Tanácsok Lapja, 1958 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1958-01-16 / 1. szám

IX. ÉVFOLYAM. Ara 1,20 Ft 1958. JANUÄR 16. A takassÓQ Иштща smttd А XII. kerületi Tanács január 10-i ülésén a kereskedelem helyzetével foglalkozott. A beszámoló visszatekintett az egy évvel ez­előtti tanácsülésre, amelyen sokkal nehezebb gazdasági körülmények között esett szó a kerület lakosságának ellátásáról. Az akkor hozott határozatok — a fegyveres harcok okozta épületkárok ellenére is — fontos fel­adatként jelölték meg az üzlethálózat bővíté­sét. Jó munkát végeztek a kereskedelmi dol­gozók a múlt esztendőben, csak a Közért­­vállalat évi forgalma elérte a 126 millió fo­rintot. Sok gondot okoz­n­ vállalat vezető­ségének a kerület hegyvidéki lakói­­nak ellátása, Farkasrét és kör­nyéke főleg -pilo­gnegyed-település. Az itteni üzletek egy réssze régi „maszek“ boltok helyiségeiben van. Ezek berendezése nem mindig felel meg a korszerű kereskedelem igé­nyének. A Hóvirág utcai üzlet is kicsi, szűk raktárral rendelkezik, kö­rülményes az áruk elhelyezése — pa­naszolja Németh János boltvezető. Bizony elkelne itt is az átalakítás! Legkedveltebb üzlet a kerületben az Endresz György téri gyorskiszolgá­ló Közért. Nem kell a vevőnek há­romszor -négysze­r sorba állnia, ha te­jet, felvágottat, vagy cukrot akar vásárolni. Az aj­tóban kapott blok­kot viszi magával, s amikor megtelt a kosara, egy összeg­ben fizet a pénz­tárnál Éppen ezért nem értik a budai vásárlók, vajon a II. kerületi Kö­zért-vállalat miért szüntette meg a Mártírok útjai gyorskiszolgáló üz­letét.­ ­ A lakosság igé­nyének és a ta­nács határozatá­nak megfelelően új üzletet is nyi­tott a XII. kerü­letben a Közért­vállalat. Százezer forintos költséggel fűszer- és cseme­geboltot létesítet­tek a múlt eszten­dőben a Márvány utca 40. számú házban. A TARTALOMBÓL: Tekintélyt a tanácsoknak (3 oldal) A sarkad­ tanácsháza folyosóján (3 oldal) Versek (5 oldal) Nevető percek (8 oldal) A RÓKUS KÓRHÁZ MÖ­GÖTTI Stáhly utcát évek óta zárva tartották, ami nagyon megnehezítette a lakók közle­kedését. A VIIl. kerületi Ta­nács a lakosság kérése alapján az utcát megnyitotta a forga­lomnak. Galambos Dezső elvtárssal, a főváros XI. kerületi tanácsának VB elnökével beszélgettünk most, az új esztendő elején. Megkértük, mondjon valamit az 1998-as év kerületfejlesztési ter­véről. ■— Kerületfejlesztés céljára mintegy másfél milliónk van. Ez így soknak látszik, de ha meggondoljuk, mennyi a ten­nivalónk, bizony elég kevés. Ennyi pénzünk volt a múlt évben is. Ebből bővítettük az iskolákat, óvodákat, napközi otthonokat bölcsődéket. A fel­szerelés kiegészítésére is jelen­tős összegeket kellett fordíta­nunk. ** Az idei tervük? — Az 1958-as tervünket is a lakosság bevonásával al­kottuk meg. Lakótelepek épí­téséhez kezdtünk, sorra tata­rozzuk a Bartók Béla­ úti há­zakat, fejlesztjük az üzletháló­zatot. Rendbehozzuk a lakos­ság által joggal kifogásolt Kosztolányi­ téri­­Feneketlen tó­ környékét. Felszámoljuk a körülötte levő szemét- és tör­­meléktelepet. — Milyen más, megoldható problémák merültek fel ezzel kapcsolatban? — A tanácstagi beszámoló­kon, fogadóórákon az édes­anyák a forgalomtól távollevő gyermek-játszótereket sürget­­ték. Az idősebbek több parkot szeretnének. Állandó sürge­tés tárgya egy szabadtéri mozi. Számos panasz hangzik el a zsúfolt és piszkos italboltok ellen, jó vendéglőt kérnek ke­­rületünk dolgozói. Ezek a ja­vaslatok alakították ki ben­nünk azt az elgondolást, hogy a tó környékét kultúrköz- MEGVALÓSULÁS ELŐTT ponttá varázsoljuk. Itt kíván­juk elhelyezni a gyermekját­szóteret, a mintegy 1­000 em­bert befogadó, szélesvásznú szabadtéri mozit. Ugyancsak