Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
VI. évfolyam Budapest, 1925 április 1, szerda 74. szám A mezőgazdasági kölcsön kilátásai A nemzetgyűlés bizottságai letárgyalták és elfogadták a mezőgazdasági Intelről szóló ttörvényjavaslatot. A magyar Nemzeti Bank — iránt legolcsóbb hitelforrás — tudvalevőleg taki honorálta ez agrárközönség váltóit, a mezőgazdaság sehol sem tudott hitelhez jutni, csak usfolakölcsönöket kaphatott, amelynek kamatai nem fedezték a föld hozadtókát, így azután külföldi tőke igénybevételére kellett gondolni s a külföldi tőke bejövetelének útját megszabni. Nekünk azonban úgy tetszik, hogy inkább a külföldi tőke szabta meg a feltételeket, amelyek mellett hajlandó üzletet kötni. Mint a gyanúnkat megerősíti az a szomorútény, hogy a záloglevelek kibocsátásának alapjául szolgáló kölcsönök tekintetében a kamatláb magasságát megszorító rendelkezések nem nyernek alkalmazást. Ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy ezentúl 8 százaléknál magasabb kamatot lehet majd a földre bekebelezni. A kormány tehát nyilvánvalóan számolt azzal, hogy csak magas kamatozású kölcsönt szerezhet a magyar mezőgazdaság ltászóra. A liberális korszak virágzásában, mikor mindenki át volt itatva a szabadelvűség mámorától, ez a rendszer megalkotta az uzsora és káros hitel ügyfelek ellen irányuló törvényt. A föld védelmére ez a törvény elrendelte, hogy 8 százaléknál magasabb kamatok biztosítása vagy behajtása végett is bíró végrehajtást nem rendelhet el. Ezzel az intézkedéssel a írvagyaz Aifélet oltalmazta az uzsora ellen, annak a tudatában, hogy ennél magasabb kamatot a föld nem bír e. Búcsút kell tehát mondanunk az uzsora liberális korbeli megfogalmazásának, de megvalljuk, hogy szemben ez újabb jogalkotással kalapot emelünk a liberális jogalkotók keresztény és nemzeti erkölcse előtt, mert ezs a föld teherbíró képességén kívül figyelembe vette azt is, hogy a föld biztos, kockázattól mentes tőkebefektetési alap, ahol a szándékon túl kamatot venni erkölcstelenség. Az mi tehát tisztában lehetünk, hogy ebből a hitelakcióból, amelyet egy a pénzintézetekből alakuló szövetkezet fog lelomyomtani, olcsó hitel nem fog származni. A pénz mai elfajult drágaságát akarják ,az egyelőre még ismeretlen külföldi hitelezők a maguk számára bizonyos mértékig biztosítaná. Holott a mezőgazdasági termények értékesítésének konjunktúrája hanyatlóban van és épp ezért egy magas kamattípust nem bír el. Mindennél fontosabbnak kell teháttartanunk a kamat kérdéséthogy ez ne fajulhasson uzsorává, amelyiket a hitelező mihamarabb hatalmába kerítheti az adós földjeit. A mezőgazdasági hitelről alkotandó törvény célja az volna, hogy lehetővé tegye minél több tőkeajánlat beözönlékét, egy egészséges tőkekínálat kifejlődését, ahol az a hitelező jut üzlethez, aki a legkedvezőbb ajánlatot tesz. Ez a javaslat azonban nem nyújtja a szabad verseny előnyeit a hitelt kereső gazdatársadalom vécéire, hanem a verseny kiváltásával a régi bevált altruisztikus földhitelintézetek igénybevétele helyett egy pénzügyi szindiikátust létesít, amely a hitelt monopóliumszerűen fogja kezelni. Ez az eljárás nyilván hatalmi érdekeket szolgál s a gazdaközösség függőségét célozza, másrészt üzlettel oly bankoknak kedveskedik, amelyek eddig más tereken szeresitek busás hasznokat, a földhitel azonban nem volt üzletáguk. Hibáztatniuk kell a verseny kizárását különösen akkor, amidőn aaítílum veszi a mezőgazdasági hitel ügyét a kezébe, holott az állam minden nagy üzleti vállalkozását a szabad verseny kötészeinek elismert elve alapján intti el a nyilvánosság ellensőrzése alatt. Azország jövőjére ásható oly súlyos kérdésbe, mi a magyar föld megterhelése: ezt az elvet semmiféle célnak nem lett volna szabad alárendelni Nem kevésbé aggodalmasnak tartjuk, hogy a kormány a jelzálog kötvények bevezetését a külföldi piacokra a Rotschild és társaiból alakult pénzcsoporttal