Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)
1956-01-10 / 1. szám
SIKEREKBEN GAZDAG IJESZTENDŐT! Elbúcsúztunk 1955-től, az óévtől, amely elhagyott bennünket, hogy átadja helyét a reményteljes 1956-os esztendőnek. Szilveszter éjszakáján vidáman, hangos jókedvvel köszöntöttük az új évet, azt az esztendőt, amelytől még többet, még jobbat várunk. Igy van ez már, mióta világ a világ. Azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak várjuk az újat, a jót, hanem magunk is teljes erőfeszítéssel veszünk részt a jobb, a szebb élet megteremtésében. Ebben a szellemben vetünk számot a múlttal és készülünk a jövőre ... Az 1955-ös esztendő legnagyobb eredménye: a világ békéjének megerősítése, a genfi szellem életrekeltése, amely elsősorban a Szovjetunió következetes békeharcának köszönhető, amely új erőt, új bizalmat teremtett a békéért küzdő népek szívében. A varsói Világifjúsági Találkozó fiainak és lányainak csengő hangja, a Lausanne-ban összesereglett nők és édesanyák békéért kiáltó szava, az angol és a francia munkások békekövetelése, Joliot-Curie és a többi haladó tudós munkája a békés, boldogabb életért, mindez további biztosítéka annak, hogy becsületes és lankadatlan munkásságunk eredményeként az új esztendőben is békében élhessünk, hogy sok olyan újat alkothassunk, melynek a nép, az ország veszi majd hasznát. Az elmúlt esztendőben ünnepeltük tanácsrendszerünk ötéves fennállását. A nép választotta vezetők, a megyei, járási, városi és községi végrehajtó bizottságok, tanácstagjaink az elmúlt öt esztendő alatt megedződtek az osztályharc kohójában. A nép legjobb fiai megtanulták a vezetést, az ország irányítását és bár többször követtek el hibákat, de szorgalmas munkájuk eredményei népünk jólétét, anyagi és erkölcsi emelkedését szolgálták. Az ország virágzóbbá, az itt élő emberek boldogabbá tétele a cél. Az út nem mindig sima: egyszer-egyszer meredek hegyoldalak akadályozzák az előrehaladást, de az emberi szív és akarat minden akadályt legyőzhet. Mert minden igaz ember mögött ott áll a párt, mely bölcsen elvezet minden útkereszteződésnél és segítő kezével biztosan mutatja az egyetlen helyes utat. S akik az elmúlt esztendőben is bíztak a pártban, és megfogadták a párt szavát, biztosabban haladhattak előre. Az elmúlt esztendőben tanácsaink nehéz, de eredményekben gazdag, becsületes munkát végeztek. A Tanácsok Lapja sok olyan tanácstagot, végrehajtó bizottsági tagot és tanácsi dolgozót ismertetett meg az országgal, akik méltók arra, hogy példaként álljanak egész népünk előtt, akiknek becsületes munkáját, ötleteit és munkamódszereit dicséret illeti. Tapasztalataik elterjesztése megkönnyíti és erősíti tanácsainknak az újabb eredményekért folytatott harcát. Berkes József salgótarjáni városi vb.-titkár, Kardos Ferenc tamási és Mihalik István szögligeti vb.-elnök, dr. Bujakovszki Gyula kiskunmajsai és Azsbót Ferenc sárvári tanácstag — de sorolhatnánk tovább a neveket —, ők azok, akiknek hasznos munkamódszereit és a szerkesztőségbe küldött leveleit szívesen közöltük a lapban, mert ezzel a Tanácsok Lapja színvonalának emelkedését és tanácsaink munkájának sikerét segítették elő. Reméljük, hogy az új esztendőben még több tanácsi dolgozó és tanácstag keresi majd fel a szerkesztőséget leveleivel és így még több tanácstag hasznos munkamódszerét terjeszthetjük el az országban. Most, az új esztendő küszöbén, amikor az óév hibáin és tapasztalatain okulva megkezdjük második ötéves tervünket, arra kérünk minden tanácstagot és tanácsi dolgozót, hogy szívének minden melegével, eszének minden gondolatával, karjának minden erejével dolgozzon, hogy nagy tervünk minél előbb valósággá váljon. Munkánk győzelme nem kétséges, mert az akarat és az erő nagyot tud alkotni, s ez nem hiányzik népünkből. Mi csak azt szeretnénk, hogy az új esztendőben minél több olyan cikket írhassunk, mely a szépet, a jót, a dicsérni valót újságolja el olvasóinknak. Megígérjük azonban, hogy ahol hibát találunk, azt is elmondjuk majd. Ehhez kérünk minél több segítséget olvasóinktól. Új, nagy