Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1955-01-11 / 1. szám

A tanácsok gazdasági megerősítése megköveteli a Minisztertanács határozatának pontos végrehajtását Elengedhetetlen lépés a júniusi úton a községpolitika kialakítása. Hogyan is lehetne csupán egy köz­pontból, Budapestről, vagy akár a megyeszékhelyekről megoldani a távoleső városok, községek lakossá­gának minden problémáját s körül­tekintően gondoskodni a lakosság sokrétű és sokféle anyagi, kulturális igényeinek kielégítéséről? Sehogy sem lehet. Ezért szükséges, hogy a központi szerveken kívül a tanácsok is gondoskodhassanak és gondoskod­janak is a lakosság igényeinek kielé­gítéséről. A Minisztertanács határo­zata a tanácsok gazdasági megerősí­téséről megteremti a gondoskodás, a községpolitikai munka reális feltéte­leit, a helyi szükségleteket szolgál. A határozat nemcsak a miniszté­riumi szervekre, hanem a megyei tanácsok végrehajtó bizottságaira és szakigazgatási szerveire is feladatokat ró. A Zala megyei tanács végrehajtó bizottsága el is készítette idejében az intézkedési tervet s ebben meghatá­rozta azt is, mikorra adja át a járási, városi és községi tanácsoknak a vál­lalatokat. A Csongrád megyei végre­hajtó bizottság úgy határozott, mielőtt a sütőipari üzemeket leadja az al­­sóbbfokú tanácsoknak, megvizsgál­tatja a rentabilitás kérdését és konk­rét intézkedéseket tesz az üzemek veszteségének kiküszöbölésére. De sajnos, nem az ilyen ténykedés jel­lemző a végrehajtó bizottságokra. Pest megyében ugyan bizottság ala­kult az átvétel ügyeinek intézésére, a szakigazgatási szervek azonban azt várják, hogy a bizottság majd min­dent elintéz nélkülük is. Veszprém­ben nincs, aki összefogja az átadási munkát. Másutt is hasonló a helyzet. A BELÉPED Fejér megyében négy, Győr megyében pedig 11 lovat. Tol­nában csak négy szekeret akart át­adni .A helyi szükségletet kielégítő üzemeket, intézményeket a tanácsok irányítása alá rendeli. E határozat végrehajtása a júniusi politika meg­valósításának szerves része. »Megvan a határozat, most már minden megy majd a maga útján, majd csak célhoz érünk erőfeszítés és harc nélkül is« — gondolhatják és nem egyszer gondolják is egyesek. A júniusi út azonban nem akadá­lyok nélkül való. Nem egyszer meg­­nem értés, sőt ellenállás gátolja előre­haladásunkat, így van ez a tanácsok gazdasági megerősítéséről szóló ha­tározat végrehajtásával is. vállalatokat, intézményeket általá­ban városi, községi, esetleg járási, városi, kerületi tanács irányítása alá kell helyezni. Ennek ellenére a Győr megyei intézkedési terv egyetlen vállalatot sem ad át a községi taná­csoknak, mert a végrehajtó bizottság úgy vélekedik: »Nincs még meg a vállalatok leadásának feltétele«. Dehát miért nincs meg a feltétel és kinek kell azt megteremtenie? Nem a felsőbb államigazgatási szer­veknek? Mikor akarnak ezeknek a feltételeknek a megteremtéséhez hoz­záfogni? Adminisztrátorok helyett szakembereket Úgyszólván minden megyében ar­ról panaszkodnak, hogy egyes mi­nisztériumi szervek még most is ra­gaszkodnak a vállalatok, intézmé­nyek­ túlzott központosításához. Jó­­néhány megye felfelé erről panasz­kodik, de lefelé hasonlóképp viselke­dem kis dolog a vállalatok, intézmé­nyek egész sorát közvetve vagy köz­vetlenül irányítani. Ehhez szakkép­zett káderek kellenek. Olyanok, akik nemcsak az igazgatási­­ teendőkhöz, hanem a műszaki és számviteli kér­désekhez is értenek. Mi tagadás, az ilyen káderek csaknem mindenünnen hiányoznak. Ezért az üzemek és in­tézmények átvételével egyidejűleg a szakigazgatási szervek megerősítésé­ről is gondoskodni kell. Néhol úgy képzelik, hogy majd házon belül megoldják a kérdést s onnét, ahol felesleges munkaerő van, majd át­helyeznek egy-két embert a megerő­sítendő osztályokra. »Kettőt egy csa­pásra«, a megerősítés problémáját is megoldják s egyúttal a feleslegessé vált káderekről is gondoskodnak. Mondani sem kell, hogy ez igen káros elképzelés. A szakigazgatási szerveknek a vállalatok, intézmények irányításához nem adminisztrátorok­­ra, hanem szakemberekre van szük­ségük. Csak