Társalkodó, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-09 / 3. szám

12 zik. Én nem­ akartam , ’s nem is fogok soha a’ tisztelt közönség’ boszantására aljas tollharczot kezdeni; s e helyett amaz egyszerű magamat illető elegtételt velem, hogy első találkozásom’ alkalmával az, mint mások be­csületét puszta gyanúból sérteni merésztet, s ht®TM­ túrái utonállásában minden szembejövőket kirabolni tö­rekvőt saját nevén szókitam. Erre hozzám egy levelet külde, mellynek , féktelen zagyva becsmérlései­vel a’’ közönség’ olvasó-asztalát megfertőzhetni nem akarom , csak p­á­r­­­n­é­z­e­t­i ismertetésül közlöm utó­szavait tiszteletem mellett: „ Az ön által rajtam elköve­tett méltatlanságokat egy feltétel alatt szívesen megbocsá­tom. Hátin a­ Hírnök keli szövetségről s a gyűlöletes­­béli/ eg­r­i szemleirársról lemond, feledni , f­eledt­et­ni fogok mindent,­­s nemcsak én , de mások is azon fognak­­igyekezni, hogy önt mind anyagilag mind szelle­mileg tehetségük (!) szerint kielégítsék, s valahára kí­vánatos lelke nyugalmát eszközölni segítsék. Különben a literál urak harezmezején vegye fel ön keztyűmet s csapjunk össze. Vackor Imre“ — Voltam-e? vagyok e a’ Hír­nökkel szövetségben ? erre felelni a’Hirnök-szerkesz­­tőség’ erkölcsi kötelessége. Gyűlöletes és bé­lyegzős pár hét óta megkezdett szemletáram ? a' tisz­telt közönség’ Ítéletére bízom. Mit mindent? ’s kik által fog feledtetni? meg nem foghatom. Dehogy hibásan vélt, félreismert elveimtől magáé—’s ,,m­á­­s­o­k“­éira, azaz, pártra akar áttériteni, ’s ezért mint­egy Isten bűnbocsánatot, kegyelmet, szellemi és anyagi jóllétet ígér; elleneseiben pedig harczczal fenyeget: ez sokkal véknyabb álarcz, mintsem alatta a’ pártönzés’ érdekeit félszemű is át ne láthatná. íme én nem tépem ,’s a’ rothadó lárva magától kezd leszakadozni. Nekem mindegy. Én soha, sem pártot sem egyest literaturá­­ban meg nem támadtam, ’s a’ halála fölött kelt kár­örömből sem kellő osztályrész. Nekem nem kell jutal­ma , nem félek fenyegetésitől; ’s bármit tegyen Va­ckor Imre szerkesztői és sajtó jóváhagyással, én nem fe­lelek reá. Valaki mondá : irodalmi ellenfelednek csak akkor felelj, ha ezüstkanál-lopásról vádol; én mondom : akkor sem. Én fel nem veszek egy szemétre vetett keztyűt is, mert én csekély erőmmel használni aka­rok, nem levegőben hadonázni. Jelen eset által sem ha­gyom munkásságomat megzavarhatni, ’s a’tisztelt közön­ség’ becses figyelmébe , arczátlan veszekedés helyett — ha érdemlik — irodalmi munkáimat ajánlom. Jelen czikkel azért valék kénytelen alkalmatlankodni, hogy bemutassam okát alábbi felszólításomnak. Felhívó kérele­m. Minthogy azon botrányos ra­gályban,­másokra névvel, névtelenül, vagy álnév alatt könyvben ’s hírlapokban pasquilleket irni,mellyet idősza­ki sajtónk egy ferde, szennyes korbul öröklött,némellyek az 1841 év’ szégyenére is sínylődnek; ’s minthogy ezen faj , önbecsével mitsem gondolva,másokéit is köny­­nyelmüleg ’s szemtelenül önszennyébe keverni törek­szik; s kicsiny nevem iránt is efféle nemtelen gyanú­sítás vétetett czélba: ezennel a’ testvérhaza’ minden sajtó- és hirlaptulajdonosit tisztelettel, de a’ becsület’ s emberi és írói méltány’ nevében egyszersmind ko­­molyan felszólítom: hirdessék ki a’ közönség előtt, ha valaha akármelly tartalmú vagy irányú, ’s annál in­kább másokat illető czikkelyt álnévvel vagy névtelenül adtam, mutattam, vagy közöltetni kértem. ’S minthogy ez megtel­tenhetlen , mig sajtótörvényink más elégté­telt nem rendeletidnek, mind azt, ki korraható mun­kásság helyett aljas gúnyiratokra, ’s idegen becsület’ rágalmára veteműl, önpirulatának, ha van,­­s a’ község’ megvetésének adom által. Költ Pesten dec. 31. 