Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)

1956-01-10 / 1. szám

SIKEREKBEN GAZDAG IJESZTENDŐT! Elbúcsúztunk 1955-től, az óévtől, amely elhagyott bennünket, hogy átadja helyét a reményteljes 1956-os esztendőnek. Szilveszter éjszaká­ján vidáman, hangos jókedvvel kö­szöntöttük az új évet, azt az eszten­dőt, amelytől még többet, még job­bat várunk. Igy van ez már, mióta világ a világ. Azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak várjuk az újat, a jót, hanem magunk is tel­jes erőfeszítéssel veszünk részt a jobb, a szebb élet megteremtésében. Ebben a szellemben vetünk számot a múlttal és készülünk a jövőre ... Az 1955-ös esztendő legnagyobb eredménye: a világ békéjének meg­erősítése, a genfi szellem életrekel­­tése, amely elsősorban a Szovjet­unió következetes békeharcának köszönhető, amely új erőt, új bizal­mat teremtett a békéért küzdő né­pek szívében. A varsói Világifjúsági Találkozó fiainak és lányainak csengő hangja, a Lausanne-ban összesereglett nők és édesanyák bé­kéért kiáltó szava, az angol és a francia munkások békekövetelése, Joliot-Curie és a többi haladó tudós munkája a békés, boldogabb éle­tért, mindez további biztosítéka an­nak, hogy becsületes és lankadat­lan munkásságunk eredményeként az új esztendőben is békében élhes­sünk, hogy sok olyan újat alkothas­sunk, melynek a nép, az ország veszi majd hasznát. Az elmúlt esztendőben ünnepel­tük tanácsrendszerünk ötéves fenn­állását. A nép választotta vezetők, a megyei, járási, városi és községi végrehajtó bizottságok, tanácstag­jaink az elmúlt öt esztendő alatt megedződtek az osztályharc kohó­jában. A nép legjobb fiai megta­nulták a vezetést, az ország irányí­tását és bár többször követtek el hibákat, de szorgalmas munkájuk eredményei népünk jólétét, anyagi és erkölcsi emelkedését szolgálták. Az ország virágzóbbá, az itt élő emberek boldogabbá tétele a cél. Az út nem mindig sima: egyszer-egy­­szer meredek hegyoldalak akadá­lyozzák az előrehaladást, de az em­beri szív és akarat minden akadályt legyőzhet. Mert minden igaz em­ber mögött ott áll a párt, mely böl­csen elvezet minden útkeresztező­désnél és segítő kezével biztosan mutatja az egyetlen helyes utat. S akik az elmúlt esztendőben is bíztak a pártban, és megfogadták a párt szavát, biztosabban haladhattak előre. Az elmúlt esztendőben tanácsaink nehéz, de eredményekben gazdag, becsületes munkát végeztek. A Ta­nácsok Lapja sok olyan tanácstagot, végrehajtó bizottsági tagot és tanácsi dolgozót ismertetett meg az ország­gal, akik méltók arra, hogy példa­ként álljanak egész népünk előtt, akiknek becsületes munkáját, ötle­teit és munkamódszereit dicséret il­leti. Tapasztalataik elterjesztése megkönnyíti és erősíti tanácsaink­nak az újabb eredményekért folyta­tott harcát. Berkes József salgótar­jáni városi vb.-titkár, Kardos Fe­renc tamási és Mihalik István szög­ligeti vb.