehet igazi lendületet, ha a hivatalos tényezők támogatását megértő társadalmi tevékenység egészíti ki. Felhívom Önt ennélfogva, hogy az ess iránt szükséges lépéseket haladéktalanul megtegye. Kelt Budapesten, 1821 évi január hó 31. napján, Horthy s. V. Klebelsberg s. fe. működésben tartására volna szükség, most is lefogja kezét, megállítja mozgását. Csak állandó agitáció, lelkiismeretének állandó ébrentartása tudja megmozdítani: a Kormányzó etaónaja mindig és tmuennistse szükséges volt a társadalom megmozdulásához. A Kormányzó leirata nagy szociális megértésről is tesz vallomást. Ott egész fenn, az állami élet csúcsán látják bajainkat, megértik minden nehézségünket. Amikor a kormányzat szern megállapítja a nehéz idők következményeképpen egy egész nemzedék fizikai leromlását és elgyengülését, egy egész korszak selyemrajzát adja meg. E fizikai leromlás okait kutatni a mi feladatunk és a mi kötelességünk, a magyar társadalomnak pedig kötelessége a maga erőit a leromlás ellen való harcba állítani. A leromlást és elgyöngülést kétségtelenül a háborús korszak és az azt követő forradalmak nehéz viszonyai okozták. Az a nemzedék, amely felsarjadzóban van, többet szenvedett és nélkülözött, mint az előttejáró. A nélkülözések permanenciája zúzta és törte ennek a nemzetnek zsengéjét, a felnövekedő n/u«»us test, struktúráján megérzik élmei a kornak minden boldogtalansága. Íiá azonban e boldogtalanság, a nélkülözésnek és nyomainak nemzetsorvasztó korszaka lezáródott volna a második forradalommal, ha az ellenforradalom ereje megszüntette volna azokat az eltolódásokat, amelyek a magyarság rovására és az idegen betolakodott javára végbementek, meg lehetett volna állítani a nemzetgyöngülés pályáját. Az ellenforradalmi gondolat érvényesülő útjában elsikkadt, régi tendenciák és áramlatok lettek úrrá a magyar közéleten. És ezzel együtt úrrá lett a nemzetsorvasztás és gyöngítés áramverése, amely a magyar középosztály ifjúságát legyöngítette, elsorvasztotta. Mig a magyar középosztály ifjúsága gyengül, adt Leányok dala írta: Ádám Éva ilsenem önáraz és forró, házasa van. És éppen most megy el ablakom alatt egy szürkeruhás, kopasszejá tu. KICS.HJ, szapora léptékkel. A boldogság felé arasad, ügy? Hát ilyenek azok az emberek, akik valaki felé sietnek? hogy eddig sohase láttam a ''tépésük furcsa játmusát. És meg kik mennek ablakom alatti Egy sánca kössöttük, akit a gond, a bánatosamé. Sraam, hogy ma mind a szemelem után menssek. Miod megtalálta a magáét. Bűnösen, vagy büntetsnül. Nyár vége van és már láttam hervadt fa Sevetefeet a járdaszélen vasárnap délután. A falamfeans ilyenkor az emberek kiülnek a padra a ház elé. Vagy ráte&ifaraese a haldokló fűre, vagy a friss, őssi szénára és érett almát esznek a leányok. A legények kikapják a kezükből és tovább eszik. Én ma egy fia mellett ebédeltem. Szomorú nagy vonás volt a szája, szögletén és egy golyót is hordozott a bordái között. Ma is a fia közelebb volt hozzám, mint máskor. Meg akartam kérdezni, fáj-e az a golyó ott benn a sávé közelében. Aztán a lázas kezemet is ■joes akartam neki mutatni, hátha tudja, miért forró. Meg kellene nyitnom a tenyeremet, hogy ömlene teőte a forróéig. És ezt az érzésemet kiterjesztem, arcel járok,letörök egy virágot, felveszek egy kovácsot, adok egy cigarettát, megtámogatom az asztal pénzd adok a villamoson, adni, adni, csak ismert, ajándékom!, dobni, pazarolmi oly bőséggel, s&sasr #a*sdgo2s. x jó ssdtáfcs&A s& mindest a testem helyett, a lelkem helyett, melyet adnom