tervek megvalósulása előtt állunk. Második ötéves tervünk első évének teljesítéséhez, az 1956-os esztendőhöz sok sikert kívánunk valamennyi olvasónknak, minden tanácstagnak és apparátusbeli dolgozónak. Jelentősen bővült az egészségügyi hálózat Borsod megyében Borsod megye számos jelentős új egészségügyi létesítménnyel gazdagodott 1955-ben. Miskolcon felépült az új, korszerű SZTK-rendelőintézet, amely különböző osztályain naponta csaknem 1000 beteget kezel. A megyei Semmelweis-kórházban mintegy másfélmillió forinttal korszerűsítették a szülészeti osztályt. A kórházon belül külön balesetsebészeti osztályt nyitottak. Új egészségügyi létesítményekkel bővült Kazincbarcika is: hetvenágyas, korszerűen felszerelt kórház áll a betegek rendelkezésére. Az üzemorvosi ellátás mellett kiépítették a körzeti orvosi rendelőhálózatot is. Befejezték a fertőtlenítő intézet építését, s jövőre kezdik meg a város új kórházának építését. Különös gondot fordítottak ebben az évben is a csecsemő- és anyavédelmi intézmények bővítésére, korszerűsítésére. A megyében ebben az évben már öt szülőotthon működött, melyek berendezését korszerűsítették, a férőhelyek számát növelték. A közeljövőben fejeződik be a sárospataki és a szerencsi szülőotthon építése, illetve felszerelése, melyet rövidesen átadnak rendeltetésének, Sátoraljaújhelyen ötvenszemélyes csecsemőotthont létesítettek. Az egészségügyi hálózat , bővítésének eredményeként Borsod megyében jelentősen javult az orvosi ellátás, 1956-ban újabb egészségügyi intézeteket adnak át rendeltetésének a megyében, köztük már januárban a miskolci tbc-rendelőintézetet. A Heves megyei tanács vb. köszönő levele a megye DISZ-fiataljaihoz A DISZ központi vezetőségének felhívására Heves megyében 82 DISZ alapszervezet csatlakozott a fiatalok országos silózási versenyéhez. A fiatalok nemcsak teljesítették, hanem jelentősen túl is szárnyalták vállalásukat. A megyei tanács végrehajtó bizottsága és mezőgazdasági igazgatósága levelet intézett Heves megye DISZ-eseihez, amelyben köszönetüket fejezik ki a megye lelkes traktoristáinak, termelőszövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztfiataljainak, a silózási terv túlteljesítéséért. A megye 82 DISZ alapszervezete 53 564 köbméter takarmány silózását vállalta. A fiatalok jelentősen túlszárnyalva vállalásukat, 11659 köbméter takarmányt silóztak terven felül, amivel komoly mértékben járultak hozzá a megyei állattenyésztés fejlesztéséhez. w Ahol helytelenül értelmezik az operatív munkát Több igényességet a kulturált munkastílus kialakításában Tanácsaink működésük hatodik esztendejébe léptek. Nem árt tehát, ha ez alkalommal megvizsgáljuk, hogy milyen tapasztalatokat szereztünk az elmúlt évben, hogyan gyarapodtak a tanácsi dolgozók ismeretei, milyen új erők nőttek fel az apparátusban, milyen munkastílus alakult ki a végrehajtó bizottságok munkájában. Bátran kijelenthetjük, hogy szembetűnő a fejlődés e területen. AKIK JÓ MUNKAMÓDSZERREL DOLGOZNAK Kezdjük az egyik legfontosabb kérdéssel. А III. pártkongresszus határozata nyomán megnőtt a tanácsok gazdasági önállósága, bővült hatáskörük. А К. V. márciusi határozata után következetessé, harcosabbá vált a végrehajtó bizottságok irányító, szervező és ellenőrző munkája. A kapkodást, a rendszertelenséget és az elnézést egyre inkább felváltja a párt és kormány határozatainak mindenkor érvényt szerző, rendszeres, megfontolt munka. Ma már kevés olyan községet, várost, járást és megyét találunk, ahol az utolsó napokra hagyják a tanácsülések előkészítését. A szervező munka, a kulturált munkastílus eredményes térhódítását mutatja, hogy egyre több végrehajtó bizottságunk teszi magáévá ezt az elvet: »A következő tanácsülés előkészítése, szervezése a lezajlott tanácsülést követő napon kezdődik.