óhajtja keresztülvitelni. Nem hisszük ugyanis, hogy a magyar földre, amelynek termékenysége világszerte ismeretes, más tőkealakulás nem volna hajlandó hitelt szerezni. Ez a pénzcsoport nagyon is megszokta közvetítéseiért nemcsak a busás anyagi hasznot, hanem ezenfelül szeret egyéb, a faji szolidaritás jegyében kikövetelt, politikai természetű hasznokat bezsebelni. Hisz ma már nem titok, maguk a zsidók dicsekosaiek vela, hogy még a hatareiös Asográn is, a cionista, zsidó állam alapításával fizetett, bizonyos pénzügyi szolgálatokért, amit annyival könynyebben tehetett, mert rá nézve a kérdés külügyiig nem túlságos főiottosságú. Azonban, ismerve ezt a hajlandóságot , tudva, hogy a keresztény isnneti, a regeneráció önvédelmi harca érthető okokból ellenszenves a nemzetközi zsidóság elütt: nem tartunk szerencsésnek egy oly összeköttetés, amely a hol ügyeinkbe való avatkozássaljárna. A numerus clausus ellen máris oly felszólalások hangzottak el, amelyek elárulták a tervezetűséget, s ezevo tiltetikozülik egy oly sobyloeki vaset ellen, amely a magyar ifjúság jövendőjét tenné alku tárgyává. A magát ez országban is üldözöttnek állító zsidóság néhány iő rövid évtized alatt hatalmába kerítette a pénz feletti uralmat bankjaiban, melyekben magyar pénzt halmozott fel. Azután következett a szén, a vas, a nagyipar megszerzése, vagy ha úgy tetszik, kisajátítása. A kereskedelemben szinte kizárólagos jogot gyakorol. Ezalatt a rövid idő alatt arra is volt hatalma, hogy a magyar föld nem jelentéktelen részét megszerezze. A honfoglalást azonban itt még nem fejezte be: a magyarföldnek még csak egyötödén nő. A végső kisajátításhoz még az szükségzi,s, hogy a földhitelt felszabadított kamatokkal a kezére juttassuk. A zsidó veszedelmet mna már felismerik oly neBAZetek is, ahol szerepük óvatosabb, térfoglalásuk nem oly megdöbbentő, mint nálunk, cíímen „fináncdiplomáciié rtfejyzetközi zsidó kapcsolatokat keres, hogy, lekötöttségünket véglegessé tegye, akkor, amidőn Angliában, Hollandiában, Amerikában vannak olyan pénz.-soportok, amelyet penzfaji jellegűek , csak tisztán, trekvderic«is undjeteer merül, üzletet akarnak kötni. A (fonodiplománk jól tenné, ha elsősorban ezekkel keresné az összeköttetést, így a verseny révén a magyar mezőgazdaságnak kedvező kilátásai lennének egy a hitelezőre oly kitűnő fiatalnél, mint a magyar föld elzálogolása. Egy új pénzügyi orientálódás, attaival éppen eltewrcezu swamy-bave, felszabadulás a faji jellegű internacionális tőke szuggesszív befolyásáról: ez az egyedüli útja a magyar közgazdaság jövőjének. Válasz egynémely zsidóknak írta: Lendvai István Ha pedig olvasóim közül valaki netalán meglepődnék azon, hogy én íme, zsidókkal levélnem vannak sietve megmagyarázom, hogy a magyarországi zsidóság már régóta és igen sörön levelez velem, én azonban most ideiek — közvetlen válasz formájában — először. Levelezésükbe nem számítom bele azt a tömérdek hazogságot, ragaimat, ostobaságot és komissekedást, amit újságjaikban szinte nap-nap után kószám adresszálnak, különösen azóta a megbocsáthatatlan bűnöm óta, hogy Cegléd váróésületgyűlési mandátumáért nemcsak harcba mertem szállni, hanem a harcot meg is mertem nyerni. Csak a fenyegető és a piszkolódó levelekre gondolok, amelyekkel 1918 nyara óta ugyancsak gyakorta megtisztelnek ennek az entberszerető, békességes és elfinomult idegzetű Sajtónak a részéről. Törődni ugyan sohasem törődtet é velük s ma is csak azért teszem szóvá az ő „édes levélkéiket“, mert ma egyszerre háromféléi is alkalmat adtak nekem arra, hogy bemutassam ennek a fajnak undorító belső arcképét, — adják tovább olvasóim a hályogoss'g nemü keresztényeknek, hátha fog rajtuk. Az én szép tavaszi reggelem azzal kezdődött ma, hogy a reggeli feketekávém mellé odatette a főpincér — undorodó és fölháborodó fájcsóvarlás közepette — a Borsszem Jankó című HK&H kilenített zsidó élclapot. — Tessék megnézni, nagyságos uram, nőre képesek ezek a... Megnéztem, mire képesek. Rajzolták tőlem egy torzképet s föftébe azt nyomtatták címnek: Jrezi... a demagóg beteg!