kellene. Bűnön a jóságom, hiszen nem azért adok, mert másokat sjeearrodai látok, hanem adom, nehogy mások meglássák, hogy én szenvedek. Jó vétka, ha egyszer valaki visszadobná a pénzt, a virágot és odakiáltaná nekem, hogy bűn a jóságom, önzés. A szívemet altatom vele. Milyen gyengeség! ! Valahogy úgy kellene ajándékoznom, hogy na nekem, ne önöm legyen, hanem fájdalom és áldozatosság. Az ilyesmi, a szentek programmja. Én pedig Leány vagyok. Mostaniig Ember voltam. Közömbösen, büszkén száguldottam át a messze országokat. Aludt a szívem, azért volt könnyű az utam. Embereik, férfiak százai, ezrei mentek el mellettem. Látta a nsemem, mint a múzeumot holt tárgyait. És halott volt minden, ahol jártam. De ma Leány vagyok. Valami egészen új önmagán tűnik. Vájjon látják-e az emberek, hogy ma másképp lélegzetű, mint tegnapi Másképp ez sem. Másképp kapcsolom a ruhámat és másképp mondom: jónapot, jónapot... És másképp hallok. A gesztenyefák lombjai különös suttogással nyilainak a szívem mélyébe. Mintha minden pillanatért kár volna, amit mulasztok. Búcsúzó érzéseim vannak. Hát csak éppen én nem élhetem a szivem életét? Ki akarja velem elhitetni, hogy én a bánatra, születtem, a szenvedésekre küldettem? Úgy tűnök fel magamnak, mint aki keresi a szenvedést. Kinek akarok kedveskedni ezzel? Az Istennek? A puritán becsületes nevelésemnek? Olcsó boldogság az, amibe csak úgy belebotlik az ember. Csak úgy éppen jött szembe velünk valaki, akit se nem kerestünk, aki aka ki se térünk. Itt van, hát itt van, az egyéni fájdalomnak minden aaeratzésss ssáSksSU Ha* és «ajftfil «orr««. Stgaorr, «sárésásy vagyok. Akadályokat akarok. Nem a maikét az Élet, vagy az emberek állítottak. Mezem ilyen éppen elég van a találkozásokban. De ezt egy forró órában talán mind el lehet felejteni és megtalálnék a rövid, a forró, az olcsó boldogságot, melyre megérik a test, a vágy. Úgy érzem, az idegek fájdalma ebben kitombolja magát valahogy. Ezeken a gyötrő, forró hullámokon túl várom én az életet. A közös könnyeket, a csov közös dobogását, a lélek összekapcsolódását. Azt akarom, hogy sírjunk a boldogságban, ne pedig nevessünk. Te, a férfi, okáért én föléreztem, hogy nemcsak Ember vagyok, hanem Nő, te most itthagytál engem, mert kergetnek sz.idegeid, elmentél, mert nem érez előre a lelked. Gyönge vagy, hogy megfutottál, amiért el nem értél. De csak menj, kedves, menj. Én visszavárlak. És üzenek neked egy dalt. Vagy a lelkünk is rokon, vagy nem. Ha nem, akkor nem jössz vissza és én megköszönöm az erőtlen futásodat, hogy egy forró, szép nap után felébredve, nem vezettél egy lélek nélküli új világba, ahol két közömbös ember riadtam bámul egymásra és azt kérdezi: Irgalmas Isten, ez a mások lény, kihez oly közel jutottam?. Hát menj kedvesem jó messzire, nehogy egyezer ilyen őrületes kérdés álljon a lelkünk elé- De látod, én várlak. Az az érzésem , rám, hogy visszahoz a lelked. Túl azon, mikor a test, a vágy kerget. JE ha benne lesz a vágy a lelkidben Ja, akkor visszajössz hozzám egy este. Meddig kell várnom? Még mindigelőre megy el tőlem, .. vagy fordulsz már feléim lelkes lélekkel? Én megnézem az órát és nézd meg te is: most délután félhat A hindu szent költő verset irt a hindu lányról, ki a napkeleti hercogat szerette titokban. Ott kocsizott el a herceg a pálimalombos kunyhó élőt és a lány abban az órában mindig díszés selyembe öltözött és keleti halvány gyöngyöt tett a nyakára. Da nem mert 3n-35225« 22 »h&shflE. ffisse 2Rk£*r‘ USST SVafedt a 'IXX$a. M Kormányáé a tekincselésért