Szózat, 1924. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1924-02-01 / 27. szám

........................ .............. I­IBI­-TM Siseske­­ztőség és kiadóhivatal: HL. Rözsi-utca 111. (Podmaniszky-a. sarok) TsSeSoe: Szerkesztőség József S3—is?., K­ise! Sí—16»!iiadó!alfátal: József 63—és fiókkiadóí­vatal: IV., Várpahás-utca 10. “lel.: ??—Ld. Yk ÉVFOLYAM 27. SZÁM KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Ara 500 korona ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra............... 10.800 kor. Negyedévre....................­­ . 6OJKXJ km. Külföldre az előfizeted ár kötszerekét számitj­tik Egyes szám ám hétköznap . .­00 kor. Vasárnap ................ 600­ kor. PÉNTEK , BUDAPEST, 1924 FEBRUÁR 1 nemfelmentés­­ és kormányzói szó A Kormányzó leiratot intézett a kultusz­­m­iniszterhez, amelyben a magyar társadal­mat a testnevelés támogatására hívja fel Nemi ez az első leirat, melyet ezen a helyen méltatunk: mindegyik kormányzói megnyi­latkozásból egy alapérzés és egy alapgondo­lat hangja csendül. Az alapélet a mélységes fajszeretet, az alapgondolat a faj védelme, a magyar faj megerősítése. Amikor a napi po­litika elkeseredetten vívja a meggyőződések harcait, amikor ellentétes álláspontok és fel­fogások felvonulásától és küzdelmétől han­gos a magyar közélet, a magasabb szempon­tok és célokról könnyen elterelődik a ügye­lem­ és érdeklődés. Jól esik, hogy a legfelősbb helyről ezeknek a céloknak igéje hallitt, jól esik tudni, hogy odafenn minden magyarok akarataiból van valaki, aki nem felejti el eze­ket az egyetemes nagy szempontokat és nem engedi elejteni a nagy célokat. Jobb őrszemet nem állíthatott volna az államfői méltóság magasságába a nemzet, mint Horthy Miklóst, aki sona neia-4uwa t!••«=.?K. ■a^su s.ö ok ba: eaiba, de mindig megszólal olyankor, ha a társadalmat kell odaállítani nagy célok szol­gálatába. A magyar társadalmat valami szomorú közömbösség nyűgözi néma passzivitásba. Nem maga a hibás, régi történelmi hagyaték ez, amely hosszú századokon, az idegen el­nyomatás századaiban abszorbeálta a nemzet cselekvőképességét és az energiákat felhasz­­nálatlanul engedte elfosztani. A magyarság­nak éppen ezért csak fellobbanásai voltak, a passzivitásra rendezkedett magyar társada­lom nem ismerte az energiák perm­anenciá­­­­­át. Ez a társadalom hamar felejt, hamar megbocsát és nehezen mozdul, a história régi nyűge most is, amikor az energiák állandó Horthy Miklós, Magyarország Kormány­zója szívén viselve a magyar, ifjúság testi megerősödését és fejlődését, a testnevelés nagy fontosságu­ venuseti ügyénél, éremtudá­sa érdekében­ a következő f­éziratot intézte a val­­lás- és közoktatásügyi miniszterhez: Kedves gróf Klebelsberg ! Hazántk súlyos helyzetéből folyó anyagi bajaink és az elharapódzott tömeg­beteg­ségek a nemzet testi egészségét is megtámadták. A magyar jövőnek tartozunk azzal, hogy minden erőnk megfeszítésével kiemelkedjünk ebből az állapotból és testileg is épebb és erősebb nemzedéket neveljünk. Ehhez elsősorban a testnevelés ügyének felkarolása vezet, amely ekként, most leg­fontosabb nemzeti ügyeink egyikévé vált Ennek tudatában ma, midőn a testnevelés­ről szóló 1921. évi Lili. törvénycikk végrehajtási rendeletének megjelenésével e nagy­­fontosságú törvény életbelép és­én felhatalmazásommal beterjeszti a testnevelési alap visszaállításáról szóló törvényjavaslatot s ezzel az állam a mostoha pénzügyi helyze­tében tőle te­lő áldozatot meghozza, szükségesnek látom, hogy az egész magyar tá­rsadal­­om is tettre és áldozatra kész érdeklődést tanúsítson a testnevelés