“ Fekszem egy szoba .Vősehítló* sarlábam nyosöpráságos ágyon (hát az tibiae, hogy’ én*eu* neon Tz#«* korabeli nyoszolyám!), az ágyam melett összetört hordó, kulacs, boros fiaskók hevernek. A paplanomra nagy betűkkel rá van írva: Lend vei Lehner... nehogy valakinek másnak nézzék a torzképemet. Az ablakon pedig diadalmas, gőgös fölénnyel bevigyorog; egy ulldok szakállas galiciáner. A gőgje, a káröröme tökéletesen azonos azzal a gőggel és vérszomjas kárörömmel, amely Brakoneky Tibor és Korvin- Klein Ottó arcán föllobogott, ahányszor egy szegény fegyvertelen keresztény magyar embert vagy gyermeket kivégeztek , azt vigyorogja felém: . • — Lám, te itt dögölődsz, de én élek, uralkodók a ti ostoba keresztény Magyarorszégrokon és velem minden irajsorsosom... (.Ne vegye senki rossz néven a „döglődés“ kifejezést: két éve, mikor ugyancsak nagyon beteg voltam, egy zsidó névtelen levélben szórók szóra azt ujjongta, hogy én már — hála a delio-i vának — döglődöm.) Hát mért teszem ezt szóvá? Azért, mert, felelni akarok annak a nemes zsidó léleknek, amely ezt az üzenetet küldte nekem, amelyik ilyen fenkölt humanizmussal gondolt rám, amíg betegágyamon vergődtem. Meg akarom neki mondani válaszképpen, hogy: „Köszönöm, zsidó, amért újra bizonyságát, adtad annak, amit mi sokan és egyre többen tudunk, annak, hogy halálos gyűlölség van a szivetekben mindnyájunk iránt, hogy a Chanukka-mécsnél dögvészt és halált imádkozik ránk a ti humánus,liberális, demokrata szivetek s a szadista, borzongó gyönyörűségéval tölt el benneteket a mi minden szenvedésünk és halálunk. Nem, ti nem tisztelitek még a betegágyunkat sem, nektek még ais emberi szenvedésünk is élesapha. torzképnek való röhej-téma, mert ocsmány hazugság a szátokban minden „emberség“, megértés, szeretet, kultúra és egyéb gatfogó mtmdás-méz. Mi, akikét báróé ;«»ó(ton g^rSHmTtrémfA méztei: rá.M«rt, eaért, mert a tűi «szegény, defekt iktíoeztett fajtánkért -oterCunk keserves, esztetlett imreot vívni, a sfigibalátonabb eQenségün Irkté sem tudnáok: megtenni ilyen.uk... de hát .5. vagytok a ki-: vótigsarolt nép, a v.3ág «sáíxie-jtava, a júesúv és a. gyéroáutész... Köszönjük, zaidú, hogy esra új-.i ból mrótenítoffát, nemi fclírjvfc efitelejifeni «e advja lőcsét, c^wrtKikí“ Bélben adáth ahogy' hróróvtesu^ vád. eg». geppel írott tevéi, ateely a vidh stúluui msg~i saórtás nélkül ceysaegatat íffiy eaőit) meg... Jtiát te nyavalyás zSffiétt Wipörcs: hogyan saeavz itt álloKléá». egsy az anmagba»’. bawnaps tevéfewtyróngrt. végMó isérstej, a.'zsidók; etten ipoeskuiódvis“ Ügy .tóbwik. a. wtido nH suessak frtakni feled kérdéssel, tamiso.i(nég UB®«Z('iélr.8,úrra esők kérdéséül tud. Arhí mottóé a kérdési.. UML 0K4ijtí»u dhsó^w. .lantit 1« i'«drw rá laa-iteleu; fokdim. MahídrmismCit magam is megkéndezetti magauitát, hogy vuitoikéjflxini mö-eoit« vakmerő-' ség jogán is merek rá, Miványrówofeir«, ojiratóg-! csonki tear a, T*mj«éisíw rfáara. taajMteviae még ulyTtttfcar is. tea lurtetesit; a«de faywt flgyreefe. vS: sitik végbe*. — műkor teisascii OKoku^faBi: häutetteönd, _ szutmdnn esetefcwflvrtilk a fádkor, minden: ajjaaságok után nafry-amagy imagi^Lr utak. főfoumk es fő-fbpafjolíc teas.Mko««taL. etórnttaá*-. ttak velük és a honfoglaló és nr.nivet fenntarto: magyarwágeaj. egyta Bangiúia&«fik -van^k őket si meg MjgedinA _-nekik: jmanácsrv, ;mtíatur a jaaguk fajtájának jófumtán ecnuiöt? Mteróa earóre idtjegyzem a urngas Kürte ftdvas ofcuihására. hasy lám, a záidaság magát is j“naik nuvesl önmagát leglösalaaavtittilj meieajySiatkoansaitjar.. Már pedig es a tevéd XKgyasfemk bizaskaas meg TiytUí Vóiuztós, amit wáktwy próbálók biartrayíteittí . ..Feraze ezt csak a haei Ádoróc aaneaetótC előtt tehested, amaly etetü te te vróaká himíasx,'. stos »,a» arató» -joestai»’