Tanácsok Lapja, 1959 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-08 / 1. szám
Még csak néhány napja, hogy köszöntésre csendültek a poharak: „Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánunk!” Őszintén, szívből jöttek a szavak, s a jókívánságot •— a mámoros hangulatban is •— komolyan vették, akik mondták, s akik kapták, azok is. Csak hát a szilveszteri éjszaka arra éppen nem alkalmas — hiszen a mulatság ideje —, hogy a szavak értelmét mélyebben boncolgassa az ember. Hanem így napok múltán, mégsem árt utána gondolni: mit is jelent számunkra az a boldog, sikerekben gazdag új esztendő? Elég-e, ha csak kívánjuk egymásnak? Semmiképpen sem! Annál is inkább nem, mert a tanácstagok és tanácsi dolgozók körében elhangzott jókívánságok valóraváltása az egész lakosság boldogabb új esztendejét alakítja, ez pedig nem lehet csak jámbor óhaj — ez kötelesség. Amikor tehát boldog, sikerekben gazdag új évet kívántunk egymásnak baráti körünkben, az — a személyi vonatkozáson túl — azt jelentette: kívánjuk, hogy a tanács sikeresen oldja meg azokat a célkitűzéseket, amelyek az 1959. évben tovább javíthatják a lakosság életkörülményeit, s szebbé, boldogabbá tehetik életét. Mert ez jelentheti számukra csak az igazán boldog új évet!s bizony az 1959. év sem szűkölködik nagyobbnál nagyobb jelentőségű célkitűzésekben ... Mindenekelőtt természetesen a tavaly novemberben megválasztott tanácstagok, új végrehajtó bizottságok és állandó bizottságok munkáját kell a helyes vágányra zökkenteni. Az alakuló tanácsülések megmutatták, hogy ennek minden előfeltétele megvan. A tanácstagok, régiek és újak egyaránt, átérzik felelősségüket, látják a lehetőségeket, s az elmúlt két év tapasztalataiból azt is leszűrték, hogy érdemes minden erőt latba vetni, mert nem állnak már az építés útjában a korábbi akadályok. A párt és a kormány intézkedéseivel olyan hangulatot és anyagi bázist teremtett, amely most már biztos alapját képezi a tanácsok további munkájának. A tanácstagok és a tanácsi dolgozók túlnyomó többsége tisztában van ezekkel az alapvető kérdésekkel, s nincs is hiány a kezdeti lendületben. De, hogy ez a kezdet folyamatos munkastílussá váljék, ahhoz megfelelő vezetésre van szükség. Ennek a követelménynek tanácsfunkcionáriusaink csak úgy felelhetnek meg, ha egyrészt megfelelő kapcsolatban élnek a lakossággal, másrészt pedig, ha tanulnak, tanulnak, tanulnak ... Ehhez a felsőbb szervek igyekeznek is minden segítséget megadni. De ne felejtsük el: mindez még csak a „sorakozó”! Az „előnyomulás” még ezután következik! S mennyi, mennyi a meghódítandó terület, amelyek mindegyike a lakosság javát, boldogulását kell, hogy szolgálja? Hiszen még elsorolni is sok: a szocialista mezőgazdaság kialakítása, a községfejlesztés, az oktatás és művelődés ügye, az egészségügyi hálózat szüntelen fejlesztése, a rentábilis tanácsi gazdálkodás megteremtése és a többi sürgető feladat — mind, mind a boldog új esztendő kialakításának egy-egy igen fontos fázisa. S a választók tömege, a lakosság minden lépésünket figyelemmel kíséri. Mit valósított meg a tanács a tervekből, az ígéretekből, hogyan oldja meg közös és egyéni problémáinkat? — ez a kérdés nap, mint nap felvetődik bennük. S ahogy a célkitűzések rendre megvalósulnak, úgy szilárdul a bizalom a lakosság körében a tanács iránt, s fokozódik a segítőkészség, így gyűrűznek majd egyre szélesebbre a tanácsok tömegkapcsolatai. Néhány nappal ezelőtt azzal köszöntöttük egymást: „Boldog, sikerekben gazdag új évet kívánunk!” Ehhez a jókívánsághoz tegyünk hát hozzá még annyit utólag, s hogy ilyen legyen az 1959. esztendő, az mindenekelőtt a mi jó munkánkon múlik. lllllllllllllll!llllllllllllll!IHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!ill i!ll!ll!l!! A TARTALOMBÓL: MÁSFÉL ÉV UTÁN ÚJRA MÁNDOKON (2. oldal) HÉTKÖZNAPOK (2—3. oldal) LÉPÉS AZ ÚJ ÉVRE (3. oldal) A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI MUNKA 1958- BAN (4—5. oldal) MIT ADOTT A 3004-ES A SOMOGY MEGYEI TSZ-EKNEK (7. oldal) ТТТУТТТТТУТУТТТТТТТТТТТТТТУТТТу. Lapunk valamennyi olvasójának, s mindazoknak, akik