Szózat, 1924. május (6. évfolyam, 95-116. szám)

1924-05-06 / 95. szám

Szerfce*7.b­.ség és kiadóhivatal: 'i» Rózsa-utca 111, (Podmaniczky-i- sarok) TMélau: Szerkesztőség József «5—52, .J­ózsef 61—46,kiadóhivatal: .J­ózsef 63—ál tiöSkiad­óhivatal: V.. Varashaz-utca 30. Tel.: 77—II. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE KLIMZÍTÉSI AKAK-t J­gy hónapra.......................... 4.­hfWb kor. Negyedévre.....................IftMWNi&jiNr. Külföldre az előfizetési ár hétszeresét számítjuk Egyes »/«in ára hétköznap . . . -ODfl^repr. Vasárnap ................................. dlMMI ^Vr. VL ÉVFOLYAM 95. SZÁM KEDD , BUDAPEST, 1924 MÁJUS 6 . A MAGYAR NÉPHEZ A fajsdócsoporthoz tartozó nemzetgyűlési képviselők a kormány törvénytelen és erőszakos erdelkezései és végzetes után haladó politikája ellen, a következő kiáltvánnyal fordultak a keresztény omgyacsálghoz.­ ­A­ nyomdász sztrájk hetek­ óta­ izgalomban tartja az ország közvélem é®ryet. Ez a hosszú válság eredetileg m­unkáskizárással kezdődött, amit a nyomdaipari főnökök egyesülete a Miklós (Klein) Andor-féle Athenaeum-nyomdában felmerült munka­­bérjavítási követelésekre való feleletül az összes budapesti nyomdákban elrendeli. Az intranzigens keresztény sajtó vezető­, embereinek felfogása ebben az ügyben kezdettől fogva az volt, hogy az­­Athenaeum-nyomdában történt incidenst békésen kel­lett volna elintézni, a szokásos békéltető eljárással, de ha már megtörtént az önkénykedő kizárás, annak idejét legalább minél rövidebbre, kellett volna szorítani. A nyomdaipari Főnökegye­­sület és a Budapesti Lapkiadók Szindikátusa azonban méltá­nyos megegyezés helyett a nyomdai munkásság térdrekény­­szerítését határozta el. Ebben a harcban a keresztény fajvédelmi lapok és ezek imán­ya v­á­l­la­­tt­a nem voltak hajlandók részt venni, ezért a minden feltétel nélkül ismét munkába álló nyom­­biszük jogosnak ítélt bérkövetelését elfogadták és foly­­tatták békés termelő munkáinkat. "A­ zsidó kapitalizmus, mely­nek exponensei a munkások bérmozgalmát általános kizárás­sal akarták letörni, majd­ a most dúló sztrájkká mérgesítették el, eljárásukkal egyszerre kerültek élesen szembe a tájvédelmi lapokkal és a magyar munkássággal. A fajvédők ellen azzal próbáltak hangulatot, csinálni, hogy őket­ a szociáldemokráciá­val való paktálással vádolták, a munkások ellen pedig azzal uszították a polgári társadalmat, hogy bérköveteléseikbe poli­tikát magyaráztak s a magyar polgári társadalmat a bolseviz­­mus rémképével ijesztgették. A fajvédők s általában az intran­­­­igens keresztény magyar társadalom ma is a legélesebb bajb­­an áll a szociáldemokráciával s elveiből nem fog engedni a jövőben sem; de nem hajlandó a magyar munkásság jogos és méltányos bérjavításra való törekvéseit a szociáldemokrata program­mal összetéveszteni. Viszont a nyomdászsztrájk, eredete a legjobb bizonyíték arra, hogy ezúttal a nyomdai, munkásság valóban csak életnívójának eme­lésére törekedett ,­s politikai hatalomvágy nem­ mozgatja követeléseiben. A zsidó kapitalizmus azonban levetette ebben a válságban álarcát, főleg azok a lapok és nyomdai állalatok vezetik most ezt a harcot­ a magyar munkásság ellen, amelyek annak idején nemcsak behódoltak a két forradalomnak, hanem örömmel üdvözölték, sőt előkészítették és szervezték a bűnös lázadá­sokat a történelmi Magyarország megrontására és meg­semmisítésére. Minden más országban már rég halállal lakottak volna ezek a hazaárulók és forradalmárok, akik most az ország nemzeti és gazdasági katasztrófájának előkészítéséből és következményé­ből, bűnön szerzett vagyonuk ■muivhegvein ülve, a­ keresztény tájvédelmi gondolat harcosait vádolják a polgári front felbon­tásával, a magyar