Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

Szerkestőség­ét kiadóhivatali VI, Rózsa­ utca ttl. ax Podmaniczky-a. sarok) telefonszámok: Szerkesztőség József 0-52, József 64—46, kiadóhivatal: József 63—51, Fiókkiadóhivatal: IV, Városháza. 10. Telefon: 77-84. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP főszerkesztő ZSILINSZKY ENDRE Korona Előfizetési árak: egy hónapra 40.000 korona, negyed­évre 120.000 korona. — Külföldre az alófizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapi szánt ára 3000 korona. VII. évfolyam Budapest, 1925 január 1. csütörtök szám A mi új esztendőnk írta: Zsilinszky Endre Ma egy éve táborba szólítottuk erről a helyről azokat a magyar testvéreinket, akik hitben, lelki erőben, önfeláldozó akaratban s erkölcsi tisztaságban megérettek arra, hogy harcosai legyenek a fajvédő nemzeti mozga­lomnak. És ma, mikor lezárunk egy esztendőt és kezdünk egy újat, megelégedéssel állapít­hatjuk meg: akiket táborba szólítottunk, azok velünk valóban táborba szállottak. Az elmúlt esztendő viharaiban megsokasodott és megerő­södött a mi táborunk. Csalódások, amiken ke­resztülmentünk, meg nem törték hitünket és elhatározottságunkat, nehéz harcok, amelyeket megvívtunk kormánnyal és nemzetietlen ra­dikalizmussal, csak gyarapították emberisme­retünket, csak növelték önbizalmunkat, csak emelték harci kedvünket. Egy társadalomban, ahol az emberek apraja-­na­gyja ha­jlik minden­fajta megalkuvásra, hihetetlenül nagy erő a hajthata­tanság és meg nem alkuvás, még ha ritka is. Hát még mekkora erő a meg nem alkuvás, ha sokan vannak hajthatatlanok, aminthogy mi fajvédők ma már sokan va­gyunk. Baloldali ellenségeink belső didergés­sel merik csak m­egvallani, mennyien. Nagy út volt, míg idáig jutottunk. Ke­resztény nemzeti irányról és gondolatról be­széltek az ellenforradalom után való időkben a mi táborunkban, a túlsó oldalon kurzusról Ma nem a „gondolat“ rá nem a „politikai irány“ fejezi ki a mi nemzeti politikánk lé­nyegét és tartalmát, hanem a „mozgalom“. Mert idők folyamán a gondolat és irány egy elemi erejű mozgalommá mélyült, mely a maga nagyarányú méreteiben, a lelkeket át­ható erejében, tömegeket mozgató hatalmá­ban és az egész közéletet befolyásoló jelentő­ségében az állam minden segítsége nélkül is mint társadalmi mozgalom egymagában fel­­vehetné a küzdelmet a másik nagy társadalmi mozgalommal, a tájvédelem ellenlábasával, a szociáldemokráciáva­l. A Bethlen-kormány végzetes történelmi tévedése és tragikuma abban kulminál, hogy figyelmen kívül hagyva a társadalom szabad erőit, azok nélkül, vagy azok ellenére csinál légüres térben politikát, vagy legfeljebb csak a nemzetközi és nemzetellenes tőkeérdekeltsé­­gek erőközpontjait veszi számításba, amelyek pedig éppen magyarországi koncepciójukban minden társadalmi erőtényezők közül a leg­érettebbek egy gyökeres revízióra. Az olasz fascizmus példája vakító világos­sággal igazolta, hogy az állam­ minden hatalmi apparátusával, minden szuronyával, börtöné­vel és törvényeivel tehetetlenné­ válhat egy nagyarányú társadalmi felforgató mozgalom­mal szemben, h­a e felforgató társadalmi erőkkel szemben megtartó erőket nem lehet felvonultatni. Az olasz kommunizm­ust diadalmas előretörésében nem az olasz ál­lamhatalom akasztotta meg és nem az törte végképpen le, hanem a kommunizmussal ellen­tétes fascista népm­ozgalom. Mikor a Bethlen­­kormány a fajvédő és ébredő népmozgalom természetes s röpködését mesterséges eszközök­kel akadályozza, sőt azt letörni igyekszik, egyetlen hatásos fegyverétől fosztja m­eg a magyar nemzetet a forradalom újólagos elő­retörésével