iránt, mely csak az esetben vehet igazi lendületet, ha a hivatalos tényezők támogatását megértő társadalmi tevékenység egészíti ki. Felhívom Önt ennélfogva, hogy az ess iránt szükséges lépéseket haladéktalanul megtegye. Kelt Budapesten, 1821 évi január hó 31. napján, Horthy s. V. Klebelsberg s. fe. működésben tartására volna szükség, most is lefogja kezét, megállítja mozgását. Csak ál­landó agitáció, lelkiismeretének állandó éb­rentartása tudja megmozdítani: a Kor­­mányzó etaónaja mindig és tmuennistse szük­­séges volt a társadalom megmozdulásához. A Kormányzó leirata nagy szociális meg­értésről is tesz vallomást. Ott egész fenn, az állami élet csúcsán látják bajainkat, meg­értik minden nehézségünket. Amikor a kor­mányzat szern­ megállapítja a nehéz idők következményeképpen egy egész nemzedék fizikai leromlását és elgyengülését, egy egész korszak selyemrajzát adja meg. E fizikai le­romlás okait kutatni a mi feladatunk és a mi kötelességünk, a magyar társadalomnak pedig kötelessége a maga erőit a leromlás ellen való harcba állítani. A leromlást és elgyöng­ülést kétségtele­nül a háborús korszak és az azt követő for­radalmak nehéz viszonyai okozták. Az a nemzedék, amely felsarjadzóban van, többet szenvedett és nélkülözött, mint az előttejáró. A nélkülözések permanenciája zúzta és törte ennek a nemzetnek zsengéjét, a felnövekedő n­/u«»us test, struktúráján megérzik élmei a­ kornak minden boldogtalansága. Íiá azonban e boldogtalanság, a nélkülözésnek és nyomai­nak nemzetsorvasztó korszaka lezáródott volna a második forradalommal, ha az ellen­forradalom ereje megszüntette volna azokat az eltolódásokat, amelyek a magyarság ro­vására és az idegen betolakodott javára végbementek, meg lehetett volna állítani a nemzet­gyöngülés pályáját. Az ellenforra­dalmi gondolat érvényesülő útjában elsik­kadt, régi tendenciák és áramlatok lettek úrrá a magyar közéleten. És ezzel együtt úrrá lett a nemzetsorvasztás és gyöngítés áramverése, amely a magyar középosztály ifjúságát legyöngítette, elsorvasztotta. Mig a magyar középosztály ifjúsága gyengül, adt­ Leányok dala írta: Ádám Éva il­­senem önáraz és forró, házasa van. És éppen most megy el ablakom alatt egy szürkeruhás, ko­­passzejá tu. KICS.HJ, szapora léptékkel. A boldogság felé arasad, ügy? Hát ilyenek azok az emberek, akik valaki felé sietnek? hogy eddig sohase láttam a ''tépésük furcsa játmusát. És meg kik mennek abla­kom alatti Egy sánca kössöttük, akit a gond, a bánat­osamé. Sraam, hogy ma mind a szemelem u­tán men­­ssek. Miod megtalálta a magáét. Bűnösen, vagy bün­­tetsnül. Nyár vége van és már láttam hervadt fa­ Sevetefeet a járdaszélen vasárnap délután. A falam­­feans ilyen­kor az emberek kiülnek a padra a ház elé. Vagy ráte&ifaraese a haldokló fűre, vagy a friss, őssi szénára és érett almát esznek a leányok. A legények kikapják­ a kezükből és tovább eszik. Én ma egy fia mellett ebédeltem. Szomorú nagy vonás volt a szája, szögletén és egy golyót is­ hordozott a bordái között. Ma is a fia közelebb volt hozzám, mint más­kor. Meg akartam kérdezni, fáj-e az a golyó ott benn a sávé közelében­. Aztán a lázas­ kezemet is ■joes akartam neki mutatni, hátha tudja, miért forró. Meg kellene nyitnom a tenyeremet, hogy ömlene­­ teőte a forróéig. És ezt az érzésemet kiterjesztem, arcel járok,­­letörök­ egy virágot, felveszek egy ko­­vácsot, adok egy cigarettát, megtámogatom az asztal pénzd adok a villamoson, adni, adni, csak ismert­, ajándékom!, dobni, pazarolmi oly bőséggel, s&sasr #a*sdgo2s. x jó ssdtáfcs&A s& mindest a testem helyett, a lelkem helyett, melyet