« Hangsúlyozni kell azt az elvitathatatlan tényt is, hogy a Központi Vezetőség márciusi határozata után a tanácsi funkcionáriusok, az apparátus dolgozói fokozottabban hozzáláttak politikai, szakmai képzettségük továbbfejlesztéséhez. Jó érzés olyan elvtársakkal találkozni, mint Schlaffer József elvtárs, a csornai járási végrehajtó bizottság elnöke, aki — mielőtt hozzákezd egy-egy nagy feladat ellátásához — nemcsak a szükséges okmányokkal szereli fel magát, hanem a klasszikusok vonatkozó útmutatásait is alaposan tanulmányozza. Büszkén hivatkozhatunk arra, hogy már nagyon sok olyan becsületes, harcban edzett, szakmai és általános ismeretekben egyaránt gazdag tanácsi vezetőnk van, mint Gonda István elvtárs, a székesfehérvári járási tanács végrehajtó bizottsági elnöke, aki éberen és hozzáértően ügyel munkatársai fejlődésére, különösen abból a szempontból, hogy soha ne feledjék munkájuk politikai tartalmát. Nemrég találkoztunk Nógrádmarcalon Deák Ferenc végrehajtó bizottsági titkárral, aki telve van ezernyi elgondolással, ötlettel, javaslattal, s aki munkakörét nem foglalkozásnak, hanem élethivatásnak tekinti. Deák Ferenc és a hozzá hasonló elvtársak szívós tanulása a kulturált, hozzáértő munkában gyümölcsözik. A nógrádmarcali tanács annyira dicséretes munkát végzett a községpolitikában, hogy érdemes volna egészen közelről is szemügyre venni. Az eredményben nagy része van Deák Ferenc elvtárs hozzáértésének, járási vagy a megyei apparátust vagy vb-t nézzük is, hogy mindenki csak begyűjt, azután mindenki csak a vetést ellenőrzi. Cikkeinkben nem egy esetben foglalkoztunk ezzel a helytelen munkastílussal, mégis, személyes beszélgetések alkalmával — ha a vb-k vezetőivel találkozunk — rögtön szemünkre vetik az elvtársak, hogy aki ilyen cikket ír, nem érti, mi is az operatív munka. ÁTCSOPORTOSÍTÁS, »BEVETÉS« Az operatív munka semmiképpen sem azt jelenti, hogy amikor valahol akadozik egy-egy feladat végrehajtása — figyelmen kívül hagyva a szakigazgatási szervek állandó feladatait — sürgősen »átcsoportosítsunk«, és minden épkézláb embert — feladatkörétől teljesen idegen területen — hol itt, hol ott »vessünk be«. Bács megyében például a megyei oktatási osztály vezetőjét, az osztály dolgozóit, tanulmányi felügyelőit az elmúlt év decemberében huzamos ideig begyűjtési munkára osztották be. Az oktatási osztály szakfeladatai — mondhatni — majdnem teljesen »leálltak«. Az iskolák ellenőrzését elhanyagolták, a pedagógusok is gazdátlanul maradtak. Ugyanakkor mit csináltak az oktatási osztály szakelőadói? Nyilvántartásokat rendeztek, elszámoltatásokat hajtottak végre. Legtöbbjük hosszú napokat töltött el a területen, a kézzelfogható eredmény azonban alatta maradt a várakozásnak. Érdemes naptárszerűen is kimutatni Inotai Istvánnak, a tatai járási tanács oktatási osztályvezetőjének más irányú megbízatásait. Inotai elvtárs júliusban Kocs községben mint területfelelős 12 napot töltött. Július 22-én »futárszolgálatot« látott el. Október 26-án, 27-én és 28-án a kukoricaszerződés-kötést szervezte. Szolnok megyében a törökszentmiklósi járás tanulmányi felügyelőjét egy hónapra »függetlenítették«, hogy kidolgozza a járás agitációs érveit. A nyírbátori járási tanács oktatási osztályvezetőjét augusztus 1étől csak hétfőn és kedden lehetett megtalálni a tanácsnál. A többi időt, mint falufelelős, Kislétán töltötte. A siklósi járásban 64, a pécsi járásban 47 napra vonták ki az oktatási munkából az oktatási apparátus dolgozóit. Nagyecseden az egész tantestületet beosztották kukoricaszerződés-köttetésre, figyelmen kívül hagyva, hogy a pedagógusoknak alaposan fel kell készülniük másnapi előadásaik megtartására. KI A FELELŐS ? Egyes osztályok munkájában szokássá, ennélfogva majdnem természetes munkastílussá vált, hogy az elkövetett lazaságokért más osztályra ruházzák a felelősséget. A Pest megyei begyűjtési hivatal 1955. év II. negyedévében határozottan kijelentette: mivel a begyűjtésben hátralékos termelőknek nincs terményük, a rendelet értelmében forintosítani kell a hátralékot, és át kell adni a pénzügyi osztálynak behajtás végett. A pénzügyi osztály viszont a négy millió hátralékból három millió forintot terményben, egy milliót pedig pénzben hajtott be. Ugyancsak itt fordult elő, hogy amikor a vb mindenkit kiküldött az őszi vetés ellenőrzésére, a mezőgazdasági osztály dolgozói hivatalukban ültek, mert »amúgy is nagyon elmaradtak az adminisztrációs feladatokkal.