Tanácsok Lapja, 1955 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1955-01-11 / 1. szám
A tanácsok gazdasági megerősítése megköveteli a Minisztertanács határozatának pontos végrehajtását Elengedhetetlen lépés a júniusi úton a községpolitika kialakítása. Hogyan is lehetne csupán egy központból, Budapestről, vagy akár a megyeszékhelyekről megoldani a távoleső városok, községek lakosságának minden problémáját s körültekintően gondoskodni a lakosság sokrétű és sokféle anyagi, kulturális igényeinek kielégítéséről? Sehogy sem lehet. Ezért szükséges, hogy a központi szerveken kívül a tanácsok is gondoskodhassanak és gondoskodjanak is a lakosság igényeinek kielégítéséről. A Minisztertanács határozata a tanácsok gazdasági megerősítéséről megteremti a gondoskodás, a községpolitikai munka reális feltételeit, a helyi szükségleteket szolgál. A határozat nemcsak a minisztériumi szervekre, hanem a megyei tanácsok végrehajtó bizottságaira és szakigazgatási szerveire is feladatokat ró. A Zala megyei tanács végrehajtó bizottsága el is készítette idejében az intézkedési tervet s ebben meghatározta azt is, mikorra adja át a járási, városi és községi tanácsoknak a vállalatokat. A Csongrád megyei végrehajtó bizottság úgy határozott, mielőtt a sütőipari üzemeket leadja az alsóbbfokú tanácsoknak, megvizsgáltatja a rentabilitás kérdését és konkrét intézkedéseket tesz az üzemek veszteségének kiküszöbölésére. De sajnos, nem az ilyen ténykedés jellemző a végrehajtó bizottságokra. Pest megyében ugyan bizottság alakult az átvétel ügyeinek intézésére, a szakigazgatási szervek azonban azt várják, hogy a bizottság majd mindent elintéz nélkülük is. Veszprémben nincs, aki összefogja az átadási munkát. Másutt is hasonló a helyzet. A BELÉPED Fejér megyében négy, Győr megyében pedig 11 lovat. Tolnában csak négy szekeret akart átadni .A helyi szükségletet kielégítő üzemeket, intézményeket a tanácsok irányítása alá rendeli. E határozat végrehajtása a júniusi politika megvalósításának szerves része. »Megvan a határozat, most már minden megy majd a maga útján, majd csak célhoz érünk erőfeszítés és harc nélkül is« — gondolhatják és nem egyszer gondolják is egyesek. A júniusi út azonban nem akadályok nélkül való. Nem egyszer megnem értés, sőt ellenállás gátolja előrehaladásunkat, így van ez a tanácsok gazdasági megerősítéséről szóló határozat végrehajtásával is. vállalatokat, intézményeket általában városi, községi, esetleg járási, városi, kerületi tanács irányítása alá kell helyezni. Ennek ellenére a Győr megyei intézkedési terv egyetlen vállalatot sem ad át a községi tanácsoknak, mert a végrehajtó bizottság úgy vélekedik: »Nincs még meg a vállalatok leadásának feltétele«. Dehát miért nincs meg a feltétel és kinek kell azt megteremtenie? Nem a felsőbb államigazgatási szerveknek? Mikor akarnak ezeknek a feltételeknek a megteremtéséhez hozzáfogni? Adminisztrátorok helyett szakembereket Úgyszólván minden megyében arról panaszkodnak, hogy egyes minisztériumi szervek még most is ragaszkodnak a vállalatok, intézmények túlzott központosításához. Jónéhány megye felfelé erről panaszkodik, de lefelé hasonlóképp viselkedem kis dolog a vállalatok, intézmények egész sorát közvetve vagy közvetlenül irányítani. Ehhez szakképzett káderek kellenek. Olyanok, akik nemcsak az igazgatási teendőkhöz, hanem a műszaki és számviteli kérdésekhez is értenek. Mi tagadás, az ilyen káderek csaknem mindenünnen hiányoznak. Ezért az üzemek és intézmények átvételével egyidejűleg a szakigazgatási szervek megerősítéséről is gondoskodni kell. Néhol úgy képzelik, hogy majd házon belül megoldják a kérdést s onnét, ahol felesleges munkaerő van, majd áthelyeznek egy-két embert a megerősítendő osztályokra. »Kettőt egy csapásra«, a megerősítés problémáját is megoldják s egyúttal a feleslegessé vált káderekről is gondoskodnak. Mondani sem kell, hogy ez igen káros elképzelés. A szakigazgatási szerveknek a vállalatok, intézmények irányításához nem adminisztrátorokra, hanem szakemberekre van