-elnök, dr. Bujakovsz­ki Gyula kiskunmajsai és Azsbót Fe­renc sárvári tanácstag — de sorol­hatnánk tovább a neveket —, ők azok, akiknek hasznos munkamód­szereit és a szerkesztőségbe küldött leveleit szívesen közöltük a lapban, mert ezzel a Tanácsok Lapja színvo­nalának emelkedését és tanácsaink munkájának sikerét segítették elő. Reméljük, hogy az új esztendőben még több tanácsi dolgozó és tanács­tag keresi majd fel a szerkesztőséget leveleivel és így még több tanácstag hasznos munkamódszerét terjeszt­hetjük el az országban. Most, az új esztendő küszöbén, amikor az óév hibáin és tapasztala­tain okulva megkezdjük második ötéves tervünket, arra kérünk min­den tanácstagot és tanácsi dolgozót, hogy szívének minden melegével, eszének minden gondolatával, karjá­nak minden erejével dolgozzon, hogy nagy tervünk minél előbb valósággá váljon. Munkánk győzelme nem két­séges, mert az akarat és az erő na­gyot tud alkotni, s ez nem hiányzik népünkből. Mi csak azt szeretnénk, hogy az új esztendőben minél több olyan cikket írhassunk, mely a szé­pet, a jót, a dicsérni valót újságolja el olvasóinknak. Megígérjük azon­ban, hogy ahol hibát találunk, azt is elmondjuk majd. Ehhez kérünk mi­nél több segítséget olvasóinktól. Új, nagy tervek megvalósulása előtt állunk. Második ötéves ter­­­vünk első évének teljesítéséhez, az 1956-os esztendőhöz sok sikert kívá­nunk valamennyi olvasónknak, min­den tanácstagnak és apparátusbeli dolgozónak. Jelentősen bővült az egészségügyi hálózat Borsod megyében Borsod megye számos jelentős új egészségügyi létesítménnyel gazda­godott 1955-ben. Miskolcon felépült az új, korszerű SZTK-rendelőintézet, amely különböző osztályain naponta csaknem 1000 beteget kezel. A me­gyei Semmelweis-kórházban mint­egy másfélmillió forinttal korszerű­sítették a szülészeti osztályt. A kór­házon belül külön balesetsebészeti osztályt nyitottak. Új egészségügyi létesítményekkel bővült Kazincbarcika is: hetven­ágyas, korszerűen felszerelt kórház áll a betegek rendelkezésére. Az üzemorvosi ellátás mellett kiépítet­ték a körzeti orvosi rendelőhálóza­tot is. Befejezték a fertőtlenítő inté­zet építését, s jövőre kezdik meg a város új kórházának építését. Különös gondot fordítottak ebben az évben is a csecsemő- és anya­védelmi intézmények bővítésére, kor­szerűsítésére. A megyében ebben az évben már öt szülőotthon működött, melyek berendezését korszerűsítet­ték, a férőhelyek számát növelték. A közeljövőben fejeződik be a sáros­pataki és a szerencsi szülőotthon épí­tése, illetve felszerelése, melyet rö­videsen átadnak rendeltetésének, Sátoraljaújhelyen ötvenszemélyes csecsemőotthont létesítettek. Az egészségügyi hálózat , bővítésének eredményeként Borsod megyében jelentősen javult az orvosi ellátás, 1956-ban újabb egészségügyi intéze­teket adnak át rendeltetésének a me­gyében, köztük már januárban a miskolci tbc-rendelőintézetet. A Heves megyei tanács vb. köszönő levele a megye DISZ-fiataljaihoz A DISZ központi vezetőségének felhívására Heves megyében 82 DISZ alapszervezet csatlakozott a fiatalok országos silózási versenyé­hez. A fiatalok nemcsak teljesítet­ték, hanem jelentősen túl is szár­nyalták vállalásukat. A megyei tanács végrehajtó bizott­sága és mezőgazdasági igazgatósága levelet intézett Heves megye DISZ-eseihez, amelyben köszönetü­ket fejezik ki a megye lelkes trakto­ristáinak, termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztfiatal­jainak, a silózási terv túlteljesíté­séért. A megye 82 DISZ alapszerve­zete 53 564 köbméter takarmány siló­zását vállalta. A fiatalok jelentősen túlszárnyalva vállalásukat, 11659 köbméter takarmányt silóztak terven felül, amivel komoly mértékben já­rultak hozzá a megyei állattenyész­tés