Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-09 / 3. szám
11 a’ főiskolának Pápán mostani helyzetét nem leghálásb szívvel adván elő, ’s annak Komáromban leendő jobblétét egész költői elragadtatással rajzolván , csakhogy a’ főiskolát Pápáról, százados helyéről, kimozdíthassa , a’ mozdító okok’ hiányában fűhöz fához kapkodva még a’ Veszprémtől Pápáig vivő útra is kárhozatot kiált, ’s annak igazolására felhatalmazottnak vélé magát, az én ezelőtt 16 évvel történt szerencsétlenségemnek akkor is messziterjedt hírét most ujolag emlékezetbe hozni. — Maradt a’ főiskola Pápán, vagy onnét elmozdul? hol fog az jobban virágozhatni? hol lesz az ifjúságnak czélirányosb neveltetése ? mind ezek még most olly titkok, mellyekbe emberi ész tökéletesen nem láthat; hogy még is azon történt szerencsétlenségem a’szavazók’s mások közzt il is valakit eddigi véleményével ellenkezőre ne indítson ,’s engem is idővel valaki e’beli hallgatásomért ne vádoljon, e’ fontos tárgyban, mellyrőli vitatkozásba semmi valótlannak csúszni nem kellene, Édes Albert’ jegyzékét igy igazítom , hogy azon szerencsétlenség nem a’ városlődi parton , nem is az út’ hibája miatt történt, hanem , — a’ bővebb felvilágosítás ide nem tartozván, — történt kocsisunk’ hibája ’s egy útitársunknak kissé vastag tréfája miatt, Veszprémhez igen közel , olly jó ’s egyenes után, mellyhez hasonlót a’ tiszamellékieknek is egész honban kívánok. Ez eset ugyan nekem sok fájdalomba ’s mintegy száz forintomba került; de csupán ezért a’ főiskolának százados helyéről elmozdittatását szükségesnek épen nem látom, annyival inkább, mert a’ Pápától Veszprémig vivő út olly járt és jó út, hogy ha ezen egy szerencsétlen eset miatt vészharangot kellene kongatni a’ pápai iskola fölött, úgy a’ tengert, Balatont, minden folyóvizet kiszárítani, sőt nyugágyainkat is hamuvá kellene égetni, mert hány találta már halálát mindazokban?—Láczai Szabó Zsigmond ur is nem Pápáról, hanem Veszprémből heti vásárról ment akkor, mikor sírját a’ Balaton’ jege alatt lelé, íme, mennyi hiba csak a’jegyzékekben ! több van pedig a’ szózatban; de azokat más igazítsa meg. — Ez igazítás után akaratom ellen is kell egy két szót mondanom a’ főiskola’jelen ’s jövendő ügyéről is. Egy két szót, mondom , mert hogy Édes úr’ szavait használjam, bármi érzés legyen szivében ’s felfogás fejében akárkinek , még is nehéz tisztán végig látnia egy főiskola’jövendőjén, ’s már csak ezért is különösnek látszhatik annak jövendő helye’ elhatározását az olly igen különböző érzésű’s felfogású egyházak’szavazata alá bocsátani, annyival inkább , mert, hogy a’ főiskola’ jólétére több egyház csekély vagy semmi befolyással sem bírván, szavazatjok mégis a’ sikeresb és munkásabb befolyásunkéval, és az egyházkerület’s egyházvidékek’ igazgatóiéval is egyenlő értéküeknek tekintessek , ezt nehezen helyezhetni az igazság’ sorába. — Valóban nem kevés meggondolást érdemel: a’ pápai egyházat, mellynek keblében a’ reformatiotól fogva mind ez ideig hű ápoltatást talált a’ főiskola — azon mértékben , mellyben azt a’, vallási üldözések’ viharai engedék , — most, midőn az e’ derültebb időben nagyobb virágzásnak indult, ’s annak régibb ellenei is részint elporlottak , részint józanabb gondolatokra simultak, megfosztani azon ürömtül, hogy a’ sok küzdés közt ápolgatott ’s fölnevelt iskolát, majd mint saját szülöttjét, mellyről nagyobb gondoskodását csak akkor vette le , mikor ezt az egyházkerület magáévá fogadta, keblében tovább is megtarthassa. — Hisz csak a’ mostani, nagy részben