Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
Szerkestőségét kiadóhivatali VI, Rózsa utca ttl. ax Podmaniczky-a. sarok) telefonszámok: Szerkesztőség József 0-52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51, Fiókkiadóhivatal: IV, Városháza. 10. Telefon: 77-84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP főszerkesztő ZSILINSZKY ENDRE Korona Előfizetési árak: egy hónapra 40.000 korona, negyedévre 120.000 korona. — Külföldre az alófizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapi szánt ára 3000 korona. VII. évfolyam Budapest, 1925 január 1. csütörtök szám A mi új esztendőnk írta: Zsilinszky Endre Ma egy éve táborba szólítottuk erről a helyről azokat a magyar testvéreinket, akik hitben, lelki erőben, önfeláldozó akaratban s erkölcsi tisztaságban megérettek arra, hogy harcosai legyenek a fajvédő nemzeti mozgalomnak. És ma, mikor lezárunk egy esztendőt és kezdünk egy újat, megelégedéssel állapíthatjuk meg: akiket táborba szólítottunk, azok velünk valóban táborba szállottak. Az elmúlt esztendő viharaiban megsokasodott és megerősödött a mi táborunk. Csalódások, amiken keresztülmentünk, meg nem törték hitünket és elhatározottságunkat, nehéz harcok, amelyeket megvívtunk kormánnyal és nemzetietlen radikalizmussal, csak gyarapították emberismeretünket, csak növelték önbizalmunkat, csak emelték harci kedvünket. Egy társadalomban, ahol az emberek apraja-nagyja hajlik mindenfajta megalkuvásra, hihetetlenül nagy erő a hajthatatanság és meg nem alkuvás, még ha ritka is. Hát még mekkora erő a meg nem alkuvás, ha sokan vannak hajthatatlanok, aminthogy mi fajvédők ma már sokan vagyunk. Baloldali ellenségeink belső didergéssel merik csak megvallani, mennyien. Nagy út volt, míg idáig jutottunk. Keresztény nemzeti irányról és gondolatról beszéltek az ellenforradalom után való időkben a mi táborunkban, a túlsó oldalon kurzusról Ma nem a „gondolat“ rá nem a „politikai irány“ fejezi ki a mi nemzeti politikánk lényegét és tartalmát, hanem a „mozgalom“. Mert idők folyamán a gondolat és irány egy elemi erejű mozgalommá mélyült, mely a maga nagyarányú méreteiben, a lelkeket átható erejében, tömegeket mozgató hatalmában és az egész közéletet befolyásoló jelentőségében az állam minden segítsége nélkül is mint társadalmi mozgalom egymagában felvehetné a küzdelmet a másik nagy társadalmi mozgalommal, a tájvédelem ellenlábasával, a szociáldemokráciával. A Bethlen-kormány végzetes történelmi tévedése és tragikuma abban kulminál, hogy figyelmen kívül hagyva a társadalom szabad erőit, azok nélkül, vagy azok ellenére csinál légüres térben politikát, vagy legfeljebb csak a nemzetközi és nemzetellenes tőkeérdekeltségek erőközpontjait veszi számításba, amelyek pedig éppen magyarországi koncepciójukban minden társadalmi erőtényezők közül a legérettebbek egy gyökeres revízióra. Az olasz fascizmus példája vakító világossággal igazolta, hogy az állam minden hatalmi apparátusával, minden szuronyával, börtönével és törvényeivel tehetetlenné válhat egy nagyarányú társadalmi felforgató mozgalommal szemben, ha e felforgató társadalmi erőkkel szemben megtartó erőket nem lehet felvonultatni. Az olasz kommunizmust diadalmas előretörésében nem az olasz államhatalom akasztotta meg és nem az törte végképpen le, hanem a kommunizmussal ellentétes fascista népmozgalom. Mikor a Bethlenkormány a fajvédő és ébredő népmozgalom természetes s röpködését mesterséges eszközökkel akadályozza, sőt azt letörni igyekszik, egyetlen hatásos fegyverétől fosztja meg a magyar nemzetet a forradalom újólagos