szükségük. Csak akkor bontakozhat ki a tanácsi irányítás eredménye, ha szakemberek intézik majd a vállalatok és intézmények ügyeit. A lakosság jobban érzi a tanács gondoskodását Mert nézzük csak, mit is várunk a tanácsi irányítástól? Azt, amit a központi irányítástól nem lehetett elvárni. Azt várjuk, hogy a vállalatok és intézmények alkalmazkodjanak a helyi igényekhez s bővítsék a helyi árualapot. Azt, hogy az átadásra került vállalatok, amelyek nagyrészt ma veszteségesek, jövedelmezőkké váljanak. A veszteség jórészt abból eredt, hogy a vállalatokat terheli a hatalmasra duzzasztott vízfejek költsége, a »tiszta« profilok kialakítása pedig a vállalatok egész sorát fosztotta meg a melléküzemek bevételeitől. A központosított irányítás feleslegesen növelte a szállítási és a raktározási költségeket. Megvan tehát a lehetőség, hogy az átadott vállalatok veszteségesből nyereségessé váljanak. De ehhez szakértelem kell! Igen fontos ez, mert ha a vállalatok jövedelmezőkké válnak, nyereségüket a tanács a községpolitikai tervek megvalósítására, helyi létesítmények építésére fordíthatja. Többen megjegyezték, hogy több üzem átadását várták, mint amenynyiről a határozat intézkedik. A szolnokiak például méltatlankodnak, hogy a reprezentatív Tisza Szálló nem kerül tanácsi irányítás alá, holott a vele egy épületben levő fürdővállalatot, amely a szállodát ellátja villanyárammal, melegvízzel és fűtéssel, a tanács irányítja. Ez a vállalat a szállótól különválasztva ráfizetéses. A szállóval együtt rentábilis volna s a két vállalat közötti nézeteltérések is megszűnnének. Helytelenítik a karcagiak, hogy a tanács irányítása alatt levő Cirokládagyár termékeinek kiszerelését és értékesítését a Belkereskedelmi Minisztérium alá tartozó vállalat intézi s csak a közvetítésért hét forintot számít fel göngyölegenként. A tanácsoknak sok ilyen panaszuk van még. Nyilvánvaló azonban, hogy a tanácsok gazdasági megerősítése, önállóságának növelése folyamat, amely nem történhetik meg egyik napról a másikra. A minisztertanácsi határozatlehetőséget ad arra, hogy a végrehajtó bizottságok más, a határozatban meg nem jelölt vállalatok és intézmények átadását is kérjék. S helyes, hogy ha ezt meg is teszik. A fő feladat azonban most mégis A megyei vb-k helytelen álláspontja Miért húzódoznak A malmokat 1955 január 1-ig adja át a Begyűjtési Minisztérium. Így határozott a Minisztertanács, és nem úgy, hogy csak a malmok egy részét kell átadni erre a határidőre. Mégis a minisztérium Szolnok megyében 29 helyett egyelőre csak tíz malmot akar átadni, a tíz malom közül kilenc korszerűtlen berendezése miatt veszteséges. Szabolcs megyében 36 malom helyett csak 24, Nógrád megyében 22 malom helyett csak 14 átadásáról tárgyaltak. »A többit majd csak őszszel!« — mondja a minisztérium. Nyilvánvaló, hogy itt a határozat végrehajtásának elhalasztásáról van szó. Miért van szükség az ilyen halogatásra? Talán azért, hogy ez idő alatt érveket gyárthassanak az átadás ellen? Különb dolgok is történtek! Az átadásra kerülő veszprémi téglagyárból prést, a villánykövesdi és bakócai téglagyárból törőhengert és téglaprést, az egyházasgergelyi téglagyárból két cserépprést szereltek ki és szállítottak el felsőbb utasításra. A kisterenyei téglagyár vezetője utasítást kapott, hogy az új szíjakat küldje fel Pestre. Tehát a szó szoros értelemben leszerelik az átadandó téglagyárakat. Vajon ezek az üzemek az átadás után nem az országot, nem a népgazdaságot fogják szolgálni? Talán idegen kézbe kerülnek? Az embernek önkéntelenül is olyan gondolata támad, hogy egyes szervek és fiunk a minisztériumok cionáriusok, úgy látszik a saját maguk külön államában élnek. Az Építésügyi Minisztérium az egyik átadandó téglagyár 1955. évi termelési tervét a múlt évhez képest több mint 33 százalékkal növelte, a munkáslétszámot és a műszakiak átlagos béralapját pedig csökkentette. Ez utóbbit például 1300 forintról 779 forintra. Talán ez a szeptember 30-i állapotnak megfelelő átadás, amelyről a határozat szól? Mi mást akar a