a tó partján egy minden igényt kielégítő halászcsárdát szeret­nénk építeni tóranéző tánc­­terassza. — Megvan-e mindehhez az anyagi lehetőség? — Saját erőnkből, beval­lom, nem tudnánk mindezt megoldani. A nagy költséggel járó halászcsárda felépítésére a Földművesszövetkezetet kér­tük fel. De még így is hatal­mas társadalmi segítségre van szükségünk. Reméljük, hogy üzemeink és lakosságunk örömmel járul terveink meg­valósításához. Bő lehetőség nyílik a társadalmi munkára a parkosításnál, a tó környéké­nek gyomtalanításánál, az anyagm­ozgatásban és így to­vább. — A tanácstagi beszámolók hozzászólói hogyan reagálnak a tervre? — Nyugodtan el lehet mon­dani, hogy fiatalja, öregje szí­vesen fogadja a kerületfejlesz­­tés programját A többség szí­vesen pártfogolja például azt az ötletünket, hogy a mozi épí­téséhez téglajegyet bocsássunk ki olyanformán, hogy a jegy megvásárlói kedvezményes árú jeggyel látogathassák az elő­adásokat. — Ezek az életrevaló tervek — fejezte be tájékoztatását Galambos elvtárs — a kerületi tanács fejlesztési tervei. A na­gyobb létesítményeket a köz­ponti szervek és a Fővárosi Tanács valósítja meg. 1." A parkosítás után a tervek szerint ilyen lesz a XI., Kosztolányi Dezső téri „Feneketlen tó" ma még el­­hanyagolt környéke. iába tudjuk, hogy „minden változik”, mégis megdöbbent és csodálatra kész­tet a budapesti utca színe változása. Ma Fe­neketlen tó a Lágymányos kellős közepén, holnap kulturális központ emelkedő épület­tömbjei lepnek meg. A hajdani nyomortelep, átoktelep helyén tanknál nagyobb földgépek dübörgése, magasba szökő ekszkavátorok garan­tálják a holnap ígéretét, a szépséges, kor­szerű munkásnegyedet. S ha tegnap még munkából jövet a legközelebbi üzletet keres­te a vacsorát vásárló édesanya, ma már ugyanott csillogó, fényes csemegeüzlet kínál­ja dús portékáit. Újdonságok, változások vá­rosa Budapest. Álmodik, tervez és épít a la­kosság. ÓVÁROSBAN? «égtt, születik az ú­j munkásnegyed... Egy munkásasszony arca él az emlékezetemben már vagy tizenöt éve. Sokszor kísértett a gondolat, hogy megkeresem ott a Valérián. Féltem is, vágytam is rátalál­ni. Most aztán hiába. Bontják a Mária Valéria-telepet. Szó­­szerint eltörlik a föld színéről. Helyébe lakóházak kerülnek és a nyomort felváltja végre az öröm. Emlékszem rá, hogy fiatal volt talán, nem lehetett több negyvennél és mégis hihetet­len öreg volt a tekintete. 13 gyermeke volt akkor, úgy nőttek egymás mellé, mint az orgonasípok. A falon megbe­csülten egy medália függött, Horthy adta az asszonynak: 13 proligyerekért egy medá­liát Tél volt, hideg, csatakos, szeles. Az ágy lábait már el­fűrészelte az ember tűzrevaló­­nak. Azon sütötték meg a tö­köt, hogy aznap egyszer étel, meleg étel kerüljön a gyom­rukba. Megvacsorálták a sült­­tökből a magokat. Magát a sülttököt eladták az utcán, hogy legyen otthon valami kis pénz is így éldegéltek. Az asszony, ha volt hol mosni, mosott. Az ember köhögött, munkája nem volt, csak tüdő­­baja. A szél, a hideg, nyirkos decemberi szél el-eljárt hozzá­juk és befütyült a kalyiba ré­sein. Itt-ott eltömték a réseket ronggyal, ha otthon voltak. Ha dolgot keresni mentek, kivet­ték a rongyokat a résekből és magukra öltötték a ruházat­nak. Az asszony könnytelen, tom­pafényű szemére emlékezem. Vajon hol lehet most? Hiába szeretném látni újra. Neon lehet már. Bontják a Má­ria Valéria telepet. Szó szerint eltörlik a föld színéről. Helyé­be lakóházak kerülnek és a nyomort felváltja végre az öröm. Lehet, hogy találkozom vele mégis egyszer az utcán. Meleg télikabát lesz rajta, szatyor a kezében, viszi haza a húst, a tejet, a gyümölcsöt az unokái­nak a központi fűtéses lakás­ba. S. T.

Next