1840. Kathy Lajos m. k. Nyilatkozat a’ amit ért «,Jelenkor’ 9ödik számának budapesti naplója’ ügyében Miután Nagy Ignácz a’ múlt évi Jelenkor 92dik számú naplójában kinyilatkoztató, hogy a’ ,,Jelenkor’ 90dik számában a­ nov. 3ki játékszíni előadásról t. i. „Ludas Matyi boltozatnál sem ő nem írt „sem a­ szer­kesztő tulajdonos, ki oct. 27 tül nov.lig itthon sem vil­la“­, miután Szenvey József a’ Társalkodó’ segédszer­kesztője a’ múlt évi Társalkodó 98dik számában szin­te nyilványítá, hogy a’ „budapesti napló“ írásában soha legkisebb részt nem vett; miután végre Fáncsy úr (kivel nem sokára találkozom) a’ múlt évi Társal­kodó’ 98 és 99dik számában, illy czímű silány irka­­lirkájában : ,,Szükséges észrevételek az f. évi 90dik szá­mú Jelenkor „budapesti napló“ czikkje Írójának számá­ra-- alulirtat azzal terheli, mintha a’ 90dik számú el­­h­íresült naplót egészen az írta volna , és az egész czikk, azért látszik felvéve, hogy egyszersmind a’ szerk. tulajdonos a’ 90ik számú napló ellen rászólását kijelent­hesse : alulirt szükségesnek tartja kinyilatkoztatni, hogy eddigelé nem azért hallgatott, mintha hallgatása által az említett naplót egészen magáénak akarná val­lani, hanem mivel a’ dolognak nem nagy fontosságot tulajdonított, és szentnek tartotta a’ szerkesztőség’ titkát. Most azonban részint bizonyos események’ köz­bejötte miatt, részint mivel a’ fölebbi nyilatkozatok, gyanúsítások , és mentegetések’ következtében mindenki azt hiszi, hogy a’többször említett napló egészen alul­irt tollából folyt, — most midőn alulirtnak segédtár­sai nyilatkoztak , és a’dolog így, és nem másként áll , rajta a’ sor, hogy az alulírt is nyilatkozzék. Alulirt hát maga és a’ tiszta igazság iránti tekintetbül kény­szerülve van eddigi hallgatását félbenszakítni, és a’ legünnepélyesebben kinyilatkoztatni, hogy az említett naplóbul csupán csak Ludas Matyi’ bírálata övé , azaz ettű­l kezdve : „Ludas Matyi is egyike azon szeren­csétlen daraboknak sa/a bezárólag eddig: Az, kit illet, értésb­e adja ezen természet fiáknak 3 s a 31.“ (Lásd a’ múlt évi Jelenkor 90dik számát) Mi hát az idézett két sorocska előtt és után van , alulirt ismételve nyilvá­­nyitja, hogy azt nem irta , és mivel nem irta, sem most, sem jövendőben magáénak nem ismeri, ’s nem ismer­heti , és szavatossággal (evictio) érte senkinek sem­miféle szín és ürügy alatt nem tartozik ’s nem tartoz­­hatik. Minek okáért alulirt erősen is hiszi, hogy ez igaz, őszinte nyilatkozata által végit szakítja azon té­velygésnek, és balhiedelemnek, mellyben iránta, azon többször említett napló óta, a’ közönség’ nagyobb része volt. Költ Pesten jan. 3-án 1841. eszt. Dobrosi István, szerkesztőségi segéd a’ Jelenkor mellett. «Jogtalányok: 1. ) Mikor gyakorol a’nemes, nagyobb királyi jogot? 2. ) Mikor rokon az idegen ? 3. ) Mikor támad­ fel a’ halott ? 4. ) Mikor szalad a’ ma született gyermek ? 5. ) Mikor ér 25 forint 100 forintot? 6. ) Mikor beszél a’ néma? 7. ) Hogyan tehetni a’ vén ügyvédet egy eszten­dőssé ? 8. ) Ki nem veszi magának a’ nőt? 9. ) Mikor legelső az utolsó, és viszont? 10. ) Mikor helyezi a’ törvény a’ bűnöst a' barommal egy sorsba ? 11. ) Miért van annyi per Magyarországban? 12. ) Nyolcz mikor egy ? Pokolay ügyvédtől.

Next