minisztérium ezzel elérni, mint azt, hogy bebizonyítsa: a tanácsok nem képesek a téglagyárak irányítására és az átadás helytelen volt? Mi más ez, ha nem burkolt szembeszegülés, ellenállás a Minisztertanács határozatával szemben? Miből fakad ez az ellenállás? Abból, hogy egyesek továbbra is ragaszkodnak a túlzott központosításhoz, mert ez nekik íróasztalt, pozíciót jelent, s ezért elvi és gyakorlati kifogásokat gyártanak az átadás ellen. Abból is, hogy a tanácsi szerveket lebecsülik, képtelennek tartják a vállalatok megfelelő irányítására s nem bíznak a nép választott szerveiben, a tanácsokban, a nép választottainak kezdeményező, alkotó erejében s kollektív bölcsességében. Ez az ellenállás a júniusi politika megvalósítását gátolja. Tehát elsőrendű politikai kérdés harcolni ellene s megkövetelni minden illetékes szervtől és funkcionáriustól a Minisztertanács határozatának teljes és pontos végrehajtását. A FALVAK ÉS A VÁROSOK FEJLESZTÉSÉÉRT TAvalt tíz esztendeje annak, hogy a hős szovjet hadsereg győzelmei nyomán egymásután szabadultak fel a fasiszták által kifosztott, rombadőlt városaink és falvaink. A Magyar Kommunista Párt hívó szavára azután a munkások és parasztok hősies munkával azonnal hozzáfogtak a romok eltakarításához, a gazdasági vérkeringés megindításához. A városokban és falvakban megalakultak a községpolitikai szervek és a termelési bizottságaik, amelyek öntevékenyen, a dolgozók összefogásának erejében bízva, sok és igen nagy jelentőségű feladatot oldottak meg, vagy működtek közre azok megvalósításában. T* 1 2íz évvel ezelőtt is szükség volt, de elmondhatjuk, hogy most és a jövőben is szükség lesz egész dolgozó népünk kezdeményezésére és részvételére hazánk további felvirágoztatásának nagy munkájában. Azonban a mostani nehézségek már nem a romok eltakarításának, a gazdasági vérkeringés megindításának a nehézségei, hanem a megizmosodott iparunk, kiterjedt kereskedelmünk és fejlődő mezőgazdaságunk irányításával járó nehézségek, a dolgozó népünk megnövekedett szükségleteinek és igényeinek kielégítésével együtt járó problémák. Tíz évvel ezelőtt még nem voltak olyan állami szerveink a községekben és városokban, amelyek tartalmukat és képességeiket tekintve, elhnkisabak lettek volna a gazdálkodás vezetésére és irányítására. Most vannak. Dolgozó népünk 1350- ben létrehozta a tanácsokat, az elmúlt év novemberében pedig — négyesatoridős eredményes mintájuk után — újraválasztotta őket, megerősítve az államhatalom helyi szemeit a dolgozók legjobbjaival. Tíz évvel ezelőtt a lelkesedés mellett csak igen szerény anyagi bázis állt rendelkezésre, mind az állam, mind a dolgozók részéről. Ma a lelkesedés mellett megvannak, mégpedig hatalmasan megnövekedve az anyagi erőforrások. Ma tanácsaink, és a Hazafias Népfront-bizottságok az egész népre támaszkodva készítenek terveiket, a falvak és városok fejlesztésére. A Minisztertanács 1091,1954. sz. határozata alapján a községi és városi tanácsok végrehajtó bizottságai, a népgazdaság és a helyi erőforrások eszközeinek felhasználásával, a lakosság igényeinek figyelembevételével, a dolgozók közreműködését biztosítva készítik e községpollitikai terveiket. Az állandó bizottságok és a tanácstagok a Hazafias Népfront-bizottságokra támaszkodva vitatják meg a helyi lakosság észrevételeit, tervjavaslatait. Széleskörű vita során beszélik meg, hogy mely feladatok elvégzéséhez nyújt fedezetet a beruházás és a helyi költségvetés, és mely feladatokat kell a községfejlesztési alapból megoldani, vagy a lakosság közvetlen hozzájárulása révén elvégezni. A községpolitiikai tervek elkészítése jelentősége miatt joggal emelkedik ki az egyéb feladatok közül. Éppen ezért tanácsaink, a végrehajtó bizottságok teljes erejükkel és tudásukkal készítsék el a terveket. Azonban már most, a munka kezdetein is tisztában kell lenni azzal, hogy a legfontosabb a tervbe felvett és a lakosság által jóváhagyott feladatok minél gyorsabb, alaposabb megvalósítása. Ennek érdekében különösen a járási tanácsoknak messzemenő segítséget