akkor bontakozhat ki a tanácsi irányítás eredménye, ha szak­emberek intézik majd a vállalatok és intézmények ügyeit. A lakosság jobban érzi a tanács gondoskodását Mert nézzük csak, mit is várunk a tanácsi irányítástól? Azt, amit a köz­ponti irányítástól nem lehetett elvár­ni. Azt várjuk, hogy a vállalatok és intézmények alkalmazkodjanak a helyi igényekhez s bővítsék a helyi árualapot. Azt, hogy az átadásra ke­rült vállalatok, amelyek nagyrészt ma veszteségesek, jövedelmezőkké váljanak. A veszteség jórészt abból eredt, hogy a vállalatokat terheli a hatalmasra duzzasztott vízfejek költsége, a »tiszta« profilok kialakí­tása pedig a vállalatok egész sorát fosztotta meg a melléküzemek bevé­teleitől. A központosított irányítás feleslegesen növelte a szállítási és a raktározási költségeket. Megvan te­hát a lehetőség, hogy­ az átadott vál­lalatok veszteségesből nyereségessé váljanak. De ehhez szakértelem kell! Igen fontos ez, mert ha a vállalatok jövedelmezőkké válnak, nyereségü­ket a tanács a községpolitikai tervek megvalósítására, helyi létesítmények építésére fordíthatja. Többen megjegyezték, hogy több üzem átadását várták, mint ameny­­nyiről a határozat intézkedik. A szolnokiak például méltatlankodnak, hogy a reprezentatív Tisza Szálló nem kerül tanácsi irányítás alá, holott a vele egy épületben levő für­dővállalatot, amely a szállodát el­látja villanyárammal, melegvízzel és fűtéssel, a tanács irányítja. Ez a vál­lalat a szállótól különválasztva ráfi­zetéses. A szállóval együtt rentábilis volna s a két vállalat közötti nézet­­eltérések is megszűnnének. Helyte­lenítik a karcagiak, hogy a tanács irányítása alatt levő Cirokládagyár termékeinek kiszerelését és értéke­sítését a Belkereskedelmi Miniszté­rium­ alá tartozó vállalat intézi s csak a közvetítésért hét forintot számít fel göngyölegenként. A tanácsoknak sok ilyen panaszuk van még. Nyilvánvaló azonban, hogy a tanácsok gazdasági megerősítése, önállóságának növelése folyamat, amely nem történhetik meg egyik napról a másikra. A minisztertanácsi határozat­­lehetőséget ad arra, hogy a végrehajtó bizottságok más, a ha­tározatban meg nem jelölt vállalatok és intézmények átadását is kérjék. S helyes, hogy ha ezt meg is teszik. A fő feladat azonban most mégis A megyei vb-k helytelen álláspontja Miért húzódoznak A malmokat 1955 január 1-ig adja át a Begyűjtési Minisztérium. Így határozott a Minisztertanács, és nem úgy, hogy csak a malmok egy részét kell átadni erre a határidőre. Mégis a minisztérium Szolnok megyében 29 helyett egyelőre csak tíz malmot akar átadni, a tíz malom közül kilenc kor­szerűtlen berendezése miatt vesztesé­ges. Szabolcs megyében 36 malom helyett csak 24, Nógrád megyében 22 malom helyett csak 14 átadásáról tárgyaltak. »A többit majd csak ősz­szel!« — mondja a minisztérium. Nyilvánvaló, hogy itt a határozat végrehajtásának elhalasztásáról van szó. Miért van szükség az ilyen halo­gatásra? Talán azért, hogy ez idő alatt érveket gyárthassanak az át­adás ellen? Különb dolgok is történtek! Az át­adásra kerülő veszprémi téglagyár­ból prést, a villánykövesdi és bakó­­cai téglagyárból törőhengert és tégla­prést, az egyházasgergelyi téglagyár­ból két cserépprést szereltek ki és szállítottak el felsőbb utasításra. A kisterenyei téglagyár vezetője utasí­tást kapott, hogy az új szíjakat küld­je fel Pestre. Tehát a szó szoros ér­telemben leszerelik az átadandó tég­lagyárakat. Vajon ezek az üzemek az átadás után nem az országot, nem a nép­gazdaságot fogják szolgálni? Talán idegen kézbe kerülnek? Az ember­nek önkéntelenül is olyan gondolata támad, hogy egyes szervek és fiunk­ a minisztériumok cionáriusok, úgy látszik a saját ma­guk külön államában élnek. Az Építésügyi Minisztérium az egyik átadandó téglagyár 1955. évi termelési tervét a múlt évhez képest több mint 33 százalékkal növelte, a munkáslétszámot és a műszakiak át­lagos béralapját pedig csökkentette. Ez utóbbit például 1300 forintról 779 forintra. Talán ez a szeptember 30-i állapotnak megfelelő átadás, amelyről a határozat szól? Mi mást akar a minisztérium ezzel