fejlesztéséhez. w Ahol helytelenül értelmezik az operatív munkát Több igényességet a kulturált munkastílus kialakításában Tanácsaink működésük ha­todik esztendejébe léptek. Nem árt tehát, ha ez alkalom­mal megvizsgáljuk, hogy mi­lyen tapasztalatokat szerez­tünk az elmúlt évben, hogyan gyarapodtak a tanácsi dolgo­zók ismeretei, milyen új erők nőttek fel az apparátusban, milyen munkastílus alakult ki a végrehajtó bizottságok mun­kájában. Bátran kijelenthet­jük, hogy szembetűnő a fejlő­dés e területen. AKIK JÓ MUNKAMÓDSZERREL DOLGOZNAK Kezdjük az egyik legfontosabb kérdéssel. А III. pártkongresszus határozata nyomán megnőtt a taná­csok gazdasági önállósága, bővült hatáskörük. А К. V. márciusi hatá­rozata után következetessé, harco­sabbá vált a végrehajtó bizottságok irányító, szervező és ellenőrző mun­kája. A kapkodást, a rendszertelen­séget és az elnézést egyre inkább felváltja a párt és kormány határo­zatainak mindenkor érvényt szerző, rendszeres, megfontolt munka. Ma már kevés olyan községet, várost, járást és megyét találunk, ahol az utolsó napokra hagyják a tanácsülé­sek előkészítését. A szervező munka, a kulturált munkastílus eredményes térhódítá­sát mutatja, hogy egyre több végre­hajtó bizottságunk teszi magáévá ezt az elvet: »A következő tanács­ülés előkészítése, szervezése a lezaj­lott tanácsülést követő napon kezdő­dik.« Hangsúlyozni kell azt az elvi­tathatatlan tényt is, hogy a Köz­ponti Vezetőség márciusi határozata után a tanácsi funkcionáriusok, az apparátus dolgozói fokozottabban hozzáláttak politikai, szakmai kép­zettségük továbbfejlesztéséhez. Jó érzés olyan elvtársakkal talál­kozni, mint Schlaffer József elvtárs, a csornai járási végrehajtó bizottság elnöke, aki — mielőtt hozzákezd egy-egy nagy feladat ellátásához — nemcsak a szükséges okmányokkal szereli fel magát, hanem a klasszi­kusok vonatkozó útmutatásait is alaposan tanulmányozza. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy már nagyon sok olyan becsü­letes, harcban edzett, szakmai és ál­talános ismeretekben egyaránt gazdag tanácsi vezetőnk van, mint Gonda István elvtárs, a székesfe­hérvári járási tanács végrehajtó bi­zottsági elnöke, aki éberen és hoz­záértően ügyel munkatársai fejlődé­sére, különösen abból a szempont­ból, hogy soha ne feledjék munká­juk politikai tartalmát. Nemrég találkoztunk Nógrádmar­­calon Deák Ferenc végrehajtó bi­zottsági titkárral, aki telve van ezernyi elgondolással, ötlettel, javas­lattal, s aki munkakörét nem fog­lalkozásnak, hanem élethivatásnak tekinti. Deák Ferenc és a hozzá ha­sonló elvtársak szívós tanulása a kulturált, hozzáértő munkában gyü­mölcsözik. A nógrádmarcali tanács annyira dicséretes munkát végzett a községpolitikában, hogy érdemes vol­na egészen közelről is szemügyre venni. Az eredményben nagy része van Deák Ferenc elvtárs hozzáérté­sének, járási vagy a megyei apparátust vagy vb-t nézzük is, hogy mindenki csak begyűjt, azután mindenki csak a vetést ellenőrzi. Cikkeinkben nem egy esetben foglalkoztunk ezzel a helytelen munkastílussal, mégis, személyes beszélgetések alkalmával — ha a vb-k vezetőivel találkozunk — rögtön szemünkre­­ vetik az elv­társak, hogy aki ilyen cikket ír, nem érti, mi is az operatív munka. ÁTCSOPORTOSÍTÁS, »BEVETÉS« Az operatív munka semmiképpen sem azt jelenti, hogy