adnom kellene. Bűnön a jóságom, hiszen nem azért adok, mert másokat sjeearrodai látok, hanem adom, nehogy mások meglássák, hogy én szenvedek. Jó vétka, ha egyszer valaki visszadobná a pénzt, a vi­rágot és odakiáltaná nekem, hogy bűn a jóságom, önzés. A szívemet altatom vele. Milyen gyengeség! ! Valahogy úgy kellene ajándékoznom, hogy na ne­kem, ne önöm legyen, hanem fájdalom és áldozatos­ság. Az ilyesmi, a szentek prog­rammja. Én pedig Leány vagyok. Mostaniig Ember voltam. Közömbö­sen, büszkén száguldottam át a messze országokat. Aludt a szívem, azért volt könnyű az utam. Embe­reik, férfiak százai, ezrei mente­k el mellettem. Látta a nsemem, mint a múzeumot holt tárgyait. És halott volt minden, ahol jártam. De ma Leány vagyok. Valami egészen új önma­gán tű­nik. Vájjon látják-e az emberek, hogy ma más­képp lélegzetű, mint tegnapi Másképp ez sem. Más­képp kapcsolom a ruhámat és másképp mondom: jónapot, jónapot... És másképp hallok. A gesztenye­­fák lombjai különös suttogással nyilainak a szívem mélyébe. Mintha minden pillanatért kár volna, amit mulasztok. Búcsúzó érzéseim vannak. Hát csak éppen én nem élhetem a szivem életét? Ki akarja velem elhitetni, hogy én a bánatra, születtem, a szen­­vedésekre küldettem­? Úgy tűnök fel magamn­ak, mint aki keresi a szenvedést. Kinek akarok kedveskedni ezzel? Az Istennek? A puritán becsületes nevelésem­nek? Olcsó boldogság az, amibe csak úgy belebotlik az ember. Csak úgy éppen jött szembe velünk valaki, akit se nem kerestünk, aki aka ki se térünk. Itt van, hát itt van, az egyéni fájdalomnak minden aaerat­zésss ssáSksSU Ha* és «ajftfil «o­rr««. Stgaorr, «sáré­­sásy vagyok. Akadályokat­ akarok. Nem a maikét az Élet, vagy az emberek állítottak. Mezem ilyen éppen elég van a találkozásokban. De ezt egy forró órában talán mind el lehet felejteni és megtalálnék a rö­vid, a forró, az olcsó boldogságot, melyre megérik a test, a vágy. Úgy érzem, az idegek fájdalma ebben kitombolja magát valahogy. Ezeken a gyötrő, forró­­ hullámokon túl várom én az életet. A közös könnye­ket, a csov közös dobogását, a lélek összekapcsoló­dását. Azt akarom, hogy sírjunk a boldogságban, ne pedig nevessünk. Te, a férfi, okáért én föléreztem, hogy nemcsak Ember vagyok, hanem Nő, te most itthagytál engem, mert kergetnek sz.­idegeid, el­mentél, mert nem érez előre a lelked. Gyönge vagy, hogy megfutottál, amiért el nem értél. De csak menj, kedves, menj. Én visszavárlak. És­ üzenek ne­ked egy dalt. Vagy a lelkünk is rokon, vagy nem. Ha nem, akkor nem jössz vissza és én megköszönöm az erőtlen futásodat, hogy egy forró, szép nap után felébredve, nem vezettél egy lélek nélküli új világba, ahol két közömbös ember riadtam bámul egymásra és azt kérdezi: Irgalmas Isten,­­ ez a mások lény, kihez oly közel jutottam?. Hát menj kedvesem jó messzire, nehogy egyezer ilyen őrületes kérdés álljon a lelkünk elé- De látod, én várlak. Az az érzésem­ , rám, hogy visszahoz a lelked. Túl azon, mi­kor a test, a vágy kerget. JE ha benne lesz a vágy a lelkidben Ja, akkor­­ visszajössz hozzám egy este. Meddig kell várnom? Még mindig­­előre megy­ el tőlem, .. vagy for­dulsz már feléim lelkes lélekkel? Én megnézem az órát és nézd m­eg te is: most délután félhat A hindu szent költő verset irt a hindu lányról, ki a napkeleti hercogat szerette titokban. Ott kocsizott el a herceg a pálimalombos kunyhó élőt és a lány abban az órában mindig díszés selyembe öltözött és keleti halvány gyöngyöt tett a nyakára. Da nem mert 3n-35225« 22 »h&shflE. ffisse 2Rk£*r‘ USST SVafedt a 'IXX$a. M Kormányáé a tekinc­selésért

Next