szemben. S miközben az ébredők és fajvédők ellen hadakozik, akarva, nem akarva a forradalom alá gyújt új tüzet, mert a maga se hideg, se meleg politikája mellett már nem tudnak felmelegedni a didergő em­bermilliók, a fajvédők eloltogatott tüzei mel­lől pedig a vörösök tüze mellé kergeti mele­gedni az embereket. Az arany középút is jó módszer lehet, de csak elintézett nagy kérdések után, ép, kész, vagy teljesen újjáépült államban és társada­lomban, amikor már nem kell nagy irány­vonalakat választani sem belpolitikában, sem külpolitikában, amikor egy nemzet vagy ál­lam nagy céljai már elérettek, amikor a zászló már ott leng a várfokon, amikor már alig kell organizálni, csupán a meglévőt admi­nisztrálni. A jövendő­ nagy problémája, melyen az egész emberiség jó vagy balsorsa fordul meg: a szociális kérdés. de hogyan lehet, ezt az egye­temes és véresen aktuális kérdést megoldani a mai magyar kormány merev módszereivel, b­ül- és belpolitikai opportunizmusával, min­den egész megoldástól, minden reformtól való irtózásával, egész eszmei fegyverzetének avult rozogaságával? A szociáldemokrácia és a kommunizmus már m­egmutatta, hogy nem­ tudja megoldani a szociális kérdést, de még mindig sokan hisznek benne s itt-ott, mint fő­leg Németországban, a szociáldemokrácia el tudott érni némi látszat­eredményeket a tö­megek gazdasági helyzetének ha nem is ab­szolút értékű emelése, de legalább a magasabb osztályokhoz mért viszonylagos javítása te­rén, igaz, hogy inkább csak a felsőbb osztá­lyok életnívójának csökkentésével s nem j az alsó osztályok színvonalának emelésével.­ De ugyan kik hisznek abban, hisz­e váljon maga Bethlen István is benne, hogy az ő kormány­rendszere valóban meg fogja oldani, vagy leg­alább közelebb viszi a megoldáshoz a magyar szociális kérdést ? Mi fajvédők ellenben hisszük és tudjuk, hogy csak a mi erős nemzeti újjáértékelésünk termelheti ki magából a­ szociális kérdés­ meg­oldásának eszközeit. S ebben nemcsak mi Íri­szünk, kik az élen haladunk, hanem azok a ha­talmas, öntudatos és szervezett tömegek is, amelyek mögöttünk állanak. Ez a mi erőnk és ez­ a mi eljövendő nagyobb erőnk bővizű forrása. És mindezért a mi politikánk sokkal in­kább társadalmi szervezkedés és mozgalom, mintsem parlamenti üres debüttok sorozata. Mi ott is megtesszük a magunkét, de csak f­él­­kézzel és ha parlamen­tarizmusunk tovább ha­lad az elcsökevényesedés felé, a trianoni béke, a szanálási tömény béklyói, a kormány kül­politikai félénksége és határozatlansága s a pártdiktatúra tovább­tenyésztése során, még kevesebb súlyt kell vetnünk a parlamenti aré­nára. Nem mintha csábító volna ránk a bal­oldali ellenzék passzivitása, melyet sem elvi, sem taktikai szempontból nem helyeslünk, ha­nem mert ilyen parlamentarizmusért, ahol­­ a törvényhozás úgyszólván minden lényeges is­mérvétől és hatalmi jelentőségétől meg van fosztva, nincs miért odaáldoznunk minden erőnket. A világpolitikai helyzet egy jó fokkal ked­vezőbb ma, mint volt egy esztendővel ezelőtt. Németország lassú kiemelkedőben van az özön­vízből s e kiemelkedésben Amerika, Nagy­­britannia és Olaszország inkább segítik, mint nem. Vagy legalább törekszenek arra, hogy segítsék, míg Franciaországban az ádáz Poin-­ caré helyett Harriot ül, aki, úgy látszik, a kis­­antantnak sem tolja olyan feltételek nélkül a szekerét. A kisantant mintha elvesztette volna korábbi biztosságát, egysége is lassan a multié. Benes­ ügyeskedő külpolitikája a kapkodás színeit viseli magán , s­­az­­orosz probléma is A fajvédők nyilatkozata a szocialista paktum ügyében A szociáldemokrata párt ma közzétette­­az 