amikor vala­hol akadozik egy-egy feladat végre­hajtása — figyelmen kívül hagyva a szakigazgatási szervek állandó feladatait — sürgősen »átcsoporto­sítsunk«, és minden épkézláb em­bert — feladatkörétől teljesen ide­gen területen — hol itt, hol ott »vessünk be«. Bács megyében pél­dául a megyei oktatási osztály ve­zetőjét, az osztály dolgozóit, tanul­mányi felügyelőit az elmúlt év de­cemberében huzamos ideig begyűj­tési munkára osztották be. Az ok­tatási osztály szakfeladatai — mond­hatni — majdnem teljesen »leáll­tak«. Az iskolák ellenőrzését elhanya­golták, a pedagógusok is gazdátla­nul maradtak. Ugyanakkor mit csi­náltak az oktatási osztály szakelő­adói? Nyilvántartásokat rendeztek, elszámoltatásokat hajtottak végre. Legtöbbjük hosszú napokat töltött el a területen, a kézzelfogható ered­mény azonban alatta maradt a vá­rakozásnak. Érdemes naptárszerűen is kimu­tatni Inotai Istvánnak, a tatai járási tanács oktatási osztályvezetőjének más irányú megbízatásait. Inotai elv­társ júliusban Kocs községben mint területfelelős 12 napot töltött. Jú­lius 22-én »futárszolgálatot« látott el. Október 26-án, 27-én és 28-án a kukoricaszerződés-kötést szervezte. Szolnok megyében a törökszent­miklósi járás tanulmányi felügyelő­jét egy hónapra »függetlenítették«, hogy kidolgozza a járás agitációs ér­veit. A nyírbátori járási tanács ok­tatási osztályvezetőjét augusztus 1é­től csak hétfőn és kedden lehetett megtalálni a tanácsnál. A többi időt, mint falufelelős, Kislétán töltötte. A siklósi járásban 64, a pécsi járás­ban 47 napra vonták ki az oktatási munkából az oktatási apparátus dol­gozóit. Nagyecseden az egész tantes­tületet beosztották kukoricaszerző­­dés-köttetésre, figyelmen kívül hagy­va, hogy a pedagógusoknak alapo­san fel kell készülniük másnapi elő­adásaik megtartására. KI A FELELŐS ? Egyes osztályok munkájában szo­kássá, ennélfogva majdnem termé­szetes munkastílussá vált, hogy az elkövetett lazaságokért más osztály­ra ruházzák a felelősséget. A Pest megyei begyűjtési hivatal 1955. év II. negyedévében határozottan kije­lentette: mivel a begyűjtésben hát­ralékos termelőknek nincs termé­nyük, a rendelet értelmében forinto­­sítani kell a hátralékot, és át kell adni a pénzügyi osztálynak behaj­tás végett. A pénzügyi osztály vi­szont a négy millió hátralékból há­rom millió forintot terményben, egy milliót pedig pénzben hajtott be. Ugyancsak itt fordult elő, hogy ami­kor a vb mindenkit kiküldött az őszi vetés ellenőrzésére, a mezőgaz­dasági osztály dolgozói hivatalukban ültek, mert »amúgy is nagyon elma­radtak az adminisztrációs feladatok­kal.« Milyen hatása van az ilyen kap­kodó és rendszertelen munkastílus­nak? Először is azt kell hangsúlyoz­nunk, hogy ha valakit, aki külön­ben kitűnő ismerője munkaterüle­tének, rendszeresen más feladattal bíznak meg, az előbb-utóbb szűk­látókörűvé válik, mert csak azzal törődik, amivel pillanatnyilag meg­bízták. Másodszor, ha a vb-k az osz­tályok irányításában nem töreksze­nek arra, hogy egy megjelölt cél ér­dekében egybehangolják a szakigaz­gatási szervek munkáját, nem végez­hetnek operatív munkát. Sajnos, sok tanácsi funkcionáriu­sunk ezt még nem érti meg. S ha be­szélünk vele erről, önigazolásképpen mindjárt odamondja: »No, de elv­társ, lát itthon valakit? Hiszen itt minden erőt mozgósítottunk a be­gyűjtésre és a vetésre!