munkásságot pedig bolsevista tendenciák­kal. Mi nem polgári frontot, hanem magyar frontot hirdetünk és nem titkoljuk, hogy a magyar munkást, mint faj­test­véri, szívünkhöz közelebb állónak érezzük és valljuk, minden szo­ciáldemokrata tévelygése mellett is, mint a nemzetietlen, zsidó nagytőke jellegzetes idegen képviselőit. d * ' t 'A keresztény tájvédelmi lapok munkásai egy percig sem vettek részt a sztrájkban k is lapok békés egyetértésben, nyugodtan dolgoztak jóravaló keresztény m­unkásjtikkal a sztrájk alatt is, míg a kormány ezt a­ munkát meg nem állította, szombati lanketild rendelet év­ek ó­t­­ a kormánytól az ország mai súlyos ''pótfi,fk­jd és gazdasága helyzetében inkább azt vártuk volna, hogy a többi nyomdában is a termelés felvételére és méltányos megegyezésre serkentse a munkaadókat. E helyett a kormány nyíltan és bűnös köny­­nyelmű­séggel a zsidó kapitalizmus mellé állott és nyílt törvényszegéssel betiltotta a SZÖZAT-ot és A­IÉP-et. Felemeljük ez ellen a példátlan erőszak ellen tiltakozó szavunkat s az elnapolt nem­­zetgyűlés és­ az erőszakkal elhallgattad­­t sajtó természetes nyilvánosságának hiányában ezúton intézzük kiáltványunkat a keresztény magyar haza mindennemű és rangú fiához. A Beth­len-rendszer néhány éves pusztító uralma tönkrem­é­tette országunk gazdasági rendjét, és megbénította a termelést, felhizlalta a munkanélküli jövedel­meket és a zsidó nagybankok kezére játszotta át még meg­maradt nemzeti erőforrásainkat. Az állam pénzén folytatott koronarontás nyomorba döntötte a nemzetfenntartó közép­osztályt, lerongyolta az egész dolgozó társadalmat, de ki tenyész­tette az erkölcselen nyerészkedést! A munka becsületének leveg­­ésével felszakadt a visszaélések zsilipje. A gazdasági rend felbomlását nyomon követte az érkezési rend pusztulása. .Egyetlen vézna, dadogó mentsége akadt csupán ennek a­ kor­mányzatnak: állították, hogy megóvták és fenntartották leg­alább formailag a jogrendet! A keresztény és nemzeti sajtónak törvény- és jogellenes betiltásával most elrúgták maguktól ennek utolsó látsza­tát is! * A nemzet örök szégyene: az önként vállalt gazdasági Tria­non árán mérhetetlenül megnövelte a maga végzetessé vált hatalmát s most elérkezettnek látja az időt, hogy a törvényes­ség álarcát is levesse. A törvény lapbetiltást csak kivételesen ismer, akkor, ha valamely közlemény a hadviselés érdekeit sérti. Az ország belső rendjének, vagy külső biztonságának veszélyeztetése esetén lehetne helye ilyen megtorló rendszabály­nak. De a nemzeti keresztény Magyarországért küzdő sajtóval szemb­én ezt a nemtelen vádat még ők sem merészelik emelni. Törvényre való hivatkozás nélkül, az erőszak kizárólagos jogán hallgattatták el a keresztény nemzeti sajtó két leg­­bátrabb harcosát, a SZÓZat-ot és A NÉP-et. A gazdasági és erkölcsi bukást betetőzte ezzel a törvény és jog uralma­ , mik a megszűnése. Leplezetlen diktatúra ez, melyet a hata­lomra jutott zsidó banktőke gyakorol tehetségtelen, öntu­datlan eszközért, a Betsden-kormányon keresztül. Az elnyomatás sötét napjaiban felemeljük tiltakozó szavunkat és ítéletért a nagy nyilvá­nossághoz fordulunk, a keresztény magyar néphez, melyért dolgoztunk és harcoltunk, melyhez hűll­ettek soha*­* voltunk s mely nem hagyott el bennünket sem soha! Szavunkat elnémíthatja az erőszak, de szivünkön, lelkün­kön úrrá nem lehet és nem törheti meg akaraterőnket, mely minden béklyón és kényszeren keresztül * ki fogja harcolni a keresztény magyar nép igazát. De akkor ütni fog a felelősségrevonás órája is! Kelt Budapesten, L . Gömbös Gyula, Hell Miklós, Eckhardt Tibor, Kiss Menyhért, Lendvay István, Urain Ferenc, Zsitkay János, Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselők.

Next