elérni, mint azt, hogy bebizonyítsa: a tanácsok nem képesek a téglagyárak irányítására és az átadás helytelen volt? Mi más ez, ha nem burkolt szembeszegülés, ellenállás a Minisztertanács határo­zatával szemben? Miből fakad ez az ellenállás? Ab­ból, hogy egyesek továbbra is ra­gaszkodnak a túlzott­ központosítás­hoz, mert ez nekik íróasztalt, pozíciót jelent, s ezért elvi és gyakorlati ki­fogásokat gyártanak az átadás el­len. Abból is, hogy a tanácsi szer­veket lebecsülik, képtelennek tart­ják a vállalatok megfelelő irányítá­sára s nem bíznak a nép választott szerveiben, a tanácsokban, a nép vá­­lasztottainak kezdeményező, alkotó erejében s kollektív bölcsességében. Ez az ellenállás a júniusi politika megvalósítását gátolja. Tehát elsőrendű politikai kérdés harcolni ellene s megkövetelni min­den illetékes szervtől és funkcioná­riustól a Minisztertanács határozatá­nak teljes és pontos végrehajtását. A FALVAK ÉS A VÁROSOK FEJ­LESZTÉSÉÉRT TAv­alt tíz esztendeje annak­, hogy a hős szovjet hadsereg győzelmei nyomán egymásután szabadultak fel a fasiszták által kifosztott, rom­­badőlt városaink és falvaink. A Magyar Kommunista Párt hívó sza­vára azután a munkások és parasz­tok hősies munkával azonnal hoz­záfogtak a romok eltakarításához, a gazdasági vérkeringés megindí­tásához. A városokban és falvakban meg­alakultak a községpolitikai szer­vek és a termelési bizottságaik, amelyek öntevékenyen, a dolgozók összefogásának erejében bízva, sok és igen nagy jelentőségű feladatot oldottak meg, vagy működtek közre azok megvalósításában. T* 1 2­íz évvel ezelőtt is szükség volt, de elmondhatjuk, hogy most és a jövőben is szükség lesz egész dol­gozó népünk kezdeményezésére és részvételére hazánk további felvi­rágoz­tatásának nagy munkájában. Azonban a mostani nehézségek már nem a romok eltakarításának, a gazdasági vérkeringés megindításá­nak a nehézségei, hanem a megiz­mosodott iparunk, kiterjedt keres­kedelmünk és fejlődő mezőgazda­ságunk irányításával járó nehézsé­gek, a dolgozó népünk megnöveke­dett szükségleteinek és igényeinek kielégítésével együtt járó problé­mák. Tíz évvel ezelőtt még nem voltak olyan állami szervein­k a községek­ben és városokban, amelyek tartal­mukat és képességeiket tekintve, elh­nkisabak lettek volna a gazdál­kodás vezetésére és irányítására. Most vannak. Dolgozó népünk 1350- ben létrehozta a tanácsokat, az el­múlt év novemberében pedig — négyesatoridős eredményes m­i­ntá­juk után — újraválasztotta őket, megerősítve az államhatalom helyi szemeit a dolgozók legjobbjaival. Tíz évvel ezelőtt a lelkesedés mellett csak igen szerény anyagi bázis állt rendelkezésre, mind az állam, mind a dolgozók részéről. Ma a lelkesedés mellett megvannak, mégpedig hatalmasan megnöveked­ve az anyagi erőforrások. Ma tanácsaink, és a Hazafias Nép­front-bizottságok az egész népre támaszkodva készítenek terveiket, a falvak és városok fejlesztésére. A Minisztertanács 1­091,1954. sz.­­ határozata alapján a községi és városi tanácsok végrehajtó bizott­ságai, a népgazdaság és a helyi erő­források eszközeinek felhasználásá­val, a lakosság igényeinek figye­lembevételé­v­el, a dolgozók közre­működését biztosítva készítik e köz­­ségpollitikai terveiket. Az állandó bizottságok­­ és a ta­nácstagok a Hazafias Népfront-bi­zottságokra támaszkodva vitatják meg a helyi lakosság észrevételeit, tervjavaslatait. Széleskörű vita so­rán beszélik meg, hogy mely fel­adatok elvégzésé­hez nyújt fedezetet a beruházás és a helyi költségvetés, és mely feladatokat kell a község­fejlesztési alapból megoldani, vagy a lakosság közvetlen hozzájárulása révén elvégezni. A községpolitiik­ai tervek elkészí­tése jelentősége miatt joggal emel­kedik ki az egyéb feladatok közül. Éppen ezért tanácsaink, a végre­hajtó bizottságok teljes erejükkel és tudásukkal készítsék el a terve­ket. Azonban már­ most, a munka kezdetein is tisztában kell lenni az­zal, hogy a legfontosabb a tervbe felvett és a lakosság által jóváha­gyott feladatok minél gyorsabb, ala­posabb megvalósítása. Ennek érde­kében különösen a járási tanácsok­nak