előretörésével szemben. S miközben az ébredők és fajvédők ellen hadakozik, akarva, nem akarva a forradalom alá gyújt új tüzet, mert a maga se hideg, se meleg politikája mellett már nem tudnak felmelegedni a didergő embermilliók, a fajvédők eloltogatott tüzei mellől pedig a vörösök tüze mellé kergeti melegedni az embereket. Az arany középút is jó módszer lehet, de csak elintézett nagy kérdések után, ép, kész, vagy teljesen újjáépült államban és társadalomban, amikor már nem kell nagy irányvonalakat választani sem belpolitikában, sem külpolitikában, amikor egy nemzet vagy állam nagy céljai már elérettek, amikor a zászló már ott leng a várfokon, amikor már alig kell organizálni, csupán a meglévőt adminisztrálni. A jövendő nagy problémája, melyen az egész emberiség jó vagy balsorsa fordul meg: a szociális kérdés. de hogyan lehet, ezt az egyetemes és véresen aktuális kérdést megoldani a mai magyar kormány merev módszereivel, bül- és belpolitikai opportunizmusával, minden egész megoldástól, minden reformtól való irtózásával, egész eszmei fegyverzetének avult rozogaságával? A szociáldemokrácia és a kommunizmus már megmutatta, hogy nem tudja megoldani a szociális kérdést, de még mindig sokan hisznek benne s itt-ott, mint főleg Németországban, a szociáldemokrácia el tudott érni némi látszateredményeket a tömegek gazdasági helyzetének ha nem is abszolút értékű emelése, de legalább a magasabb osztályokhoz mért viszonylagos javítása terén, igaz, hogy inkább csak a felsőbb osztályok életnívójának csökkentésével s nem j az alsó osztályok színvonalának emelésével. De ugyan kik hisznek abban, hisze váljon maga Bethlen István is benne, hogy az ő kormányrendszere valóban meg fogja oldani, vagy legalább közelebb viszi a megoldáshoz a magyar szociális kérdést ? Mi fajvédők ellenben hisszük és tudjuk, hogy csak a mi erős nemzeti újjáértékelésünk termelheti ki magából a szociális kérdés megoldásának eszközeit. S ebben nemcsak mi Íriszünk, kik az élen haladunk, hanem azok a hatalmas, öntudatos és szervezett tömegek is, amelyek mögöttünk állanak. Ez a mi erőnk és ez a mi eljövendő nagyobb erőnk bővizű forrása. És mindezért a mi politikánk sokkal inkább társadalmi szervezkedés és mozgalom, mintsem parlamenti üres debüttok sorozata. Mi ott is megtesszük a magunkét, de csak félkézzel és ha parlamentarizmusunk tovább halad az elcsökevényesedés felé, a trianoni béke, a szanálási tömény béklyói, a kormány külpolitikai félénksége és határozatlansága s a pártdiktatúra továbbtenyésztése során, még kevesebb súlyt kell vetnünk a parlamenti arénára. Nem mintha csábító volna ránk a baloldali ellenzék passzivitása, melyet sem elvi, sem taktikai szempontból nem helyeslünk, hanem mert ilyen parlamentarizmusért, ahol a törvényhozás úgyszólván minden lényeges ismérvétől és hatalmi jelentőségétől meg van fosztva, nincs miért odaáldoznunk minden erőnket. A világpolitikai helyzet egy jó fokkal kedvezőbb ma, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Németország lassú kiemelkedőben van az özönvízből s e kiemelkedésben Amerika, Nagybritannia és Olaszország inkább segítik, mint nem. Vagy legalább törekszenek arra, hogy segítsék, míg Franciaországban az ádáz Poin- caré helyett Harriot ül, aki, úgy látszik, a kisantantnak sem tolja olyan feltételek nélkül a szekerét. A kisantant mintha elvesztette volna korábbi biztosságát, egysége is lassan a multié. Benes ügyeskedő külpolitikája a kapkodás színeit viseli magán , sazorosz probléma is A fajvédők nyilatkozata a szocialista paktum ügyében A szociáldemokrata párt ma