kell adniuik a községi tanácsok és végrehajtó bizottságaik részére, elsősorban arra ügyelve, hogy a terveit valóban reálisak, tényleg megvalósíthatók legyenek. A községpolitikai munka fellendítésének politikai tartalma túlnő a tanács tömegkapcsolatainak kérdésén. A közös munkában való részvétel nan egyszerűen a tanácsokhoz hozza meg közelebb a dolgozódat, hanem egész társadalmi rendszerünkhöz. Továbbá: a szörös minis ftával alkotott létesítményt sokkal inkább magukénak érzik, és becsülik a dolgozók, mint amit készen kapnak. Végül, de nem utolsósorban a helyes községpolitikai munka nyomán születő alkotások nagy nevelő hatásukon túl jelentősen hozzájárulnak dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez, a párt és a kormány programjának, a júniusi út céljainak megvalósításához. Szabó Károly A Minisztertanács határozata a tanácstagok díjtalan utazásáról A tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény 27. § (3) bekezdés értelmében a tanácstagok hivatalos tevékenységükkel kapcsolatban díjtalan utazásra jogosultak. Ennek szabályozása tárgyában a Minisztertanács a következőket határozza: 1. A megyei tanács tagja a megye területén, a járási tanács tagja a járás területén minden személyszállításra berendezett rendes és keskeny nyomközű MÁV, valamint GYSEV vonalon, továbbá a MAVAUT (autóbusz) vonalakon a menetrend szerint közlekedő vonatok párnás kocsiosztályának, illetőleg az autóbusz járatoknak díjmentes használatára jogosult. A megyei és a járási tanácstagokat erre a célra utazási igazolvánnyal kell ellátni. Az utazási igazolvány az arcképes tanácstagsági igazolvány felmutatásával együtt érvényes. A díjmentes utazásra jogosító igazolványt a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium I. vasúti főosztálya állítja ki a megyei és a járási tanácstagoknak a megyei tanács végrehajtó bizottsága által részére megküldött névjegyzéke alapján. 2. A fővárosi tanács tagja a tanács közvetlen irányítása alá tartozó villamos és autóbusz vállalatok személyszállításra berendezett járművein Budapest területén díjmentes utazásra jogosult. A fővárosi kerületi tanács tagja a fővárosi tanács közvetlen irányítása alá tartozó villamos és autóbusz vállalatok személyszállításra berendezett járművei közül villamoson, vagy autóbuszon Budapest egész területén díjmentes utazásra jogosult. A díjmentes utazásra jogosító igazolványt a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának közlekedési igazgatósága állítja ki. 3. Azokban a városokban, amelyekben közforgalmú villamosvasút, illetve autóbuszjárat van, a városi és a városi kerületi tanácstag a város területén működő villamos vállalatok személyszállításra berendezett járművein, valamint a helyi autóbusz vonalakon díjmentes utazásra jogosult. . A díjmentes utazásra jogosító igazolványt a városi tanács végrehajtó bizottságának város- és községgazdálkodási osztálya állítja ki. 4. Bármely tanácstagnak meg kell téríteni azokat az utazási költségeit, melyek tanácstagi feladatai ellátása közben merültek fel, a közforgalmú közlekedési járműveknek (MÁV, MÁVAUT, gazdasági vasút, hajó, villamos, MÁV budapesti elővárosi vasút stb.) a tanács területén történt használata folytán. A menetdíjnak a menetjegy átadása ellenében történő kifizetéséről a végrehajtó bizottság gondoskodik. A tanácstag nem közforgalmú közlekedési eszközök (pl. taxi) használatából eredő utazási költségeinek megtérítéséhez a végrehajtó bizottság elnökének esetenkénti előzetes hozzájárulása szükséges. 5. A végrehajtó bizottság elnöke indokolt esetben engedélyezheti a tanácstag olyan utazási költségeinek megtérítését is, melyek feladatainak ellátása közben nem a tanács működési területén merültek fel. He a végrehajtó bizottság elnöke arra előzetesen engedélyt adott, a 4. pontban szabályozott módon kell gondoskodni a tanácstagnak a tanács működési területén kiinl felmerült utazási költségei megtérítéséről. 6. A tanácstagok utazási költségeinek fedezetéről a megfelelő tanács költségvetésében kell gondoskodni