messzemenő segítséget kell ad­­niuik a községi tanácsok és végre­hajtó bizottságaik részére, elsősor­ban arra ügyelve, hogy a terveit va­lóban reálisak, tényleg megvalósít­hatók legyenek. A községpolitikai munka fellendí­­tésének politikai tartalma túlnő a tanács tömegkapcsolatainak kér­désén. A közös munkában való rész­vétel nan egyszerűen a tanácsok­hoz hozza meg közelebb a dolgozó­dat, hanem egész társadalmi rend­szerünkhöz. Továbbá: a szörös minis ftával alkotott létesítményt sokkal inkább magukénak érzik, és becsü­lik a dolgozók, mint amit készen kapna­k. Végül, de nem utolsósorban a he­lyes községpolitikai munka nyomán születő alkotások nagy nevelő ha­tásukon túl jelentősen hozzájárul­nak dolgozó népünk életszínvona­lának emeléséhez, a párt és a kor­mány programjának, a júniusi út céljainak megvalósításához. Szabó Károly A Minisztertanács határozata a tanácstagok díjtalan utazásáról A tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény 27. § (3) bekezdés értelmé­ben a tanácstagok hivatalos tevé­kenységükkel kapcsolatban díjtalan utazásra jogosultak. Ennek szabályo­zása tárgyában a Minisztertanács a következőket határozza: 1. A megyei tanács tagja a megye területén, a járási tanács tagja a já­rás területén minden személyszállí­tásra berendezett rendes és keskeny nyomközű MÁV, valamint GYSEV vonalon, továbbá a MAVAUT (autó­busz) vonalakon a menetrend szerint közlekedő vonatok párnás kocsiosztá­lyának, illetőleg az autóbusz járatok­nak díjmentes használatára jogosult. A megyei és a járási tanácstagokat erre a célra utazási igazolvánnyal kell ellátni. Az utazási igazolvány az arcképes tanácstagsági igazolvány felmutatásával együtt érvényes. A díjmentes utazásra jogosító iga­zolványt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya ál­lítja ki a megyei és a járási tanács­tagoknak a megyei tanács végrehajtó bizottsága által részére megküldött névjegyzéke alapján. 2. A fővárosi tanács tagja a tanács közvetlen irányítása alá tartozó vil­lamos és autóbusz vállalatok személy­­szállításra berendezett járművein Bu­dapest területén díjmentes utazásra jogosult. A fővárosi kerületi tanács tagja a fővárosi tanács közvetlen irányítása alá tartozó villamos és autóbusz vál­lalatok személyszállításra berende­zett járművei közül villamoson, vagy autóbuszon Budapest egész területén díjmentes utazásra jogosult. A díjmentes utazásra jogosító iga­zolványt a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának közlekedési igazgató­sága állítja ki. 3. Azokban a városokban, amelyek­ben közforgalmú villamosvasút, il­letve autóbuszjárat van, a városi és a városi kerületi tanácstag a város területén működő villamos vállala­tok személyszállításra berendezett járművein, valamint a helyi autóbusz vonalakon díjmentes utazásra jogo­sult. . A díjmentes utazásra jogosító iga­zolványt a városi tanács végrehajtó bizottságának város- és községgaz­dálkodási osztálya állítja ki. 4. Bármely tanácstagnak meg kell téríteni azokat az utazási költségeit, melyek tanácstagi feladatai ellátása közben merültek fel, a közforgalmú közlekedési járműveknek (MÁV, MÁVAUT, gazdasági vasút, hajó, villamos, MÁV budapesti elővárosi vasút stb.) a tanács területén tör­tént használata folytán. A menetdíj­nak a menetjegy átadása ellenében történő kifizetéséről a végrehajtó bizottság gondoskodik. A tanácstag nem közforgalmú közlekedési eszkö­zök (pl. taxi) használatából eredő uta­zási költségeinek megtérítéséhez a végrehajtó bizottság elnökének ese­tenkénti előzetes hozzájárulása szük­séges. 5. A végrehajtó bizottság elnöke in­dokolt esetben engedélyezheti a ta­nácstag olyan utazási költségeinek megtérítését is, melyek feladatainak ellátása közben nem a tanács műkö­dési területén merültek fel. He a végrehajtó bizottság elnöke arra elő­zetesen engedélyt adott, a 4. pontban szabályozott módon kell gondoskodni a tanácstagnak a tanács működési területén kiinl felmerült utazási költségei megtérítéséről. 6. A tanácstagok utazási költségei­nek fedezetéről a megfelelő tanács költségvetésében kell gondoskodni

Next