Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1958-01-16 / 1. szám
IX. ÉVFOLYAM. Ara 1,20 Ft 1958. JANUÄR 16. A takassÓQ Иштща smttd А XII. kerületi Tanács január 10-i ülésén a kereskedelem helyzetével foglalkozott. A beszámoló visszatekintett az egy évvel ezelőtti tanácsülésre, amelyen sokkal nehezebb gazdasági körülmények között esett szó a kerület lakosságának ellátásáról. Az akkor hozott határozatok — a fegyveres harcok okozta épületkárok ellenére is — fontos feladatként jelölték meg az üzlethálózat bővítését. Jó munkát végeztek a kereskedelmi dolgozók a múlt esztendőben, csak a Közértvállalat évi forgalma elérte a 126 millió forintot. Sok gondot okozn vállalat vezetőségének a kerület hegyvidéki lakóinak ellátása, Farkasrét és környéke főleg -pilognegyed-település. Az itteni üzletek egy réssze régi „maszek“ boltok helyiségeiben van. Ezek berendezése nem mindig felel meg a korszerű kereskedelem igényének. A Hóvirág utcai üzlet is kicsi, szűk raktárral rendelkezik, körülményes az áruk elhelyezése — panaszolja Németh János boltvezető. Bizony elkelne itt is az átalakítás! Legkedveltebb üzlet a kerületben az Endresz György téri gyorskiszolgáló Közért. Nem kell a vevőnek háromszor -négyszer sorba állnia, ha tejet, felvágottat, vagy cukrot akar vásárolni. Az ajtóban kapott blokkot viszi magával, s amikor megtelt a kosara, egy összegben fizet a pénztárnál Éppen ezért nem értik a budai vásárlók, vajon a II. kerületi Közért-vállalat miért szüntette meg a Mártírok útjai gyorskiszolgáló üzletét. A lakosság igényének és a tanács határozatának megfelelően új üzletet is nyitott a XII. kerületben a Közértvállalat. Százezer forintos költséggel fűszer- és csemegeboltot létesítettek a múlt esztendőben a Márvány utca 40. számú házban. A TARTALOMBÓL: Tekintélyt a tanácsoknak (3 oldal) A sarkad tanácsháza folyosóján (3 oldal) Versek (5 oldal) Nevető percek (8 oldal) A RÓKUS KÓRHÁZ MÖGÖTTI Stáhly utcát évek óta zárva tartották, ami nagyon megnehezítette a lakók közlekedését. A VIIl. kerületi Tanács a lakosság kérése alapján az utcát megnyitotta a forgalomnak. Galambos Dezső elvtárssal, a főváros XI. kerületi tanácsának VB elnökével beszélgettünk most, az új esztendő elején. Megkértük, mondjon valamit az 1998-as év kerületfejlesztési tervéről. ■— Kerületfejlesztés céljára mintegy másfél milliónk van. Ez így soknak látszik, de ha meggondoljuk, mennyi a tennivalónk, bizony elég kevés. Ennyi pénzünk volt a múlt évben is. Ebből bővítettük az iskolákat, óvodákat, napközi otthonokat bölcsődéket. A felszerelés kiegészítésére is jelentős összegeket kellett fordítanunk. ** Az idei tervük? — Az 1958-as tervünket is a lakosság bevonásával alkottuk meg. Lakótelepek építéséhez kezdtünk, sorra tatarozzuk a Bartók Béla úti házakat, fejlesztjük az üzlethálózatot. Rendbehozzuk a lakosság által joggal kifogásolt Kosztolányi tériFeneketlen tó környékét. Felszámoljuk a körülötte levő szemét- és törmeléktelepet. — Milyen más, megoldható problémák merültek fel ezzel kapcsolatban? — A tanácstagi beszámolókon, fogadóórákon az édesanyák a forgalomtól távollevő gyermek-játszótereket sürgették. Az idősebbek több parkot szeretnének. Állandó sürgetés tárgya egy szabadtéri mozi. Számos panasz hangzik el a zsúfolt és piszkos italboltok ellen, jó vendéglőt kérnek kerületünk dolgozói. Ezek a javaslatok alakították ki bennünk azt az elgondolást, hogy a tó környékét kultúrköz- MEGVALÓSULÁS ELŐTT ponttá varázsoljuk. Itt kívánjuk elhelyezni a gyermekjátszóteret, a mintegy 1000 embert befogadó, szélesvásznú szabadtéri mozit. Ugyancsak a tó partján