Szózat, 1925. december (7. évfolyam, 272-294. szám)

1925-12-01 / 272. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ker., Rózsa­ utca 111. szám Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, J.84—46,kiadóhivatal: J.63—51. Reklamáció: J. 63-51 Hirdetés : 139-48. Fiókkiadóhivatal: IV. Városháza u. 10. Telefon: 77—84. Keresztény­ fajvédő politikai napilap Ára 2000 korona " ■ v ■%,, AJ. Előfizetési árak: egy hónapra 40.000 korona, negyed évre 120.000 korona. — Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapi szám ára 3000 korona. VII. évfolyam Budapest, 1925 december 1. kedd 272. számi Mégis moszoga folá. A kormány nem vállalkozhatik az ellenforradalmi gondolat letö­résére, mondotta Rakovszky Iván belügyminiszter, a kormány­ leg­óvatosabb tagja, nyíregyházi be­számolóján, Klebelsberg Kunó pe­dig kijelentette, hogy konzervatív erők összefogása érdekében fog dolgozni, még akkor is, h ha egye­sek a fejük tetejére állanának. E két nyilatkozat mögött nagy beis­merések vannak: a kormány saját párthíveinek nyomására kényte­len politikájának szekere­s rúdját valamelyest jobbfelé tolni, nem tud kitérni azoknak az erőknek nyomása elől, amely erők láthatat­lanul áramlanak keresztül a ma­gyar közéleten és ellenállásukkal megkötik a balfelé való haladás iramát. Míg a kormány az ellenforrada­lom és az antiszemitizmus rová­sára esztendőkön keresztül egyez­kedett, addig a háta mögé néz, kénytelen megállapítani, hogy el­veszítette az ország többségének bizalmát és mögötte csak azok az erők vannak, amelyek belőle táp­lálkoznak. A kormánytól függő exisztenciák és a zsidó söpredék az, amely támogatja a kormányt, ellenben azok, akik az általános választás alkalmával Bethlen Ist­vánra és pártjára szavaztak, kivé­tel nélkül szembefordultak azzal a politikával, amelynek nem volt semmi más eredménye, mint a nagybankok felhizlalása, a zsidó­ságnak feltáplálása és a magyar agrárius rétegek teljes és végleges lezüllesztése. Magában a kormánypártban is megelégelték a balfelé való toló­dást, a Petrichevich-ügyben pedig a többségi párt hangulatának kénytelen volt a kormány deferál­­ni, elejteni Petrichevichet, aki a maga öszeköttetéseivel és erkölcsi jelentőségével kellemetlen teher­tételt képvisel abban az együttes­ben, amely a világnézeti árulás vádjával vállán kénytelen Beth­len Istvánt kiszolgálni és támogat­ni. Az egységes párt tagjai már nem mernek megjelenni válasz­tóik előtt: népgyűléseken elkesere­dett kifakadások csattognak a kormány felé, a főispánok riadtan jelentik az országos hangulatvál­tozást s a kormány most, amikor már elkockázott minden ellenfor­radalmi értéket, mikor eladott min­dent, néhány nyilatkozattal akarja rend­behozni a maga dolgát, a tö­megek felé akarja visszaszerezni az elveszített bizalmat, azonban hiába, a tömeg már nem hisz ne­kik, még ha Klebelsbergnek el is tudná hinni, Bethlennel szemben tovább is bizalmatlan. Klebelsberg sokkal merészebben és nyíltabban beszél, mint Bethlen, aki egyszerű ténymegállapításokkal beérte, de cselekedni nem hajlandó, hogy azok az erőviszonyok, amelyek a zsidóság kezére tolták át a gazda­sági és politikai hatalmat, meg­váltójának. Azok a kormánynyi­latkozatok, amelyeket mi­u­tán még egy évvel ezelőtt Ujjongva köszöntöttünk volna, nem egye­bek, mint honorálásai a közhangu­lat megváltozásának. A kormány nem mer cselekedni a maga egészében, ha egyes mi­niszterei hajlandók is arra, hogy cselekedjenek és bátrabban kiálta­nak a keresztény gondolat mellett. A kormány lényegében — nem egyes személyeiben — marad, ami volt, marad, aki volt és politikája nem változott. Nem látunk egyet­len egy intézkedést sem, amely meg akarná gátolni a zsidóság ro­hamát, amely érvényt szerezne a magyarság felfogásának és akara­tának, nem látunk egyetlen biztató jelenséget sem, mely arra valla­­na, hogy a reszortminiszterek,­­kü­lönösen pedig Klebelsberg bátor állásfoglalásának valami intézmé­nyes következménye lenne. Félünk, hogy mindezek csak el­hangzott kijelentések maradnak, amelyeknek nem lesz semmi nyo­matéka. Egy azonban bizonyos, hogy megmozdult a föld, az áru­lás, a paklizás, az elvfeladás és a keresztény gyötrés politikája alatt. Az ellenforradalom szelle­mét még mindig nem tudták ki­irtani. 