« A mozgósí­tás, az, hogy az apparátusból min­denki, aki él és lélegzik, a területen van, az bizony még nem jelent operatív munkát. A tartós eredmé­nyek bizonyítják be majd, hogy a mozgósítás, az osztályok együttmű­ködésének megteremtése átütő volt-e vagy csak felszínes. És a legfonto­sabb! Az ilyen rosszul értelmezett operatív munka a kapkodás okozta károkon kívül azt a legfőbb ve­szélyt is magában rejti, hogy e fel­adatok végrehajtásától — akarva, akaratlanul — feltétlenül háttérbe szorítják a tanácstagokat. Ez a munkastílus sérti a tanácstagok ön­állóságát. »Nincs idő, gyorsan kell cseleked­ni« — ezt hangoztatják az operatív munkát rosszul értelmező tanácsi vezetők. Gyorsan kell intézkedni, s erre telefonok, táviratok, távmonda­tok, szempontok tömege lepi el az alsóbb szerveket. A határidő — persze — rövid. Mindegy, végre kell hajtani. De mit ér az a gyors munka, amely nem igényli a helyi erők segítségét? Ahhoz, hogy egy operatív feladatot megoldjunk, a tömegek segítségére kell apellál­nunk. Vagyis: A HELYES MÓDSZER 1. Figyelembe kell venni a helyi adottságokat. 2. A helyi adottságokat a helyi erők felmérésével részletesen kidol­gozni. 3. Kimunkálni az adott operatív feladat végrehajtásának módszereit, megteremtve benne a szakigazgatási szervek munkájának összhangját. Ez a módszer a helyes! Sajnos, erre sokhelyütt nem sok gondot for­dítanak, s közben nem veszik észre, milyen erőtől fosztják meg önmagu­kat. Nem veszik észre, hogy a helyi kezdeményezések felmérése nélkül, az apparátus tervszerű, összehangolt munkája nélkül, a tanácstagok ak­tív közreműködése nélkül nincs eredményes, pozitív munka, de igen­is megnő az a veszély, hogy az ap­parátus fölé nő a tanácstagságnak. Mint jó példát, mint követendő munkastílust kell megemlítenünk a ceglédi járási tanács vb helyes kez­deményezését, ahol a szakigazgatási szervek a vb irányításával összehan­goltan, saját területükön segítik a tsz-szervezést, a begyűjtést stb. A vb itt minden osztállyal kidolgoz­tatta a tsz-szervezésre vonatkozó szakfeladatokat. Ez a helyes munka­­módszer. A népművelési osztály dol­gozói például nem vesznek részt köz­vetlenül a tsz-szervezésben, hanem kultúrműsorral egybekötött tapasz­talatcsere-értekezleteket szerveznek a tsz-ek között. Jutalomműsorokat rendeznek az új belépőknek, az élenjáró beadóknak. Ismeretter­jesztő előadásokat tartanak a tsz­­ekben. Jó munkájuk jutalmaként szinte minden ceglédi dolgozó pa­raszt megismerte a tsz-ek kiemel­kedő zárszámadási eredményeit. Más vb-k munkájából is felsora­koztathatnánk ilyen példákat. Per­sze mindennek az igényesség az alapja. Ebben az évben fokozottab­ban kell törekedni minden tanács­­szervünknek az igényességre. Hat év után ezt el is várják tő­lük. PERUI REZSŐ VITA AZ OPERATÍV MUNKA LÉNYEGÉRŐL Sajnos, azért még sokszor talál­kozunk rendszertelen, kapkodó mun­kával. Nem egy szakigazgatási szer­vünk egymástól elszigetelve, szinte külön-külön vágányokon haladva végzi munkáját. Ilyen helyeken ma­guk a végrehajtó bizottságok ve­zetői sem veszik észre, milyen előre nem is látható károk származnak az osztályok harmonikus együttműkö­désének hiányából. Az elmúlt évben káros munkastí­lus is lábra kapott. Nem ritkán ta­lálkoztunk olyan esetekkel, akár a

Next