az újév alkalmából jókívánságaikkal felkeresték szerkesztőségünket, ez úton kívánunk boldog és sikerekben gazdag új esztendőt. Tanácsok Lapja Szerkesztősége UUiiiii ill!ltlllI IUiillilUiNolilillltlll!ll!!llttUllilllWIIUl!tltlillltltHlllillllltlltllliiltllinillllll!tllH!tllllllllllilHllltltflimRminHr Fejér megyei mozaik vezetők oktatása A választások után Fejér megye községeibe 47 új vbelnök és titkár került. Az újonnan választott vezetők részére kéthetes bentlakásos iskolát szerveztek. A kéthetes tanfolyam órarendjét a következőképpen állították össze: az első négy napon a legfontosabb törvényekkel ismertetik meg a hallgatókat, így az alkotmánnyal, tanácstörvénnyel, stb. Két napig foglalkoznak a községi tanács és a termelőszövetkezetek kapcsolatával. Megismerik az idevonatkozó törvényeket, így pl. a 3004-est, de gyakorlati kérdésekkel is foglalkoznak. Két napig a pénzügyi feladatokat tárgyalják meg, köztük a községi tanács költségvetésének összeállítását. A községfejlesztés problémájával egy napig foglalkoznak, s utána még három napig az általános igazgatási feladatokat tanulmányozzák, Öt csoportba osztották be a 47 hallgatót; az öt csoport délelőtt közös előadáson vesz részt, délután pedig a csoportonkénti megbeszéléseket egy-egy nagy tapasztalattal rendelkező községi tanácselnök vezeti. Azért is jó ez, mert így a hallgatók a községi vezetők szemével látják a törvényeket és foglalkoznak azokkal. Referens-rendszer Kispéter István elvtárs, a megyei vb-titkár szobájában értekezletre jöttek össze az igazgatási osztályról és a titkárság részéről a jogászok, közgazdászok. Az értekezleten arról beszéltek, hogy a járási tanácsok munkáját a megyének az eddiginél sokkal jobban kell segítenie. Elhatározták, hogy minden járásnak lesz egy-egy felelőse, akik emellett néhány speciális feladatot is elvégez. Ez a referensi rendszerazt szolgálná, hogy a megye vezetői sokkal tájékozottabbak legyenek a járásokat illetően. Ne csak az illetékes osztályvezetők foglalkozzanak például a panaszügyekkel, hanem a területi referens is. Ez látszólag azt jelenti, hogy növekedik az ügyintézők száma — de erről szó sincs. Ezzel csak azt érik el, hogy pl. a móri járásból beérkező panaszt a területileg illetékes referens is látja és az illetékes osztállyal, közösen mindjárt intézkedést is tehet. Munkájukat a következőképpen végzik: hetente legalább két napot töltenek a járás területén — részt vesznek a járási tanácsülésen is —, de legalább havonta egy-szer valamelyik község tanácsülésére is ellátogatnak. Hetente referálnak tapasztalataikról a vb-titkárnak, s. o. s. Téli esték címmel írtunk nemrég a székesfehérvári maroshegyi kultúrotthon munkájáról. Megírtuk, hogy a kultúrotthon nagyon szép tervekkel kezdett az őszi és téli népművelési munkához. Sikeresen folyik a munkásakadémia előadássorozata, élénk klubélet kezd kialakulni, s a szakkörök munkája is lassan, lassan, de megindul. Mi az oka mégis az egyhelyben topogásnak? A kultúrotthon évi költségvetése 200 000 forint felett van, ebből állami támogatás kb. 30—40 000 forint. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy a kultúrotthon előző vezetősége csáki szalmájának tekintette a kultúrotthon vagyonát. A felelőtlen pénzgazdálkodás adósságokra vezetett. Tüzelőjük például csupán két-három napra van. Az itt működő mozinak a filmet többször a gépész váltotta ki saját pénzéből, a városi tanács nem segít, arra való hivatkozással, hogy nincs pénz, s ez a kultúrotthon különben sem tartozik hozzájuk. De hát akkor kihez tartozik, hisz az igazgatót negyedévvel ezelőtt ők nevezték ki . Többször felmerült már annak a lehetősége is, hogy a kultúrotthont átadják a közeli üzemnek. De a környék lakossága és a megyei tanács sem szívesen járulna ehhez az intézkedéshez. Nem is volna jó. Székesfehérvár legnagyobb munkáskerületének kultúrotthonáról van szó, a kerület lakói szívesen járnak ide. De sajnos, szép feladatukat pénz nélkül, adósságokkal küszködve megoldani nem tudják. (Dóczi) MIÉRT Krizsek János a hivatalában a Tanácsok Lapját olvassa. Az elnöki szoba olyan ízléses és szépen