nemes telken fekvő, több lakszobával, jeles hallgatóteremmel , faesterileg készített ’s földalatti csatornával ellátott árnyékszékekkel bíró pápai collegium is, melly mellett pedig a’további építésre is elég hely van, sokkal nagyobb ’s czélirányosb lenne, mint a’komáromi, ha ez egy emelettel toldatnék is, és ha a’ superintendentia a’ pápai mostani épületet elhagyja, nem nyer annyi értékűt a’ komáromival. — Mi az ifjúság’ élelmezését illeti, Pápán is vannak már jeles alapítványok a’ jobb tanuló ifjak’segedelmezésire, mellyek a’ jóltevő keblek’ naponkénti melegülésével mindig szaporodnak , mama pedig Komáromban sem hulland égből az ifjúság’ számára; hogy pedig az élelmezés és szállásozás nagyobb ’s kényesebb népű városban olcsóbb legyen, mint kisebb ’s több közrendű lakossal biró városban , ezt csak a’ tapasztalatlan gondolja. — Az elfogulatlan helyismerő ’s az ifjúi természetet figyelemmel kisérő minden álokoskodás’ ellenére is tudja , hogy a’ tanuló ifjúság nagyobb kisértésnek lesz kitéve erkölcsére nézve Komáromban, mint Pápán; hallhatja tehát több ifjúnak ezen fohászát: Atyáink! ne vigyetek minket kísértetbe! — Mit mások, ’s Édes Albert úr is, az ifjúságnak Komáromban leendő nagyobb művelődhetéséről emlegetnek, arra igen röviden csak azt mondom, hogy a’ művelődés’ magva a’természet’urától van emberbe hintve, melly a’jól ápoló, a’szabad nevelést a’ zabolátlan neveléstől megkülönböztetni tudó nevelők’ felügyelése alatt egy csendes és szelíd természetű ’s kies fekvésű városban , miilyen Pápa , ’s több főiskoláink’ helye is , szebb ’s érettebb gyümölcsöt terem, mint a’ zajos nagy kereskedéssel ’s folyókkal ellátott városban ; mert különben Édes Albert’ okoskodásából az következnék , hogy a’ sokféle erőműveket, mederkotrókat látott matrózok , hajóvontatók, bérkocsisok műveltebbek, mint az eféléket nem látott, hanem ollyanoktól távolabb fekvő helyeken a’ tisztes tudományok' tanulásában nevelt ifjak. „Ingenuas didicisse fideliter artes , emollit mores , nec sinit esse feros.“ Azonban ha az Édes’ kifejezéseként szívható együgyüségben élő falusi mesterek ’s papok , kik ifjaink közzl is ezután is legtöbben lesznek, czölöpverőkről ’s mederkotrókról szépen semmi ismerettel nem bírnának is, ami ugyan az egész haza’beutazására elég alkalommal biró református tanulókra nézve majd lehetetlen : — csak a’ szent hivatalokra tartozó dolgokat ismerjék ’s értsék, körükben eléggé müveltek lesznek’s tiszteletre méltók. „Non possumus omnia omnes.“ — Többet nem írok sem most, sem ezután; ennyit is csak azért irtam, mert a’ felebb megjegyzett hibás közlés által írásra magamat felszólittatva érzem. Egyébiránt sokan tudják, hogy Édes urnak kissé epés Szózata mi kutfából eredt, — rólam is tudják, kik gondolkozásom’ módját’s körülményimet ismerik, hogy én csak a’ közjóra ’s maradékra tekintetből irtam. Csík Péter, kisfratiilai naptemberek’ ismertetéseirl* Néhány hét előtt egy a’.Századunkban Radnay Tivadar aláírással közlött czikk, Vachot Imrét s az Athenaeum’ szerkesztőségét gúnyosan, véleményem szerint aljas, kicsapongással illeté. Vachot Imre, meg nem foghatom miért? ezen czikk’ szerzőjének engem gyanított. Én hivatkozva a’múlt évi Társalkodók’ valamelyikében nyilványitott elvemre , bizonyossá tevém, hogy pastruilleirásokra vagy névtelen embertelenkedésre sem időm sem becsületem veszteni nem való ; ’s annálfogva ama’ czikkely’ keletkezéséről is mit sem tudtam. Azonban ő később egy hírlapi czikkben , igen méltatlanul és botrányos kíméletlenséggel rám vonatko