közzétetteaz 1921. december 22-én az akkori Bethlen-kormánnyal kötött titkos megállapodásait, melyet és a közzététel körülményeit lapunk más helyén közlünk. Ez ügyre vonatkozóan a fajvédők részéről a következő, illetékes nyilatkozatot kaptuk: " A paktum nyilvánosságra hozatalával a tájvédelmi politika újbóli igazolását látjuk, ugyanis mindig hangoztattuk, hogy világnézeti ellentéteket képviselő pontokkal messzebbmenő paktumoknak és kooperációs alapoknak keresése politikai hiba, mert legfeljebb átmeneti sikerekhez vezet, lényegében azonban saját érdekeinket sértjük velük. Mi, fajvédők a szociáldemokrácia egész struktúrájának teljes megváltoztatását követeljük társadalompolitikai és szociálpolitikai szempontból, tehát a munkásjóléti intézmények teljes elválasztását attól a politikai frakciótól, amelynek tulajdonképpen semmi köze sincs a munkásság jóléteihez, egy nekünk idegen ideológiát vall és a nemzetet veszélyeztető politikát kíván a kommunizmus jegyében folytatni. Ha a két paktumot kötő fél álláspontját egymással szembehelyezzük, a paktum alapján megállapítható, hogy mindkét fél engedett a másik javára. A kormány engedett a maga világnézeti egészéből és pedig lényegbevágó kérdésekben engedett, mert hiszen az ellenforradalom idejében világos volt előttüjük az, hogy az, általános fogyasztási szövetkezetek, szakszervezetek, munkásbiztosító és betegsegélyzőpénztárak kérdését gyökeres revízió alá kell venni. A paktum alapján azonban a kormány a status quo ante álláspontjára helyezkedvén, nem valósított meg semmit az ellenforradalom elhatározásaiból. Innen van, hogy miért sikerült a szociáldemokráciának akkora sikert elérni a legutóbbi választáson, amelyről maguk a szocialisták sem mertek még csak álmodni sem. A kormány írásban olyan követeléseket támasztott a szocialistákkal szemben,amelyek általunk is helyeslendők, azok külpolitikai és belpolitikai vonatkozását illetőleg. Mindez azonban csak egy írás volt, amely jól hangzik, ha felolvassuk, gyakorlatlan -azonban nyomát sem látjuk annak, hogy a szocialisták ráhelyezkedtek volna a nemzeti alapra, sem annak, hogy politikai alapon a békés együttműködést biztosították volna. A szociáldemokrata munkásság világosan láthatja az egész paktumból, hogy a jelenlegi munkásvezérek nem hivatottak a munkástömegek irányítására s főleg láthatják azt, hogy a társadalmi osztálypolitika ideje lejárt és hogy mi, nemzeti alapon álló polgárok, sokkal őszintébbek vagyunk, a munkássággal szemben, mint saját vezéreik, akik eddig nem merték elárulni azt a paktumot, amelyet, a kormánnyal kötöttek. Legnagyobb tévedése a munkásságnak az, hogy ha azt hiszi, hogy vezérein át fog érvényesülni szociálislégen, mert ezek a részükre a legfontosabbat, a munkás és munkaadó közti viszony problémáját nem oldhatják meg, hanem csak az olyan polgári társadalom, amely át van hatva szociális érzéstől. Ez azonban nem politikai, hanem társadalmi probléma. Ha a kérdést csak társadalmi problémának tekintjük, akkor kiküszöbölhetjük azokat az ellentéteket, amelyek a XIX. és XX. század hamis jelszavai révéig keletkeztek. Mi az összes társadalmi osztályok összeolvadását hangoztatjuk a politikában és társadalmi alapon való érdekképv igereteket politikától mentes társadalmi szervezetek révén. Mindkét fél taktikázott tehát, a kormány pedig régi receptjéhez híven foltozgatott, ahelyett, hogy nagyvonalúan megoldotta volna a szociális kérdéseket, ami feleslegessé tette volna a mai politikai érában nem kellemes paktumot azzal a párttal, amely a legélesebb ellentétben áll a kormánnyal.