egy minden igényt kielégítő halászcsárdát szeretnénk építeni tóranéző táncterassza. — Megvan-e mindehhez az anyagi lehetőség? — Saját erőnkből, bevallom, nem tudnánk mindezt megoldani. A nagy költséggel járó halászcsárda felépítésére a Földművesszövetkezetet kértük fel. De még így is hatalmas társadalmi segítségre van szükségünk. Reméljük, hogy üzemeink és lakosságunk örömmel járul terveink megvalósításához. Bő lehetőség nyílik a társadalmi munkára a parkosításnál, a tó környékének gyomtalanításánál, az anyagmozgatásban és így tovább. — A tanácstagi beszámolók hozzászólói hogyan reagálnak a tervre? — Nyugodtan el lehet mondani, hogy fiatalja, öregje szívesen fogadja a kerületfejlesztés programját A többség szívesen pártfogolja például azt az ötletünket, hogy a mozi építéséhez téglajegyet bocsássunk ki olyanformán, hogy a jegy megvásárlói kedvezményes árú jeggyel látogathassák az előadásokat. — Ezek az életrevaló tervek — fejezte be tájékoztatását Galambos elvtárs — a kerületi tanács fejlesztési tervei. A nagyobb létesítményeket a központi szervek és a Fővárosi Tanács valósítja meg. 1." A parkosítás után a tervek szerint ilyen lesz a XI., Kosztolányi Dezső téri „Feneketlen tó" ma még elhanyagolt környéke. iába tudjuk, hogy „minden változik”, mégis megdöbbent és csodálatra késztet a budapesti utca színe változása. Ma Feneketlen tó a Lágymányos kellős közepén, holnap kulturális központ emelkedő épülettömbjei lepnek meg. A hajdani nyomortelep, átoktelep helyén tanknál nagyobb földgépek dübörgése, magasba szökő ekszkavátorok garantálják a holnap ígéretét, a szépséges, korszerű munkásnegyedet. S ha tegnap még munkából jövet a legközelebbi üzletet kereste a vacsorát vásárló édesanya, ma már ugyanott csillogó, fényes csemegeüzlet kínálja dús portékáit. Újdonságok, változások városa Budapest. Álmodik, tervez és épít a lakosság. ÓVÁROSBAN? «égtt, születik az új munkásnegyed... Egy munkásasszony arca él az emlékezetemben már vagy tizenöt éve. Sokszor kísértett a gondolat, hogy megkeresem ott a Valérián. Féltem is, vágytam is rátalálni. Most aztán hiába. Bontják a Mária Valéria-telepet. Szószerint eltörlik a föld színéről. Helyébe lakóházak kerülnek és a nyomort felváltja végre az öröm. Emlékszem rá, hogy fiatal volt talán, nem lehetett több negyvennél és mégis hihetetlen öreg volt a tekintete. 13 gyermeke volt akkor, úgy nőttek egymás mellé, mint az orgonasípok. A falon megbecsülten egy medália függött, Horthy adta az asszonynak: 13 proligyerekért egy medáliát Tél volt, hideg, csatakos, szeles. Az ágy lábait már elfűrészelte az ember tűzrevalónak. Azon sütötték meg a tököt, hogy aznap egyszer étel, meleg étel kerüljön a gyomrukba. Megvacsorálták a sülttökből a magokat. Magát a sülttököt eladták az utcán, hogy legyen otthon valami kis pénz is így éldegéltek. Az asszony, ha volt hol mosni, mosott. Az ember köhögött, munkája nem volt, csak tüdőbaja. A szél, a hideg, nyirkos decemberi szél el-eljárt hozzájuk és befütyült a kalyiba résein. Itt-ott eltömték a réseket ronggyal, ha otthon voltak. Ha dolgot keresni mentek, kivették a rongyokat a résekből és magukra öltötték a ruházatnak. Az asszony könnytelen, tompafényű szemére emlékezem. Vajon hol lehet most? Hiába szeretném látni újra. Neon lehet már. Bontják a Mária Valéria telepet. Szó szerint eltörlik a föld színéről. Helyébe lakóházak kerülnek és a nyomort felváltja végre az öröm. Lehet, hogy találkozom vele mégis egyszer az utcán. Meleg télikabát lesz rajta, szatyor a kezében, viszi haza a húst, a tejet, a gyümölcsöt az unokáinak a központi fűtéses lakásba. S. T.