1921. december 22-én az akkori Bethlen-­kormánnyal kötött titkos megállapodásait, melyet és a közzététel körülményeit­ lapunk más helyén közlünk. Ez ügyre vonatkozóan a fajvédők részéről a következő, illetékes nyilatkozatot kaptuk: " A paktum nyilvánosságra hozatalával a tájvédelmi politika újbóli igazolását látjuk, ugyanis mindig hangoztattuk, hogy világnézeti ellentéteket képviselő pontokkal messzebbmenő paktumoknak és kooperációs alapoknak kere­sése politikai hiba, mert legfeljebb átmeneti si­kerekhez vezet, lényegében azonban saját érde­keinket sértjük velük. Mi, fajvédők a szociál­demokrácia egész struktúrájának teljes megvál­toztatását követeljük társadalompolitikai és szo­ci­ál­politikai szempontból, tehát a munkásjóléti intézmények teljes elválasztását attól a politikai frakciótól, amelynek tulajdonképpen sem­­mi köze sincs a munkásság jóléteihez, egy nekünk idegen ideológiát vall és a nemzetet veszélyeztető poli­tikát kíván a kommunizmus jegyében folytatni.­­ Ha a két paktumot kötő fél álláspontját egymással szembehelyezzük, a paktum alapján megállapítható, hogy mindkét fél engedett a má­sik javára. A kormány engedett a maga világ­néz­­eti egészéből és pedig lényegbevágó kérdések­ben engedett, mert hiszen az ellenforradalom idejében világos­ volt előttüjük az, hogy az, álta­lános fogyasztási szövetkezetek, szakszervezetek, munkásbiztosító és betegsegélyzőpénztárak kér­dését gyökeres revízió alá kell venni. A paktum alapján azonban a kormány a status quo ante álláspontjára helyezkedvén, nem valósított meg semmit az ellenforradalom elhatározásaiból. In­nen van, hogy miért sikerült a szociáldemokrá­ciának akkora sikert elérni a legutóbbi válasz­táson, amelyről maguk a szocialisták sem mer­tek még csak álmodni sem.­­ A kormány írásban olyan követeléseket támasztott a szocialistákkal szemben,­­a­melyek általunk is h­elyeslendők, azok külpolitikai és belpolitikai vonatkozását illetőleg. Mindez azon­ban csak egy írás volt, amely jól hangzik, ha fel­olvassuk, gyakorlatlan -azonban nyomát sem lát­juk annak, hogy a szocialisták ráhelyezkedtek volna a nemzeti alapra, sem annak, hogy politi­kai alapon a békés együttműködést biztosították volna. A szociáldemokrata munkásság világo­san láthatja az egész paktumból, hogy a jelen­legi munkásvezérek nem hivatottak a munkás­tömegek irányítására s főleg láthatják azt, hogy a társadalmi osztály­politika ideje lejárt és hogy mi, nemzeti alapon álló polgárok, sokkal őszin­tébbek vagyunk, a munkássággal szemben, mint saját vezéreik, akik eddig nem merték elárulni azt a paktumot, amelyet, a kormánnyal kö­töttek.­­ Legnagyobb tévedése a munkásságnak az, hogy ha azt hiszi, hogy vezérein át fog érvé­nyesülni szociális­­légen, mert ezek a részükre a legfontosabbat, a munkás és munkaadó közti viszony problémáját nem oldhatják meg, hanem csak az olyan polgári társadalom, amely át­ van hatva szociális érzéstől. Ez azonban nem politi­kai, hanem társadalmi probléma. Ha a kérdést csak társadalmi problémának tekintjük, akkor kiküszöbölhetjük azokat az ellentéteket, amelyek a XIX. és XX. század hamis jelszavai révéig ke­letkeztek. Mi az összes társadalmi osztályok összeolvadását hangoztatjuk a politikában és társadalmi alapon való érdekk­ép­v igereteket po­litikától mentes társadalmi szervezetek révén.­­ Mindkét fél taktikázott tehát, a kormány pedig régi receptjéhez híven foltozgatott, ahe­lyett, hogy nagyvonalúan megoldotta volna a szociális kérdéseket, ami feleslegessé tette volna a mai politikai érában nem kellemes paktumot azzal a párttal, amely a legélesebb ellentétben áll a kormánnyal.

Next