berendezett, hogy akár egy városi tanács is megirigyelhetné. Kell is, hogy szép legyen mert Pilisszentiván jómódú bányászközség... Lemondott, leváltották, áthelyezték, elűzte az intrika... — sorolhatnánk az okokat, miért maradtak oly kevesen az 1950-es elnökök és titkárok közül. De most ne a távozás, a cserélődés okáról szóljunk. A budai járásban találhatunk „nyolcéves” vezetőt nem is egyet, hanem számszerint hetet, s közülük ötöt harmadszor választottak meg ugyanabban a községben. Kérdjük meg most őket, miért maradtak és hogyan maradhattak nyolc esztendeig e felelősségteljes poszton? Bíró Gyuláné, Torbágy: — Talán azért, mert régóta dolgozom a közigazgatásban. 1946-ban lettem igazgatási előadó, de már előtte is, iskolai szünidőben az elöljáróságon segédkeztem. Bevallom, én is mondtam néha, hogy nem bírom tovább. Különösen akkor, amikor 1950-ben, félesztendeig egyedül, elnök nélkül kellett vezetnem a községet — És mégis, mi tartotta vissza? — Úgy vélem, szeretnek a faluban... Már ahogy egy vezetőt szerethetnek — teszi hozzá mosolyogva. — Mit tanácsol azoknak, akiket most választottak meg először? — Igyekezzenek a lakosság kedvében járni, különösen a községfejlesztéssel, mert jórészt ezen múlik a dolog. Tizenkét éves tapasztalat birtokában mondhatom: más a munka, más a feladat a tanácsban, mint az elöljáróságon. Az elöljáróságra jóformán csak adót fizetni jöttek. Nekünk pedig mindennel, még családi ügyekkel is kell foglalkoznunk. Elnöknek vagy titkárnak lenni nem hivatalnoki munkakör. — Mondja meg őszintén, a járásnak is kedvében kell járni? — A felsőbb utasításoknak természetesen eleget kell tenni, de azért, ha valamivel nem értek egyet, vitatkozom. Úgy vélem, az is nyom valamit a latban, hogy első hivatali eskümet Lapusnyik elvtárs kezébe tettem le. Most is ő a járási tanács elnök, s jól ismerjük egymást. — Nem nehéz asszonynak közéleti poszton dolgozni? — A férjem is részes abban, hogy ennyi ideig maradhattam. Ha ő nem segít otthon, már régen le kellett volna mondanom a titkári funkcióról. Nagy Sándor, Zsámbék: Éppen feleket fogad. A tsz. elnökhelyettese lép be hozzá néhány percre, aztán egy síró asszony jön. A lányát kitették a gombgyárból, pedig ő most az egyetlen kereső. A fia katona, ő maga meg beteges, nem dolgozhat. — Nyugodjon meg, asszonyom, elintézem — mondja határozottan az elnök, és már veszi is a telefont Érvel, vitatkozik, s bizonyosan el is intézi. Végre néhány percre egyedül maradunk és megkérdhetem: — Hogyan maradhatott enynyi ideig a tanácselnöki tisztségben? — Okkal, móddal. Nem volt egyszerű dolog, különösen nekem nem, lakatos voltam, parasztember fia. Kisújszállásról települtünk ide. Én is parasztizálni kezdtem a többivel együtt. 47-ben azután a pártszervezet — melynek többsége telepes volt — elhatározta, hogy magunk közül való bírót választunk. Engem választottak meg. — Mi volt a legkellemetlenebb a tizenegy esztendő alatt? — Az 56-os ellenforradalom. Három teherautó csíkos ruhás fegyenc jött Oroszlányból. A titkárunkat el is vitték, de másnap már talpon volt az egész község. — S mi volt a legnehezebb? — Talán a 10-es törvény végrehajtása. 160 embernek adtuk vissza a földjét. Képzeljék el, hogy legalább 50 ember volt a másik szobában, mindegyikük mondta a magáét ... Akkor fakadtam ki: „ha én ezt végig csinálom, idegszanatóriumba kerülök”. Végigcsináltam, s mégis ittvagyok. — Hogyan lehet együttdolgozni a felsőbb szervekkel? — Még most is gyámkodnak felettünk. Sok mindent elintézhetnénk magunk is jobban, mint a járás. Mert mi látjuk, és mi tudjuk, mi itt, a községben a helyzet. S ezt, úgy, ahogy van, papírra vetni nem lehet. Ennek a következménye aztán az, hogy nem értik meg, miről van szó és rosszul döntenek. Akkor újból írhatunk, levelezhetünk, míg rendbehozzuk a dolgot. Van egy személyes panaszom is. Szolgálati időmet 1950-től számolják pedig előtte három és fél (Folytatás a 3. oldalon) Ha nem szerzel egy jó agronómust, baj lesz a tsz-ben — mondja a tsz elnök-A dobolás már kiment a divatból. Nagy Lajos a telki elnök a mikrofonba olvassa fel a hirdetni valót.