1919 augusztusának lelke még él és meg van s ezt a lelket nem lehet megfojtani, ez a lélek fog érvényt szerezni a magyarság minden akaratának s a megmoz­dult talajon nem tud sokáig meg­­állani az elvfeladás és árulás poli­tikája. Bethlen miniszterelnök Genfben le akarja tárgyaltatni a numerus clausust A törvénnyel bizonyítja, hogy nem a zsidóság ellen irányul A zsidók kompromisszum alapján akarják már megoldatni a kérdést — A SZÓZAT tudósítójától —. (A Szózat tudósítójától.) Most már nyugodt lélekkel megállapít­hatjuk, hogy az a támadás, amelyet a zsidók és a zsidóérzésű álkeresz­­tények indítottak sajtóban és a nemzetgyűlésen a numerus clausus törvényének eltörlése érdekében, csúfosan összeomlott a magyar közvélemény ellenállásán. Kezdődött a támadás előkészítése azzal, hogy beavatkozásra késztet­ték a különböző más országbeli zsidó szervezeteket s ennek eredmé­­nyeképen a numerus clausus kér­dése ott fekszik a Népszövetség­el­őtt. Kissé későn eszméltek rá a zsidók arra, hogy ez kisebbségi kér­dést jelent s ezért sietve visszatán­col­na igyekeztek mindent. Következett a költségvetés s en­nek során a kultusztárca tárgya­lása. Ebből az alkalomból elérke­zettnek látták az időt arra, hogy hatalmas sajtóagitációval megerlel­­jék a helyzetet a maguk számára. Ez a kísérlet is sikertelenül járt. De a genti tárgyalás ideje is kö­zeledik s úgy gondolták hogy ha már terveiket nem sikerült keresz­tülvinni itthon és Genfben tárgyal­ni fogják a kérdést, valamiképen alá kell támasztani a numerus clau­sus elleni mozgalmat. És jött a kereszt-botrány, ami azonban takti­kának is rossznak bizonyit, s ami megtört a keresztény magyar egye­temi ifjúság bölcs magatanásán, így a numerus clausus elleni ak­ció dugába dőlt. A kérdés azonban nincs elintézve. Mert miként érte­sülünk, a kormánynak az az eltökélt álláspontja, hogy a num­erus­­clausus-kérdést, ha már a zsidók odavitték a Népszövetség elé, minden áron le akarja tárgyal­tatni, hogy így a zsidó törekvéseket saját kelepcéjükben fogja. Jólértesült helyről szerzett információk szerint magának gróf Bethlen­­ István mi­niszterelnöknek és gróf Klebels­berg Kunó kultuszminiszternek is az a legsajátosabb álláspontja, hogy a numerus clausus törvényének folytonos bolygatásával egyszer végre le kell számolni. A zsidóság ugyanis állandóan azt hangoztatja, hogy a numerus clau­sus törvénye kizárólagosan a zsidó diákok ellen irányul, gróf Bethlen István és gróf Klebelsberg Kunó azonban a Népszövetség előtt be fogják bizonyítani, hogy ez a törvény tisztára a szellemi proletariátus túltengésének megakadályozására hozatott meg. Ebből a célból a miniszterek ma­gukkal fogják vinni a numerus clausus törvényének és indokolásá­nak francia szövegét is és be fogják igazolni, hogy ebben a törvényben a „zsidó“ szó egyetlenegy ízben sem szerepel. Tudják ezt már a zsidók is és éppen ezért mindent elkövetnek, hogy az angolországi és franciaor­szági zsidó szervezetek beadványa semmiképen sem kerüljön tárgya­lás alá Genfben. Csakhogy a kor­mány erősen el van szánva arra, hogy a kérdéssel egyszer s minden­­korra végezzen. Ezért azután a zsi­dóság körében most új álláspont kerül felszínre, ez pedig az, hogy a kérdést erőszakos úton nem lehet megoldani , éppen ezért minden törekvésük az, hogy a numerus clausus törvényét kompromisszu­mos alapon oldják meg. Mi azon­ban úgy tudjuk, hogy kompromisszumra nincs kilátás, mert az alapelv az, hogy ha a nume­rus clausus korlátozásait tűrni kény­telenek az éppen ez alapon kiszorult keresztény egyetemi hallgatók, úgy tűrni kell a zsidóságnak is s e te­kintetben nem élvezhetnek előnyö­sebb helyzetet, nem csinálhatnak fordított numerus clausust, mint ahogy az a gazdasági életben ta­pasztalható. Kedden délben egy órakor utazik Beth­len és Klebelsberg Genfbe A Népszövetség dcember 5-én kez­dődő ülésszakára Bod János pénz­ügyminiszter Szabóky Alajos állam­titkár társaságában már szombaton elutazott, hogy ott előzetes tárgya­lásokat folytassanak. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsher é­ Kunó gróf kultuszmi­niszter kedden délben 1 órakor a Ke­leti pályaudvarról indulnak útnak. Bethlen miniszterelnök ugyan még nem érkezett vissza a vadászatról, hova pénteken utazott, de még a mai napon visszavárják, mert hét­főn délután adja át a kormány ve­zetését Vass József nép­jóléti mi­niszternek, aki őt távollétében he­lyettesíti

Next