« Milyen hatása van az ilyen kapkodó és rendszertelen munkastílusnak? Először is azt kell hangsúlyoznunk, hogy ha valakit, aki különben kitűnő ismerője munkaterületének, rendszeresen más feladattal bíznak meg, az előbb-utóbb szűklátókörűvé válik, mert csak azzal törődik, amivel pillanatnyilag megbízták. Másodszor, ha a vb-k az osztályok irányításában nem törekszenek arra, hogy egy megjelölt cél érdekében egybehangolják a szakigazgatási szervek munkáját, nem végezhetnek operatív munkát. Sajnos, sok tanácsi funkcionáriusunk ezt még nem érti meg. S ha beszélünk vele erről, önigazolásképpen mindjárt odamondja: »No, de elvtárs, lát itthon valakit? Hiszen itt minden erőt mozgósítottunk a begyűjtésre és a vetésre!« A mozgósítás, az, hogy az apparátusból mindenki, aki él és lélegzik, a területen van, az bizony még nem jelent operatív munkát. A tartós eredmények bizonyítják be majd, hogy a mozgósítás, az osztályok együttműködésének megteremtése átütő volt-e vagy csak felszínes. És a legfontosabb! Az ilyen rosszul értelmezett operatív munka a kapkodás okozta károkon kívül azt a legfőbb veszélyt is magában rejti, hogy e feladatok végrehajtásától — akarva, akaratlanul — feltétlenül háttérbe szorítják a tanácstagokat. Ez a munkastílus sérti a tanácstagok önállóságát. »Nincs idő, gyorsan kell cselekedni« — ezt hangoztatják az operatív munkát rosszul értelmező tanácsi vezetők. Gyorsan kell intézkedni, s erre telefonok, táviratok, távmondatok, szempontok tömege lepi el az alsóbb szerveket. A határidő — persze — rövid. Mindegy, végre kell hajtani. De mit ér az a gyors munka, amely nem igényli a helyi erők segítségét? Ahhoz, hogy egy operatív feladatot megoldjunk, a tömegek segítségére kell apellálnunk. Vagyis: A HELYES MÓDSZER 1. Figyelembe kell venni a helyi adottságokat. 2. A helyi adottságokat a helyi erők felmérésével részletesen kidolgozni. 3. Kimunkálni az adott operatív feladat végrehajtásának módszereit, megteremtve benne a szakigazgatási szervek munkájának összhangját. Ez a módszer a helyes! Sajnos, erre sokhelyütt nem sok gondot fordítanak, s közben nem veszik észre, milyen erőtől fosztják meg önmagukat. Nem veszik észre, hogy a helyi kezdeményezések felmérése nélkül, az apparátus tervszerű, összehangolt munkája nélkül, a tanácstagok aktív közreműködése nélkül nincs eredményes, pozitív munka, de igenis megnő az a veszély, hogy az apparátus fölé nő a tanácstagságnak. Mint jó példát, mint követendő munkastílust kell megemlítenünk a ceglédi járási tanács vb helyes kezdeményezését, ahol a szakigazgatási szervek a vb irányításával összehangoltan, saját területükön segítik a tsz-szervezést, a begyűjtést stb. A vb itt minden osztállyal kidolgoztatta a tsz-szervezésre vonatkozó szakfeladatokat. Ez a helyes munkamódszer. A népművelési osztály dolgozói például nem vesznek részt közvetlenül a tsz-szervezésben, hanem kultúrműsorral egybekötött tapasztalatcsere-értekezleteket szerveznek a tsz-ek között. Jutalomműsorokat rendeznek az új belépőknek, az élenjáró beadóknak. Ismeretterjesztő előadásokat tartanak a tszekben. Jó munkájuk jutalmaként szinte minden ceglédi dolgozó paraszt megismerte a tsz-ek kiemelkedő zárszámadási eredményeit. Más vb-k munkájából is felsorakoztathatnánk ilyen példákat. Persze mindennek az igényesség az alapja. Ebben az évben fokozottabban kell törekedni minden tanácsszervünknek az igényességre. Hat év után ezt el is várják tőlük. PERUI REZSŐ VITA AZ OPERATÍV MUNKA LÉNYEGÉRŐL Sajnos, azért még sokszor találkozunk rendszertelen, kapkodó munkával. Nem egy szakigazgatási szervünk egymástól elszigetelve, szinte külön-külön vágányokon haladva végzi munkáját. Ilyen helyeken maguk a végrehajtó bizottságok vezetői sem veszik észre, milyen előre nem is látható károk származnak az osztályok harmonikus együttműködésének hiányából. Az elmúlt évben káros munkastílus is lábra kapott. Nem ritkán találkoztunk olyan esetekkel, akár a