Szózat, 1925. december (7. évfolyam, 272-294. szám)
1925-12-01 / 272. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Rózsa utca 111. szám Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, J.84—46,kiadóhivatal: J.63—51. Reklamáció: J. 63-51 Hirdetés : 139-48. Fiókkiadóhivatal: IV. Városháza u. 10. Telefon: 77—84. Keresztény fajvédő politikai napilap Ára 2000 korona " ■ v ■%,, AJ. Előfizetési árak: egy hónapra 40.000 korona, negyed évre 120.000 korona. — Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapi szám ára 3000 korona. VII. évfolyam Budapest, 1925 december 1. kedd 272. számi Mégis moszoga folá. A kormány nem vállalkozhatik az ellenforradalmi gondolat letörésére, mondotta Rakovszky Iván belügyminiszter, a kormány legóvatosabb tagja, nyíregyházi beszámolóján, Klebelsberg Kunó pedig kijelentette, hogy konzervatív erők összefogása érdekében fog dolgozni, még akkor is, h ha egyesek a fejük tetejére állanának. E két nyilatkozat mögött nagy beismerések vannak: a kormány saját párthíveinek nyomására kénytelen politikájának szekeres rúdját valamelyest jobbfelé tolni, nem tud kitérni azoknak az erőknek nyomása elől, amely erők láthatatlanul áramlanak keresztül a magyar közéleten és ellenállásukkal megkötik a balfelé való haladás iramát. Míg a kormány az ellenforradalom és az antiszemitizmus rovására esztendőkön keresztül egyezkedett, addig a háta mögé néz, kénytelen megállapítani, hogy elveszítette az ország többségének bizalmát és mögötte csak azok az erők vannak, amelyek belőle táplálkoznak. A kormánytól függő exisztenciák és a zsidó söpredék az, amely támogatja a kormányt, ellenben azok, akik az általános választás alkalmával Bethlen Istvánra és pártjára szavaztak, kivétel nélkül szembefordultak azzal a politikával, amelynek nem volt semmi más eredménye, mint a nagybankok felhizlalása, a zsidóságnak feltáplálása és a magyar agrárius rétegek teljes és végleges lezüllesztése. Magában a kormánypártban is megelégelték a balfelé való tolódást, a Petrichevich-ügyben pedig a többségi párt hangulatának kénytelen volt a kormány deferálni, elejteni Petrichevichet, aki a maga öszeköttetéseivel és erkölcsi jelentőségével kellemetlen tehertételt képvisel abban az együttesben, amely a világnézeti árulás vádjával vállán kénytelen Bethlen Istvánt kiszolgálni és támogatni. Az egységes párt tagjai már nem mernek megjelenni választóik előtt: népgyűléseken elkeseredett kifakadások csattognak a kormány felé, a főispánok riadtan jelentik az országos hangulatváltozást s a kormány most, amikor már elkockázott minden ellenforradalmi értéket, mikor eladott mindent, néhány nyilatkozattal akarja rendbehozni a maga dolgát, a tömegek felé akarja visszaszerezni az elveszített bizalmat, azonban hiába, a tömeg már nem hisz nekik, még ha Klebelsbergnek el is tudná hinni, Bethlennel szemben tovább is bizalmatlan. Klebelsberg sokkal merészebben és nyíltabban beszél, mint Bethlen, aki egyszerű ténymegállapításokkal beérte, de cselekedni nem hajlandó, hogy azok az erőviszonyok, amelyek a zsidóság kezére tolták át a gazdasági és politikai hatalmat, megváltójának. Azok a kormánynyilatkozatok, amelyeket miután még egy évvel ezelőtt Ujjongva köszöntöttünk volna, nem egyebek, mint honorálásai a közhangulat megváltozásának. A kormány nem mer cselekedni a maga egészében, ha egyes miniszterei hajlandók is arra, hogy cselekedjenek és bátrabban kiáltanak a keresztény gondolat mellett. A kormány lényegében — nem egyes személyeiben — marad, ami volt, marad, aki volt és politikája nem változott. Nem látunk egyetlen egy intézkedést sem, amely meg akarná gátolni a zsidóság rohamát, amely érvényt szerezne a magyarság felfogásának és akaratának, nem látunk egyetlen biztató jelenséget sem, mely arra vallana, hogy a reszortminiszterek,különösen pedig Klebelsberg bátor állásfoglalásának valami intézményes következménye lenne. Félünk, hogy mindezek csak elhangzott kijelentések maradnak, amelyeknek nem lesz semmi nyomatéka. Egy azonban bizonyos, hogy megmozdult a föld, az árulás, a paklizás, az elvfeladás és a keresztény gyötrés politikája alatt. Az ellenforradalom szellemét még mindig nem tudták kiirtani. 1919 augusztusának lelke még él és meg van s ezt a lelket nem lehet megfojtani, ez a lélek fog érvényt szerezni a magyarság minden akaratának s a megmozdult talajon nem tud sokáig megállani az elvfeladás és árulás politikája. Bethlen miniszterelnök Genfben le akarja tárgyaltatni a numerus clausust A törvénnyel bizonyítja, hogy nem a zsidóság ellen irányul A zsidók kompromisszum alapján akarják már megoldatni a kérdést — A SZÓZAT tudósítójától —. (A Szózat tudósítójától.) Most már nyugodt lélekkel megállapíthatjuk, hogy az a támadás, amelyet a zsidók és a zsidóérzésű álkeresztények indítottak sajtóban és a nemzetgyűlésen a numerus clausus törvényének eltörlése érdekében, csúfosan összeomlott a magyar közvélemény ellenállásán. Kezdődött a támadás előkészítése azzal, hogy beavatkozásra késztették a különböző más országbeli zsidó szervezeteket s ennek eredményeképen a numerus clausus kérdése ott fekszik a Népszövetségelőtt. Kissé későn eszméltek rá a zsidók arra, hogy ez kisebbségi kérdést jelent s ezért sietve visszatáncolna igyekeztek mindent. Következett a költségvetés s ennek során a kultusztárca tárgyalása. Ebből az alkalomból elérkezettnek látták az időt arra, hogy hatalmas sajtóagitációval megerleljék a helyzetet a maguk számára. Ez a kísérlet is sikertelenül járt. De a genti tárgyalás ideje is közeledik s úgy gondolták hogy ha már terveiket nem sikerült keresztülvinni itthon és Genfben tárgyalni fogják a kérdést, valamiképen alá kell támasztani a numerus clausus elleni mozgalmat. És jött a kereszt-botrány, ami azonban taktikának is rossznak bizonyit, s ami megtört a keresztény magyar egyetemi ifjúság bölcs magatanásán, így a numerus clausus elleni akció dugába dőlt. A kérdés azonban nincs elintézve. Mert miként értesülünk, a kormánynak az az eltökélt álláspontja, hogy a numerusclausus-kérdést, ha már a zsidók odavitték a Népszövetség elé, minden áron le akarja tárgyaltatni, hogy így a zsidó törekvéseket saját kelepcéjükben fogja. Jólértesült helyről szerzett információk szerint magának gróf Bethlen István miniszterelnöknek és gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszternek is az a legsajátosabb álláspontja, hogy a numerus clausus törvényének folytonos bolygatásával egyszer végre le kell számolni. A zsidóság ugyanis állandóan azt hangoztatja, hogy a numerus clausus törvénye kizárólagosan a zsidó diákok ellen irányul, gróf Bethlen István és gróf Klebelsberg Kunó azonban a Népszövetség előtt be fogják bizonyítani, hogy ez a törvény tisztára a szellemi proletariátus túltengésének megakadályozására hozatott meg. Ebből a célból a miniszterek magukkal fogják vinni a numerus clausus törvényének és indokolásának francia szövegét is és be fogják igazolni, hogy ebben a törvényben a „zsidó“ szó egyetlenegy ízben sem szerepel. Tudják ezt már a zsidók is és éppen ezért mindent elkövetnek, hogy az angolországi és franciaországi zsidó szervezetek beadványa semmiképen sem kerüljön tárgyalás alá Genfben. Csakhogy a kormány erősen el van szánva arra, hogy a kérdéssel egyszer s mindenkorra végezzen. Ezért azután a zsidóság körében most új álláspont kerül felszínre, ez pedig az, hogy a kérdést erőszakos úton nem lehet megoldani , éppen ezért minden törekvésük az, hogy a numerus clausus törvényét kompromisszumos alapon oldják meg. Mi azonban úgy tudjuk, hogy kompromisszumra nincs kilátás, mert az alapelv az, hogy ha a numerus clausus korlátozásait tűrni kénytelenek az éppen ez alapon kiszorult keresztény egyetemi hallgatók, úgy tűrni kell a zsidóságnak is s e tekintetben nem élvezhetnek előnyösebb helyzetet, nem csinálhatnak fordított numerus clausust, mint ahogy az a gazdasági életben tapasztalható. Kedden délben egy órakor utazik Bethlen és Klebelsberg Genfbe A Népszövetség dcember 5-én kezdődő ülésszakára Bod János pénzügyminiszter Szabóky Alajos államtitkár társaságában már szombaton elutazott, hogy ott előzetes tárgyalásokat folytassanak. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsher é Kunó gróf kultuszminiszter kedden délben 1 órakor a Keleti pályaudvarról indulnak útnak. Bethlen miniszterelnök ugyan még nem érkezett vissza a vadászatról, hova pénteken utazott, de még a mai napon visszavárják, mert hétfőn délután adja át a kormány vezetését Vass József népjóléti miniszternek, aki őt távollétében helyettesíti